Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1977
Zelk Zoltán versei
ZELK ZOLTÁN: Hány falvam és hány városom az egyetlen hazában — ha szabadon, ha bujdosón, ha botolva, ha futkosón, Chagallnál öregebbek Zelk Zoltán Ezerkilencszáztizenhat. Penészzöld szobában, vaságyon, szalmában halt meg Nagyszőlősön nagyapám. Nem csukták őt négy deszkába. Ég a petróleumlámpa, göngyölték szőlőlevélbe, Zöld könnyeket sír apám. Válasz a kérdésre: „hová való?” Mikor Tersánszky Józsi Jenő mellett a Beketow cirkusz karzatán ültem Charlie Rivers, a drága, a bohócok királya, de nemcsak a bohócoké, mert millió alattvaló, mikor orrát az égbe fúrja s fölbúg az épp hogy hallható Akrobatoh! És áll merengve a porondon, s mögéje lopódzik Póló, a nyájasságba öltözött fehér arcú agresszió s a merengő Charlie-t (mert mereng!) farba rúgja! s mert az nem moccan, hát újra! és újra! és tízszer! húszszor! ötvenedszer! (ha bírná, akár százezerszer!) ha lihegve, lankadva is, ha még szíve-fulladva is, míg végül is az íratlan törvény beteljesül s az orv, a mindig hát mögötti a fürészporban elterül — — — S akkor Charlie megfordul, s mintha zsákra, úgy néz a szuszra sincs, kinyúlt, szánandó gyilkosára, és fölemelve vállra, viszi az öltözőbe, a plakátokkal aggatott, deszkából épült túlvilágra, eresztették lágy hínárba s kizöldült fehér szakálla ott bólong azóta minden nyári fán, ha látják, ha nem, ott oson majd lelkem s földi árnyam Biharban és Szilágyban, Budáin, Zuglóban, Borsodon, Szatmárban 1 79