Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1968
Korolovszky Lajos: "S míg szendereg a robogás". A gyermek és a szülő a magyar költészetben - Petőfi Sándor: Szülőföldem
PETŐFI SÁNDOR: 288 0 szülőföldent jen Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vön tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. Hejh azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő... az idő hogy lejár! „Cserebogár, sárga cserebogár!” Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem. Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... „Cserebogár, sárga cserebogár!” Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet, Minden régi kedves helyet bejár ... „Cserebogár, sárga cserebogár!" Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályúhoz méh, lovam inni kíván, Megitatom, gyi lovam, gyi Betyár ... „Cserebogár, sárga cserebogár!” Megkondul az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló, Haza megyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s fél álomban vagyok már... „Cserebogár, sárga cserebogár!”