Magyar Hirlap, 1850. augusztus (2. évfolyam, 218-243. szám)

1850-08-02 / 219. szám

tolása mellett együ­ttláltamozás végeit tudosittassék, minek következtében nem lesz többé szükséges a ki­jelölt esetekben a közbenjárulásra hivatott tábori hadi biztosságok számára úti költségeket és napi díjakat fizetni a csendőrségi pénzalapból. Geringer: Rendelet a polgári ügyekben telj­hatalom császári biztostól, 1850-ki jul. 19-dikéről, minden ministeri biztoshoz, melynél fogva a népszámlálásnál alkalmazott ka­tonatiszteknek egy második szabályzatszerű­ díj fizetése mellett kiszolgáltatandó előfogati szekér engedményeztetik. A belügyi, pénzügyi és hadügyi ministérium a Magyarországon a népszámlálásnál alkalmazott kato­natiszteknek egy második szabályszerű díj lefizetése mellett kiszolgáltatandó előfogati szekeret engedmé­nyezett, de azon feltétel alatt, hogy a felvételi ügy könnyítése s gyorsítása végett a mostan együtt­mű­ködő járási biztos vagy segéd ugyanazon szekéren kapjon ülést, melyen a tiszt utazik, és hogy a hivatalos utasításnak 20-dik §-ban *) foglalt azon engedmény, hogy a tisztek az eddig megjárt egy előfogati sze­kérbe a körülményekhez képest 4 lovat is fogathassa­nak, a két előfogati szekérnél a mindig kellőleg kimu­tatandó okvetlen szükségü eseteire korlátoztassék. Erről önt az illetők legsietőbb értesítése végett ezennel tudósítom. Geringer: Hirdetmény a polgári ügyekben teljhatalmú császári biztostól, 1850-ki j­l. 23-dikáról, melyet a lépcsőzetek, folyosók, és a csendörség lakhelyeihez tartozó külső alkatrészek kivilágítá­sa iránt intézkedés tétetik. Azon kérdés intéztetvén, valljon a laktanyázott csendörségi legénység azon lakási helyiségei közé, melyeknek kivilágítása és fűtése nem igényelhető a községtől * **), a lépcsők és folyosók is bele­értetnek­­­, a belügyi ministerium f. hó 15-ről 3908 sz.a.kelt rendelete által oda nyilatkozott, hogy a lépcsőzetek, folyosók, s egyéb külső alkatrészek nem tartoznak a csendőrség tulajdonképeni lakhelyéhez, legyen bár ez laktanyában vagy más helyett elhelyezve; ennélfogva a csendőrségi legénység nem szorítható arra, hogy e külső kivilágítást is saját illetékeiből fedezze. Sőt inkább ennek költségei épen úgy, mint a töb­bi szállásolási költségek, a hozzájáruló adózó közsé­gek által fedezendők. Geringer. 968 NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, august 1. A civilisatio értékének kézzelfoghatósága abban rejlik: boldogabb, s jobb len-e általa az ember; és minden politizálás végre is csak oda megy ki: mikép lehessen boldogabb az emberiség? A civilizált állapot megítélésére egy főada­tot nyújtanak a nemzet nagyobb részének élve­zetei, szükségei és kényelmei, szóval életmódja. Ki megjárta nálunk Tolnát-Baranyát, mint mon­dani szokás — tapasztalhatta, hogy a magyar bir­tokos falusi életmodora korántsem zsákmányolja ki a természet adományait, korántsem használja föl helyzete előnyeit. Egy 2 — 4 ezer holdas teás, nagyságos, méltóságos úri család laka nagy ré­szint döledező vén viskó , alacson sötét szobák­kal, kényelmetlen ócska bútorokkal; a ház legczél­­szerűtlenebb rendezettel; ha eső esik, sár nélkül át nem mehetsz egy szobából a másikba , ha kel­lemetlen idő­szobába zár, nem lelsz egy könyvet az egész közbirtokosságnál, mel­lyel szórakoznál. — Egy mivelt országból jött idegen