Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-12 / 253. szám

1129 előfizetőknek , kik 6 füzetre pracnumáltak, az uj he­tenkinti folyam 4 első számával szolgálandunk, mely jövő oct. 6-án induland meg. Pest, sept. 10-én 1850. Szilágyi Sándor, f. szerkesztő, kísértetett — a népszerű modor. S mi annál is inkább több reményeket csatolunk e javaslathoz , mi­vel az eddig létezett ilyes iratok, melyek e vidorabb s népisebb szintetet nélkülözték, a legjobb tartalom és szerkesztés mellett is részvétlenség miatt szűntek meg, holott egy tudományos folyóirat létezése mellett min­dig élénk óhajtás nyilatkozott a közönségben, mi vi­lágos ujjmutatás arra , hogy ezen iratoknál egyedül a külső ruha iránt hiányzott a rokonszenv. A mai kö­zönség a gastronomiát az irodalomba is átvitte, hab­­sütetek és édes ürességek annyira elkényeztették ínyét, hogy most már a gyógyerős kalmiakat sem veszi be czukorkapszula nélkül. Miért vetné meg hát az okos orvos a mézesebb borítékot, ha ez által be­tegének a hatásosabb gyógyszert is beadhatja, mely­től ez különben tán megundorodott vagy visszaborzadt volna.... A hasonlat meglehet nagyon köznapi, de épen a megértetés czélunk. A megértetés, mely nélkül sok hasznos tudomány kincse veszett már el a nagy tömegnek, melynek fölfogásához arányosítani valamit nem annyit tesz mint sülyedni , hanem inkább fölfogását művelni. — A népszerű modor, a meleg társakozás, a kedélyes satria, az elemi előadás, az értelmi világosság, a körülmények figyelembe vétele, az uralkodó divatnak ha az rész — fokozatos kikü­szöbölése s nem egyszerrei merev hadvnditás. Körül­­belöl ezek azon elemecskék , melyeknek fölvételét mi az uj folyóiratnak ajánlunk. A hogyant és miértet to­vább fejtegetni annyit tenne, mint nem ismerni a fér­fiakat, kikhez szólunk. ÜL A magyar udvari kanczellaria volt titkára Kövér János, hallomás szerint, a temesi kerület főtörvényszéki elnökévé neveztett ki. ÜL Mint halljuk a b. Lederer hadparancsnoknak Budán 1848-ban adott macskazene főindítója egy Fe­­rencz-Ferdinánd-Estei szabadságos katona nem régi­ben egy hölgy által fölfedeztetett. Ártatlan elég meg­lakolt érte, illő hogy a valódi vétkes is büntettessék. ÜL Derék vendégművésznőnk La Grange assz. föllépteiben a tömérdek szellemi elveken kívül azon szembetűnő haszon is van, miszerint opera személyze­tünk napról napra szabatosabb és minden tekintetben tanulmányszerűbb előadáshoz szokik, ezt minden ope­rai előadáskor szembetünőbben tapasztaljuk. — így , Lammermoori Lucia“ tegnap oly remekül adatott, miszerint ezen előadás bármely első rendű főváros színházának díszére vált volna. S­t­e­g­e­r különösen La Grange-ali párdalait oly szép hangösszeolvadással énekelte, s annyi kifejezést öntött előadásába, misze­rint naponta előrehaladó szorgalmát lehetlen nemzeti operánk érdekében nem a legnagyobb örömmel üdvöz­­lenünk. ÜL Mint halljuk Hollósi Kornélia, ki Var­sóban 6 hónapra szerződött, Egressi Bénin­khez levelet irt, hogy jeles népdalait ott egy díszkötetben kiadhassa. Szerzőnek művei jövedelméből a szó teljes értelmében kincseket ígér. ÜL A „velenczei kalmár“ban tegnapelőtt Shy­­lok zsidó szerepét Fáncsy ur oly remekül adá,miszerint sajnálni valónk hajlandók, hogy ezen jeles színmű­vészünk magas hivatását a szinházi ügy terhes vezér­lete mellett többször nem gyakorolhatja. ÜL Wodianer Sámuel, gazdag bankár, Ma­gyarország kereskedésének s külfölddeli tekintélyes összeköttetéseinek egyik legfőbb coriphaeusa, ma reg­gel 6 órakor meghalálozott. Végrendelete, melyet már régebben elkészített, a hatóság levéltárába tétetett le.