Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966

Hegedüs Géza: A 80 éves Lukács Györgyről

És 1945-ben végre újra itthon van. Húsz év alatt hol magasztalás, hol ócsiárlás tárgya. Igaz, politikai és kultúrpolitikai szereplése általában nem volt szerencsés; az esztétikában jó politikus, de a politikában olyan életidegen, mint egy esztétikus. Vé­gül is annyi életbéli és elméletbeli kaland után úgy érkezett el a nyol­cadik évtized végéhez, úgy lépett be a patriarchák emlékét idéző ki­lencedikbe, hogy ott ül a nagy mű, az összefoglalás előtt, s íme az első harmadával, 1600 nagy oldallal már el is készült. A többi most készül. S akárcsak évtizedekkel ezelőtt, szá­jában az örökös szivar, ajkán az iro­nikus mosoly, magyaráz szóban és írásban a híres bonyolult szerkezetű mondatokkal, a szövevényes okfej­tésekkel, a már-már emberfelettinek tűnő műveltséggel, amellyel vala­mennyiünket arra kényszerít, hogy gondolkozzunk. A gondolatgazdagság — ez az, amit legjobban csodálunk benne. Mert, ha végeredményeivel nem is mindig értünk egyet, ha tanítását nem is mindig hisszük el — az a logikai út, ahogyan eljut az eredményekhez: csodálatos elmeerő és gondolati fris­seség példája. Itt fekszik hát előttünk a nagy mű nagyterjedelmű kezdete. Lukács György új vitára hív. Akkor va­gyunk legméltóbbak hozzá, ha elfo­gadjuk kihívását és vitatkozunk vele olyan gondolati színvonalon, amilyenre ő ad példát a világ minden értelemszerető embere számára. Székesfehérvári új lakóházak (Novotta Ferenc felvétele)

Next