Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-26 / 265. szám

1193 közönség, miszerint az ékképen nagyobb körbe lépő intézet a művészekké leendő ifjakon kívül még más fiatal honpolgárunkra, u. m. szobrá­sz, kőfaragó, épí­tész, kőműves, asztalos, ács, lakatosra s több mások­ra is kiáraszthatná üdvös hatását, úgy hiszszük ebben a pártfogásnak sokszerű és minél érdekesb indokaira találhatand. Hogy mindazáltal nyilvánossá legyen: mennyi érdemet lehessen már­is e zsenge intézetnek tulajdo­nítani , czélszerünek látta a társulattal egyetértve az intézet tulajdonosa a növendékek egy évi tanulmány­­műveiből kiállítást rendezni s azt közszemléletre ezen­nel ünnepélyesen megnyitni. Két czélt gondol ezzel is­mét elérhetni a társulat, részint azt, hogy a művészet kedvelő tisztelt közönség résztvevőbb pártfogásra buzduljon, meggyőződvén, mikép ez intézet, mely rö­vid idő alatt ily eredményeket képes fölmutatni, csak­ugyan méltó a pártoltatásra , — részint azt, hogy ezen kiállítással egybekötött díj, vagyis oklevél ki­osztás által a növendékek , szorgalmukat méltányol­­tatni tapasztalván, annál nagyobb munkásság és kitar­tásra buzd­ítassanak. A kiállított művek pártatlan műbirák, t. i. C­a­n­­zi August, Kiss Bálint és Li­e­d­e­r Frigyes aka­démiai festész urak által lőnek megbírálva, s ezen bí­rálat értelmében az oklevelek kiadva. Az oklevélre érdemesített egyének következők: kecskeméti M­u­z­s­l­a­i László az ember-alakrajzban első fokú­, frankfurti Lo­tz Károly e. a. r. 1.; pesti T­h­o­m­a­ Károly tájr. 1.; pesti A­n­d­r­e­i­s János e. a. r. másod; pesti Dénes Benedek e. a. r. 2.; pesti Táborszky Ferdinand e. a. r. 2.; pesti Páz­mány Gyula e. a. r. 2.; pesti Novotny János e. a. r. 2.; pesti Grosz Béla e. a. r. 2.; pesti Förs­ter Emil e. a. r. 2 budai V­e­n­e­c­z József a viz­­fest. első ; pesti S­z­e­m­l­e­r Mihály csendélet olaj­­festvényeért első ; pesti Marastoni József ember­­alak-olajfestvényért első; zempléni Durczinszky Tamás táj—olajfestvényeért első fok­u kitüntetésre ér­­demesittettek. Dicsérettel említendők a már eltávozot­tak közöl: Grimm Rudolf, Strommeyer Má­tyás és S­t­r­o­h­m­a­y­e­r Ferencz. Az intézetben még jelenlevők közöl pedig: Baumwart, Halbsch és Kolin Armin. S most önökhöz egy szót fiatal barátim ! A pá­lya , melyre önök léptek, szép és nemes; s ha szinte csak műkedvelői s nem valódi életfoglalkozási szem­pontból kívánnak is e pályán haladni, legyenek meg­győződve , hogy szorgalmuk­at és fáradozásaikat meg­­jutalmazandja a művészet istennője , mert a művészet titkaiba hatni dicső és magasztos élvezet. De a valódi művészet útja hosszú és nehéz. Folytonos lelkesedés és szakadatlan tanulás azon varázs­kulcs, melylyel megnyithatni az avatlanoktól megközelithetlen titok szentélyét. Azok, kik jelen alkalommal kitüntetésben részesültek, vegyék ezt ösztönül újabb és lankadhat­­lan szorgalomra s haladásra , kik pedig még ez idő szerint nem juthattak föl a kitüntetés érdemfokáig, tulajdonítsák azt leginkább azon körülménynek , hogy még sokkal rövidebb időn foglalkoznak e pályán, mint mennyi szükséges a kitünőbb mű alkotmatására. Min­denesetre pedig vegyék buzdításul azon kilátást, hogy tán már a legközelebbi évben hasonló kitüntetésre tarthatnak igényt. Mindnyájukhoz pedig szíves és örömteli üdvöz­letemet intézem a társulat nevében és azon remény