Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1964
Aranya János: Fiamnak
.££ „Nem mese az gyermek”, — így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja. Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány : Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. Este van, este van... a tűz sem világít, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit. A gyermek is álmos, hogy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol. Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát. Hála Isten teste van megint, Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legfölebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szíved tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. .................. ■ ARANY JÁNOS Cilaniak.