Magyar Hirlap, 1850. július (2. évfolyam, 192-217. szám)

1850-07-10 / 199. szám

Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­vnegy­e­dr­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 199. sz julius 10-én 1850. Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (na­gyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 24-dik sz. a. első emeletben. HIVATALOS RÉSZ. Kinevezés. A Csanád megyében megürült kormánybiztosi ál­lomásra Zsitvay József kir. tanácsos és szerém­­megye volt alispánja neveztetett ki. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XIV. da­rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. jan. 28.) Hirdetés a polgári ügyekben telj­hatalmú cs. biztostól, 1850. junius 6-ikáról, melynélfogva az 1850-ki mart. 4-ről kelt legfel­sőbb patens folytán rendelt telekadó - ideiglenes számára eszközlendő telekjövedelem-kiszámitások véghezvitelére az utasítás közhírré tétetik. (Folytatás.) 129. §. A mivelési költségek ezen levonási száz­­fólijának alkalmazásánál, mire nézve NI.betü alatt zsi­nórmértékül egy mintázat ide mellékeltetik, a becslő biztos kötelességének tartja, az osztályok és közsé­gek közti helyes arányt megállapítani, s minden feltű­nő, a valóságosan létező viszonyok által nem igazolt átmeneteit kikerülni. A trágyaszerek vásárlása, a vízáradások elleni védszerek, földszakadások elleni védfalak st. eff. költ­séges fentartása, alapul szolgálnak a levonási század­rész ( percent ) legközelebbi magasabb fokozatának alkalmazására , ellenben a minden trágyázás nélküli szakadatlan mivelés, a földtermés meghatározásánál a trágya pótlása végett számításból kihagyott szalmának más czélokra fordítása, csekélyebb szártóli elfogadá­sát vonja maga után. A becslő biztos efféle eltéréseket különös okok­kal támogatni, s okait a földtermés-táblázatban fel­hordani tartozik. Ha a helyes arány megállapítására szükségesnek találná, kivételkép még egy fokkal tovább menni, úgy arról a felügyelőnek tegyen jelentést, ki vizsgálattétel után a javaslat felett határoz. 130. §. A levonási századrész (percent) meg­­határoztatván­, az a pénzbeli összes jövedelemből hely­ben szokásos mérték szerint lehuzatik, s a maradványt a becslő biztos a minden egyes mivelési ág számára kijelölt rovatba beiktatja, mint tiszta jövedel­­m­e­t, melyet — mind a helyben szokásos mérték sze­rint, mind pedig 1600 négyszög­öles holdra átvive — a község határában létező szántóföld minden osztá­lyához oda csatolt számítási könnyebbség végett, az 1600 négyszögöles holdra vitelnél, a törtszámok az egyes esetekre alkalmazásban úgy egyenlíttetnek ki, hogy a tiszta jövedelem tétele következő fokozatokat képezzen: Egy krajczártól 10 krajczárig egész krajczárokban. 10 „ 30 „ két-két „ 2 ” s azon fölül 10—10 krajczárokban. E fokozatok alkalmazásánál mindig azt kell ven­ni , melyikből a megtörtént számítás szerint mint leg­közelebb eső tételből marad el legkevesebb, így p. o. 871 krajczárnál csak 8 kr., s 8% krajczárnál már 9 kr. 31 ., „ 30 „ „ 32 „ „ 33 „ 1 forint 2 krajczárnál, még 1 ft., s 1 ft. 3 krnál, már 1 ft. 5 kr., továbbá 2 ft. 4 a/4 krnál csak 2 ft., s 2 ft. 6 krnál már 2 ft. 10 kr. kell venni. 