Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-18 / 258. szám
1154 volt t. ez. Szentiványi Vincze és báró Sennyei Pál urak nyilatkozatai után oly módosítással mentek határozatba, miszerint a társulat részéről nyilvánított föntebbi aggodalmakat és kérelmeket a választmány írásba foglalva a cs. kőközponti bizottmánynak föl fogja terjeszteni, kivált a mai időben, midőn nyilvánosan összejöhetni és tanácskozni oly ritkán nyílik alkalom ? tán nem lenne fölötte nehéz kitalálni ; — szerencsére a megyei törvényszéki tagok épen jelen valának, s a megtérített zöld asztalt körülülvén, a publikum számát annyira megnövelék, hogy az ülést megtartani lehete. Elnök ö herczegsége megnyitási beszédében a társulati tagokat fölkérte, miszerint az ülésre nem tartozó, s a jelen viszonyok között könnyen balra magyarázható, s épen azért a közügynek inkább ártalmára, mint hasznára várható politikai viták mellőzésével, egyenesen a társulatot érdeklő szabályozási ügyek fölött tanácskozzanak; — s mielőtt elnökválasztáshoz fognának, kijelenté azt is, hogy bár a közelebbi időkben a társulat bizalma által reá ruházott elnökséget, azon meggyőződésből indulva ki, hogy a társulatok terén kifejthető erők öszpontositása által a közügynek hasznos szolgálatokat tehet —elvállalni kész vala, — azt — a jelen körülmények között, midőn a társulatok hatásköre korlátoltabb,s a kormánynyali öszeköttetésüknél fogva az elnökségnek a társulat ügyeire közvetlen befolyni s a vidéken folytonosan jelen lenni kelletik, — leginkább pedig a társulati közös ügynek — melyet mindenkor szivén hordozott s áldozattal is előmozdítani kívánt — sikeresebb és gyorsabb előhaladhatása tekintetéből — tovább semmi esetre sem vállalhatja el. Ezen elnöki nyilatkozat utó része váratlanul lepte meg a jelen volt társulati tagokat, s ismerve egységének a közügyek és különösen a vízszabályozás ügye körül több éveken át hazafiúi feláldozással tanúsított buzgó részvétét és fáradozásait, ismételve köretett az elnökség további folytatására, miután azonban e hgsége arról határozottan lemondott, a társulat nevében nyilvánított köszönet kijelentése után helyébe társulati elnökül volt alelnök Szögyényi Imre ur közakarattal megválasztatott. Ezután minthogy az igazgató — pénz és szertárnoki hivatalok — felsőbb szabályok értelmében nem társulati választás de válaszmányi kijelölés utján a cs. kir. központi bizotmány által lesznek betöltendők— a kijelölést teljesítendő s nyolczból négyre leolvadt választmányi tagok személyzete egészittetett ki,— ezek közzé soroztattak: Nyomárkay József, gr. Klobusiczky János , báró Sennyey Viktor, Szirmay József s a leleszi papi javak igazgatója. A tanácskozások folytán érdekes volt hallani N-kay és N-key József urak nyilatkozatait, — az előbbi társulati igazgató lévén,a szokott élezés modorával s nagy tárgyavatottsággal fejtegető azon nehézségeket, mik a szabályozás roppant művét ez ideig a kivitel terén akadályozák, — majd a szabályozási költségek nagy részének a kormány által az érdekelt birtokosokra hárítása fölött támadt aggodalmait sorolván elő, a társulat figyelmét arra hiva föl, hogy mig ideje van gondolkozzék oly módokról, melyek a birtokosokat végpusztulással fenyegető roppant szabályozási költségeket elviselhetőkké tegyék, — számtanilag mutogatván, miszerint több