forduljon meg hazánkban, ne lásson egyebet, mint gazdag földbirtokosaink életmódját, s polgárosodottsá­­gunkról kielégítő tudomása leend, de minden te­kintetben­ annyira karöltve jár az élet anyagi része — a szellemivel. Hol szellemi miveltség van, ott az anyagi szükségek is nagyobbak, finomabbak; a tevékenységnek uj ösztönei tá­madnak , — az életmód nemesbül. Váljon az egykori nemességnek visszajö­­nek-e még aranjuezi napjai, miket oly roszul használt, vagy a kényszerűség talán szorgalmát, takarékosságát fölébresztendi, s igy ha tán ro­­szabb körülmények közt is , mégis szebb élet­módra fog idővel vergődhetni, nehéz volna e zűrzavaros s minden oldalról panaszos időben megjósolni. Azonban tekintsük a városi életet; itt ter­mészetesen főleg a fővárosról lehet szó, nem mintha némely kisebb város aránylag nagyobb csinra nem emelkedett volna a fővárosinál, ha­nem mivel ez mégis a főváros , a természettől rendkívüli előnyökkel megáldva: egy nagy, gyö­nyörű folyó partján, azon szigetek, túl legényes hegylánczolat, bortermő szőlők , a természet egyszerű csodái, és a képzet-fogékonyitó segédeszközök bősége. Ki nyugatról hazánkat látni jó — ha Europa legvirulóbb helyeit látta is, — nem fogja Budapest fekvésétől első pillanatra megtagadni a kedves meglepetés érzetét. És szálljunk ki ezen a Budapesten, és marad­junk benne 14 napig; az sok, fölötte sok, ha­nem tegyük föl, hogy maradunk — a­nélkül hogy kénytelenek lennénk. Nem akarunk szólani a budapesti újdondá­szok örökös méltó panaszairól, a kövezetről, rész világításról, szemét és piszokról, nem kérdez­zük p. o. mért seprik azt a néhány pesti utczát — melyet t. i. sepernek — délután , mért nem korán reggel, mint az történetesen Olaszország­ban divatozik, vagy mért űzetnek a város köze­pén egésségtelen, vagy legalább egy kissé kel­lemetlen mesterségek , például a timárság, mely az aldunasort lakhatlanná teszi; nem ereszkedünk tények taglalatába , mik bizonyítanák, hogy Budapest egy város minden kellemetlenségeivel, s csak fölötte kevés előnyeivel bír, mert utóbb még azt is kérdendik tőlünk, mi köze ennek a po­litikához ? pedig anyagi javításokat czélzó ko­runkban ehhez igen­is nagy köze van; tudjuk a többi közt, hogy a szegény osztályok egésség­­telen lakása, Anglia- s Francziaországban újabb időben nevezetes kérdéssé nőtt, — s egy csaknem újból épülő város mint Pest, az újabb idők tapasztalataihoz, az amerikai, belgiumi vá­rosok példáihoz alkalmazkodva a roszakat könnyü szerrel megelőzheti. Van Pesten ugyan szépitő bizottmány, mely­nek érdemeit nem akarjuk kétségbe vonni, úgy hisszük azonban, hogy működését igen szűk körre, nagy részt külsőségekre szorítja; legalább ha körülnézünk azokban a szemre csinos, bár bi­zarr , uj épületekben, nem fogjuk tagadhatni, hogy hasonlítanak ama divaturacsokhoz , kiknek fényes felső meze mosdatlan rongyokat fedez; általán egy egésségi bizottmány nem kevésbbé volna szükséges a szépítő mellé; ama két öles udvarok, melyek csak az alul lévő istálló légét élvezhetik, azon sötét szobák, melyeket szellőzni képtelenség, azon zugok, miket házi úri fukarság szobáknak nevez, mik egymásból, vagy a lépcsőkről vesznek nem világot, hanem sötétséget, miket szellőzni nem lehet, az egés­ségi rendőrség némi figyelmét annál inkább m­eg­­érdemlenék, mert a jelenleg még épülőben