Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-19 / 259. szám

1163 E határozat által, a­nélkül, hogy a bírod, al­kotmány 72., 73. és 74. §§-ai, s ezek szerint a felséged által legkegyelmesebben kibocsátott nyílt parancsok Horvát-, Slavonország, a Szerb Vaj­daság és Erdély nagyfejedelemség viszonyainak szabályozása iránt m­egelőztetnének, épen úgy Magyarország területi épsége, mint e koronaor­­szágnak semmi kivételes állást meg nem engedő egyenjogosított és egyenkötelezett alárendelése a birodalom egységes központi hatalma alá, ki van mondva. Az alkotmány-statutum megállapítását és an­nak felséged legkegyelmesebb szentesítése alá terjesztését alulirt ministertanács egy későbbi időpontra véli föltartandónak. Az ország viszonyai nem engedik, az or­szággyűlést összehívni, és a birod. alkotmány 68. és 104. §§-ban, a közszolgálat egyes álraira vo­natkozólag kimondott föntartványok ellenében, mint ez már a magyarországi politikai s igazsági szervezet iránti legalázatosabb fölterjesztvények­­b n 1849.oct. 17. és 29-ről kifejtetett és Horvát, Slavonországot illetőleg felséged által legkegyel­­mesebben el is fogadtatott, a birod. alkotmány 87. és 120 §-ainak határozataiban fe­kszik a tör­vényes felhatalmazás, azon törvény­hozási intéz­kedések és organikus rendszabályok megtétele s keresztülvitelére, melyeket az összes monarchia státusintézményeinek haladó kifej­ése, valamint egy erős végrehajtó hatalom és a nyilvános rend megalapításának szüksége parancsl­lag követel. Egyelőre tehát a közigazgatási és törvény­kezési állomások végszervezetének mielőbb le­hető megállapítása és foganatosítása a legsürge­­tésben szükséges. Megfelelő eszközül tűnik az föl arra, hogy a viszonyok és vélemények minden ideiglenestől elválasztathatlan ingadozásainak vége vettessék, az ország népességénél a kormány ingatlan és követ­ezetes menete és a közviszonyok állása iránti bizalom erősittessék, s mindazoknak, kik a kormányhoz őszinte odaadással csatlakoznak, jö­vendőjük iránti jótékony biztosság nyujtassék. Az igazgatás szerkesztése és elosztása, a hivatalok betöltése és a státusszolgálat egyes ágaibani hatáskör meghatározása a végrehajtó ha­talom köréhez tartozik, mely a birod. alkotmány szerint egységileg és oszthatlanul az összes mo­narchiában s felséged minden korona országaiban fönáll, és mint a korona kizáró joga, a birodalmi ministerek felelősége mellett gyakoroltatik. E szerint azon rendeletek is, mik az iránt Magyarország számára kibocsátandók, meghatá­rozó alapjokat csupán a birodalom érdekeiben és az ország különös viszonyai s szükségleteiben találhatják, s azok végérvényes elhatározása csu­páncsak felséged legkegyelmesebb megfontolá­sából eredhet. Midőn tehát alulirt miniszertanács a politikai igazgatási hatóságok definitiv behelyezését Ma­gyarországban felségednek alázatosan indítvá­nyozza , engedje meg felséged azon elvek fejte­getését, melyek azt e legalázatosabb indítványok­nál vezérlik. A kir. alkotmány 92. §. szerint a koronaor­szág igazgatá­st egy felséged által kinevezendő helytartó vez­ti. E határozmányt kénytelen volt felséged kormánya az elejénte említett 1849. oct. 12-ki legalázatosabb fölterjesztvény nyomán és a kir. alkotmány 9ä. §-ának alkalmazása mellett mind­addig kikerülni, m­ig az országbeli állapotok