131. §. Rétföldeknél a takarmány - mennyiség szolgál zsinórmértékül a mivelési költségnek, s az it­ten alkalmazandó levonási századrésznek (percent) ki­számítására. A becslő biztos tehát minden osztálynál vesse fel az összes pénzjövedelem aránylagos hánya­dát (quote), azt a helyben szokásos mérték szerint számítsa ki, s a tiszta jövedelmet 1600 négyszög­öles holdra hozva a G. betű alatti földtermés-táblázat ille­tő rovataiba iktassa be. 132. §. Ezen rész a rétföldeknél, az egyes osz­tályokra kimutatott összes pénzjövedelemnek 15, 20, 25, 30, 35 és 40 száz­ék­jával (percentével) kifeje­zendő. A különös viszonyokat a 129. §. értelme sze­rint kell tekintetbe venni. 133. §. A szöllöknél a földtermés számtétele a költség meghatározására alapul nem szolgálhat, mert ugyanazon területen a bor minősége, és ez­zel ára, továbbá a nagyobb vagy kisebb bortermés, a szöllő mivelési költségével egyenlő arányban nem ál­lanak, minthogy a mivelési költségek egyenlő tőkeál­­lás, fekvés és munkáltatási mód mellett mindig ugyan­azok, jóllehet a nyert bor mennyisége és minősége, tehát az összes pénzjövedelem is kétszeres sőt három­szoros különbségre mutathat; ennélfogva a szöllöknél a levonási századrész meghatározására, tekintve a kü­lönféle mivelési módokat, nehézségeket és könnyebb­ségeket, csak a pénzbeli összes jövedelem szolgálhat zsinórmértékül, mely az N. betű alatti mintázaton a tökeállás, fekvés és föld minőségére nézve körülmé­nyesen elő van adva, a becslő biztosnak valósághoz képesti kellő eljárásra szabályul szolgálandó. A becslő biztos azonfelül még , a széllökért fi­zetni szokott haszonbérről, vagy némely vidéken a negyedében , harmadában vagy felében való növelé­sért fenálló szerződésekről előre gyűjtött adatokat minden osztálynál összehasonlítja ; azután a termésre, valamint a ráfordítandó mivelési költségekre állandó­an befolyó körülményeket szorosan megfontolván, végső megállapodását a hányad (quote) felett kimond­ja , melly az összes pénzjövedelemből minden osztály tiszta jövedelmének kimutatása végett levonatik, a helybeli szokásos mérték szerint kiszámittatik, s a tiszta jövedelem 1600 négyszög­öles holdra hozva, a G. betű alatti termés­táblázat illető rovataiba fel­jegyeztetik. 135. § A szöllöknél e rész az összes pénzjöve­­­delem 30, 35, 40, 45, 50, 55, 60, 65, 70, 75 és 80 százzék­ával fejeztetik ki a 129. §. értelme sze­rint kijelölt módon , s a törtszámok kiegyenlítésével, tekintetbe véve egyszersmind a termésre károsan vagy kedvezőleg ható különös viszonyokat. 136. §. A legelőknél rendesen valóságos mive­lési költségek nem fordulnak­ elő , de minthogy a 113. §. szerint a legelők termése a rét­osztályokkali ös­­­szehasonlitás utján határoztatott meg, ennélfogva a le­gelőknél ugyanannyi százfólit (percentet) kell levonni, mint azon rétosztálynál, melyhez a legelő hasonlit­­tatott. 137. §. Az erdőknél rendesen semmi különös mivelési költségek sem jönnek számításba, mert azok legfontosabbika t. i. a favágás és kihordás bére, már az összes pénzjövedelem kimutatásánál tekintetbe vé­tetett az által, hogy a fa pénzértéke csak azon árban vétetett fel, melylyel a fa lábon a hely­színen ki­. 