Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-18 / 258. szám

1154 volt t. ez. Szentiványi Vincze és báró Sennyei Pál urak nyilatkozatai után oly módosítással men­tek határozatba, miszerint a társulat részéről nyilvánított föntebbi aggodalmakat és kérelmeket a választmány írásba foglalva a cs. kőközponti bi­zottmánynak föl fogja terjeszteni, kivált a mai időben, midőn nyilvánosan ös­­­szejöhetni és tanácskozni oly ritkán nyílik al­kalom ? tán nem lenne fölötte nehéz kitalál­ni ; — szerencsére a megyei törvényszéki ta­gok épen jelen valának, s a megtérített zöld asztalt körülülvén, a publikum számát annyira megnövelék, hogy az ülést megtartani lehete. Elnök ö herczegsége megnyitási beszédében a társulati tagokat fölkérte, miszerint az ülésre nem tartozó, s a jelen viszonyok között könnyen balra magyarázható, s épen azért a közügynek inkább ártalmára, mint hasznára várható politikai viták mellőzésével, egyenesen a társulatot érdek­lő szabályozási ügyek fölött tanácskozzanak; — s mielőtt elnökválasztáshoz fognának, kijelenté azt is, hogy bár a közelebbi időkben a társulat bizalma által reá ruházott elnökséget, azon meg­győződésből indulva ki, hogy a társulatok terén kifejthető erők öszpontositása által a közügynek hasznos szolgálatokat tehet —elvállalni kész vala, — azt — a jelen körülmények között, midőn a társulatok hatásköre korlátoltabb,s a kormánynyali öszeköttetésüknél fogva az elnökségnek a társulat ügyeire közvetlen befolyni s a vidéken folytono­san jelen lenni kelletik, — leginkább pedig a tár­sulati közös ügynek — melyet mindenkor szivén hordozott s áldozattal is előmozdítani kívánt — sikeresebb és gyorsabb előhaladhatása tekinteté­ből — tovább semmi esetre sem vállalhatja el. Ezen elnöki nyilatkozat utó része váratlanul lepte meg a jelen volt társulati tagokat, s ismer­ve e­gységének a közügyek és különösen a víz­­szabályozás ügye körül több éveken át hazafiúi feláldozással tanúsított buzgó részvétét és fára­dozásait, ismételve köretett az elnökség további folytatására, miután azonban e hgsége arról hatá­rozottan lemondott, a társulat nevében nyilvání­tott köszönet kijelentése után helyébe társulati el­nökül volt alelnök Szögyényi Imre ur közakarat­tal megválasztatott.­­ Ezután minthogy az igaz­gató — pénz és szertárnoki hivatalok — felsőbb szabályok értelmében nem társulati választás de válaszmányi kijelölés utján a cs. kir. központi bi­­zotmány által lesznek betöltendők— a kijelölést teljesítendő s nyolczból négyre leolvadt választ­mányi tagok személyzete egészittetett ki,— ezek közzé soroztattak: Nyomárkay József, gr. Klo­­busiczky János , báró Sennyey Viktor, Szirmay József s a leleszi papi javak igazgatója. A tanácskozások folytán érdekes volt halla­ni N-kay és N-key József urak nyilatkozatait, — az előbbi társulati igazgató lévén,a szokott élezés modorával s nagy tárgyavatottsággal fejtegető azon nehézségeket, mik a szabályozás roppant művét ez ideig a kivitel terén akadályozák, — majd a szabályozási költségek nagy részének a kormány által az érdekelt birtokosokra­ hárítása fölött tá­madt aggodalmait sorolván elő, a társulat figyel­mét arra hiva föl, hogy mig ideje van gondol­kozzék oly módokról, melyek a birtokosokat vég­pusztulással fenyegető roppant szabályozási költ­ségeket elviselhetőkké tegyék, — számtanilag mutogatván, miszerint több