Magyar Hang, 2023. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
2023-12-15 / 50. szám
24 MAGAZIN 2023. DECEMBER 15-21. Magyar Hang Makrai Sonja A világ első stúdiópalotája volt a Magyar Rádió épületegyüttese, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusának építése miatt most teljesen eltűnhet. A tervek szerint a Magyar Rádiónak otthont adó tömb teljes átépítésével alakítanák ki ugyanis az egyetem új otthonát, a jelenlegi számítások alapján 200-250 milliárd forintból megvalósuló, nemzetgazdasági szempontból kiemelt állami beruházás első lépéseként eltüntetnék az „útban lévő” házakat. Mire a bontási engedélyt kiadták a Magyar Rádió egykori épületeire, a Józsefvárosi Önkormányzat már ideiglenes védelem alá helyezte az épületegyüttest, hogy így akadályozza meg a munkálatokat. A kerület határozata miatt december első hetében a Pest Vármegyei Kormányhivatal visszavonta az engedélyt. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem gátolhatja meg a kormányt a megvalósításban, korábban, egy parlamenti vitában Lázár János építésügyi és közlekedési miniszter hangsúlyozta, minden törvényes eszközt be fognak vetni, hogy az egyház megelégedésére felépüljön az új campus, amely szerinte az évtized egyik legfontosabb beruházása. Nem is tétlenkedtek, az ügyben meghirdetett közmeghallgatás után, december 12-én ugyanis ismét kiadták a bontási engedélyt a rádió kilenc épületére, a 6-os stúdiót „kiemelkedő kulturális és rádiótörténeti értékei” miatt megtartásra javasolták A legendás 6-os stúdió Míg a sokak által elsőnek tartott londoni Broadcasting House - a BBC székháza - csak 1932-ben nyitotta meg kapuit, a Bródy Sándor utca 5-7. házainak udvarán emelt reprezentatív épületben (Stúdiópalota) lévő első stúdiókból - amelyet a Csontvsízy-életművet is megmentő Gerlóczy Gedeon tervezett - már 1928-ban sugároztak adásokat. Az évek során a rádió számos épülettel bővült, a fénykorban negyven stúdióban folyt itt a munka. A magyar zenekultúra szentélyének tartott, és különálló épületben helyet kapó 6-os stúdiót Dohnányi Ernő zeneszerző és a tervező, a Nobel-díjas biofizikus, Békésy György jelenlétében adták át 1935-ben, itt a nagyzenekari felvételeket és közönséggel tartott hangversenyeket rögzítették. A bontással olyan kulturális és médiatörténeti rekvizitumok merülhetnek feledésbe emellett, mint a 13-as, 14-es, és 20-as számú hangjáték, illetve a 22-es számú elektroakusztikus stúdiók, illetve az 1945 utáni modern magyar építészet egyik meghatározó emléke, a Bródy Sándor utcai udvaron álló Pagoda, Szabó István 1949-es alkotása. Az épületeknek, mint a könyveknek is megvan a maguk sorsa. A Stúdiópalota, a Szentkirályi utca felőli stúdiók, a 6-os stúdió és a Pagoda kétségkívül a magyar szellemi, kulturális örökség részei, amit eddig senki nem mert megkérdőjelezni, és ezért senki nem gondolt rá, hogy ezeket le kéne védetni mint műemlékeket. Most látszik, hogy ez mekkora tévedés volt - mondja Ránki Júlia, aki 1976- tól 2010-ig dolgozott az intézményben, előbb riporterként, majd szerkesztőként és rovatvezetőként. Ránki Júlia szerint a 6-os stúdió volt a lelke a rádiónak, és még ma is kivételes zeneteremnek számít. A fővárosban nincs még egy ilyen hely, amelynek falaiban annyi hang lenne, mint ott, és olyan hangzás, amely minden muzsikusnak nagyon sokat jelentett. Ezernyi érv szól amellett, hogy Magyar Rádió épületéhez mint a magyar kulturális emlékezet meghatározó részéhez az elődök munkáját tiszteletben tartva szabad csak hozzányúlni. Építsenek egyetemet ebben a szellemben! Falu a városban Többek emlékezetében úgy él a rádió, mint egy falu a városban, a munkatársak közül soknak ez volt az első otthona. Ahogy Ránki Júlia fogalmaz, közösségi hely volt, és nagyon sok minden eldőlt ennek a közösségnek köszönhetően. Tudtuk egymásról, hogy ki mihez ért, kitől mit lehet megkérdezni, kinek mekkora a tudása. Meghatározó