a leg­felsőbb hatalmak­nak a katonai tekintélybeni egye­sítését szükségessé tevék. De a közigazgatási hatóságok végérvényes szervezetével előtérbe lép a birod. alkotmány 92. §-ának megfelelő orgánum behelyzésének szük­sége , mely az ideiglenes igazgatási szervezet szerint eddig a hadsereg főparancsnoka és a telj­hatalmú cs. polgári biztos közt megosztott admi­nistrativ hatáskörbe lépjen, s közvetlenül a mi­­nisteriumnak alárendelve, mint a végrehajtó ha­talom legfelsőbb képviselője a koronaországban működjék. (Vége közelebb ) B­é­c­s, sept. 16. — Legfelsőbb rendelet következtében boldogult ő felségéért Lajos­ Fülöp királyért mától 16-tól kezdve 12 napig udvari gyász vétetik föl, azon cseréléssel, hogy hat napig 16-tól bezáró­­zólag 21-ig a mély és 22—töl bezárólag 27-ig a kisebb gyász hordoztatik. — Táborsz.nagy b. Haynau Hannoverából Drezdán és Prágán keresztül, sept. 15-kén dél­ben Bécsbe érkezett, és a „vadember“ czimű fogadóba szállott. Ma, sept. 16-án fogja a szokott látogatásokat tenni, és a napokban Grätzbe uta­­zand. Képéből és kinézéséből ítélve, úgy látszik, némely angol lapok tudósítása a londoni serfőző legények általi megdögönyöztetése felöl nagyítva voltak. Komoly arczczal beszél ugyan a táborsz.­nagy ur a londoni fogadtatás felöl, de az mégsem boszantja annyira , mint a hannover­i esemény, mivel azt a londoni nép dem­onstratioja utánzásá­nak tartja. — B. J­e 11 a c­hi­c­h horvátországi bán nejére Zágrábból, Neugebaur igazságügyi titkos ta­nácsos s volt porosz főconsul a dunai fejedelem­ségekben, ki különböző jeles munkából a tudós világ előtt is dicséretesen ismeretes, Triestbe , sept. 14-kén Bécsbe érkeztek. — Más­nap, sept. 15-kén egy sardiniai, egy franczia s egy orosz császári követségi titoknokok érkeztek a csász. fővárosba, mi élénk diplom­atziai közlekedésre mutat. — Ferdinánd és Károly cs. kir. főherczegek keleti utj­kon f. hó 8- kán Patrasba érkeztek, és 9-kén utjokat szárazon Naupliának folytatták. Anglia, London, sept. 10. —A hírlapi harcz a Haynau-féle ügyben naponként hevesebbé válik. A vidéki lapok átalában a sertőzők pártjá­ra kelnek. Liverpoolban az egész botrány még színpadra is hozatott az adelphi- szín­házban. Mindenfelől újabb tárnokok hozatnak föl, a botrány mellett vagy ellen. A Times a bot­rányos jelenetet nem önkényles kitörésnek, ha­nem összeesküvés művének tekinti, s rendőri nyomozó bizottmány kinevezését indítványozza. A Chronicle pedig az államügyész által kí­vánja perbe fogatni a bankárdéi serfő­öket. A Daily News ellenben hevesen kikel a T­i­­mes, valamint ennek viszhangjai a franczia con­servativ lapok ellen. „Ezen lapok“ — úgymond — „nem a polgárisodás megsértése­, vagy az osztrák tábornok ősz hajáról, — mint a Times, han­m mindennnemű nép-demonstratio veszé­lyességéről beszélnek. A Journal des Dé­­bats szerint, a népnek némának kellene lenni; s az, ki ennek véleményére hivatkozik, vagy azt véleménye kifejezésére ösztönzi, veszélyes sze­repet játszik. A kik így okoskodnak, sajnálhatják, hogy a gondviselés a földet oly eszes és nagy­­ravágyó, oly önfejű s veszélyes lénynyel népesí­tette be, mint a minő az ember. Az ily bölcsészek a földet juhok­, vagy juhokhoz hasonló emberek­kel népesítenék be , kik némán hagynák ma­gukat űizetni, nyiratni s lemészároltatni. A fran­­cziákat talán lehet ennyire vinni, de és Angolor­szággal nem lehet igy bánni.