Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1980

Vas István versei

Csak azért, mert se vér, se név nem jogosít fel kettőnket semmi néven nevezhető kapcsolatra. Holott anyámhoz, apámhoz, húgomhoz, az összes Vérrokonomhoz mikor volt csak feleannyi közöm is? Csak azért, mert azután már nem a testét? Mert már csak megváltott? Mert nem voltam képes abból. Amit adott, megőrizni még a szépségét sem. Csak az életemet meg az ép eszemet — csak azért? Csak azért nincs jogunk tudni, sőt, hallani sem egymásról? Úgy, hogy ha szóba kerül, csak annyit mondhatok : „Igaz is, mi van vele? Hogy van? Te látod őt néha?" És ha meghalok, egy szót sem válthatunk előtte. És ha ő hal meg majd, én csak elvegyülve hátul. Mintha véletlenül, megyek a koporsója után. És életemnek az a része elsüllyedt, akárcsak Az a breton székesegyház, és hiába Szólal meg odalent a harangja naponta . Csak nagyritkán ha fölhallom a tenger alól. Szulatonalm­udi erődtel­­plom­ (ifj. Novotta Ferenc felvétele)

Next