kifejezésével, hogy meggondolván, miszerint tán önök képezendik a haza első művésznemzedékét, s meggon­dolván , hogy ez­által önök az erkölcsnemesbülés, a békemalasztok megszerezhetésének, az átalános ösz­­hang és mindinkább felledező szép életnek hathatós tényezőivé válhatnak, — bizonyára minden erővel s lankadatlan lelkesüléssel művelendik e nemes pályát. Azért bátorság és kitartás fiatal barátim ! mert a mű­veltségnek virága a művészet és hajnal­ derűje egy szebb jövőnek! •ÎC*w w A festészeti akadémiát gyámolitó társulat Oc­tober kezdetével uj három éves évkört kezd élni. Egy egy részvény évenkint 2 pgé ft tehát 3 évre összesen 6 ft. Aláírhatni a társulat alelnöke K­u­b­i­n­y­i Ágos­ton urnál (a n. múzeumban) Marastoni akadémi­ájában , s alulirt titkárnál (Valero utcza 523 sz.) A pénzek társulati pénztárnok E­m­i­c­h Gusztáv köny­várus úrhoz utasitandók. S ezzel az ügyet a t. kö­zönség szives pártfogásába újabban ajánlom. Költ Pesten sept. 20-kán 1850. Ney Ferencz a fest. akad. gyám. társulat titkára. Anglia, London, sept. 13. A török követnek rög­töni elutazása Konstantinápolyba ez előtt 14 nap­pal sok, közben több igen sajátságos magyaráza­tokra adott alkalmat. Ahhmet pasa még kevés na­pokkal azelőtt álltlá, hogy Londont csak kis idő­közökre hagyandja el, nehány gentlemeni jószá­gaikon meglátogatandó — s most rögtön Törökor­szágba utazott. Csak utolsó napokban konstanti­nápolyi levelek által deríttetett föl. Achmet pasa egy franczia nővel, Mellingen angol orvos elvá­lasztott feleségével, él házassági viszonyban. Ez orvos az, ki barátját lord Byront, urát és szul­tánját pedig egy igen késő érvágás által a más­világra küldötte. Neje, most a pasa hitvese, ko­rábbi éveiben keleten nem egy szerelmi kalandja által elhírült. Bájos asszony volt, s állítják, hogy a szerencsétlen gr. Batthyányi Lajos is keleti ki­rándulásában igen ájtatosan nézett sötét szemeibe. Elég az hozzá, az orvos elvált feleségétől s gyer­mekei miatt nagy pert kelle a római egyházzal ki­­küzdenie, miután neje, háta mögött, gyermekeit egy római kolostorban megkereszteltek­e s a ko­lostor vonakodott a gyermekeket egy pogánynak kiszolgáltatni. A közben neje Achmet pasa sze­meit magára voná. Beleegyezett, hogy neje lesz, de csak azon föltétel alatt, hogy egyetlen úrnője lesz háremének, hogy egy hölgyet sem emel mellette hitvesi rangra. Vájjon boldog volt-e e házasság, nem tudni; a pasa követte lön Londonban, s neje Konstantinápolyban maradt egy herélt őrizete alatt. E szerencsétlen meggyilkoltatott, megfojta­­tott némelyek szerint maga az úrnő által, mások szerint — mi minden esetre valószínűbb — az úrnő parancsára néger rabszolgák által. Az ese­mény napfényre jött, s miután ily eset Törökor­szágban sem marad már boszulatlanul, az úrnő perbe fogatolt, melynek eredménye ilyféle ítélet lehetene : egy zsák, egy ónsúly , a Bosporus, és nő halott. Erre Ah­met pasa, ki hihetőleg magán utón értesült, rögtön elutazott, a pernek kedve­zőbb fordulatot adandó. Francziaország, P­á­r­i­s , sept. 19. A tegnap esti Bulletin de Paris azt állítja, miként tegnap bizonyos helyeken azon hír szárnyalt, hogy a ministerium­­ban bizonyos baloldali tag fölvétele által, módo­sítás terveztetik; ezen hír azonban később alap­talannak bizonyult be. — Az al-rajnai megye főnöke, Cassal népképviselőt legközelebb az allkirchi polgár­mesterségtől