birtokos család azon esetben, ha a felső szabályban is jóváhagyott kulcs szerint vétetik meg rajta a szabályozási költség, nem csak víz­járta birtokát tízszeres áron veendi meg, de azt egyéb száraz­földi birtokának fölál­dozása nélkül teljesíteni sem leend képes, — minél fogva ily sérelmes eljárás ellen legfelsőbb helyre fölterjesztést tétetni javasolt. E nézetek­ben osztozott választmányi tag Nékey József úr is, kinek azon fölül a felső szabályok által ideig­lenesen fönn­hagyott társulatok vagy járási egy­letek „kilencz“ számára is volt észrevétele, a­mennyiben az eddigi vízszerkezetek szerint az ily járási egyletek száma kilencznél többre nt, s már ez előtt mindenik külön osztály­mérnökkel s igaz­gatósági szervezettel volt ellátva. Kiemelendőnek tartotta továbbá a társulat által már a pesti víz­­szabályozási nagy­gyűlésen előterjesztett azon óhajtását, miszerint a tokaji átvágás mielőbb haj­tatnék végre. Mindezek a gyűlésben szinte jelen Sárosból, sept. 10. A hivatalnokokat s buzgó hirlapolvasókat kivéve, a többi mind csak magán­életet ismerünk és élünk. Ezen magánélet is isolált, meddő, sivár. Az ember kívülről—belülről fázik, s be-és összehúzza magát. Még a baráti s rokon szi­vek is szárazabbak, hidegebbek. A légköri csekély ruganyosság és villanyosság ez idei példájára, a belvilág is széteresztett és bágyadt. Mostoha ta­vasznak fösvény nyár a fia és hecticalis ősz az unokája. Tengünk tehát ezen életszabály szerint: traditur dies die, és hogy mi az ostromállapot, azt érezve definitio nélkül is értjük. Már fűteni is kezdünk, pedig az erdős-hegyes városban a fának 12 köb öle 7 pengő ft brutto, a netto 8- ra is fölmegy a városban. Az élet ára emelkedett; a gyertya téli árában ; a szállásbér is felszökött Eperjesen, ámbár a házi urak remegni kezdenek, mert azt halljuk, hogy a főtörvényszék személy­zete a több kényelmet nyújtó vagy ígérő Kassára kívánkozik s hogy az áthelyezést kérő folyamod­vány meg is történt volna. Pedig több köztekin­­tetből úgy látszik, jobb ha Eperjesen hagyatik a nevezett törvényszék. Sáros az ország határán van, messze a centrumtól ; o­l­y hosszú rádi­­us végén pedig bizonyos szempont nélkül lassanként elzsibbad s más eleművé alakul a közélet. A főtörvény­szék személyzete szép szellemi és magyar jelle­mű tőke. Ezen magasabb érdekeknek, úgy hisz­­szük, alá fogják a tisztelt urak rendelni magán­­viszonyaik némely kényelmetlenségeit és hiányait, a nagyobb rész úgy is sárosiak lévén s­­uescio qua natale solum dulcedine cunctos ducit et im­­memores non sinit esse sui. — A szlávság mel­lett nem tudom agitál-e még egy vagy más mis­­sionarius, de az tény, hogy a conscriptiónál még Bártfán is , a köznépet s egy polgárt kivéve , ki németnek íratta be magát, a többi mind „Uher“ akar maradni. De ez hagyján a városokban. Azon­ban a vidéken aggasztóbb a népnek fölötte cse­kély műveltsége s mégis , úgy szólván , magára az az roszabb szokásai és hajlamaira hagyatott vol­ta. Azelőtt többet gondolt vele a földes uraság is s mások is. Most természetes okoknál fogva az uraság is közönyösebb iránta , ő maga is akara­tosabb. Itt és ott a cselédség is durczásabb kezd lenni. —A községek minél előbbi erélyes rendezése fő postulatum s a jobbra fordulan­dó életnek egyik leglényegesb föltétele. Nagy örömmel olvastuk legújabban, hogy a Magyaror­szágot illető községrendszer , (de ne legyen ám pusztán városi!) oda fönn már készülőben van. Adja az ég, minél előbb üdvözölhessük ! okoztak, s ez indokból figyelmeztetni vagyunk bátrak az illetőket, miszerint nem ártana mennél többeket fegyvertarthatási joggal ruházni föl, ne­hogy a tél beálltával farkas uraimék bennünket is csúffá tegyenek. Az itt fölállítandó fiók­törvényszék hivata­loskodását még nem kezdte meg, jól értesültek állítják, hogy egyik ülnöke e törvényszéknek egy tervet terjesztett az igazságügyministerium elé, melynél fogva Nagybányán a törvényszék nél­külözhető volna, mit mi kivihetőnek nem tartunk. S most rövid czikkü­nk bezárása előtt, sza­badjon tisztelt városi tanácsunknak megsúgni azt, hogy a közjót illető tárgyak szőnyegre kerülése alkalmával —hova a tanítók megválasztása is tar­tozik — utóbb ne szorítsák háttérbe századokon keresztül folytonosan gyakorolt jogait az úgyne­vezett „eskütt polgároknak“, kiket ily esetekben tényleges befolyástól nem csak hogy eltiltani nem lehet, de a törvények megsértése nélkül nem is szabad. Óvári, nagybánya, sept. 2. Kelet-Szathmármegye megszűntével a ro­mánok, kikkel már csak oláh nyelven lehetett szó­tanunk, lassan lassan át kezdik látni, miszerint az egyenjogúságot egészen egy m­ás, az ő elveiktől egészen eltérő szempontból kell tekinteni annak, ki hazája s saját népe sorsát szivén hordozza. — Gabányi Sándor megyei elnök városunkbeli eltá­vozása átalánosan sajnáltatik; kormányzata na­gyon rövid volt, de mégis elegendő arra, miként őt csak nagyon sokára feledjük el. Ezen állításunk igazságát csak egy ember hozta eddigelé még kétségbe, azon ember tudniillik, kit a „Pesti Napló“ egyik számabeli czikk „Többen“ aláírás­sal, oly híven jellemzett. Vidékünk, mely hegyektől van körülöredz­­ve, nagyon gyakran látogattatik meg egész csor­dája által a farkasoknak, kik már is tetemes kárt tesz a magas közoktatási ministeriumnak, mely a legfőbb vezetést tartja. Ez időről időre ministeri biztosai által megvizsgáltatja a gymnasiumok ál­lapotát , és ö felségének a birodalmi gymnasiu­mok állásáról számot ad s ezt nyilvánossá teszi. Imé itt a gymnasiumok igazgatásának lán­­czolata, mely nem zárja ki a tanítót, nem a szü­léket , kiknek abban képviseleti joguk van; az igazgató és iskolatanácsos által összefügg az a magas ministeriummal s ez által a felséggel, és ezen közigazgatási lánczolatnak gyémántgyűrűje a nyilvánosság. Sok ember keblében aggo­dalom keletkezik, ha visszanéz azokra, miket e terv után a gymnasiumokról elmondok; mert azok foganatosítása körülé és általa lehetlennek látszik, — más szivében fájdalom ébred, midőn átlátja azt, mi sok hiányaink és fogyatkozásaink voltak eddigek­, és vannak ma is, s kétely támad benne a mondottak foganatosításán. Én azokat, mik e tervben vannak, a különböző felekezetek autono­­miájukkal megállhatva kivihetőnek állítom , csak a féltékeny particularismus bajaiból kibontakozni bírjunk, s az egyes érdekeket az egyetemes ügy­nek alárendelni legyünk elég erősek. Mindenek fölött pedig egyitett és feszített erővel dolgoz­zunk. — A 97—216 lapig ,Függelékképpen adatnak különböző tartalmú utasítások azokhoz, miket fölmutatunk. Ezek közt vannak tanmódszerre vonatkozók is, mik a tanító urakat elég gyen­géknek teszik föl. Lehet ezekre is visszatérünk, de jövőben folytatjuk a reáliskolák tantervét, mint az „EntwurfT“ másik nagy pontját, mely a 219. lapon kezdődik. (Folytattatik.) V. I. Miskolcz, sept. 11. Igen sok kívánni valóink közös hir­­telenében beérnénk azzal is , ha megyénkben — mint hála istennek hazánk már több megyéiben megtörtént, — a törvénykezés valamennyire ren­­deztetnék, mert hiába­ csak nem úgy halad a szekér a szántóföld végein, mint a rendes kerék­vágásban. Hivatalnokaink még mindig ideiglene­sek, — pedig hiszem, hogy sok inkább szeretne örökös lenni. — Katonai parancsnokunk még mindig gr. Al­berti ezredes ur, kinek emberbaráti szeretetéről, a polgárok iránti kitűnő vonzalmáról e lapokban már más ízben is emlékeztem. Gyalog katonasá­gunk fölcseréltetett, Hartmann helyett Deutsch­meister négy század élvén közöttünk, panaszunk nincs rájuk, csöndes emberek. — Csendőreink nagyon at­erünkre tapintottak, mióta köztünk vannak ,angol­osodunk, komolyodunk, még a ko­fák s­z­á­j­a­s érdemeit is devalválták. — Thury János jeles tánczművész hazánk­fia körünkben időz. Még mindig a fiatal, tűzről pattant, erődös élezés Thury, — igen jól fizet­heti az időt, mert fölötte 8—10 év nyom nélkül röpül el. Novemberben egy általa legújab­ban teremtett, a magyar eredetiséget hűn jellem­ző — „Névtelen“ czimű­ tánczával fogja meg­lepni Pestet, mely fényesen igazolandja, hogy ez nem a kenyérkereset, de a művészet hívta e pá­lyára. Kívánjuk, hogy fővárosunkban hő­párto­lásra találjon. Még csak néhány szót burkolok a fájdalom köntösébe. Dominkovics Lajos — Paló­­czynak sógora — több éveken át fáradhatlan pénztárnoka megyénknek, egyike városunk leg­­jelesb polgárainak — a szeretett férj — az imá­dott édesatya, — háromszori hideglelés után e hó 8-án gutaütésben meghalt. Mindamellett hogy te­metése napján 11-én délelőtt esős idő volt, az irántai tisztelet nagyszámú és fényes gyülekezetet vezetett a végtisztesség megadására. — D. délegyháza, aug. 9. A kúnsz.-miklósi névtelen levelező a „Ma­gyar hírlap“ I. évi 218. számában előadott több indokokat, melyek a Jászkunság czélba vett föl­darabolása iránt méltó figyelmet érdemlő sul­lyal bírnak. Én ez oldalról nézem ez ügyet: mi haszon háramol e felosztásból a statusra, a Kiskun kerü­letre s ennek egyes polgáraira ? mert a status haszna, és jólléte minden jól rendezett s alkot­mányos intézményekkel megáldott országban oly­annyira egybe van forrva egyes polgárokéival, hogy egyik emelkedése vagy sülyedése a másikét is okvetlen maga után vonja. A Kiskun kerület — ha jól értesültem — egyedül törvényhozási tekintetben czéloztatik a szomszéd megyékhez csatoltatni; mi okon ? az­ért , mert távol esik a központi székhelytől Jász- Berénytől; mi czélból ? hogy az igazságszolgál­tatás gyorsabbá tétessék. Nem akarva tör­vénykezési tekintetben egyebek fölött a jászkun kerületeket kiemelni, annyit azonban dicsekvés nélkül egyedül azon felsőbb törvényszékeknek, hol ez előtt s jelenleg is peres ügyeink visgálat alá vétetnek, többször nyilvánított kedvező vélemé­nye folytán — bízvást elmondhatni, hogy nálunk a régi rendszer idején is az akkori körülmények és eljáráshoz mérve, s tekintve sok megyéket — elég gyorsan és szabatosan ment a törvénykezés; az itt talán egyedül szokásban volt békebiróság s ingyen perelhetés jótékony hatással volt a nép­re ; s hogy az újabb bíráskodási rendszer az előbbenit gyorsabbá s tökéletesebbé tette , arról a Jász-Berényben állandóan