138. §. Azon ritka esetekben mégis, midőn az erdő őrzésére, vagy kivágott helyek mesterséges be­ültetéséért, vagy egyéb tárgyakért, melyek a kinyo­mozott fatermés kiállíthatására elkerülhetlenül szük­ségesek, helyben szokásos kiadások fordulnak elő, ezek figyelembe veendők. 139. §. E különös kiadások fejében, a becslő biztos, a helyben szokásos mértékre eső összes pénz­­jövedelemből egytől 5-ig terjedő százfólit húz le. Ezt meghatározni a becslő biztosra hagyatik, ki a nyert termést kitudni, s az eredményt a G. betű alatti földtermés-táblázatba iktatni köteles. 140. §. A­mennyiben a tavak, mocsarak és in­­goványok­, mint részenként vagy időszakonként hasz­nálható területek, a 119. §. értelmében, az összes földtermés és haszon fölvételének tárgyai voltak, s ez pénzben mutattatott ki: innen is le kell vonni azon részt, mely mint levonási hányad (quote) állapíttatott meg, a rét- vagy legelőföld illető osztályára, melylyel a felnevezett területek az összes haszonra nézve egyen­lőknek vétethetnek. 141. §. Ha pedig a számítás a nádiás haszonvé­tele szerint történt, s a nád ára már mint eladási czik­­ké vétetett fel, úgy a kivágás és kihordás munkadíjá­­nak értékét le kell vonni; midőn a levonás hányada az összes pénzjövedelemből 10, 15 , 20, 25 és 30 száztélival fejeztetik ki. Ha ellenben a nád összes jövedelme lábon be­­csültetett volna meg, úgy ez egyszersmind a tiszta jö­vedelmet is képezi. IV. Fejezet: A tiszta haszon (jövedelem) kimutatása. 142. §. Ha a becslő biztos minden községben, minden egyes mivelési ágra és osztályra nézve, a hely­ben szokásos mérték szerint, a G. betű alatti termés­táblázaton kimutatta az összes pénzjövedelem azon há­nyadát (quote), mely a megállapított árjegyzék! téte­lekhez képest a tiszta haszon kitüntetése végett levo­nandó, s ha azt minden 1600 négyszög­öles holdra áthozta, a tiszta hasznot már kiegészített kerek szá­mokban az említett termés­táblázatra bejegyezte, s a községi ügyvezető tiszt, vagy lollvivő (jegyző) által befejezett osztályzási kivonat után, a H. betű alatti mintázat nyomán 1600 négyszög­öles holdra hozott területét az egyes osztályoknak és valamennyi mive­lési ágaknak az egész adóközségben teljesen kitudta , úgy a G. betű alatti termés­táblázat szélső rovataiban a sommázat az egész adóközségre nézve ki fog tűnni, midőn a terület, mely minden egyes mivelési ágra és osztályra esik, továbbá az innen — minden község egész területe számára (pro rata) kitetsző tiszta ha­szon, osztályok és mivelési ágak szerint kimutattatik. E G. betű alatti táblázat, mint községi sommá­zat, végül bezáratik, a terület és tiszta pénzjövedelem összege az egész községre nézve feljegyeztetik, s a becslő biztos, az elnök és a választmány valamennyi tagjai által aláíratván, a következő O. kimutatáshoz mel­­lékeltetik: 143. §. Végtére a becslő biztos a sommás ki­mutatást az ide mellékelt (L. O. betű alatt) mintázat szerint az egész becslő járásról összeállítja. E kimutatás magában foglalja az adóközségek neveit, a mindenikében előforduló mivelési