“ — London, sept. 11. —Lamartine a fo­lyó hét végére váratik Londonba, jelen akarván lenni a béke-társulatnak f. hó 18-án tartandó ülésében. — Browne őrnagy levelet intézett a li­verpooli kereskedők­ s bankárokhoz, mely­ben léghajó- vasút felállítását indítványozza, a nagy afrikai pusztán keresztül. — — Kemal E­ff­e­n­d­i, a török birodalom­beli iskolák főfelügyelője K­onstantiná­­polyból a londoni török követséghez érke­zett. — — Ma temettetett el nagy pompával Roth­schild bárónő, Rothschild Lionel báró anyja. — Páris, sept. 12. — Azon hit szárnyal, mi­szerint a köztársaság elnöke, ki akarván kerü­ni a deczember 10-ke társulatának nyilatkozatait, nem holnap, hanem még ma este térend vissza, a r­o­­ueni vasúton. — — Azt állítják, hogy az elnök Cherbo­­urgból elutazása alkalmával, a 28-ik sorezred ezredesével, mely köztudomás szerint, a szemle alkalmával, „éljen Napoleon !” kiállások által tün­tette ki magát, barátságosan kezet szorított; míg a cherbourgi nemzetőrség ezredesével, mely határozott köztársasági szellemben nyilatkozott, feltünőleg hidegen bánt. — — Az Ordre, Odilon-Barrot köz­lönye, ma oly módon nyilatkozik Join ville­­gn­ek az orleanisták ál­al állítólagosan tervezett elnöki jelöltsége tárgyában, — mit némely bona­pai listicus lapok hoztak fel, — melyből csaku­gyan valószinű­, hogy ezen jelöltség in petto tartanik, s hogy az orleanisták egyik töredéke meghasonlott az ultra-bonapailistákkal. — „Ha J­o­i n­v­i 11 e hg.“ — igy h­­a többek közt az em­lített lap — „vagy bármely más je­ölt választat­nék el 1852-ben elnökké, azon aggodalmak kö­­vetkeztéb­e, miket a magát napóleoninak nevező párt fondorlatai s fenyegetései idéznek elő, — szeretnék tudni, vájjon minő jog — s elvnél lógva tiltakozhatnék ezen párt! Ha a nem­zeti felség uralma alatt állunk, akkor a nemzet jogában áll, erről határozni; ha pedig a régi örök­­ségi joghoz térünk vissza, bizonyosan nem Bona­parte Lajos annak képviselője. Neki nincsen más joga annál, hogy négy évre elválasztatott.“ — — Az országos bizottmány mai ülésében, a közvéleményt jelenleg foglalkoztató fontos kér­dések daczára, csupán 10 tag volt jelen . — mint mondják, igen élénk viták folytak, s elhatározta­tott, hogy holnap s holnapután is ülések fognak tartatni. — — A köztársaság elnöke , Daru, M­a­n­­che­ megyei képviselő kérelmére, a Cherbourg­­nál állomásozó hajóhadnak meghagyd, hogy f. hó 15-ke előtt ne hagyja el horgonyhelyét; ezáltal Cherbourg városának akarván kedvezni. — A S­i­é­c­s­e­n­e­k C­h­e­r­b­o­u­r­g­b­ó­l így írnak: „Szüntelen Bonaparte Lajos beszédéről van szó. Az Elysée párthívei átlátják ezen beszéd kellemetlen hatását, s nyíltan bevallják , hogy az igen roszul fogadtatott, s egyikük ma reggel bámulatos nyiltszivüséggel igy szólt hozzám: „Mig csak nemzetőrség lesz, ez mindig igy fog menni. Ezen mondás egy kifütyölt szerzőnek ezen szavait juttatá eszembe: „Míg csak fizető közön­ség lesz, addig lehetetlen a siker.