­­# A budapesti katonai rendőr-hivatal főnöke Podolszky ur egy időre szabadsággal Bécsbe utaz­ván , helyét a szintoly humánus mint erélyes M­a­­schek kapitány ur foglalta el visszatértéig. Érdekes adat Pest város emelkedésére az, mi­szerint a Ballás családi háztelek,mely legközelebb,mint említettük már, Baumgartner ur nevére hatósá­gilag átíratott, 1793-ban 1330 pftért vétetett meg, s ugyanazon ház , mely romfalaival most szintén csak teleknek vehető, 1850-ben, tehát 57 év múlva 63,500 pftért adatott el. Félszázad igen kevés nagyvárosok életében , s Pest nagyobbszerü virágzásnak indulását régibb időponttól alig számítja, — a föllebbi két szám­tételben kifejezett roppant különbség tehát a legked­vezőbb mértékáül vehető Pest rendkívül gyors emel­kedésének. Mikor az említett telket nevezett család feje megvette, akkor még a pesti passionatus vadá­szok rendszerint a mostani uj térre jártak kacsázni. A pesti kikötő előleges költségei az ottani birtokosokból alakult társulat által már födözve lé­vén , Clark A. műépítész úr a napokban meg fogja kezdeni az újpesti Duna-ágban az elővizsgálati mun­kálatokat, melyeknek a mostani igen csekély vízállás igen kedvező.Az oly első szükségűnek elismert kikötő ügye tehát a valósítás első stádiumába már tettleg belépett, s azon szilárd elhatározottság, mel­lyel az említett társulat az ügyet fölkarolta, nem enged két­kednünk, hogy a vállalat, mihelyt az előmunkálatokból lehetősége kitűnik, gyorsan fog életbe léptetni és anyagi fölvirágzásunk tényezői közé belépni. Épen most esik örvendetes tudomásunkra, miszerint Nagy Ignácz a „Hölgyfutár“ szerkesz­tője fogságából szabadon bocsáttatott, s lapja holnap ismét meg fog jelenni. — Továbbá hogy Dobsa Lajos is csakugyan kibocsáttatott uj épületi fogsá­gából, hol majd 4 hónapot töltött. — Mer­ki József ur a losoncziak részére 2 pártot ajándékozott. Értesítés: A „Magyar Írók füzetei“ IV. a napokban elhagyandja a sajtót, s szét fog küldetni. E füzettel az első folyamot berekesztjük, miután a hetenkinti kiad­­atásra engedelmet nyerni szerencsések voltunk. Azont.cz, Anglia London, sept. 5. A királynő s a királyi család még mindig Skótországban, BalmoralT- ban mulatnak. — — A Sun írja, miként H­a­y­n­a­u tábornok Londonba érkezett, s ma reggel egy nagy serfő­­ző házat látogatott meg. Már telegráfi sürgönyök után közlöttük ezen látogatás kellemetlen követ­kezményeit. — Francziaország, Páris, sept. 5. — A Moniteur du So­­i­r, a belügy­ministeriumhoz érkezett sürgönyök­ből, mint bizonyost állítja, miként a megyei köz­gyűlések többsége az alkotmány átvizsgálása mel­lett nyilatkozand. — — Amiens­­, valamint Francziaország több városaiban is e napokban az elhunyt Lajos Fülöpért gyászmise tartatott. — — Tegnap óta sokat beszélnek Changar­­nier tábornok, a párisi hadsereg főparancsnoká­nak egy napiparancsáról, melyben az a parancs­noksága alatti hadtest fő­ s altisztjeinek megtiltja, hogy ne vegyenek részt azon aláírásban, melynek czélja, a hadsereg nevében a köztársaság elnöké­nek tiszteletére lakomát adni, annak C­h­e­r­bo­ur­g­b ó­l­i visszatérése alkalmával. A P­a­y­s azon­ban tagadja, hogy a párisi