Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
2023-09-15 / 37. szám
Magyar Hang | 2023. szeptember 15-21.__________________ ______________________________MAGAZIN- VETÉSFORGÓ 25 Nagygéci KovÁcs József A címben olvasható mondat nem Petőfi verseiről szól, hanem - feltehetően - a költő írta. Az 1844 júliusától majdnem egy éven át a Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként dolgozó Petőfinek a korrektúra elvégzése és „versek írása” volt a feladata (így szólt a megállapodás Vahot Imrével, a kiadóval), de vélhetően munkaköréhez tartozott a laphoz beküldött írásművek véleményezése is, illetve a szerzőik értesítése a kéziratok sorsáról. A Petőfi Sándor összes prózai munkái akadémiai kiadása a „nem hiteles” írások közé sorolja ezeket a szerkesztőségi közleményeket, és ezt joggal teszi, azonban az olvasó - mint oly sok más esetben, ha Petőfiről van szó - eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket. Ez utóbbi eljárása miatt, ahogy arról az - ezen a hasábokon már tárgyalt - Úti rajzok című munkájában írja, még rossz álmai is vannak. Az álom szerint rabló támad rá útközben, mire ő elmondja neki, hogy szegény segédszerkesztő, akinek semmi vagyona, mire „a megtámadó ifjú ezt felelte hideg vérrel: Nekem nem kell hitvány erszényed... nekem életed kell, ármányos életed! Tudd meg, hogy én azoknak az ifjú lángelméknek egyike vagyok, kik verseket küldtek a »Pesti Divatlap«-ba, s akiket te galádul kizártál az irodalomból... mert értésünkre esett, hogy az uj nevek versei a te kezeden mentek keresztül. Én magam küldtem be hozzátok vagy százötven költeményt, s te mind halálra ítélted... ezért te is meghalsz! A pisztoly durrant, én meghaltam, és... fölébredtem” - folytatja Petőfi. „Megvallom, hogy ez az álom egész utamon ijesztgetett. Hátha beteljesedik, gondoltam aggódva, mert nincs dühösebb nép a megbukott poétáknál.” Arról pedig, hogy milyen az ő kritikusi eljárása, egy - egyébként nem különösebben kiemelkedő - versben is beszámol. APÁM MESTERSÉGES AZ ENYÉM Mindig biztattál, jó apám, Kövessem mesterségedet, Mondtad, hogy mészáros legyek... Fiad azonban író lett. Te a taglóval ökröt ütsz, Tollammal én embert ütök - Egyébiránt ez egyre megy. Különböző csak a nevek. Pest, 1845. január Üt tehát, hol elegánsan, hol kevésbé, de mindig egyenesen. És elfogultsággal sem vádolható, barátjáról, Kazinczy Gáborról, annak szónoki beszédeit dicsérve rajongva beszél: „olyanok, mint ő, talán lehetnek, de nála különbek nem. Csak az alkalom kell, hogy Mirabeauja legyen Magyarországnak - de aztán így folytatja: - És ha ír? stílusa épen olyan botrányos, mint Kuthy Lajosé”. A Pesti Divatlap szerkesztőségi üzeneteit böngészve találunk visszafogottakat: „a D. F. által fordított Utazó gondolat inkább való a homályos, titokszerű dolgokat kedvelő németnek, mint az egyszerűséget szerető magyarnak”, „S. urnák Tűz című regéje nem állja ki a próbatüzet”, „B. Nagyváradon című versezete komoly költeménynek kissé nevetséges”, és olyat is, ahol nem végleg mond le a szerzőről a szerkesztő: „Uszy M. valamennyi verse, és a Versfüzérke cím alatt beküldött dalok (egyébiránt ezen visszautasítás még nem dönti el, vájjon szerzőben van-e tehetség vagy nincs, ez egyiknél hamarabb, másiknál későbben fejlődik ki). A »Legátus« című életképen iskolai szag érezhető, mi divatlapba nem való.” De akadnak keményebbek is: „S-di versei nem sokat érnek. Cz. beszélye még kevesebbet”, és van, ahol tömör és radikális az ítélet: „Z. K. verseiben se nyelv, se poézis”. Bizonyos válaszokban egészen szabadjára engedi gondolatait a kritikus. „B. Dániel urat kérjük szépen: ne alkalmatlankodjék többé oly sületlenségekkel mint a Bájdal; ily versért a postabért fizetni, s még azt végig is olvasni, kétszeres boszuság, noha lehetetlen volt kacajra nem fakadnunk versenyezén kifejezésein: Hányat fordult álomkirály, komoly tél / Belegyezi, beringatja Marcziszél, / Tavaszodik, engedődik az idő, / Kodkodával gömböt toj a kakasnő.” Az alábbi üzenetben nagyon nehéz nem Petőfit felfedezni, és nem csak a „toldias” kifejezés miatt: „Cz... népdalait, Kerényi, Pájer, Samarjay és Csobáncz néhány költeményeit s többek epigramjait kivéve, a mai napig hozzánk beküldött 45 versezetből egy sem közölhető, sőt vannak ezek között oly isszonyú rosszak, hogy nem a vers, de magok a szerző urak érdemelnének egy kis nyomást, például egy amolyan toldias