fölfüggeszté. — Több esti lapok szerint, a belga királynő egésségi állapota folyvást aggasztó. — A köztársaság elnöke jövő vasárnap, sept. 21-én Versaillesban nagyszerű szemlét tartana, melyen a Párisban tartózkodó indiai herczegek is jelen lesznek, s e czélból az említett helyen négy lovas ezred fog összegyűjtőini, a szomszéd hely­őrségekből. — Az országos bizottmány holnap ülést tar­tand , melyben — mint mondják — ismét a de­cember 10—ki társulatnak ármányai s tervei kép­­zendik a viták tárgyát. — A Pressében, a két bourbon-ág an­nyiszor emlegetett kibéküléséről, a következőket olvassuk: „A bourbon család két ágának össze­olvadása, noha legközelebb már bizonyosnak ál­líttatott, egyátalában nem valószinü, úgy látszik, Orleans herczegnő hajthatlannak mutatá ma­gát. A következő tényből kitűnik, miként a párisi gróf anyja épen nem gondol a lemondásra. Alig néhány nap előtt, több franczia Richmondon men­­yén keresztül, udvariasságból beküldé nevét O­r­­leans herczegnőhöz, ki tüstént meghiván őket salonjába, megjelent köztük, gyermekével együtt, s köszönetét fejező ki tisztelet s részvét nyilvá­nításukért. — A látogatók egyike kötelességé­nek tartá, politikát vegyíteni ezen tisztelgéshez; biztosítván Orleans herczegnőt arról, hogy Francziaország hőn óhajtja a júliusi dynastia vis­­­szatérését, s boldog leend azon nap, midőn a pá­risi gróf ismét belépend a tuileriákba, mint La­jos Fülöp király örököse. — „Bárcsak engedné isten, s mindenek fölött bárcsak óhajtaná Fran­cziaország !“ — válaszolá megilletődve Orleans herczegnő. — Ezen válasz — mit az említett je­lenetnek egyik szemtanújától hallottunk — arra mutat, hogy a kérdéses összeolvadás, Salvan­­d­y minden fáradozása daczára, még távol áll a sikertől.“ — P­y­a­t tábornok a december 10-ke tár­sulatának elnöke legújabban levelet intézett a Journal des Débatshoz, melyben az ezen társulat ellen emelt vádakat megczáfolni igyek­­szik; tagadja, hogy ez titkos társulat lenne, a törvény által kívánt fölhatalmazással el lévén lát­va , s minden ülését rendőrbiztos jelenlétében tartván, azt állítja, hogy e társulatnak nincsen semmi politikai czélja, s csupán a becsületes és szorgalmas kézművesek számára, betegség vagy szerencsétlenség esetére , segély­tőkét létesíte­ni, s a társadalom különböző osztályait testvé­riség kötelékeivel egyesíteni igyekszik. Elismeri, miként a társulat számos tagokból áll, de sze­rinte ez örvendetes jele annak, hogy a rend s kölcsönös segélyezés elvei a munkás osztályok közt igen elterjedtek, s hogy a társulat a közvé­lemén­nyel öszhangzásban van. Fölhívja a társulat elleneit, mutassák ki rendetlenkedő tagjait, s ígéri, hogy azok tüstént ki fognak záratni oly társulatból, melynek jelszava: ,egyesség, jóté­konyság, rend és foglalkoztatás.6 Olaszország,. Turin, sept. 16. Piemont viszálya a pápai székkel lassan lassan európai fontosságú üg­gyé jön, s méltán leköti a statusférfiak figyelmét. Pi­­emontnak nem csak az áll ügyében, hogy a kor igényelte egyházi reformokat keresztül vigye, ha­nem, hogy a pápának roppant befolyását az or­szág clerusára s így magára az országra meg­csonkítsa. A pápa korábbi concordatumokra hi­vatkozva megtagadd a kormányjogot, a papságnak a világi törvénytőli mentességét egyoldalulag megszüntethetni, mi által a püspökök fölbátorit­­tattak, a kormány rendeleteinek nem