hely volt a Pagoda, ahol megbeszéltük az élet dolgait, találkoztunk olyan munkatársakkal, akikkel nem dolgoztunk együtt, itt születtek új együttműködések, és itt készítettük elő a vendégekkel a műsorokat. Emellett a magyar szellemi élet találkozási helyeként is szolgált: zenészek, színészek, humoristák, történészek, tudósok közül mindenki szívesen ült le itt egy kávé mellett beszélgetni. Azért tértek be ide az emberek, mert gondolatokat akartak cserélni, hírekhez hozzájutni, ráadásul ez olyan intim tér volt, hogy amit az egyik asztalnál beszéltek, azt a másiknál is lehetett hallani. A Pagoda a vérkeringés része, a nyilvánosság szimbóluma volt. A hatvanas években a rádiójátékok miatt élte fénykorát a rádió, két évtizeddel később az olyan politikai műsorok határozták meg az intézmény arculatát, mint a Bagoly, a Vasárnapi újság, a 168 óra. Ezek olyan lökést adtak a társadalmi változásoknak, amit nem lehet alábecsülni. A rádió sokkal szabadabb volt és előrébb járt, mint a televízió, mert arra jobban vigyáztak - meséli László József, aki a 80-as években a rádió varsói tudósítója volt, majd évtizedeken át szerkesztőként, később vezető beosztásban dolgozott a Kossuth és a Petőfi rádiónál. - Egyetlen alkalommal ugyan, de tudósíthattunk a lengyel állambiztonsági szolgálat négy tagja által elhurcolt Jerzy Popieluszko lengyel lelkész megöléséről, de a lengyel beszámolók alapján tudtunk tájékoztatást adni a csernobili történésekről is, noha azt is csak egyszer, 1986. május 1-jén reggel hatkor lehetett hallani. Kiss Bea a 90-es évek elején került a Petőfi rádióhoz, ahol közéleti, kulturális magazin-, illetve riportműsorokat szerkesztett, majd a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként dolgozott egészen idén nyári kirúgásáig. - Amikor elkezdtem ott dolgozni, újabb aranykorát élte a rádió, már létezett a sajtószabadság, pezsgő élet folyt, igazi műhelyek működtek. Egy évtizeddel ezelőtt végigéltem a költözést, rettenetes érzés volt otthagyni azt a közeget. A Kunigunda útján lévő épületből sok minden hiányzott, ami a belvárosi tömböt jellemezte - meséli. - Ha valamihez narrátorra volt szükségünk, mindig lehetett egy üldögélő színészt találni, aki örömmel vállalta a felkérést. A nagy újságírók, például a 168 órások közé is le lehetett telepedni, kérdezni tőlük, vitába szállni velük. Minden szempontból otthonos volt a rádió. A Pagodában intézhette az ember a magánéletét, a büféseknél - akik ritkán cserélődtek - lehetett üzenetet hagyni, idővel ők is belekerültek a társaságba. A büfében bizonyos szendvicseket újságírókról neveztek el, Siklós Erik után kapta például a nevét egy sonkás-szalámis emeletes szendvics, míg Gobbi Hilda egy „jó erős kávét” jelentett, mely a löttyintésnyi pult alóli alkoholtól volt olyan sikeres. Életmód volt a Bródyban dolgozni, nem munkahely volt, hanem az életünk. Ott éltünk társasági életet, a közeli Háry borozóba jártunk ebédelni, vacsorázni, amikor nem volt pénzünk, ott volt Ibike, a felszolgáló, aki megszánt bennünket, és adott valamit olcsón - idézi fel az egykori rádiós. - Hatan vagy heten voltunk egy szobában, az ottani telefonra futottak be a hívások a riportalanyainktól, a házastársunktól, a barátainktól. Ha éjszakai műsort csináltunk, akkor székeket összetolva aludtunk, nyaranta pedig volt, hogy a Pollack Mihály téri épület Múzeum utcához közeli emeleti szobáiban tömörültünk, hogy lássuk a tűzijátékot. A Múzeum utcában is voltak próbatermei a zenekarnak és a kórusnak: tavasszal nyitott ablaknál az egész környék hangos volt a zenétől, zsongott a művészettől. Titkos folyosók A több épületből álló tömb egészét azonban talán még a munkatársak sem ismerték igazán, ahogy Kiss Bea felidézi, tele volt titkos folyosókkal és helyiségekkel. Amikor még rádiós szerkesztői tanfolyamra járt ide, a 80-as évek elején, még a mesterük sem találta meg azt a föld alatti termet, ahol az