“ — Az Evénement szerint, nagyszerű hadigyakorlatok s szemlék rendeltettek meg Pá­riában, az elnök visszatérése alkalmával, ki ezen­túl a nemzeti­ formaruháról lemondván, mint mondják, altábornagy­ formaruhában fog ezen­­ szemléken me­jelenni. E tárgyban már rendeletik küldettek Cherbourgból C­hangaruier tábor­nokhoz Ezenkívül azt állítják, miként az eln­ök az Elyséeben ismét nagy katonai ebédeket adand, s oda — mint eddig is — a seine-megyei hely­őrséget képező mindegyik hadtest fő­ s altisztjeit meghivanolja. A deczember 10-ke társulata által adatni szándéklott lakoma — úgy látszik — bi­zonytalan időre elhalasztatott. — — Az Indépen­dance belge sze­rint, V­i­ll­i­a­u­m­­é­n­e­k legújabban megjelent, az az 17­8­9-k­i franczia forradalom tör­ténete czimü munkája Belgiumban igen nagy sensatiót gerjesztett, s már angol, német s olasz nyelvekre fonlíttatik. — leiuelenz^g. Kassel, sept. 13. — Mint ki tüzet szított egy vészteljes lőporakna alatt, s a bekövetkező explosio elöl becses személyét menteni kívánja, távozott el a fejedelem és ministeriuma a kitö­rendő vész elől; azonban e kitörés elmaradt, mert a kasseli nép hallatlan passivitással s bámulatos kitar­ással védi alkotmányát; de azon túl nem megy. Minden felforgatási vágy, rombolási düh távol van tőle; tiszteli fejedelme jogait, s kor­mánya tekintélyét; de tiszti l­eli saját jogait is, és visszautasítja kormánya alkotmány­ellenes lé­péseit. E nép megért a szabadságra ; e nép pél­dául szolgálhat, kivált Németország történetében. — 8 napig tartott az ostromállapot; végre vég­rehajtó orgánumok hiányában szinte önmagában összeomlott.­­ Miután a kamra kimondá bizalmatlansági szavazatát a ministerium ellen , és az adó­behaj­tási jogot az ekként bélyegzett kormánytól meg­tagadó , sőt egyenesen annak perbe­n elfogatását is megszavazá, e lépéssel ki volt mondva a tör­vényhozó és végrehajtó hatalom közti nyilt harcz; az első a néphez, az utolsó a fejedelem­hez fölebbező ügyét, s e politikai életkérdés­ben mindkettőnek nyilatkoznia is kelle. A fejede­lem pártolá ministereit; a nép követeit; — de határozónak a közorganumok, a hatóságok, me­lyek egymás után mind elhagyák Hassenpflugot, kit a nép mindenütt „hamisítónak“ nevez, s a kamra mellett nyilatkozván, a minis­tertől az an­­­nyira szükséges adó behajtásában segédkezüket megtagadták. Hassenpflug elhagyva eltkint minden polgári tisztviselőtől, közepette a legnagyobb csendnek, és háborítatlan nyugalomnak az egész országot ostromállapotba helyezte, s föléje egy főparancs­nokot rendelt, ki a további rendeleteket végre­hajtsa. Van egy alkotmányos institutio, mely a con­stitutional élet történetében egyike a legujab­­baknak, s mely a német tudós reformerek talál­mánya; egyik szélső szeme azon biztosíték Ián—­czolalnak, melylyel a nép a maga alkotmányos jogait körül övedzi; s melyet legújabban a fran­czia nemzet is a coup d’ etal féle kísérletek el­len elsajátított, s ez az állandó országgyűlési,par­lamenti vagy országrendi választmány. Roppant jelentősége ez alkalommal is bebi­zonyít. Legelőbb emelé föl hatályos szavát, s nyilatkozatával a nemzet élére állván, Hassen­­pflug, Haynau őrnagy és Baumbach követségi tanácsnok perbe és elfogatását megrendelé. — Példáját követé azonnal a városi tanács, s pro­­testatiot nyújtott be a ministeriumhoz az ostrom­án ipot ellen, melyre a nép semmi okot nem szol­gáltatott s egyszersmind proclamatiót bocsátott a polgárokhoz, melyben fölebbi lépésének jelenté­se mellett inté a polgárokat, hogy rendhez s törvényhez szigorúan