birtokos család azon esetben, ha a felső szabályban is jóváhagyott kulcs szerint vétetik meg rajta a szabályozási költség, nem csak vízjárta birtokát tízszeres áron veendi meg, de azt egyéb szárazföldi birtokának föláldozása nélkül teljesíteni sem leend képes, — minél fogva ily sérelmes eljárás ellen legfelsőbb helyre fölterjesztést tétetni javasolt. E nézetekben osztozott választmányi tag Nékey József úr is, kinek azon fölül a felső szabályok által ideiglenesen fönnhagyott társulatok vagy járási egyletek „kilencz“ számára is volt észrevétele, amennyiben az eddigi vízszerkezetek szerint az ily járási egyletek száma kilencznél többre nt, s már ez előtt mindenik külön osztálymérnökkel s igazgatósági szervezettel volt ellátva. Kiemelendőnek tartotta továbbá a társulat által már a pesti vízszabályozási nagygyűlésen előterjesztett azon óhajtását, miszerint a tokaji átvágás mielőbb hajtatnék végre. Mindezek a gyűlésben szinte jelen Sárosból, sept. 10. A hivatalnokokat s buzgó hirlapolvasókat kivéve, a többi mind csak magánéletet ismerünk és élünk. Ezen magánélet is isolált, meddő, sivár. Az ember kívülről—belülről fázik, s be-és összehúzza magát. Még a baráti s rokon szivek is szárazabbak, hidegebbek. A légköri csekély ruganyosság és villanyosság ez idei példájára, a belvilág is széteresztett és bágyadt. Mostoha tavasznak fösvény nyár a fia és hecticalis ősz az unokája. Tengünk tehát ezen életszabály szerint: traditur dies die, és hogy mi az ostromállapot, azt érezve definitio nélkül is értjük. Már fűteni is kezdünk, pedig az erdős-hegyes városban a fának 12 köb öle 7 pengő ft brutto, a netto 8- ra is fölmegy a városban. Az élet ára emelkedett; a gyertya téli árában ; a szállásbér is felszökött Eperjesen, ámbár a házi urak remegni kezdenek, mert azt halljuk, hogy a főtörvényszék személyzete a több kényelmet nyújtó vagy ígérő Kassára kívánkozik s hogy az áthelyezést kérő folyamodvány meg is történt volna. Pedig több köztekintetből úgy látszik, jobb ha Eperjesen hagyatik a nevezett törvényszék. Sáros az ország határán van, messze a centrumtól ; oly hosszú rádius végén pedig bizonyos szempont nélkül lassanként elzsibbad s más eleművé alakul a közélet. A főtörvényszék személyzete szép szellemi és magyar jellemű tőke. Ezen magasabb érdekeknek, úgy hiszszük, alá fogják a tisztelt urak rendelni magánviszonyaik némely kényelmetlenségeit és hiányait, a nagyobb rész úgy is sárosiak lévén suescio qua natale solum dulcedine cunctos ducit et immemores non sinit esse sui. — A szlávság mellett nem tudom agitál-e még egy vagy más missionarius, de az tény, hogy a conscriptiónál még Bártfán is , a köznépet s egy polgárt kivéve , ki németnek íratta be magát, a többi mind „Uher“ akar maradni. De ez hagyján a városokban. Azonban a vidéken aggasztóbb a népnek fölötte csekély műveltsége s mégis , úgy szólván , magára az az roszabb szokásai és hajlamaira hagyatott volta. Azelőtt többet gondolt vele a földes uraság is s mások is. Most természetes okoknál fogva az uraság is közönyösebb iránta , ő maga is akaratosabb. Itt és ott a cselédség is durczásabb kezd lenni. —A községek minél előbbi erélyes rendezése fő postulatum s a jobbra fordulandó életnek egyik leglényegesb föltétele. Nagy örömmel olvastuk legújabban, hogy a Magyarországot illető községrendszer , (de ne legyen ám pusztán városi!) oda fönn már készülőben van. Adja az ég, minél előbb üdvözölhessük ! okoztak, s ez indokból figyelmeztetni vagyunk bátrak az illetőket, miszerint nem ártana mennél többeket fegyvertarthatási joggal ruházni föl, nehogy a tél beálltával farkas uraimék bennünket is csúffá tegyenek. Az itt fölállítandó fióktörvényszék hivataloskodását még nem kezdte meg, jól értesültek állítják, hogy egyik ülnöke e törvényszéknek egy tervet terjesztett az igazságügyministerium elé, melynél fogva Nagybányán a törvényszék nélkülözhető volna, mit mi kivihetőnek nem tartunk. S most rövid czikkünk bezárása előtt, szabadjon tisztelt városi tanácsunknak megsúgni azt, hogy a közjót illető tárgyak szőnyegre kerülése alkalmával —hova a tanítók megválasztása is tartozik — utóbb ne szorítsák háttérbe századokon keresztül folytonosan gyakorolt jogait az úgynevezett „eskütt polgároknak“, kiket ily esetekben tényleges befolyástól nem csak hogy eltiltani nem lehet, de a törvények megsértése nélkül nem is szabad. Óvári, nagybánya, sept. 2. Kelet-Szathmármegye megszűntével a románok, kikkel már csak oláh nyelven lehetett szótanunk, lassan lassan át kezdik látni, miszerint az egyenjogúságot egészen egy más, az ő elveiktől egészen eltérő szempontból kell tekinteni annak, ki hazája s saját népe sorsát szivén hordozza. — Gabányi Sándor megyei elnök városunkbeli eltávozása átalánosan sajnáltatik; kormányzata nagyon rövid volt, de mégis elegendő arra, miként őt csak nagyon sokára feledjük el. Ezen állításunk igazságát csak egy ember hozta eddigelé még kétségbe, azon ember tudniillik, kit a „Pesti Napló“ egyik számabeli czikk „Többen“ aláírással, oly híven jellemzett. Vidékünk, mely hegyektől van körülöredzve, nagyon gyakran látogattatik meg egész csordája által a farkasoknak, kik már is tetemes kárt tesz a magas közoktatási ministeriumnak, mely a legfőbb vezetést tartja. Ez időről időre ministeri biztosai által megvizsgáltatja a gymnasiumok állapotát , és ö felségének a birodalmi gymnasiumok állásáról számot ad s ezt nyilvánossá teszi. Imé itt a gymnasiumok igazgatásának lánczolata, mely nem zárja ki a tanítót, nem a szüléket , kiknek abban képviseleti joguk van; az igazgató és iskolatanácsos által összefügg az a magas ministeriummal s ez által a felséggel, és ezen közigazgatási lánczolatnak gyémántgyűrűje a nyilvánosság. Sok ember keblében aggodalom keletkezik, ha visszanéz azokra, miket e terv után a gymnasiumokról elmondok; mert azok foganatosítása körülé és általa lehetlennek látszik, — más szivében fájdalom ébred, midőn átlátja azt, mi sok hiányaink és fogyatkozásaink voltak eddigek, és vannak ma is, s kétely támad benne a mondottak foganatosításán. Én azokat, mik e tervben vannak, a különböző felekezetek autonomiájukkal megállhatva kivihetőnek állítom , csak a féltékeny particularismus bajaiból kibontakozni bírjunk, s az egyes érdekeket az egyetemes ügynek alárendelni legyünk elég erősek. Mindenek fölött pedig egyitett és feszített erővel dolgozzunk. — A 97—216 lapig ,Függelékképpen adatnak különböző tartalmú utasítások azokhoz, miket fölmutatunk. Ezek közt vannak tanmódszerre vonatkozók is, mik a tanító urakat elég gyengéknek teszik föl. Lehet ezekre is visszatérünk, de jövőben folytatjuk a reáliskolák tantervét, mint az „EntwurfT“ másik nagy pontját, mely a 219. lapon kezdődik. (Folytattatik.) V. I. Miskolcz, sept. 11. Igen sok kívánni valóink közös hirtelenében beérnénk azzal is , ha megyénkben — mint hála istennek hazánk már több megyéiben megtörtént, — a törvénykezés valamennyire rendeztetnék, mert hiába csak nem úgy halad a szekér a szántóföld végein, mint a rendes kerékvágásban. Hivatalnokaink még mindig ideiglenesek, — pedig hiszem, hogy sok inkább szeretne örökös lenni. — Katonai parancsnokunk még mindig gr. Alberti ezredes ur, kinek emberbaráti szeretetéről, a polgárok iránti kitűnő vonzalmáról e lapokban már más ízben is emlékeztem. Gyalog katonaságunk fölcseréltetett, Hartmann helyett Deutschmeister négy század élvén közöttünk, panaszunk nincs rájuk, csöndes emberek. — Csendőreink nagyon aterünkre tapintottak, mióta köztünk vannak ,angolosodunk, komolyodunk, még a kofák szájas érdemeit is devalválták. — Thury János jeles tánczművész hazánkfia körünkben időz. Még mindig a fiatal, tűzről pattant, erődös élezés Thury, — igen jól fizetheti az időt, mert fölötte 8—10 év nyom nélkül röpül el. Novemberben egy általa legújabban teremtett, a magyar eredetiséget hűn jellemző — „Névtelen“ czimű tánczával fogja meglepni Pestet, mely fényesen igazolandja, hogy ez nem a kenyérkereset, de a művészet hívta e pályára. Kívánjuk, hogy fővárosunkban hőpártolásra találjon. Még csak néhány szót burkolok a fájdalom köntösébe. Dominkovics Lajos — Palóczynak sógora — több éveken át fáradhatlan pénztárnoka megyénknek, egyike városunk legjelesb polgárainak — a szeretett férj — az imádott édesatya, — háromszori hideglelés után e hó 8-án gutaütésben meghalt. Mindamellett hogy temetése napján 11-én délelőtt esős idő volt, az irántai tisztelet nagyszámú és fényes gyülekezetet vezetett a végtisztesség megadására. — D. délegyháza, aug. 9. A kúnsz.-miklósi névtelen levelező a „Magyar hírlap“ I. évi 218. számában előadott több indokokat, melyek a Jászkunság czélba vett földarabolása iránt méltó figyelmet érdemlő sullyal bírnak. Én ez oldalról nézem ez ügyet: mi haszon háramol e felosztásból a statusra, a Kiskun kerületre s ennek egyes polgáraira ? mert a status haszna, és jólléte minden jól rendezett s alkotmányos intézményekkel megáldott országban olyannyira egybe van forrva egyes polgárokéival, hogy egyik emelkedése vagy sülyedése a másikét is okvetlen maga után vonja. A Kiskun kerület — ha jól értesültem — egyedül törvényhozási tekintetben czéloztatik a szomszéd megyékhez csatoltatni; mi okon ? azért , mert távol esik a központi székhelytől Jász- Berénytől; mi czélból ? hogy az igazságszolgáltatás gyorsabbá tétessék. Nem akarva törvénykezési tekintetben egyebek fölött a jászkun kerületeket kiemelni, annyit azonban dicsekvés nélkül egyedül azon felsőbb törvényszékeknek, hol ez előtt s jelenleg is peres ügyeink visgálat alá vétetnek, többször nyilvánított kedvező véleménye folytán — bízvást elmondhatni, hogy nálunk a régi rendszer idején is az akkori körülmények és eljáráshoz mérve, s tekintve sok megyéket — elég gyorsan és szabatosan ment a törvénykezés; az itt talán egyedül szokásban volt békebiróság s ingyen perelhetés jótékony hatással volt a népre ; s hogy az újabb bíráskodási rendszer az előbbenit gyorsabbá s tökéletesebbé tette , arról a Jász-Berényben állandóan