Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1968
Zelk Zoltán új versei
234 ZELK ZOLTÁN ÚJ VERSEI: Qiém aihn Tavalyelőtt és holnap délután, azóta mindig, s mindig ezután kilép a lányok közül egy leány — és higgyétek el, így van, igazán. Attól ki megró, s attól ki megért — , hatvan évem mért adom semmiért — én álmélkodva kérdezem: miért? hiszen ezért, hiszen éppen ezért. Egy vetkőző árnyért az ablakon, egy tavalyi lábnyomért a havon, s ha van is úgy, hogy már nemakarom, hát akkor is csak így, így akarom. Egy néma filmben láttam oly szobát: özvegy férfi veri a zongorát, veri a semmit — s negyven éven át de hallom én a billentyűk szavát! Mert izgulombál adtad Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél, a halálnál is szégyenteljesebb, hogy ajándékul adtad testedet — hát kértem én? hát reméltem? hát vártam? most járhatok az irgalom sorában, mert egy percig a nem remélt egekben — hogy megalázzál, nem ezt érdemeltem. dfiemiaqti Hut Bikaviadal? lóverseny? pia? mégis te voltál az Ember Fia! ha glória, hát csak így glória mulatságos szakállad. Te minden földi lények közt legföldibb, kinek szavai, arcai megőrzik a teremtést, a teremtés előttit, te hétköznapi, igazi modern! Ha te nem vagy, mi hull a semmibe: másképp csillagként hogyan fénylene vén ökölvívó elbambult szeme s a hű ringyók öle? Vágva magát új pózba póz után, hol volt a sápadt agyú puritán, mikor te Madrid és Párizs falán, hol volt akkor a nyamvadt? S te tudtad, élni csak addig szabad, míg nem az isten, amíg te magad! úgy tudtad ezt, mint soha senki más, hát jöjjön az a zavor-csattanás, az impala-futású pillanat, mély sírod fölé szökken, s ott marad!