helyőrségben katonák tudnának valamit ily napiparancs létezéséről. An­­­nyi bizonyos, miként az országos bizottmány mai ülésében, Changarnier hevesen kikelt az említett aláírás szerzői ellen, mivel az ő előleges engedélye nélkül, a párisi hadsereg fő­­s altiszt­jeit részvételre szólították fel. A A Hír szerint, tegnapelőtt éjjel igen érdekes titkosjegyekkeli levelezésnek jöttek nyomára, mely újabb terveit fedezi fel a londoni számüzöt­­teknek. Mint mondják, több befogatási parancsok adattak ki oly egyének ellen, kik ezen levelezés által terheltétnek, s kik Parisban úgy működnek, mint a jelenleg Genf­i vagy Angolországban tartózkodó számüzöttek ügynökei. — V­e­ll­i­l1­o­t Jenő, az Univers egyik kiadója aug. 25-én Rómába érkezett, miután előbb a turi­ni érseknek átadá azon keresztet, mit az e czélból nyitott aláírásban részt vett fran­­czia katholikusok küldöttek neki. — —A P­r­e­s­s­e a megyei közgyűlések üléseiről így ír: — „Azon állásról, mit a megyei közgyű­lések az alkotmány átvizsgálása kérdésében el­foglaltak, már eléggé biztos ítéletet hozhatunk. A megyei közgyűlések igen nagy többsége az al­kotmány átvizsgálását kivánandja ugyan, de azon törvényes föltételek alatt, miket maga az alkot­mány szabott ki. — A keleti pyrenéi me­gyén kívül, mely az elnök hatalmának meghos­­­szabbitása mellett nyilatkozott, — A­b­a­t­u­c­c­i Károly indítványára, Corsica megye is ugyan­azon óhajtását fejezi ki. — E szerint még eddig csak két megye pártolja az alkotmány törvényte­len átvizsgálását. — Úgy látszik, hogy a császár­ságról álmodozóknak épen nincs okuk örömre. Tervük kivitelére fölbátorítást vártak ,­­ s e he­lyett Francziaország minden részéből azon alkot­mányos elvek s formák lelkiismeretes tiszteletét küldik nekik, miket ők folytonosan oly vakmerően támadnak meg.“ — — A köztársaság elnöke tegnapról kelt ren­deleténél fogva, B­a­r­o­c­h­e belügy­­­miniszert bízza meg a közoktatásügyi miniszer teendőinek végzésével, P­a­r­i­e­u távolléte alatt. — Németország, Frankfurt. (Girardin beszédének vége). Ily állapot, mely az iparűző Európát ily te­temes költséggel terheli,mig az amerikai unió szinte egészen ment minden kincstári teher- s minden közadósságtól, nem tarthat sokáig, — oly épület ez, mely szemlátomást roskadozik. — Igen, rög­tön változtatástól félnek ? — Egészen természe­tes átmenet ajánlkozik. Csak a katonai rabszol­gaságot, a kényszerítő ujonczozást, a sorshúzást kell eltörölni; csak az önkénytes besorozást kell kimondani, — s a hadseregek aránya tüstént le­­szálland, s magától fékvonalba helyezkedend. A kényszeritett ujonczozás, béke idején, legérzéke­nyebb s leggyülöletesebb megsértése az egyéni szabadság elvének, a­honnan ez nem is létezik, sem az egyesült államok­, sem Angolországban, a szabadság e két bölcsejében. A szabadság neve csak csalárd szó leend Francziaországban, mind­addig mig ott a kényszeritett ujonezozás fenálland, s mig a katonai rabszolgaság el nem fog töröl­tetni. — Ha az általam kijelölt czél elérésére nem lenne elég önkénytes besorozást állítani a kény­szeritett ujonezozás helyébe, ugyan ki gátolná meg a kormányokat, hogy egymás közt abban egyezzenek meg, miként ezentúl csak a népes­séghez aránylag tartsanak haderőt, úgy hogy en­nek száma sohase haladhassa meg a népességnek béke idején 200-ad, háború idején pedig 100-ad részét ? Miért ne egyezhetnének meg