engedelmes­kedni. — Ezóta a piemonti kormánynak egy per­­czig sincs nyugalma. Mindennap új viszály. Majd Varesini, sassarii érsek, majd a saluzzoi, majd ismét a cuneoi püspök vagy a turini érsek bo­­szantja engedetlenkedésével a kormányt: most is­mét a cagliarii, Szardinia sziget fővárosának ér­seke ment annyira, hogy a kormány rendeleteinek végrehajtóit,annak szerzőivel együtt egyházi átok­kal illette,mi hihetőleg még inkább nehezítendi a pi­emonti s római udvarok közti bonyodalmak megol­dását. — Szinte egy év előtt, a piemonti kormány bi­­­zottmányt nevezett ki oly czélból, hogy a király­ságbeli minden egyház jövedelmeit kimutató jegy­zéket készítsen. A bizottmány körlevelet intézett minden Szardínia szigetbeli főpapokhoz, fölszó­lítván őket, hogy küldjék meg neki a feladata teljesítéséhez szükséges okiratokat. A főpapok mindnyájan egész készséggel engedelmeskedtek. Egyedül a cagliarii érsek, Morongin- M­u­r­r­a adott tagadó választ, azon szin alatt, hogy a kormánynak nincsen joga, ily nemű ügy­be avatkozni, s hogy a követelés ellenkezik az egyházi szabályokkal. Sőt még tovább menvén, 1849. nov. 13-án rendeletet adott ki, melyben ki­­átkozással fenyegetett mindenkit, ki a kormány­nak segédkezet nyújtana arra, hogy a kívánt köz­léseket megnyerhesse. A Siccardi -féle tör­vény még ak­kor nem létezvén, a kormány kény­telen volt büntetlenül hagyni ezen makacs enge­detlenséget, s megelégedett azzal, hogy a kimu­tató jegyzéket, melyre szüksége volt, az érsek költségén készíttette el, ki később kénytelen volt tetemes összeget fizetni az ezen munkával meg­bízott személyeknek. Minden megvizsgáltatott, a contadoria nevű intézmény számadásain kí­vül. Eziránt szükségkép az érsekhez kellett fo­lyamodni, a­honnan a bizottmány újólag irt neki; de mindig sikeretlenül. De már ekkor a kormány­nak fegyver volt kezében, s egy törvényszéki végzés meghagyá, hogy a contadoria könyvei s iratai lepecsételtessenek. — Ezen rendeletnek f. h. 5-én kelle végrehajtatnia. Ezen napon, a biró az érseki palota belsejében levő contadoria kapuja előtt megjelenvén, ott az érsek saját kezé­vel irt kiátkozást talált, ezen bitorlás szer­zői s bűntársai ellen. Ezen irat végsza­vai következők: „Kelt megsértett lakunkban , sept. 4-én 1850. — Manó, érsek.“ — A biró erre természetesen nem ügyelt; s az iratot, ezen esztelen makacsság emlékjelét a király ügyészé­nek kézbesité, ki az érsek ellen tüstént pert in­­ditott. Turin, sept. 18. Jól értesült személyek állítják , hogy ministeri változás van közelgőben, s hogy az uj kormány tagjai azon pártból véte­­tendnek, melyet a Risorgimento képvisel. Az ép említett lap egyik utolsó számában azon körül­mény fontosságára utal, hogy a szárd­ parlament megnyitása a franczia legislativével összeesik. Roma, sept. 14. Nem sokára egy okmány fog kiadatni, melynél fogva a turini érsek ügye az egész katholikus egyház ügyének nyilatkoz­­tatik.