levő város kizárólag e modorban épül. Ha ehhez szá­mítjuk még a köz­kutak hiányát, a víz általános rész voltát, Pestnek magában is egésségtelen te­rületét , s azon gondatlanságot, mely belőle egy folyvást terjedő kőhalmát csinál, melyből minden vegetatio ki van zárva, ma holnap e város a mint egy részről Europa legdrágább, másrészt legkel­lemetlenebb , legegésségtelenebb lakhelyévé vá­­landik. Pest városának voltak jobb idői is, mint ma; de a közkutakra a legsilányabb gondoskodás sem fordittatott; a pesti házak kutai a csatornák d­e­­stillatorai; mert van a Dunaparton némely iható, sőt jó viz, a többiben csak posvány izü moslék; a föld nem ugyanaz; hanem a kinek tet­szik, mélyebbre ásatja kútját, kinek nem tetszik. Úgy is jól van, a lakosság iszik — a canalisokból. A három négy emeletes házak magunknak is tetszenének; drága bőrű lakái kényelméről nem is akarunk szólni, csak ismét egésségi szem­pontból kérdjük, megengedhető-e, hogy 3 — 4 emeletre még mosdóvizet se lehessen szivattyúz­ni ? hogy az életölő roszlépcsőzetnek rabja sze­gény és gazdag, különösen a cselédség ? Ezek mind apróságok, ha azonban egy jobb rendszerhez nem fogunk, bizony megéri a leg­közelebbi nemzedék, hogy a philantropok elmé­lete ,,az általános és örökös béke“ létesülni fog, mert egésségi tekintetben oda ju­­tand, hogy több ember leend kórházba való, mint a fegyverviselésre alkalmas *). Egy régi pesti lakos. *1 Lásd országos törvény- és kormánylap X. darab. 27. sz. 20. §. 115. lap. **) Lásd országos törvény- és kormánylap IX. darab, 19. sz. 97. lap. Levelezések. Paris, julius 26. Tegnap volt délutáni fél két órakor. A nem­zet választottai ismét együtt ültek; a szavazati urna ismét forog. A képviseleti ülés e napokban rettenetesen hasonlított az 1848-ban lutrizott m­ágn­á­s­o­k­­ t­áb­l­á­j­ához, melyet halottaiból föltámasztani oly igen szeretne nem egy ischlei főrend, ki a magyarnak országát csak egy f­e­l­s­ő­h­á­z ablakaiból óhajtaná pár hónapig l­e­­n­é­z­ni. Mig a szavazatok összeszámláltatnának, a kereskedelmi- és földmivelési­­ ministerium költ­ségvetése kerül vitatás alá. A budget részletei­nek tárgyalása csak episodeokként tekintetik, me­lyet a képviselő urak a politikai kérdések vagy szavazati manipulatiók szenvedélyességei közé, pihenés végett, amolyan déli álomra szolgáló há­borgatástól ment árnyas pázsitágy helyett hasz­nálnak. „Há . . . á . . . h ! — ásitozza a bizottmány egyik horkoló tagja B­e­n­o­i­s­t d'A­z­y —képzel­ ’) Tisztelt polgártárs jelen czikkének, melyre mindene­setre senki sem foghatja rá, hogy „p­r­o­d­o­m­o­s u­a“ van írva, sőt melyből világosan látszik, hogy írójá­nak „háza sincs“ annál szívesebben adánk helyt, mert nézeteit a pesti építési slendrián, és épít a rend­­őrségi hátramaradások iránt teljesen osztjuk. Nincs főváros, mely magának e kitüntető nevet igényli, hol minden de minden annyira az úgynevezett „h­ázi u­­r­a­k“ jókedve s tetszésére lenne bízva, mint Pesten, s nincs város, hol az oly lakos, kitől szerencsétlen csillagzata a „háziuri“ czimet megtagadá, a prole­­tariusi zsellérség minden terhe alatt inkább nyögne, mint ismét Pesten. És ez a város emelkedésére bizony nem szolgál, s ha akarjuk, hogy Pest valódi nagy­szerű arányban fölvirágozzék, a közkényelem min­den ágaiban czélszerű reformokat is kell mielőbb