működő törvény­szék több hónapok ótai eljárása kedvező tanúsá­got mutat föl. De tekintve a Kiskun kerületnek természeti fekvési helyzetét, ez sem folyam, sem más természeti gátló akadályok által nincs Jász- Berénytől, a székhelytől inkább elkülönítve, mint a Nagykúnság, mely pedig a terv szerint ezentúl is egybekapcsolva m­aradand a Jászsággal. Jász- Berénytéli távolsági különbsége a Kis- és Nagy­fiún kerületi községeknek nem oly szembetűnő, hogy ezért az igazságszolgáltatás gyorsabbítása a tervezett elszakasztást igényelné, sőt a Nagykun kerületet Jász-Berénytől a Tisza választja el, melyen gyakran a nagy árvizek miatt késedelmes sőt veszélyes a közlekedés. Vagy az hozatik fel, hogy a Kiskunságról rész utak vezetnek Jász- Berénybe, ki ezt elszakítási okul használja, men­jen a Nagykunságról esőzések alkalmával Jász- Berénybe , midőn a feneketlen utakoni elsülye­­déstöl csak az isten és kerékagy védik az utast — s vissza fogja vonni ellenvetését; igaz, hogy Szolnoknál a Tiszán rendes híd áll, s igy e fo­lyam nem gát a közlekedésben; de avvagy nincs­­e tervben, s reményleni engedi magas kormá­nyunk szakadatlan munkássága , közel­jövőben annak valósulása, hogy Szegedet Félegyházán keresztül Szolnokkal vaspálya által egybekötve lássuk, mi ismét sokkal emelendő a Nagykunság fölött a Kiskunság Jász-Berénynyeli közlekedésé­nek gyorsaságát. „Hong soit, qui mal y pense“ ebből azonban ne vonassék azon következés, mintha én az előadottak után a Nagykúnság el­­szakítását kívánnám, hanem inkább óhajtásom az, hogy a Nagykúnság is maradjon, de a I­iskúnok se választassanak el régi testvéreiktől. Nincs te­hát a Kis- és Nagykúnságnak Jász-Berénytőli távolságánál oly feltűnő különbség, nem volt, annyival inkább nincs jelenleg, midőn az újabb bírósági szerkezet értelmébeni gyors eljárás ná­lunk mind a kerületi törvényszékeknél, mind a járási bírók fölállításáig ideiglenesen a községi tanácsoknál szép sikerrel életbe léptetett — nincs az igazságszolgáltatás gyorsabbitása tekintetéből elkerülhetlen szükség arra, hogy a Iüskúnság a testvér kerületektől a tervezett módon elszakítva szomszéd megyéhez csatoltassék, s ez által sok időre felejthetlen módon megsértessék e népnek azon veleszületett s levetkezhetlen sajátságos pietása, melylyel múltjához s ez által többi testvé­reihez , mint minden idegen elemtől tiszta magyar népfaj — s a forradalom rohamát is kiállott ősi kedvencz helyzetében oly forrón ragaszkodik; — nem rajongó túlábrándosság jellemzi e kerü­letek múltját; fejedelmükhözi hű ragaszkodás, vér- és pénz-áldozat készség tanúsítása volt jelle­mük , melyet a zugó orkánként keresztül vonult közelebbi szerencsétlen forradalom is csak meg­ingatott, de mélyen lévén az a nép keblében gyökerezve, ki nem irthatott, s a kiábrándulás és béke csendes napjaiban annál dusabban fog az újra fölsarjadzani — a fejedelméhez s honáhozi hű ragaszkodás.Nem érdemlett büntetésként fogja tekinteni a nép, hogy nem idegen ugyan, de hoz­zá hasonló tiszta magyar rokon, szomszéd, azon­ban az ő sajátságaitól s ősi intézményeitől mégis különböző szokásokkal biró megyéhez csatolta­ Hernyó-irtást. A kár, melyet a hernyók a mult és ez évben tettek, oly tetemes, miszerint mindenkinek, de ki­vált a gyümölcstenyésztőnek kötelessége volna ismereteit és tapasztalatait e tekintetben e veszé­lyes férgek kevesbítésére és