­­ A Staluto egy levelet közöl Rómából a félebbi napról, mely szerint a ministerium s az ál­lamtanács organisatiója iránti 2 pápai rendelet a nép óhajtatának nem csak meg nem felelt, hanem inkább a legnagyobb elégedetlenséget idézte elő. A rendeletek itt ott még a falakról is leszaggat­­tattak. Florencz, sept. 18. Nehány nap óta hire jár, hogy egy sajtótörvény van készülőben. Nem annyira a körül forog az ügy, hogy a fönálló tör­vény hiányai kiegészíttessenek, hibái megigazit­­tassanak, mint inkább hogy az egész sajtótör­vényhozás elve megváltoztassék. A kormány­főn akarja magának tartani, hogy saját ítélete szerint függeszthessen föl vagy tilthasson el a közjólétre kártékony irományokat és hírlapokat. A­­ Consti­tutionale4 és ,Statuto4 radikál lapok legélesebben kelnek ki az ily lehetség ellen , s e korlátlan ké­pesség szerinti jogosságot alkotmányellenesnek mondják, miután egyébnek nem is mondhatják. Németország­. Hannovera. sept. 19. Az itteni rendőr­ség ma a K. Haynau jelenléte alatt történt zavar­­gós jelenetek iránt következő hirdetményt adott ki: „10-én este kezdődtek a kihágások azon ürügy alatt, hogy egy keresztül utazót macskaze­nével akarnak megtisztelni, s a vizsgálat kide­rítő, hogy az említett és előtte való nap folyamá­ban tervszerű toborzás történt, nevezetesen el­szórt czédulák által az idő pontos kijelölése mel­lett mindenkihez felszólítás intéztetett. Bárha a köz­rend és nyugalom ismét hely­­reállittatott, mégis 11-én és 12-én este még nagyobb tömegek ugyan­ezen kihágást követék el s ellenszegülésük csak a törvényes eszközök szigorúbb alkalmazása által győzethetett le. Az említett három estén a zavargók ellen­szegülése annyira ment, hogy a hajított kövek, a be nem jelentett eseteken fölül, 83 szolgálatban levő polgárőröket, 17 rendőröket és 9 csend­őröket találtak, mi­által több nem jelentéktelen sérülések történtek, nevezetesen egy polgárőr fején veszélyes sebet kapott. A befogottak vizsgálat után törvényes, rész­ben tetemes büntetésre ítéltettek, melyet jelenleg szenvednek; azonfölül azok, kik nem e kerület­be tartoznak, a kiállott büntetés után azonnal el­távolíttatnak, s az ismétlés esetében törvényesen nagyobbitandó büntetés végett, a történtek út­leveleikre följegyeztetnek s azokról szülöhelyi hatóságaik is értesittetnek.“ Frankfurt, sept. 18. A kurhesseni her­­czeg tüstént ide érkezte után a polgármesternek s a város-parancsnoknak ezt azonnal jelentető s a tiszteleti őrséget eltiltá. Azonban tegnapelőtt éj­szaka mégis erős őrcsapatok czirkáltak kerti vil­lája körül. Tegnap Wilhelmsbadba ment Hanau mellett, hol az úgynevezett herczegházba szállt. Mint hallani, a herczeg egyelőre ott székelend, s Vilhelm­sbad nagy őrséget kap; 200 emberről beszélnek. Később azonban Hanauba menend, hol az ottani kastély már számára elkészitteték. A kurhesseni gárda ezred útban van Hanau felé; Bockenheim is , melyet mint a többi kurhesseni helyeket, egy porosz zászlóalj tegnap hagyott el, erős őrséget kap. — A hesseni herczeg ide érkezte után az egész viszályos ügyet a szövet­ségi gyűlés kezébe tette le, s a zavarok önmaga általi kiegyenlítésére magát képtelennek vallá. A szövetségi gyűlés ezen bizalmi szavazatot nem fogadá el föltétlenül, hanem határozott előter­jesztéseket kívánt. Ezek megtétettek s tegnap volt irántuk tanácskozás, melyben elhatározta­tott , a szövetségi segélyt a bécsi zár oklevél 57. és 58-ik czikke és az 1832—ki 22. szövetségi ülés hatá­rozata értelmében megadni. Mely mó­don fog ez eszközöltetni, ez bővebb tudósítást igényel. Sch­lesvig-Ildlstein, Altona, sept. 18. A kieli kikötő előtt most két orosz sorhajó , két dán fregatt és egy gőzös áll. A holsteini kikötők ostromzára holsteini ha­jókra nézve még mindig tart. A dánok meggátol­ják ki és bementüket. — Több jelekből