Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Magyar költők, magyar tájak. Korolovszky Lajos bevezetése - Arany János: A Bolond Istók-ból - Arany János: Vojtina ars poeticájá-ból
csontig. Quajte A BOLOND ISTÓK-BÓL Folyam mentében itt-amott egyes Vén fűz sétálő korrajza veté A sík lapályra hosszú és hegyes Árnyát, minő torony-épületé. Így a világost az árnyék vegyes Rónája váltogatva követé. Kék, hol nem éri nap, hol éri, sárgul A gyep, s homályos fényt kap a sugártól. Majd a nap is leáldozék. Haránt Fektette a fodor habú Tiszára, Mint búcsú-jobbot rezgő sugarát, És mintha még egy kis ideig várna, Szélesen, hosszan, arany híd gyanánt Ingadozók ott láng színű sugara: Aztán vakító ragyogással égé A falu szélső ablakán — és vége, ciszány, Qánt a VOJTINA ARS POETICÁJÁBÓL ... Állok Dunánk szélén, a pesti parton : Előttem a kép, színdús üde carton : Felleg s hegy által a menny kékje csorba, A nap most száll le a város-majorba; Büszkén a Gellért hordja bársonyát, S fején, mint gondot, az új koronát; Lenn a Tabánban egy toronytető Gombjának fénye majdnem égető; Míg fönt a Mátyás ódon temploma Szürkén sötétlik, múlt idők roma; És hosszú rendje apró sűrű háznak Fehérlik sorba, mint gyepen a vásznak; Alant a zölden tiszta nagy folyam, Mint egy smaragd tó bércek közt olyan, Meg nem legyinti szellő, s fecske szárnya, Csak mélyén lüktet forradalmas árja. Felszíne tükör, és abban, mikép Tündéri álom, az előbbi kép Tisztára mosolva, felfordítva ring 89