Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1980

Nagy László: Madaras dísztávirat

A költő szerencséje (IGAZ TÖRTÉNET A KÉT VARÁZSLÓRÓL.) Egyszer majd én is kimegyek a lóversenypályára — — — fülembe súgja Krúdy úr. Az ötös lovat játssza... Bajszos, szép arcát emeli a gyűrött lurfujságból. Persze hogy azt, csak az ötöst.. . mondja Hunyady Sándor. És dobognak már a lovak, forr, sistereg a pálya — mint Krúdy úr pegazusa, úgy röpül az a sárga! A többi tíz amíg lohol, az ÖTÖS beröpülte Nyírséget már és Óbudát, úgy száll vissza a fűre, öt hossz? tíz hossz? ezer talán! A végét mondom már csak, mikor Krúdy és Hunyady éppen konflisba szállnak s én mondanám, hogy köszönöm, de mire szót találok, a fellegek közt viszi már a ló a két varázslót: a konflist is az az ÖTÖS, ő röpíti az égen... s én állok csak, mi mást tegyek, számolva tenger pénzem. Ön se lett másból: madártojásból, s nem egy Dzsingisz kán: költő, de tisztán. Költése, Z. Z. változzon pénzzé, vajjá meg mézzé, makkegészséggé. Kapjon új szárnyat, szárnyához lábat, évet az évre kínnal ne mérne, gyöngyökön inkább járjon a friss láb. Hűség Elcsavarogtál este, de reggel már itt ülsz a fekhelyemnél te hűséges tegnapi nap, te bogáncsos komondor. NAGY LÁSZLÓ, a beten X. költőnek, születésnapjára E dalos dísztáv­iratot írta: sármány, pacsirta, csalogány, csóka, csuszka, rigóca, királyka, pintyke, búbos pityerke, szénfejü cinke, kékfejü cinke, bóbita cinke Margit s I.a­ cinke, 169

Next