ágakat és osztályokat, ezeknél a kiterjedést átalában , a minden osztályban és mivelési ágban kimutatott évi tiszta hasznot, s a végeredményt minden községre nézve,t.i. a haszonhajtó földtér kiterjedésének s évi tiszta hasz­nának összegét. Végül e rovat fősommája a becslő já­rás valamennyi adóközségeiröl összeadatik, s a biztos által aláiratik. (Vége köv.) a 3. o.; 19. vadász z.alj , Mittergéber Sebestyén, j. t. h. korneuburgi raktár, jobb kezét veszté, r. a 3. o.; 2 tüzér ezredbeli, Machul István , j. t. h. szabadkai kórház, jobb lábát veszté, r. a 3. o.; Bianchi gy. ezr., Masni Miklós, r. t. h. Kisczava tarnopoli kerület Galicziában, bal allábszára elvágva, r. a 3. o.; 19. va­dász z.alji, Maedl Jakab, r.t.h. Klein-Baumgarten alsó Austr., jobb felső karja elvágva,r. a 3. o.; Vasa­gy ezredbeli, Majovszky András, r. t. h. Osiko Sárosme­gye, jobb keze elveszett, r. a 3. o ; Khevenhüller gy. ezr., Narr Vincze, r. t. h. Schänwerth Ellgogen kér. Csehországban,bal felső karja összezúzva, r. a 3. o.; Károly félig könnyű lovas ezr., Nepomuczky Venczel, r. t. h. pozsonyi kórház, jobb karját veszté, r. a 3. o.; Ferdinand gy. ezr., Nagy István, j. t. h. felső De­ Irechán, tordai szék Erdélyben, jobb allábszárát vesz­té, r. a 36.; Weiden gy. ezr., Olesch Mihály, r. t. h. nagy-szombati rokkantak háza, jobb karját veszté, r. a 3. o. ; Hess gy. ezr., Pfaff Alajos, j. t. h. Bécs, bal lába hiányzik, r. a 3. o.; Ford. Miksa k. lovas ezr., Popikov Horazin, r. t. h. n­agy-szebeni szállító—ház, bal lábát veszté, r. a 3. o.; István gy. ezr., Paszkov Fedor, r. t. h. Buda, szaniszló kér. Gál., mindkét sze­mére vak, a magyar hadjáratban kapott szemgyuladás folytán , r. a 3. o.; Parma gy. ezr., Plichn­ák Miklós, j. t. h. győri kórház, jobb lábát veszté, r. a 3. o.; Parma gy. ezr., Peredercsák Timót, j. t. h. Győr, bal lábát veszté, r. a 3. o.; Baden gy. ezr., Pinkás János, j.t.h. ezredi hadfogadó kerület, bal karját veszté, r. a 3. o.; 14 vadász rabj, Pivorka József, j. t. h. Hins­­ko b­radimi kér. Gál., jobb karja elvágatott, rész. a 3. o.; Vasagy. ezr., Parsnjeh István, j. t. h. Megye Sárosmegyében, jobb kezét veszté , rész. a 3. oszt..; Sivkovics gy. ezredbeli, Paliga Iván, j. t. h. Cserno­­vitz, bal karját veszté , r. a 3. o.; Nassau gy. ezr., Pich,j. t. h. szegedi kórház, bal lábát veszté , r. a 3. o.­, Nassau gy. ezr., Piven Demeter, j. t. h. Pécs, jobb lábszárát veszté, r. a 3. o., Nugent gy. ezr., Pannas Havrilo, j. t. h. Lemberg, jobb lábát veszté, rész. a 3. oszt.) Nugent gy. ezr., Priszlak Franko, j. t. h. Chopi zombori kéz. Gál., jobb előkarját veszté, r. a 3. o.; Palembin gy. ezr., Bibin Ferencz, j. t. h. Poget, Cseh­országban, bal karját veszté, r. a 3. o.; Koudelka gy. ez., Rizndr Felix, j. t. h. pesti kórház, bal karját veszté, r. a 3. o.; 19 vadász z.anj, Rechberger Antal j. t. h. Biberschlag felső Austr., jobb lábát vesztő, r. a 3. o.; Nassau gy. ezr., Rainer Leo, r.t. h. Kristian­­gel Gál., a magyar hadjárat alatt mindkét szemére megvakult, r. a 3. o.; Károly l­. gy. ezr., Schubeng Mátyás, r. t. h. Brünn, fogságban tökéletesen megva­kult, rész. a 