ragaszkodjanak. — Bauer tábornok azalatt megkezdé ostrom­­á­lapoti működését, legelőbb is a Neue hess­­eig lett áldozata — Továbbá a kasseli fő­polgármes­tert magához rendelte: „hivatalos értekezés­e — a polgármester azonban azt válaszolá, hogy igen szívesen látja a tábornokot a tanácsház­ban. — Sezekorn kerületi főnök szinte felszólittatott, hogy a sept. 7 i rendelet alapján az egyleteket oszlassa föl s a népgyüléseket gátolja meg; ez azonban viszonzá, hogy jog­érvényes sept. 7-i rendeletről nincs tudomása. — Az itteni város rendőri főnök­e­­nkel, a ker­ületi főnökség ál­tal az or­szágos rendőrség ellátásával lévén meg­bízva, 8-án Bauer tábornok által felszólittatott, hogy két rendőr szolgát adjon rendelkezésére; ez ezt megtagadd. A főparancsnok erre Henkell hivatalától felfüggesztő, de válaszul nyerő a­ttöl, hogy ő a kerületi főnök által helyeztetett be ha­táskörébe , s ezt csak ismét ennek kezébe fogja letenni. — A Neue dess. Zig a főtörvényszékhez folyamodott törvényes tlalomért, s ez az állam­i főügyészségnek meghagyd, hogy az elkobzott példányok azonnal visszaszolgáltassanak , a lap­nyomdájába rendelt csendörség onnan tüstént eltávolittassék, a bepanaszlott félnek a további nyomatás és kiadás meggátlása megviltassék , s az alperes okozott kár fejében 6 tallér 5 den­irt fizessen. — Ekként a ministerium és az ostrom­­állapoti hatóság az ország egyéb közorgánumai által végkép elhagyatva, az utolsó csapást azál­tal nyeré, hogy Schotten státuspénztári igazgató kijelenté, miszerint mig ő él, az állampénztár kul­csát kezéből ki nem adja. Így a ministerium, az ország hatóságai tá­mogató erejétől elhagyatva , a sajtó által sújtva, pénztől megfosztva, vég reménye horgonyát a katonaságba veté. Azonban miután magán kö­rökben ez is egész önállósággal kárhoztatá a kor­mányt , és csak szigorú fegyelem tartható vissza a nyilvános nyil­atko­zttól , sőt mi több, Uolf a hadügyministeriumi osz­táry­főnök a főparancsnok rendeleteit teljesíteni vonakodott; ennélfogva idegen uralom felé fordítá a kormány szemeit, s Eschwege szárnysegédet Hannoverába küldé,hogy a Schaumburg grófságban netán kitörendő moz­galom elnyomására interveniáljon. Aza azt Hassenpflug éjjel nappal katonaság által őrizteté magát. Az őrködő tiszt egy a minis­ter laka melletti iskolamester tanodájába szállá­soló csapatjál; a furfangos iskolamester azonban csellel adott túl rajtuk; midőn t. i. délután 2 óra­kor az őrség fölváltatott, a kimenő csapat után hirtelen bezárá az aj­tót s a jövőknek többé meg sem is nyila. Az uj tiszt először­ nyersen követeli az ajtónyitást, aztán kéri, továbbá fenyeget, végre töh­et, de hasztalan, az iskolamester nem nyitó meg ajtóit, még a m­eghivott alezredesnek sem; ő egy óráig sem akarja a katonákat házánál tartani, s végre is kényte­lenittettek elvonulni. A főposta igazgatóságnak meghagyatott, hogy a lapokat szétküldeni ne merészelje. Ez eleinte engede­lmeskedett, de később ismét elfo­gadó a lapok kü dényzését,s ezt a főparancsnoknak is fö jelenté. — Az országos rendőrség H­nkel fölfüggesztése után egy ideig főnök nélkül levőn, nem is működött; végre akadt egy ember, ki ezt a főparancsnokság kezéből elfogadá, s ez Müller rendőri biztos, azelőtt rendőri szolga. A polgár­­mester azonnal nyilatkozatot bocsátott ki, mely­ben jelenti, hogy