a kormá­nyok ezen legegyszerűbb kérdés, és oly megoldás felett, mely minden földterületi egyenetlenségre tekintettel van? Kivétel nélkül, minden európai kormánynak sietni kellene ennek elfogadásával, ez állana érdekükben, mivel kivétel nélkül, mind­nyájan meggörbülnek közadósságaik s évi adóik terhe alatt. Egyébiránt vájjon új-e az általam ja­vaslatt alap? Vájjon nem állotta-e már ki a ta­pasztalás próbáját? Vájjon nem ezen, t. i. a né­pességhez arányzott katonai létszám alapján, sza­­bályoztattak-e, legalább 1847-ig, a német szö­vetség által minden egyes államtól megkívánt haderő-illetékek? Midőn valamely dolog tökéle­tesen jó s igazságos, azt minden kormány s min­den nép vetélkedve tartoznék átalánosítani; mi­vel minden haladás egységre vezet, s minden, mi egységre vezet, a háborút eltávolítja, s a békét megszilárdítja. E szerint állhatatosan ragaszko­dom azon véleményhez, miként sürgetőleg szük­séges elfogadni minden oly végképeni vagy át­meneti rendszabályt, mely az átalános lefegyver­zés czéljából inditványoztatik; — s midőn igy fejezem ki magamat, szavaimat nem lehet gyanú­sítani; mivel a­mit itt Frankfurtban 1850. augus­­tusban mondok, ugyanezt nem féltem kimondani Párisban, 1848 mártiusban, mindjárt a februári forradalmat követő napokban, midőn beszédemre csak ezen szavakkal feleltek: árulás ! árulás !­­ E kiáltások elfojthatták ugyan szavamat, de az igazságot nem fojthatták el. — Ezen korszakban a hadsereg szétoszlatott; —siettek azt minden áron újra megalakítani. Mi történt? Kiürítették az állam pénztárát; növelték a vagyon­hiányt, s ezáltal rémülésbe hozták a tőkéket s igazolták a bizalmatlanságot; nem voltak képesek visszaadni a takarékpénztáraknak letéteményeik összegét; rendkívüli adóhoz kelle folyamodni, mely 45 cen­time neve alatt lett híressé; nem maradt kezük­ben semmi eszköz arra nézve, hogy a meginga­tott hitel­intézeteknek pénzsegélyt adjanak, a be­zárt műhelyek nem nyílhattak meg újra, az addig nyilt műhelyek bezárattak; úgy hogy 1848 jun. 24-én iszonyú harcz támadt, nem Francziaor­szág határain, hanem Páris utczáin. így mindig ugyanezen látvány tűnik szemünkbe: a rémkép elöl a mélységbe rohanás látványa ! A fenyegető veszélyre senki sem gondolt komolyan , csak a távol, képzelt veszél­lyel foglalkoztak! Nem a munka megszakadt folyamának helyreállítását, ha­nem minden áron két hadsereg alakítását tarták legsürgetősebbnek, miket alpesi s rajnai hadseregek pompás neveivel diszesitettek föl! Miért, ki ellen e két hadsereg? Nem szol­­gált-e Francziaországnak védbástyául minden né­pek rokonszenve­s lelkesedése ? S miben áll azon dicső eredmény, mit az alpesi s rajnai hadseregek kivívtak ? Csupán abban, miként a népek félté­keny nemzetiségeit nyugtalaniták, s a kormányok­nak jó ürügyet szolgáltattak, haderejök számá­nak szaporítására. Kérdem, mit nyert a dicsőség ezen szurony­gyűjtés által ? — hogy a szabad­ság mit vesztett, ezt nem kérdem, mert csak kö­rül kell tekintenem, hogy annak látásán elszomo­rodjam. Gyászos balfogás­­ m­egbocsáthatlan kor­tévesztés ! Midőn csupán egy veszély­, a nyo­mortól kelle félni, a helyett hogy azt enyhítenék, inkább súlyosbiták! Midőn kenyeret kelle sütni, golyót öntöttek, a nélkül hogy kérdenék, hány órai munkát s hány font kenyeret képvisel egy golyó súlya! — A szabadság s a munka ama két oszlop, melyen nyugszik a rend az újabb társa­dalomban. Ki ezeket gyöngíti vagy megingatja, a forradalmakról veszi le a lánczot. — Egyesítsük szorosan e két szót: béke s szabadság! — A bé­ke szabadságot, a szabadság békét, együtt pedig a béke s szabadság az egész világnak munkát s jólétet adand.