3. oszt.; Deutschmeister gy. ezredbeli, Schwechlach József, j. t. h. pozsoni kórház, bal lába ellőve, r. a 3. o.; Haynau gy. ezr., Schrank Kain, j. t. h. pozsoni kórház, midkét lábát veszté, r. az 1 oszt.; Károly hg k. lovas ezred, Smeghál Péter, j. t. h. prá­gai rokkantak háza, jobb allábszárát veszté, r. a 3. o.; Parma gy. ezr. Stefaniszin Demeter, j. t. h. győri kór­ház, jobb kezét veszté, rész. a 3. oszt.; Baaden gy. ezr., Singer József, j. t. h. bécsi rokkantház, jobb karját veszté , r. a 3. o.; Szász vértes ezr., Steindl József, j. t. h. Stein alsó Austr., bal karját veszté, r. a 3. o.; Császár huszár ezr., Szudy József, j. t. h. Kiszács Vojvodinában, bal elökarját veszté, rész. a 3. oszt., Miklós vértes ezr., Szilavschek Antal, j. t. h. Plodgaicze zik­i kér., Styriában, bal allábszárát veszté, r. a 3. o., 1 szerb kér. z.alj, Sarics Vazil, j. t. h. N.­­Kikinda , bal elökarját veszté, r. a 3. oszt.; Sivkovits gyalog ezredbeli, Strilczuk Nikofor, r. t. h. Bezbrodi zsocsovi kér. Gál., mindkét szemére vak a magy. had­járatban kapott szemgyuladás folytán, r. a 3. oszt.; 30 , 1 forintig 3—3 „ 1 forinttól 2 „ 5 — 5 ,, Kimutatása a Haynau alapítványban részelteknek. (Vége:) Koudel kagy. ezr., Marut Kázmér, r. t. h. bécsi kórház, bal lábát veszté, r. a 3. o., Haynau gy. ezr., Mlink­e Pál, r. t. h. Zamnoy Galicziában, bal karja Injával, r. T­Á­R­C­Z­A. Időjóslat. A régiségbuvár különcz Arendt Márton Fridrik, ki Magyarországban a tudományt ke­gyelő gr. Viczaynál tartózkodók , midőn néhány évvel ezelőtt vele Sopronyban az Angyal fogadó­ban találkozom, s már több órája együtt mulatunk, azon kérdésemre, hogy tulajdonkép ki legyen ö? e szavakkal felelt: „Én Arendt, a tudós régiség­buvár vagyok, s ha ön még most sem ismer, úgy­ igen rész nevelésének kellett lenni.“ Háj! gon­dolom magamban, ez igen fönnen van , s kevés hiányzott, hogy a szörnyű tudománytól duzzadó férfiúnak szemébe nem nevettem. Hasonlóan éreztem magam­ a meteorologia két komikai, egyszersmind arrogáns bírálatainak elolvasásánál, melyek elseje egy Radzim túli úri egyéntől a Pester Zeitungban, a másik Nostra­damus aláírással a Pressburger Z.-bart jelent meg. E czikkek szerzői olyforma tekintetet öltenek, mintha a világ megalkotásában közremunkáltak volna , s nem kis fáradsággal kapnak föl szeme­tet kavicsot, hogy azt tehetetlen dühökben a me­teorológia szemébe hányják. És nem is bizonyí­tanak e komikai bírálatok semmit egyebet, mint hogy szerzőiknek a meteorológiáról oly fogal­maik vannak, mint a toronyőrnek a csillagászatról, és hogy az emberek legszívesebben beszélnek arról mihez nem értenek. Jól ismert dolog, hogy minden szabályok közt ép az időjárat szabályai vannak a legtöbb kivételeknek alávetve, s hogy egy jövendőmondó sem vall oly gyakran szégyent, mint az időjós. És mégis, mint Jean Paul, egyike a legderekabb idő­­vizsgálóknak, mondá : az időjóslat tudománya oly fontos, s nagy és kis utazások, vetés és aratás, tűzijátékok és díszvilágítások egészen le a minden­napi élet ezerféle ügyéig, mind függnek a helyes idő-felfogástól annyira, hogy e tudomány egy is­merője se rettentesse magát