működő törvényszék több hónapok ótai eljárása kedvező tanúságot mutat föl. De tekintve a Kiskun kerületnek természeti fekvési helyzetét, ez sem folyam, sem más természeti gátló akadályok által nincs Jász- Berénytől, a székhelytől inkább elkülönítve, mint a Nagykúnság, mely pedig a terv szerint ezentúl is egybekapcsolva maradand a Jászsággal. Jász- Berénytéli távolsági különbsége a Kis- és Nagyfiún kerületi községeknek nem oly szembetűnő, hogy ezért az igazságszolgáltatás gyorsabbítása a tervezett elszakasztást igényelné, sőt a Nagykun kerületet Jász-Berénytől a Tisza választja el, melyen gyakran a nagy árvizek miatt késedelmes sőt veszélyes a közlekedés. Vagy az hozatik fel, hogy a Kiskunságról rész utak vezetnek Jász- Berénybe, ki ezt elszakítási okul használja, menjen a Nagykunságról esőzések alkalmával Jász- Berénybe , midőn a feneketlen utakoni elsülyedéstöl csak az isten és kerékagy védik az utast — s vissza fogja vonni ellenvetését; igaz, hogy Szolnoknál a Tiszán rendes híd áll, s igy e folyam nem gát a közlekedésben; de avvagy nincse tervben, s reményleni engedi magas kormányunk szakadatlan munkássága , közeljövőben annak valósulása, hogy Szegedet Félegyházán keresztül Szolnokkal vaspálya által egybekötve lássuk, mi ismét sokkal emelendő a Nagykunság fölött a Kiskunság Jász-Berénynyeli közlekedésének gyorsaságát. „Hong soit, qui mal y pense“ ebből azonban ne vonassék azon következés, mintha én az előadottak után a Nagykúnság elszakítását kívánnám, hanem inkább óhajtásom az, hogy a Nagykúnság is maradjon, de a Iiskúnok se választassanak el régi testvéreiktől. Nincs tehát a Kis- és Nagykúnságnak Jász-Berénytőli távolságánál oly feltűnő különbség, nem volt, annyival inkább nincs jelenleg, midőn az újabb bírósági szerkezet értelmébeni gyors eljárás nálunk mind a kerületi törvényszékeknél, mind a járási bírók fölállításáig ideiglenesen a községi tanácsoknál szép sikerrel életbe léptetett — nincs az igazságszolgáltatás gyorsabbitása tekintetéből elkerülhetlen szükség arra, hogy a Iüskúnság a testvér kerületektől a tervezett módon elszakítva szomszéd megyéhez csatoltassék, s ez által sok időre felejthetlen módon megsértessék e népnek azon veleszületett s levetkezhetlen sajátságos pietása, melylyel múltjához s ez által többi testvéreihez , mint minden idegen elemtől tiszta magyar népfaj — s a forradalom rohamát is kiállott ősi kedvencz helyzetében oly forrón ragaszkodik; — nem rajongó túlábrándosság jellemzi e kerületek múltját; fejedelmükhözi hű ragaszkodás, vér- és pénz-áldozat készség tanúsítása volt jellemük , melyet a zugó orkánként keresztül vonult közelebbi szerencsétlen forradalom is csak megingatott, de mélyen lévén az a nép keblében gyökerezve, ki nem irthatott, s a kiábrándulás és béke csendes napjaiban annál dusabban fog az újra fölsarjadzani — a fejedelméhez s honáhozi hű ragaszkodás.Nem érdemlett büntetésként fogja tekinteni a nép, hogy nem idegen ugyan, de hozzá hasonló tiszta magyar rokon, szomszéd, azonban az ő sajátságaitól s ősi intézményeitől mégis különböző szokásokkal biró megyéhez csatolta Hernyó-irtást. A kár, melyet a hernyók a mult és ez évben tettek, oly tetemes, miszerint mindenkinek, de kivált a gyümölcstenyésztőnek kötelessége volna ismereteit és tapasztalatait e tekintetben e veszélyes férgek