“ Berlin, sept. 7. Dánia és Poroszország közt az unió statusok nevében ma cseréltettek ki a békekötés erösitvényei. Poroszország a maga és a szövetséges uniostatusok nevében egy közös erösitvényi oklevelet adott át, ellenben Dánia annyi oklevelet szolgáltatott, mennyi a megerő­sítő statusok száma, s ekként erősítményeit mint­egy minden egyes statussal cserélte ki. E tény annyiban bír politikai jelentőséggel, mert ez ál­tal Dánia a szövetségi teljgyűlés jogait megörzé, s az uniónak mint egy statusjogi tények közössé­gére szövetkezett egésznek elismerését kikerülé. Állítják, hogy Hessen nagyherczegség a „kisebb tanácsba“ nem lépend. Darmstadtból t. i. már azelőtt érkezett volna azon nyilatkozat, hogy a négség csak akkor veend részt a kisebb tanácsban, ha Poroszország annak visszaállítására kezet nyújtani. Miután pedig Poroszország óvást tett az ellen, ennélfogva a négségi kormány ez esetre adott nyilatkozatához hű kíván maradni. Lassan lassan már kezdenek az austriai mi­­nisterelnök és az orosz státuscanczellár közt tar­tott legújabb konferencziáról némi részletező hí­rek szárnyalni. Bizonyosul állíttatik, hogy gr. Nes­selrode a két német hatalmasság közti viszály kie­gyenlítését sürgető, s erre nézve némi engedé­kenységet tanácsolt. Továbbá úgy látszik, hogy orosz részről kiegyenlítésre a dualistikai alap nem tekintetik képtelennek, annyira, hogy a kisebb és kivált a közép­német státusok napról napra in­kább növekedő féltékenysége csakhamar határo­zott alapot nyerhetene. Végre még azt is híresz­­telik, hogy gr. Nesselrode a badeni csapat-ügyben Poroszország pártját fogja, s ennélfogva várha­tó, hogy Austria ez egész ügyet elejti. Akad, ki azt is állítja, hogy Poroszország elhatározta N­urhessenben azonnal interveniálni, mihelyt más részről történik beavatkozás, mert azt nem tűrheti, hogy valamely ellenséges sereg ily módon a porosz állam két fele közé benyo­muljon. Sch­lesvig-Holstein, Kiel, sept. 5. A frankfurti békeapostolok, két angol quaker és egy éjszakamerikai, ma ide érkeztek, s holnap ismét Rendsburgba mennek. Szándékuk az itteni, valamint a dán kormányt rá­bírni , hogy a harczról lemondjanak, s ügyüket egy külföldi választott bíróság elé terjes­szék. Rendsburg, sept. 5. Egyes sereg­mozgalmak, melyek tegnap előfordultak, azon örvendetes reményt keltők, hogy ma a nyugati tájon komolyabb események töendnek elő. A 9 és 10 gyalogzászlóalj és a 4 vadász test egy osztá­lya egy 3 fontos üteggel egész Fridrichstadtig nyomultak elő, s portyázó csapatok s mindenne­mű ingerkedések által igyekvőnek az ellenséget kicsalni. Egyes vadászok egész 800 lépésnyire a kapuig czirkáltak, s néhány lövést váltottak is, veszteség és eredmény nélkül, és este ismét vis­­­szatértek. Olaszország, Turin, sept. 5. A Croce di Savoja, egyike a legkitűnőbb piemonti lapoknak, ismét vissza­kerül a ministeri változás iránti hírekre, melyek sehogy szűnni nem akarnak, s említi, hogy a San­ta Rosa halála folytán megürült kereskedelmi és földmivelési tárcza sok reményeket és aggodal­makat gerjeszt. E lap állítása szerint a ministeri­­um szándékozik egy