Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Magyar költők, magyar tájak. Korolovszky Lajos bevezetése - Petőfi Sándor: A puszta télen
86 0 petéyi Acnufot A PUSZTA TÉLEN Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda, Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. Nincs ott kint a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjánál, S a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közül. Még csak egy kicsiny kis piücsök sem hegedűs. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öreg korától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson__ így sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház. Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz, Mikor vályú elé Hajtják este felé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjából, S a csizmaszárából Pipát húz ki, rátör és lomhán szipákol, S oda-oda néz: nem üres-e a jászol? De még a csírdák is ugyancsak hallgatnak, Csaptár és csaptárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítják, Senki sem fordítja feléjük a rudat. Hóval söpörték be a szelek az utat.