behoznunk. S­z­e­r­e­­ jék csak önök, mit álmodtam ! (halljuk, halljuk , nyöszörgő egy pár hang, azon reményben, hogy akaratlan ébrenléte a szónok mákonyos beszédé­nek ellenállhatni nem fog.) „Hát én bizony csak azt álmodtam, hogy bi­­zottmányi tagtársaimmal együtt a commissio ta­nácsteremében lévén, egyszerre Loyola sz. Ig­­nácz jelent meg zöld asztalunk előtt, a teremet a legfinomabb obscurantismus illatával tüllvén be. Természetes, hogy B­e­r­r­y­e­r pajtásunk rögtön helyet csinált, mit is a nagy jésuita elfoglalván, miután ránk áldását adta volna, igy szólott: „Francziaországnak legnagyobb baja, hogy az olvasás naponkint tágasabb kört nyer, mig ellenben az olvasó naponkint kevesbi­lő hívek kezeiben forog. Ez azon betegség, mely a tár­sadalmat, családiságot és birtokot halállal fenye­geti, hahogy gyökeres orvoslásáról nem gondos­kodtak. Mire valók azok a C­h­a­r­o­n­s­i és An­ger­si ipar­tanodák? hol a romlatlan fiatal ke­bel a tudományok mételyeivel érintkezésbe jövén, a legveszedelmesebb elveket szívja be, annyira, mikép az iskoláikat végzettek közt már­is nem egy van, ki — horribile dictu — azt állítani vakmerő, hogy a szabónak, tímárnak vagy csizmadiának fia egyéb is lehet — ha esze és hajlama van rá — mint szabó, tímár vagy csizmadia. — Ah, fiaim , ezt nem lehet elnéznetek. A nevelési törvény mindenesetre hatalmas eszköz az írni és ol­vasni tudók számának lassankinti kevesbítésé­­re; de hol vagyunk még a szent czéltól, midőn istennek a világ teremtésekor kiejtett szavait meg­fordítva fölkiálthatunk, hogy: „legyen sötét­ség! ?!“ Azért egy alkalmat sem kell elszalasz­tani engedni, következőleg indítványoznotok kell, hogy a tanodák egymásután bezáras­sanak. Miután azonban a mai romlottság köze­pette ezt nem tanácsos így nyíltan követelni, r­e­­ductiókat, gazdálkodást fogtok java­solni a közoktatási budget­ben, s jelesen kivánandjátok, hogy az ipartanodák költség­­vetési rovatából 81,000 frank vonassák le, mi­nek természetes következése leend, hogy az ál­­­­lomány által tartott tanulók száma kevesbit tetni s legalább egyike a három ipartanodának bezáratni fog. így kell nekünk haladni; ha egyszer a vilá­gosság sugarait mindenfelé elzárni sikerült, ak­kor másképen lépendünk föl s ki fogjuk hirdetni, hogy a­ki olvasni mer, azt a ... máglya várja.— Ezeket akartam tudtotokra adni, hogy a szerint cselekednétek. Te Benő ist fogsz érzelmeim tolmácsa lenni!“ — így szólott és eltűnt, maga után hagyva a legfeketébb sötétséget, mely egy esős éjjelen képzelhető.— Ezt álmodtam én, tisz­telt képviselők, s miután álmomban hinni minden okom van, a 84 ezer franknyi meggazdálkodást annyival inkább ajánlom, mert a pénzre a dolatiók és sinecurák ezen korában szükségünk leend.“ így szólott Beno­ist d’Azy s beszéde alatt Berry­er fénysugárral üvedzettnek látá fejét. A ház azonban elég istentelen volt a redu­­ctióra rá nem állani. B­e­n­o­i­s­t beszédét nem akartuk félbesza­kítani, különben megmondtuk volna, hogy a fel­ügy­e­l­e­t­i bizottmány hátra levő 3 tagjai­ra történt szavazás ismét csak két tagot C­o­m­­barel és Garnon urakat adott, Gr­évy — némely az elyséumi mezőkön lézengő ellenzéki tagok hanyagsága miatt — két szózattal maradván hátra az absolut többségi számtól, mi­nek következtében rögtöni uj szavazás történt s ekkor Chambolle — az ,O­r­d­r­e‘ szerkesz­tője — lön győztes. A bizottmány jelentősége — Grévy-nek ha­nyagság miatti elbukása daczára is — ugyanaz marad. E I­i­s­é­e­i rokonszenvü tag 11 van benne de ezek közöl egyik sem túlzott, hanem csak mér­sékelt Bonapartista, míg a más­ik a legelhatáro­­zottabb ellensége minden császársági terveknek. Az ülés végét a St. Cloudes arabs ménes tartása feletti vitatkozás foglalta el. Grammont tábornok a lovak családi életéről átalános jó ked­vet csináló beszédet tarta,s midőn elmondta vol­na, hogy tegnapelőtti künléte alkalmával a mén­lovakat megtekintvén a dolgokat egész igaz­ságukban vagy mondhatná meztelenségük­ben látá — ekkor már a hahotát többé féken tar­tani nem lehete, s a Moniteur du sai­r-nak átalános ingerültséget gerjesztett, s a Pouvoir tánczára szólitás eszméjét és interpellationalis vágyakat kitörni készitő czikkelye egy ellene áll­hatatlan kaczaj alá lön temetve vagy tán máig ha­lasztva. A megyei közgyűlések (conseils gé­­neraux) aug. 28-ára fognak összehivatni. Az al­kotmány idő előtti revisiójának kérdése alig fog néhány keveseknél is átmenni, bár az időjárás nagyon is Coup d’ é­t­a­t­r­a áll. Teste, Fülöp Lajos-féle elitélt minister fog­sági ideje nem sokára kitelvén a szabadulandó egy kérelmet nyújtott be az elnökhöz, melyben a bör­tönbüntetésen kivül rárótt 100 ezer ft.nyi pénz­bírságnak felét elengedtetni kéré, mi azonban az állományi tanács véleményére megtagadtatott. Az elnöki message küldését a közvé­lemény mind hangosabban kezdi követelni. Bona­parte Lajos mint látszik az October 31 -ki minis­terium elbocsátó átiratát tekinti hivatalos állásá­ból folyó jelentés gyanánt. Az alkotmány azonban tisztán mondja, hogy a messagenak a kül és bel­­ügyek állásáról kell egy átalános kimutatást adni. Ez pedig October 31-én nem történt. Győr, júliusban. Szabad kir. Győr városának köz­igazgatási tiszti kara s ideiglenes rendezet­e. — Polgármester: M­e­n­d 1 István; kapitány: Bugli Pál; tanácsnokok: Steffa­­n­i­t­s József, Anvander Ferencz , C­s­a­b­y József, Tomcsányi Ferencz, Kr­imis­ch Jó­zsef, Berzauter Lajos, L­e­h­n­e­r János, egy­szersmind alkapitány; főjegyző: Pottyondy Gusztáv; aljegyzők: Zánthó Lajos, Fehér István; főügyész : Probst Ferencz; levéltár­nok : Somogyi Mihály; földbirtok­­tiszt: Ecker János ; számvevő : Toscano Károly; főorvos: Erős László; tiszteletbeli orvos: Pro­h­­á­s­z­k­a Ferencz ; rendes sebész : Pachl Jó­zsef; tiszteletbeli sebészek: Bég­na József, Kornhoffer József; mérnök : P­o­d­e­r János; házi pénztárnok: Huber Antal; kir. adószedő : Csillag József; ellenőr: L­a­b­e­k Jakab ; árvás gondnok : S­z­a­v­á­r­y József; ellenőr: L­i­n­e­­k­e­r János; segéd : Neuhercz János ; alapít­ványi pénztárnok : Lengyel Ignácz ; ellenőr : Dr­enghesser János ; katona-szállásolási biz­tos : R­a­a­b József; belvárosi főhadnagy : P­u­t­­t­e­r Sándor; újvárosi hadnagy: Kolbe Lőrincz; nádorvárosi hadnagy : G­a­r1­a­u­n­e­r János ; sza­badhegyi hadnagy : Frischman Ignácz; ki­adó : C­z­a­p Ferencz; írnokok: K­i 1f1­e­r Ignácz, K­ö­r­m­e­nd­y András , Huber Ferencz; járul— nők: Vrana Ede; dijnokok: Látos József, Halma Ferencz, D­i­n­gr­a­f József; képviselői helyettesek: S­ch­ä­ff­e­r Jakab, Toscano Jó­zsef , L­i­n­k Mihály, Buchberg János , S­i­n­­ger György, Hofbauer Károly, Schandl János, Haagen István, Fábián