programmjával egyetértő egyénnek a ministeriumba fölvételével e crisis iránti híreknek véget vetni. Ugyanezen lap 58 sz.ban egy pánczélos czikket hoz, melyben nyíl­tan kimondja, hogy Bianchi Giovini kiűzetésében a franczia kormánynak s különösen itteni köve­tének nagy része van. A lurini sajtó kifakadásai e szerint ingerlék a franczia kormányt. De Fran­cziaország az olasz nemzeti párt által rég bizalmat nem érdemlő s hotelen szövetségesül ismertetett föl. Az ország jelen állapotát különösen Franczia­ország idézte elő s ezért felelőssé kell tétetnie. Ezen polémia annál figyelemre méltóbb , mert a naponkint nyilvánuló közvélemény jelenségét ké­pezi, mely által az egységpárt Francziaországról lemond s különös előszeretettel Anglia felé for­dul. Pinelli missiója legújabb értesítések szerint oda magyaráztatott, hogy megbízása van, a pápá­nak a siccardi törvények lényegét s veszélytelen­ségét az egyházi és vallásos elvre nézve kimutat­ni , s e szentségének a Piemont és Róma közti nyilt viszály­rész következéseit földeríteni. Pinel­li azonban a pápa által még nem fogadtatott el. Törökország, Konstantinápoly, aug. 24. A tarto­mányok igazgatásában több fontos változások té­teztek. Egy 20-kán kelt cs. rendelet által Kiamil pasa konnahi, Ali Riza pasa cherzusi, Hilmi pasa rivandizi kormányzókká neveztettek. 22-bén Sir Stratford Canning angol követ a­zultán által egy magán audienczián fogadtatott el, melyen Victo­ria királynőnek egy levelét Arthur hy születésé­nek jelentése mellett átnyújtá. Szintúgy a német­alföldi ügynök Molleruonak is szerencséje vala ö flgének bemutattatni, mely alkalommal ö flge a né­metalföldi királynak két sajátkezű iratát is átnyuj­tá, melynek elsejében Móritz hg halála jelentetett s a második a király válaszát a­zultán egy leve­lére tartalmazza, mely által Mehem­ed pasa, a porta rendkívüli követe Londonban, ugyanezen minő­ségben Hangába küldetett, hogy a király ö flgét trónraléptekor üdvözölje. S­a 1­o­n­i­c­h, aug. 20. Kevés napokkal ez­előtt Steindl austriai consul, a „Scheriff Numa“ nevű török hadi brigg parancsnokánál látogatást tönt. Kitünőleg udvariasan fogadtatott. S midőn a hajót elhagyta 9 ágyúszóval üdvözöltetett. 17-én a cs. kir. consul egy körirata által jelenté diplo­mata társainak, hogy az austriai cs. ö flge neve­­napján a consuli épületre a birodalmi lobogót ki­­tüzendi, azonnal sietének az itteni diplomaták épületeiket reggeltől estig zászlóikkal földiszin­teni, egy török és egy austriai hadihajó ágyúinak üdvözlete mellett. Amerika, Washingtonból aug. 19-ig terjedő tu­dósítások szerint, a senatus , miután az Utah, a texasi határ, a New-Mexicoban alakí­tandó területi kormány, s Californiának az unióba fölvétele iránti törvényjavaslatokat elfogadó, a szökevény rabszolgákra vonatkozó javaslatot vette tárgyalás alá. Több módosítványok terjesztettek elő, a rendszabály azonban igen lassan haladott.­­ A képviselők házában elvettetett azon indít­vány, miként a napirend fölfüggesztésével, a se­­natustól átküldetett területi javaslatok vézesse­nek elő. Igazítás. Az aug. 29-ki 241. sz. Magyar Hírlap tárczájában, a Tollrajzok 3-ik hasábjában alul­ról a 11-dik sorban egy értelemzavaró hiba maradt; e helyett t. i.­ oly hölgyek felé, ez olvasan­dó: oly helyek felé. Duna vizái­lás. (September 11-én.) 5', 2", 0'" 0-n fölül. Felelős szerkesztő: Szilágyi Ferenc/*

Next