kiirtására közzétenni. Bár az idei késő dél már 2-án, mikor a viz is megfagyott, a gyümölcs virágát tetemesen meg­rongálta, de hernyók nélkül mégis elég gyümöl­csünk lett volna , miután némely ültetvényeknek helyzete s némely gyümölcs­fajnak későbbi vi­rágzása ezen hideget ártalmatlanná tette, de ek­kor eljöttek az elszaporodott hernyók és egész fákat üressé tettek, ugyannyira, hogy mint ja­nuárban egészen leveletlenül álltak. A fák, bokrok, ez idén a legkülönbözőbb hernyófajoktól olykép el voltak hintve , hogy lipetojásaiktól gyümölcs­­ültetvényeink mint prémmel voltak bevonva, s bizonyosak lehetünk, miként ha részünkről semmi sem történik, kerteink jövő évben szomorúsá­gunkra ismét lééve és üresen állandónak. És ha e hernyó­rágás következtében minden fáink nem vesznek is ki, ezen­­ a jövő évbeni szüretünk mégis elveszett, miután a második nedvhajtásnál a fán csak virág, de gyümölcsrügy már nem ké­pező­dik. Egyébiránt a tapasztalás is tanítja, hogy oly gyümölcsfák, melyek három éven át egymás­után hernyók által leetetnek , a negyedikben el­­csengevészednek vagy végkép kihalnak. Tény, miszerint eddigek­ a legtöbb belátás­sal és tapasztalattal biró gyümölcsnevelők is, ha­bár sikertelenül fáradoztak oly szer föltalálásá­ban, mely legalább kevesbítését eszközölte volna azon ellenségnek, mely mint tudva van , annyira kártékonyan hat, de mégis figyelmes vizsgálók vettek észre oly eredményeket, melyek mint e­­gyes intések, nagy hasznosságuak lehetnek. Mily hasznos lenne már csak magában az, ha azon legismeretesebb gyümölcsnövelői szabály, a fákat télen és kora tavas­szal minden hernyófé­­szektől (vagy hálózattól) megtisztítani, és minden mohát a fákról lekefélni — lelkiismeretesen tel­­jesittetnék. Ismerjük a hernyók elűzésére és kipusztitására a viz erejét és hatását, melyben a szappangyökér, liliom és rekettye (Genistkraut, Ginster), ismer­jük a boreczet erejét, melyben merrelig és kal­­musgyökér erősen megfőzetett, de mit ér mind­ez, ha szomszéd kertbirtokosok egymásnak kö­zösen kezet nem nyújtanak ezen gyümölcspusz­­titók kiirtására. Valamint a sáskák kiirtása egy egész vidék vállvetett szorgalmát igényli, épen úgy a hernyóké is. A gyümölcsmíveletnek ezen ellenei csak akkor foghatnak sikerrel kevesbi­­­letni, ha ellenök átalános hadviselés indíttatik , azaz ha kiirtásukra minden fabirtokos megteszi a magáét. A legnagyobb pusztítást teszik a deréjpillék (Frostnachtsschmetterling) hernyói, melyek két év óta dúlnak leérteinkben , s a virágnak egy­szersmind bimbóit és szirmait is pusztítják, an­­­nyira, hogy azok lehullnak, és ez által a gyü­mölcstermés iránt minden reményeket megsem­misítenek. Ez a hernyó kicsiny , zöld , egészen sima, és orma igen éles. A virágok és levelek fejlődésével előjönek a hernyók is s elkezdik pusztításaikat. A szemmel alig észrevehető her­­nyócska kibúvik csak nagyító üvegen látható to­jásából , keresztül fúrja magát a még zárt virág­szirmokon be a kehelybe, s elpusztítja néhány nap alatt a virágnak minden nászrészeit, s ezek aztán úgy néznek ki, mintha el lennének perzselve, s uj­jal széjjelmorzsolhatók. A déréjpille nősténye szárnyatlan, és ezen körülmény kimutatja a módot, mely által fáinktól távol tarthatók. Az octoberi és novemberi derek beálltával elkezdődik a déréjpillék nőszködése, mire ők a földből búvnak elő. (Vége közelebb.)

Next