kéznyomást, hogy többé versírás végett tollat ne vehetnének kezükbe. ” Ez a határozott és pimasz, gúnnyal teli hang meglehetősen petőfis, mintha az ebben a sorozatban már szintén emlegetett Úti levelek klasszikus részéhez tartozna, amelyben kortársait, a korabeli irodalmi közvélemény szerint elismert, de általa dilettánsnak tartott szerzőket ostorozza. A sárba ragadt szekérkerekekről és a sárral szembeni hősies küzdelemről írja ezt az utazó költő: „Meg kellett állnunk s lovasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete iósvajat... hogy kenné kenyerére az, akit gondolok, s fúradna meg tőle!... ne félj, olyat gondoltam, akiért nem kár: egy rossz poétát. Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rossz poéta? Nincs. Rossz kritikusaimnak úgy bocsásson meg az isten, amint én megbocsátok; de a rossz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk. A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rossz poéta marad, ez javíthatatlan, ez gyógyíthatatlan, ez úgy hal meg, amint született: földöncsúszó nyomorúságban, magának kínjára és szégyenére, másoknak unalmára s így legóriásibb bosszúságára. És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte, ami irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál... küldött nyakára rossz poétákat. De talpán ez már az utosó csepp, a seprő, a keserű pohárban, s így remélhetjük a szebb jövendőt. Szeretném hazánk ezen individuumait sorra elszámlálni Sujánszky Antaltól kezdve holmi Benevölgyieken és Bangó Pétereken keresztül le egész Császár Ferencig; de restellek belekezdeni, mert bizony isten holtra fáradnék, annyian vannak.” Személyes kedvencemet hagytam a végére, mert soha nem gondoltam versírásra, ám, ha mégis megtörténne, az ítélet a múltból már készen van: „K. J. versei sem külforma, sem béltartalom tekintetében nem kielégítők.” PETŐFI, PIROS, ALMA „C Jövő számban egy tucat verset fogunk visszautasítani” Petőfi, a kritikus ÉLET És IRODALOM ww FIZESSEN ELŐ! Gadó Gábor: Horthy-redivivus * Dobrovits Mihály: Rendbe teszi-e Kína Afganisztánt? * Sidó Árpád: „Miért akarnánk megoldani?” - Menekültválság Szlovákiában „Megtagadtuk a keresztény értékrendünket” - Puskás Pannival beszélget Károlyi Csaba Az ÉS könyve szeptemberben - Kőszeg Ferenc: „Csörögnek a zászlók” (Rainer M. János) * * Terézapu Soproni Tamás Terézvárosról, a nagypolitikai szerepvállalásról és persze Győzikéről Boltfán eltüntetnék a konkurensei az egyik legnépszerűbb taxis szolgáltatást Önkormányzati ingatlanok ingyenes átadása az egyházaknak Kultusz kell a NER-nek, bármi áron: mosdatják Horthyt ezerrel VIP-listáról a börtönbe: a győri rendőrkapitány letartóztatásának története Rossz hírek Zebegényből Új Blur-lemez Várady Szabolcs két kötete Interjúk: Göndör László , Nanni Morettit Radák Eszter KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! ÓSZLENG Hruscsovka és brezsnyevka Pethö Alekszej Szundukov orosz képzőművészről szóló cikket olvasok az Arcanum jótékony segítségével. Szundukov a szovjet élet politikától ölelt mindennapjait festette vászonra a nyolcvanas években. A Magyar Ifjúság 1989. márciusi riportjában arról beszélt (mint a monumentális-dekoratív művészeti kombinát dolgozója), hogy munkája szűk megélhetést biztosít ugyan, ám ő nem elégedetlen. „Nemcsak alapvetően optimista alaptermészete miatt, hanem azért sem, mert a közelmúltban jutott hozzá egy önálló műteremhez. Egy kedélyes hruscsoba (a hatvanas évek elején épült ház) kissé rozoga földszintjén.” Hruscsoba: a sztálinföld és az altomáré után erre vesszük az irányt a kiveszett politikai fordulatok nyomán született szavaink közti kutakodásban. A hruscsovka vagy hruscsoba a hatvanas évek szovjet lakótelepeinek gyűjtőneve. Szójátékon alapul, a truscsodára, azaz a nyomortanyára rímel. Nem csodálkozhatunk: az olcsó kivitelezésű házak apró lakásainak belmagassága alig érte el a két és fél métert, a csövek a falakon kívül húzódtak, a lukakhoz 6-9 négyzetméteres hálószoba és 5 négyzetméteres konyha is tartozott. Hruscsov 1964-es bukásával a típusházak is változtak. Jött a valamivel tágasabb brezsnyevka, amelynek feljavított változatából jutott az angyalföldi lakótelepre is. Brezsnyev 1982-e halála után Andropov jött és vele az andropovka. Ez azonban nem tömbház volt, hanem a Szovjetunió legnépszerűbb vodkája, amely a KGB-ből érkező szovjet pártfőtitkár idején került a boltokba.