Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1974
Fodor József: Visszanéző (vers)
FODOR JÓZSEF (UnAZICLnézfr (AZ „EGY PLÁNTA ÉNEKEL” CIKLUSBÓL) Mélyből kelve sem megtartódva még, S emelkedvén utad így folytatod Lépcsőként fölfelé, tovább s tovább, A dolgokat forgatva forgatott: Mélyen az életben, ami alatt Rázkódva erre-arra, sok között, Hogy kész magad légy, dolgozik a lét, Plánta-időd sorban így vetkőzöd. S mily rendben is, s mint vagy, nem is tudod, Hol a választó perc, az Átmenet? Mint ősz időben, hogyha alkonyul, Alig pillantsz s már beesteledett. Az ifjúság, mint a nap délután, Ott áll még hegyközel — s már lebukott —, S az öregség hol kezdődik, mikor, S az hogy tűnt el — felfogni nem tudod. Rejtély — mondod. Hát rejtély a világ. Nyugodj meg, hogy vannak rejtélyek is. Jó ily korban. Gyermek-zug melegebb, Ha ott leskel buksi manó, hamis! Ha az ősmúlt antik világa fáj, Azért, mert már istenek nincsenek, Mikor nem tudhattad, mit rejt a bokor, Forrás, és hol, mely tündér incsereg. Eltűntek is velük a mese-világ, Mint csöndben tűnt a tavasz-izgalom, Legenda-kor, a csoda-születés, Mely tán, hogy volt is, magamat csalom. Mily szép is volt, sajgó-mély, vajúdó, Kezdődő lét, görcsöktől meglepett, Mikor mélyeiből, kis plánta még, Új küzdelemre új lény született: Emberi plánta- s állati világ. Bélyeget rá mind Egynek keze vés, Magva lénye, élet-gyökere: egy, (S mi mindenben egy még: a szenvedés!) Egy élet mind: s millió vetület, De kit mind tükröz: egy a Valaki. Millió néven hívd: az arc csak egy, Egyes millió: istenek arcai. 210