órákat tartották. Évek kellettek ahhoz, hogy el tudjon igazodni az épületben. Bár munkája a Pollack Mihály téri, 60-as években épült, 200 szobás irodaházhoz kötötte, de a bunkerstúdióban - amit a legenda szerint a rádióban dolgozók lehallgatására használt az államvédelem - már csak azután járt, hogy a költözést követően műsort készített a rádió belvárosi helyszíneiről. Az épület a magyar technikatörténetnek is értékes emléke. Olyan hangot előállítani, mint ezekben a stúdiókban, szinte lehetetlen FORRÁS: FORTEPAN/MAGYAR RENDŐR a mostani körülmények között. Hosszú ideig tartó precíziós munkával centizték ki, hogyan szól a legszebben minden hang a különböző stúdiókban, amelyek teljesen védve voltak a város zajától. Pótolhatatlan, ha mindez eltűnik ebben a hiábavaló rombolásban - mondja Kiss Bea. - Egy egyetem, amelynek a kultúrát, a folytonosságot, a szellemi értékek továbbvitelét is képviselnie kellene, miért nem igyekszik megóvni az értéket? Bármilyen anakronisztikus, de én hiszek a genius fociban. Annak a helynek vitathatatlanul van egy szelleme. A kommunikációt, újságírást miért nem lehet ezek között a falak között tanítani? Domány András, aki 1972 és 2009 között dolgozott a rádióban, utolsó éveiben mint vezető szerkesztő, felháborítónak tartja az épület bontásával kapcsolatban Lázár János kijelentését, miszerint elfogadhatatlan, hogy a Magyar Rádió azon épületére adtak ki helyi védettséget, ahonnan 1956-ban emberekre lőttek az ávósok. Ha egy épület több mint nyolcvan éve áll, azt nem lehet egyetlen momentum alapján politikailag megítélni. Ezen az alapon nyugodtan le lehetne bontani az Országházat, ahol zsidótörvényeket hoztak, majd később olyanokat, amelyek a kommunista diktatúrát erősítették. Komolytalan tehát az érvelés - mondja az egykori rádiós. Úgy véli, a Magyar Rádiónak, mint az egész magyar történelemnek a XX. században, voltak sötét időszakai, 1944, vagy a sztálinizmus időszaka, az 1956 utáni megtorlások kora, de voltak fényes pillanatai is. Az irodalmi és zenei osztályokat olyan emberek irányították a harmincas években, mint Cs. Szabó László, Németh László, Dohnányi Ernő, Ódry Árpád. Később, a nyolcvanas évek közepétől a Magyar Rádió politikai műsorainak meghatározó szerepük volt a rendszerváltozás szellemi előkészítésében. A 168 órát szombaton délutánonként tényleg egy egész ország várta izgatottan. Ebben a műsorban hangzott el az ’56-ot ellenforradalom helyett népfelkelésnek minősítő Pozsgay- interjú is. A rádió a magyar kultúr- és politikatörténet ikonikus intézménye, ezért a helyzetét is sokkal árnyaltabban kell megítélni. Elszomorító, hogy megpróbálják az egészet eltüntetni, nagy kár, hogy az egyház sem hajlandó megértést tanúsítani. Genius loci A magyar kultúra felbecsülhetetlen értéke a Magyar Rádió tömbje, most mégis lebontanák. Egykori munkatársakkal idéztük fel az épületegyüttes múltját • Életkép a Magyar Rádió stúdiójában, 1989-ben A kormány nem hátrál meg Nem tervezünk visszalépni - jelentette ki Lánszki Regő építészeti államtitkár a december u-én este tartott közmeghallgatáson, amelyet az új Pázmány Campus Palotanegyedbe tervezett építése miatt hívtak össze. Az eseményen az államtitkáron kívül Nyúl Zoltán magasépítésért felelős helyettes államtitkár és Becker Pál, a Pázmány Péter Egyetem fejlesztési főigazgatója képviselte a beruházói oldalt. A Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) tagjai, valamint a megjelent helyi lakosok kifogásolták a korszerű vagy történelmi szempontból fontos épületek lebontását, a komoly környezeti terheléssel járó bontási munkálatokat, illetve a túlépítést. A testületi üléssel egybekötött közmeghallgatáson Pikó András VIII. kerületi polgármester javaslatot nyújtott be, mely szerint változtatási tilalmat vezetnek be a bontásra ítélt épületeknél. Az előterjesztést a többség támogatta, a kormánypárti képviselők viszont kivonultak a teremből.