Müller tőle semmi utasítást nem kap. Ez 10-én este két csendőrrel a „Hornisse“ czimü lap kiadóhivatalába megy s az előtte való napi szám meglevő példányait lefoglalja. De Horn­stein rendörbiztos e tényről azonnal jegyző­könyvet szerkeszt s hatóságának benyújtja, mi­nek következtében más­nap este a főállamügyész egy bíró és jegyző kíséretében a rendőri hivatal­ba ment, hogy Müller biztost, jogbitorlás és al­kotmánysértés miatt elfogja s a polgári fogházba elkisértesse. Eleinte, miután betegségéről bizo­nyítványt m­­utatoo­tt elő, csak házi fogságot kapott s polgárőrség által őriztetett. A főparancs­nok másnap reggel parancsot küldött a polgárőri parancsnokságnak, hogy az őrséget húzza vis­­­sza ; ez azonban nem engedelmeske­dett, s kato­nák nem jöttek Müllert kiszabaditni. Este 6 órakor pedig a főállamügyész egy főtörvényszéki tag kí­séretében a polgári őrházba viteté­ s katonaság ekkor sem mutatk­ozott, sőt a tisztek nyíltan ki­mondák, hogy nem tartanak Hassenpflug mellett, s csak azt várják, hogy a fötörvényszék hatá­rozzon, s akkor ők is nyilatkozandnak. Hassen­­pfluf erre atyai intést bocsátott az ország összes várostanácsaihoz. Végre a főtörvényszék ítélt­­ítélete kárhoz­tatá a ministeriumot, mire Bauer főparancsnok tüstént fölmentése s nyugalmaztatásáért folya­modott, s a hanaui és lublai parancsnokok bete­geknek jelenték magukat. A főparancsnok és Stark nevű főtiszt a főhadiügyészségnél az állan­dó országrendi választmány által bepanaszoltat­­tak. Hassenpflug ez nap mindig katonai fedezet mellett ment telegrafirozni, mig végre 12 éjsza­káján a herczeggel együtt elutazott. A városban a legnagyo­bb nyugalom, a tarto­mányi hatóságok folyvást igazgatnak. Ez a hesseni crisis első fel­vonása. Vér nélkül folyt le; a gondviselés tudja mit hozatalnak a jövök. Francziaország. Felelős szerkesztő: Szi­nyi Ferencz. Távirati sürgönyök. Hanno­vera, sept. 13. Hat hannoverai zászlóalj fog a hesseni határokon felállítt­atni. Sept. 14. A hesseni vál. hg tegnap ide ér­kezett. N­m sokára utána jöttek Baumbach és Haynau urak. Ma mindhárman rendkívüli vonalon Kölnbe föl­­talált utjokat. A vál hg egy óráig mulatott a király­i palotában. Hamburg, sept. 14 Az épen most érke­zett reggeli vonat erő­íti a tegnapi közlést: a fő­­hads­zállás Witten­seeben volt. A veszteség 250- re tétetik. További megtámadások váratnak más pontokon. Berlin sept. 15. A „Deutsche Reform“ fontos körülménynek tekinti, hogy miután a kur­­hesseni kormány Bockenheim­ba áttéretett, hol egy porosz zászlóalj létezett, a porosz kor­mány ezen zászlóaljnak parancsot adott, hogy Kurhessenből kivonuljon. Kassel, sept. 16. A ministerium elleni vád a főtörvényszék által még nincs elintézve. Bauer még mindig főparancsnok. A további kor­­mányrendszabályok váratnak. A csend még sehol sem háborittatott meg. Pár­is, sept. 13. Az elnök tegnap éjjel ér­kezett meg. A „Siérle“ jövő hétre hirdeti a két bourbonág kibékülési ünnepét. Turin, sept. 11. Hullik, hogy Pinelli Ro­mából nem sokára visszatér. A pápa nem akar előbb egyezkedni, míg Franzoni kibocsátva és a Siccardi törvény elvetve nincs. Hibaigazítás A tegnapi szám második tárczaczikkében a 44-ik sorban merellig helyett: „torma“ a vasundó. I) U II A V i z á I i Á s. (September 18-án.) 4', 6' , 9 " 0-n fölül.

Next