Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Magyar költők, magyar tájak. Korolovszky Lajos bevezetése - Petőfi Sándor: Pest
Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a jégben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velők birkózni szemközt jó. Alkonyai felé ha fáradtan elülnek, A rónára halvány ködök települnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér szeme a túlsó határra, Leesik fejéről véres koronája. ^Belőfi Sándor PEST Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, És ahol csak kell, hát pártját fogom, Volt itt nekem sok kellemes napom. Kivált ha az utcán kóborolhatok: Az angyaloknál boldogabb vagyok. Egy óriáskígyó bámészkodásom. Végighúzódik a népsokaságon. S aztán itt minden olyan érdekes, A szív örömében csak úgy repes. A vargainasok pofozkodása, A bérkocsiknak embergázolása, A zsebmetszők, a pörölő kofák Az embert mind igen mulattatják. S azt kell még látni, hogyha szép időben Sétára kél a tarkabarka nőnem: Mi szépek ők, mi szépek, teringette, Elől kifestve és hátul kitömve. Hát ahol a dicső arszlánok járnak! Azt nevezem aztán baromvásárnak. 87