Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1971
Soós Magda: Böbe
Mármost mi ebben az izgalmas? Kétségkívül meggondolandó volt, hogy a veszprémi gyerekek és felnőttek számára oly kedves, sőt országos viszonylatban közszeretetnek örvendő Bébét ily módon esetleg elveszíthetjük. Dehát valóban ez az izgalmas a dologban? Ez is. Hanem amiért a nemzetközi sajtó, a nyugati televíziók felfigyeltek erre a szokatlan utazásra, az valami mélyebb és forróbb nyugtalanság, a tudósok örök kísérletező, kutató nyugtalansága. Az volt a kérdés, hogy vajon mi a döntő faktor: az ösztön vagy a nevelés? Vajon az örökölt hajlamok hatalma, a dzsungelbeli ősök, soksok csimpánz-előd hívó szava szólal-e meg Böbe lelkében, ha visszakerül Guineába, vagy pedig a Veszprémben töltött esztendők, a megszeretett emberek, a környezet hatása olyan erős fedőrétegként rakódott rá, hogy a hívó szót, az emlékeket nem ereszti át, s ha mégis, akkor sincs jelentőségük többé. Igaz, hogy Böbe volt a tét, de a próba egy fontos tudományos problémára várható válasszal kecsegtetett. Ezért fogott össze az ország számtalan üzeme, intézménye, hogy az expedíció létrejöhessen. A Keszthelyi Ruhagyár dolgozói trópusi öltözékkel látták el a résztvevőket, különös tekintettel a mérgeskigyókra, azaz speciális lábbeliket kreáltak, a Pápai Húsárugyár konzerveket ajándékozott s végül a repülőtársaság rendkívül kedvezményes díjszabást állapított meg a nem mindennapi utasnak. Elindultak hát, Kasza László igazgató, Rácz Gábor filmoperatőr és Böbe. Három hétig barangoltak Guinea őserdeiben, s az eredmény — Böbe visszatért Veszprémbe. — Amikor elengedtük, legfeljebb néhány méterre távolodott el tőlünk, s amikor mi rejtőztünk el, riadtan keresett és amint megtalált, hanyatthomlok rohant vissza hozzánk — meséli Kasza László. — Nem volt kétséges: az egész eddigi életét jelentő környezetéhez kötődik s nem a kölyökkori homálybavesző emlékeihez. Neveltetése nagyobb erőnek bizonyult, mint az ösztönei. Erre a kérdésre tehát választ adott az afrikai kirándulás. De van még valami, ami izgat, miközben Böbe a lehető legnyájasabban fogad veszprémi otthonában, szívélyesen megrázza a kezem, buzgón ki-begombolgatja a kabátom s roppant érdeklődéssel füléhez tartja a karórám. Éspedig az izgat, hogy... nos, jó, a nevelés erősebb, mint az ösztönök... de vajon miért választja a rabságot a szabadság helyett? Egy napig figyeltem Böbét, amint szöget vert a falba, köröket rajzolt a táblára, olajat töltött a kályhába, segített takarítani. És rájöttem, hogy Böbe számára már nem a fák tetején fészkel a szabadság. Megismert egy olyan másfajta szabadságot — a lényében rejtőző képességek felszínre hozásának szabadságát —, amely boldoggá teszi. A rab állatok szomorúak, rendesen búskomorságban pusztulnak el. Bébére a legjellemzőbb, hogy boldog, kiegyensúlyozott, vidám, és rengeteg fontos teendője van. Erről bárki meggyőződhet, aki meglátogatja a Veszprémi Vadaskertben. Irénke egy kicsit kivételez velem. Mindig én kapom a legfinomabb falatokat. Hét a többieknek nem adunk? Természetesen utolsó fillérig elszámolok a visszajáró pénzzel (Novotta Ferenc felvételei)