Ferencz, G­a­s­z­n­e­r Ágoston, Müller János. Gazdasági választmány. Elnök: KI­i­mis­eh József; ülnökök: Csaby József, Tomcsányi Ferencz, Toscano József, S­i­n­­g­e­r György , Schaffer Jakab , Hofbauer Károly, Toscano Károly, Huber Antal, L­a­­bek Jakab, Péder János; jegyző: Fehér István. Árvai választmány. Elnök : S­t­e­f­f­a­­n­i­t­s József; ülnökök: Berzauter Lajos, Probst Ferencz, Link Mihály, Haagen Ist­ván, Müller János, S­z­a­v­á­r­y József, Line­ker János; jegyző: Somogyi Mihály. Alapítványi vá­l­a­s­z­t­m­á­n­y. Elnök: Anvander Ferencz; ülnökök: Bugli Pál, Buchberg János, Schandl János, Fábián Ferencz, Gaszner Ágoston, Lengyel Ig­nácz, Drenghesser János, és az illető had­nagyok és szegények atyái; jegyző: Vrana Ede. Telekbirói vá­l­a­s­z­t­m­ány. Elnök: Tomcsányi Ferencz; ülnökök : Berzauter Lajos, P­r­o­b­s­t Ferencz; előadó: Ecker János. Győr városa népességének összes száma: 18,758. — Ezen összes népességből nyelvre nézve magyar ajkúak: 15,585 ; német 3175. Jászberény, jul. 25. F. hó 23-ka különös szerencsében részesité Jászberényt. Mondott nap estvéjén érkeztek meg Koller ministeri biztos és H­e­g­y­e­s­s­y állad. főügyész urak. Fogadtatásuk, bár minden ünne­­pies szertartást távolítani óhajtottak, a jász-kun nép ily alkalommal őszintén tanúsítani szokott örömtisztelgése vala, küldöttség és rókatorok,­­prémü mentés lovagok kíséretében, a nép ,éljen4 kiáltásai közt. 24-kén a jászberényi tart. törv.szék területe, a társ- és járás­bírósági kerületek iránt tartatott tanácskozmány s megállapodás. Állam, főügyész ur jelleme biztos kezesség, mikép ezen helyek nem sógor, koma, atyafiság utján fognak betöltetni. Majd a börtönöket, rabdolgoztató intézetet, mit a lelkes főkapitány munkássága uj életre serken­tett, levéltárt, hivatali szobákat, városházat stb. szerencsésiték látogatásukkal. Ma tovább folytat­ták utjukat a vendégek. A társaséletet nem kis élénkséggel kecseg­tetik a kat. kórház javára tervezett műkedvelői szinelőadások, mikben a köztiszteletü és kedves főkapitányné lelkes nővére is szereplend. Már csak az olvasó próbáknak is kellemdús órákat köszön­hetni. Először ,nőtlen férji kerülend színpadra ; másodízben egy helyérdekü s most munkában levő ily czimü vaudeville: „Ö­r­e­g k­ü­z­d­e­l­e­m, fia­tal erő.“ Fővárosi napló. (Aug. 1.) — A gyapjúra nézve kedvező jelenségek mutatkoznak s valószínűnek látszik azon gyapjutulaj­­donosok számítása , kik a legközelebbi jános-napi vá­sárra áremelkedést reményienek. A hibátlan egynyiretű­ mázsája átlagosan 3—4 fttal feljebb kel, mint a múlt vásárkor, a többi csekélyebb keletű. A tiszai bárány­­gyapjút itteni kereskedők aránylag magas áron szedik 66 — 76 pfrton. Repczére folyvást köttet­nek kisebb nagyobb szerződések itt helyben 9 — 9 frt 20 l­ron , s e czikkre a legközelebb (jul. 18.) kibo­csátott miniszeri vámrendelet következtében még élén­­kebb forgalmat reménylenek. E rendeletnél fogva ugyanis, a kiviteli­ vám- s harminczadtól már előbb fölszabadított tárgyakon (mindenféle szarvasmarhán) kivül vámmentesekké nyilvánittattak : a repete, gu­­bacs , kender , len , olaj , nyers bőr , toll, gyapjú, fag­gyú , viasz , rongy , hamuzsír, széksó,vaj, s több jelentéktelenebb czikkek. G. L. — S­z­ő­n­y­i Pál létesülőben levő nevelőintézete I —mint halljuk —már jövő ősz elején meg fog nyit­

Next