kevesbítésére és kiirtására közzétenni. Bár az idei késő dél már 2-án, mikor a viz is megfagyott, a gyümölcs virágát tetemesen megrongálta, de hernyók nélkül mégis elég gyümölcsünk lett volna , miután némely ültetvényeknek helyzete s némely gyümölcsfajnak későbbi virágzása ezen hideget ártalmatlanná tette, de ekkor eljöttek az elszaporodott hernyók és egész fákat üressé tettek, ugyannyira, hogy mint januárban egészen leveletlenül álltak. A fák, bokrok, ez idén a legkülönbözőbb hernyófajoktól olykép el voltak hintve , hogy lipetojásaiktól gyümölcsültetvényeink mint prémmel voltak bevonva, s bizonyosak lehetünk, miként ha részünkről semmi sem történik, kerteink jövő évben szomorúságunkra ismét lééve és üresen állandónak. És ha e hernyórágás következtében minden fáink nem vesznek is ki, ezen a jövő évbeni szüretünk mégis elveszett, miután a második nedvhajtásnál a fán csak virág, de gyümölcsrügy már nem képeződik. Egyébiránt a tapasztalás is tanítja, hogy oly gyümölcsfák, melyek három éven át egymásután hernyók által leetetnek , a negyedikben elcsengevészednek vagy végkép kihalnak. Tény, miszerint eddigek a legtöbb belátással és tapasztalattal biró gyümölcsnevelők is, habár sikertelenül fáradoztak oly szer föltalálásában, mely legalább kevesbítését eszközölte volna azon ellenségnek, mely mint tudva van , annyira kártékonyan hat, de mégis figyelmes vizsgálók vettek észre oly eredményeket, melyek mint egyes intések, nagy hasznosságuak lehetnek. Mily hasznos lenne már csak magában az, ha azon legismeretesebb gyümölcsnövelői szabály, a fákat télen és kora tavasszal minden hernyófészektől (vagy hálózattól) megtisztítani, és minden mohát a fákról lekefélni — lelkiismeretesen teljesittetnék. Ismerjük a hernyók elűzésére és kipusztitására a viz erejét és hatását, melyben a szappangyökér, liliom és rekettye (Genistkraut, Ginster), ismerjük a boreczet erejét, melyben merrelig és kalmusgyökér erősen megfőzetett, de mit ér mindez, ha szomszéd kertbirtokosok egymásnak közösen kezet nem nyújtanak ezen gyümölcspusztitók kiirtására. Valamint a sáskák kiirtása egy egész vidék vállvetett szorgalmát igényli, épen úgy a hernyóké is. A gyümölcsmíveletnek ezen ellenei csak akkor foghatnak sikerrel kevesbiletni, ha ellenök átalános hadviselés indíttatik , azaz ha kiirtásukra minden fabirtokos megteszi a magáét. A legnagyobb pusztítást teszik a deréjpillék (Frostnachtsschmetterling) hernyói, melyek két év óta dúlnak leérteinkben , s a virágnak egyszersmind bimbóit és szirmait is pusztítják, annyira, hogy azok lehullnak, és ez által a gyümölcstermés iránt minden reményeket megsemmisítenek. Ez a hernyó kicsiny , zöld , egészen sima, és orma igen éles. A virágok és levelek fejlődésével előjönek a hernyók is s elkezdik pusztításaikat. A szemmel alig észrevehető hernyócska kibúvik csak nagyító üvegen látható tojásából , keresztül fúrja magát a még zárt virágszirmokon be a kehelybe, s elpusztítja néhány nap alatt a virágnak minden nászrészeit, s ezek aztán úgy néznek ki, mintha el lennének perzselve, s ujjal széjjelmorzsolhatók. A déréjpille nősténye szárnyatlan, és ezen körülmény kimutatja a módot, mely által fáinktól távol tarthatók. Az octoberi és novemberi derek beálltával elkezdődik a déréjpillék nőszködése, mire ők a földből búvnak elő. (Vége közelebb.)