el a gúny által, mely­lyel naponta üldöztetik, ha jövendöléseket tett, mik nem következtek be. Nem ismerünk tudományt, melynek oly ne­hezen sikerülne a „müveitek“ kegyét megnyerni, mint épen a meteorologia , miután a nagy tömeg fölötte hajlandó mindarra, mi távol van tőle, fön­­jéházó közönyösséggel s gyakran gún­nyal vetni le kegyes vagy dühös pillanatot, mint azt e való­ban komikai bírálatok is teszik. A haza legkülönbözőbb tájairól jövő hirek, miként ön lapja is közli, igazolják az általam elő­re megmondott tavaszi hidegeket. Május elején virágok s meleg szellők helyett — hózivataraink és zord éjszaki szeleink voltak, melyek február­ba illettek volna. Ez által az uj élet sok kárt szenvedett, az uj szőlőhajtások elfagytak, a gyü­mölcsfák virágai elfonnyadtak, úgy hogy gyü­mölcs alig várható. Nem csak Sopron-, Z. Eger­­szegh-, Zemplénben, Gyulán, hanem Kolozsvárt, sőt Bolognában is sajnos nyomokat hagyott a ta­vaszi hideg. Mi a nyarat illeti, erős szelek fognak ural­kodni, melyek a felhőket elűzvén, okozandják, hogy az életet megölő szárazság még tovább tar­tana. Zivatarok is lesznek ugyan és nem mindig jégeső nélkül, de hogy a föld elég nedvet szí­hasson be, ily esők csak augustus hóban fognak hullani. A május hó második felének s junius hó­nak nagy hőségfokát sem julius, sem augustus hónapja nem érendi el. A szölőkertekre nézve a September sokkal kedvezőbb lesz, mint az augus­tus. Az őszről annak idején. Jolsva, jun. 23. 1850. F. Nemzeti színház, (julius 5.) Először adatott „D­i­c­s­v­á­g­y a konyhában“ franczia vígjáték, írták Scmibe és Mazéres, ford. Ligeti Andor. Önállóan véve e darab kevés élénkséggel, és még kevesebb mulattató elemmel bir, — el­vont czéljára nézve pedig sokkal átalánosabb pa­ródiája a drámai colhurnusnak, semhogy elegendő érdeket lenne képes gerjeszteni. Az egyszerű konyhai szöveg jól van ugyan földolgozva, de minthogy mélyebb értelmet belőle sehol kiolvasni nem lehet, az egész igen felületes bohózatként siklik el a néző szeme előtt. Párisban meg volt e vígjátékocskának hatása, mert különösen Hugo Victornak egy ismeretes nagy pathoszú darabját akarták a szerzők vele kiparodirozni. Ez oldalá­ról tekintve tehát igen talpraesett lehet a fran­­cziáknak, kik amazt is ismerik, mi csak mint ön­álló műről — úgy ítélhetünk felőle. S így nem sokat ér. Tömérdeket főztek, és mi jóllaktunk ve­le. Színházunk forditmányi új repertoirja sokkal jobbakkal bir. Az előadás jó volt. Különösen F­á­n­cs­y úr a főszakácsot nagy kedvvel játszot­ta. — Látogatók nem igen nagy számmal voltak. Átalában, a­mily tömvék a nézőhelyek operáink­ban, oly üresek rendszerint színmüvekben, s igen is meglátszik az üres padokon az évszak színház­­ras mostohasága. Mi most is a mondók vagyunk, hogy azon rég pengetett eszme valósítása igen czélszerü lenne, miszerint a két nyárszaki hó alatt a dráma tartson tém­ákat a fővárosban, s a nemz. színház tagjai menjenek el apostolaiul a művészet és nemzetiségnek működni a vidékeken. Ha ez intézkedés czélszerűleg és körü­lményavatottság­­gal történnék, nemzeti színházunkra anyagilag is könnyebbítő eredményű lehetne.

Next