Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1972
Zelk Zoltán: Öt vers
Ekkor már igen érdekes helyzetet teremtett a történelem a Gundel családban. A felszabadulás utáni években Ferenc már az államosított Gellértben dolgozott, ugyanakkor Imre, legénykeként (18 éves volt a felszabadulás évében!), akkor már súlyosan beteg apja helyett is, maradt a „maszek Gundel” a Ligetben. Nem is egyszer szabályszerű vetélkedésre késztette egymással az állami és a maszek Gundelt a sorsfordulatokban gazdag folyama. 1949. március 25-én államosították a városligeti Gundelt is. Imre tulajdonképpen örült neki. A páncélszekrényben mindössze 33 forint 45 fillér volt. A többi, a forgalom ellenére is, adósság, adótartozás. Egyetlen napig Május 1. étteremnek hívták az államosított városligeti helyiséget. Másnap, 26-án, kijött Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács akkori elnöke, megnézte az új cégtáblát, amelyen a festéknek még megszáradni sem volt ideje, azt mondta: „Ez szamárság!”, és a Gundel maradt továbbra is a Gundel. ZELK ZOLTÁN ÖT ('PUKutat könyökölve, mint híd karfára, a szeptemberi délutánra, két perc rése között rálátva a teljesség pillanatára, a csordulásig telt tájra, afák öntelt diadalára-----------folytathatatlan, mondhatatlan, folytathatnám még, de csak szavam van. Semmi Nem az, hogy hány napom van hátra, de azt, hogy milyen nap van máma, szerdám, vasárnapom? Orsi a semmit a malom — zúgását hallgatom. VERS % DCritmusnégy én Pirosat pislog vagy zöldet mutat az indóház előtt a szemafor? S hová dülöng velem ez a vonat, átcsattog még a viaduktokon? Havat hirdet a decemberi ég, kibámulva holnap az ablakon, meglátom-e árnyam szaladni még az idei havon? &gy*xLyL Sivatag délután. Bejárhatatlan napszak. S az alkony húsé? és az éjszakaz kinek nyit ajtót borzal szolgálód, özvegy árnyad? emlékeid gyülevész hadának. Idégi És mégis mégis mégis de aztán mégse mégse a szél a lámpákat kioltja de kigyullad a versek bokra hát mégis mégis mégis 21.