vehetni észre, hogy a schlesvig-holsteini csapatok késő ősszel vagy télen, ha a Schlei befagyva lesz, akar­ják annak átmenetét hatalmukba keríteni. Valószí­nűleg azonban ez csak egyes katonák eszméje, s nem a tábornok terve. Szakértők a holsteini had­seregből a Schleinon túli lánczolatokat oly erősek­nek találák, hogy iszonyú veszteség nélkül nem vehetők be. A dánok az időt, melyet ott töltöttek, a legjobban használták, s most, a­mi még hiány­zik, bevégzendik. Más kérdés, vajjon az eidersted­­ti vidéket meg hirandják-e tartani ? Itt a sánczok korántsem oly erősek, s ezért valószinü, hogy a holsteiniak, mihelyt az utak ismét szárazak és jár­hatók lesznek, itt fognak támadni.­­ Tegnapelőtt hír szerint az oldenburgi nagyi­g oldenburgi Pé­ter hggel Rhhmeben összejövetelt tartott a dániai trónörökösödés kérdésében. Amerika. Liverpoolba legközelebbről érkezett „Eu­ropa“ nevű postahajó az egyesült statusokból sept. 4-ig terjedő tudósításokat hozott. New­ Yorkba megérkezett Lind Jenny a svéd csattogány, mint az amerikai lapok írják. Nem hiiányzottak az ünnepelt művésznő megérkezése­kor virágbokréták, győzelmi ivek, valamint oly roppant néptömeg, hogy a rendőrség minden erőlködése daczára is a tolongás következtében több emberek megsérültek. Bostonban aug. 30-án egy nagy de igen saj­nos figyelmet gerjesztett kivégeztetés történt. Több hetekkel ezelőtt hírlapok írták, hogy a ne­vezett városban egy tanár, Parkmann, kinek bizo­nyos adósság követelése volt egy tanár társához, Webster­hez, ez utolsótól meggyilkoltatott. A gyilkos elfogatott, törvényszék elibe állíttatott, s pere lefolyván, kötél általi halálra ítéltetett. Az ítélet Massachusets tartomány kormányától meg­­erősittetvén, a fennirt napon u. m. 30-án délelőtt a börtön udvarán végrehajtatott, s Webster föl­akasztatott. Egy new-yorki lap ez esemény által felköl­tött részvétre nézve megjegyzi: „Bár­mit mond­janak is, a nevelés fensősége, a társasági rang varázsereje nemcsak puszta szó: egy sokáig tisz­telt helyzet magasságáról lehullott ember nem halhat meg mint közönséges gonosztevő, s a hajt— hatlan törvény egyformasága nem sulyosodna bi­zonyos fejekre a bíró sajnos habozása, valamint még sajnosabb benyomás nélkül a társaságra. A tanár Parkmann gyilkosa, bűnéért meglakolha­tott volna, a­nélkül, hogy büntetése viszhangja tömlöcze környékét áthassa, ha e gyilkos a köz­társaság egyik elsőrangú egyetemének tanára ne legyen, ki tanitószékéről a gonosztevők bitófá­jára lezuhant.“ Távirati sürgönyök. Turin, septemb. 2. Az Armonia Romából 13—áról egy levelet közöl, melyből kitűnik, hogy Pinelli végül a sz. atya által egy sajátlag alakí­tott bibornoki bizottmányhoz utasittatott. Pinelli az alkudozások hosszantartása hiedelmében szál­lást bérlett. Turinból jegyzékek intéztettek hozzá, egyelőre ismeretlen tartalommal. Florencz, sept. 20. A hírlapok folyto­nosan a kiadandó uj sajtótörvénynyel foglalkoznak. Nyilt levelezés. K. B. urnák Losonczra. A hirdetésdijnak 10 per helyett 10 pftra változtatása nyomdai hiba, mit ezennel megigazitottnak tekintetni kérünk. Mi ön le­vele második tárgyát illeti, annak teljesülése iránt intézkedtünk, az előfizetési díjöszveget azonban a ly­­ceum egyéb kiadása fedezésére kérjük ezentúl for­­dittatni. Duna vízállás. (September 25-én.) 3', 10", 0'" 0-n fölül. Felelős szerkesztő: Szilágyi Ferencz.

Next