Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-11 / 252. szám
Pest, Szerda, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik.— A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. September 11-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utcxában 25-dik sz. a. első emeletben. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. közoktatási minister ur a pesti katonai kerület katholikus tanintézeteire nézve, Kovács Pál eddigi ideigl. iskola felügyelőt e hivatalban megerősité. Hirdetmény. Mind a közönségnek átalában, mindazoknak érdekében különösen, kik a sikerdus iparos képzettséget megszerezni óhajtják , a k. József-ipartanodában a jelen beálló 1850/51 tanodai évben előadandó tanulmányok név szerint ezennel elősoroltatnak. A két előkészítő osztályban a rendes előadások köznapokon szokott órákban megmaradnak a vallástanból, a közönséges és betű-számtanból, a természetrajzból (állat-, füvészet- és ásványtan) történelmi földleírásból, magyar- s német nyelvtan és fogalmazásból ; valamint a rajzolás és szépírás is taníttatik. Az ujólag fölállított fölsőbb osztályban előadatik: a betű- szám- és mértan, előkészítésül a fölsőbb mathesista, az ábrázoló mértan, természettan, átalános vegytan , térképi, és gépészeti előkészítő rajztan , és kereskedelmi számtan. Rendkívüli tanulmányok maradnak a franczia és olasz nyelvtan, mindkettő két évi folyammal. Vasárnapokon népszerű előadások tartotnak a természet-, erőmű- és vegytanból. A tanulók beírása az ipartanoda irodájában September 16-án kezdődik reggeli 8 órától 12-ig. Kovács Pál, id. kir. tan. fölfigyelő. HHZHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. 10. Újabb viszonyaink rendkivüli alakulása, s a birodalomhoz állásunk rendszerének ideiglenes megállapítása óta mindig azon hiedelemben voltunk , miszerint az engedményezett alkotmány főeszméje „a birodalmi egység“ eszméjének kivitele a czél, melytől az újra megalakult birodalom részeinek szilárd együtt maradása, ereje s nagysága váratik. Azon szakadás , melyet a birodalom részeinek utóbbi tusaiban czélul tűzött ki a forradalmak törekvése, elég indokolást adott az egység kapcsainak szoros összefűzésére; s csodálkozni épen nem lehetett, hogy oly időszakban, midőn az örök elszakadásra hajlott részek tartósb újra egyesítése föltételeit kelle kikutatni; a birodalmi egység létesítésének legbiztosb eszközéül a birodalmi erők szoros öszpontositása tekintetett. A birodalmi egység eszméjének józan ellensége alig van, csak az egység létesítésének, megszilárdításának eszközei fölött volt s van ekkorig véleménykülönbség. Az önállás tágabb körére vágyakozók csakhamar elszámlálgaták a birodalmi öszpontositás kiviteléből a tartományi élet önállóságára nehezülendő hátrányokat, s kiket a birodalom egységének eszméje első szolgálatkész harczosokul hitt a csatamezőre, ezek voltak elsők, kik az öszpontositás ellenében uj tervvel léptek föl, — de ezek is, mint azok, az egység maradandóságának létesítése, megszilárdítása érdekében. Az egység eszméjében tehát különbség nincs, csak létesítésének eszközei különböznek. Fölösleg volna itt elszámlálni mindazon kísérleteket, miket egyes tartományok, saját tartományi érdekeik mellett elkövettek, mint fölösleg volna elszámlálása annak is, mit kísértettek meg különböző nevezetek alatt némelyek hazánk érdekében is; annyi bebizonyult, miszerint a számos kísérletek mellett is a birodalmi szervezésben a központosítás politikája nem változott, s ott látjuk azt politikai alakulásunk minden rétegében. A központosítás elleneinek kísérleteit elég sympathia kísérte tagadhatlanul, s ha elveik rendszerét kézzel foghatóbbá tevék, ez még általánosabbá is lehetett volna; de hiába azon politika, melynek megdöntésére annyi lépés hányoztatott sükertelenül, megdöntetlenül áll, s naponkint tágabb kört foglal el hatalmával, életerejének kerekei egymásután megindulnak s most már ott állunk, miszerint megváltozhatását azon időig — midőn az elvek kiviteli megkísérléseinek sikere fölött alkotmányilag hivatott bírák mondandnak ítéletet — képtelenségnek tartjuk, elannyira, miszerint az újraalakulás munkájának nehezítése mellett még hatástalannak is tartjuk az ellene jelenben használt minden erőlködést, mit útjában álló kavics gyanánt most már könnyen elkotorhat. A kormánypolitikának a rendkívüli viszonyok sürgetése miatt az alkotmányosság csak egyik tényezőjének helyeslése adott életet, s ennek munkálódása fölött az alkotmányosság egybegyűlt tényezői mondanának helyeslést vagy roszalást. De ez idő még nincs itt, azonban igen távol sem lehet. S akármennyire okoskodjunk, alkotmányos életünk már eddig megindított kerekeinek mozgásából könnyen beláthatni azt, miszerint a mozgatók megindult kerekeiket vissza nem ránthatják anélkül, hogy általuk össze ne zúzattassanak. Korántsem vagyunk azonban azon vélekedésben, miszerint a kormány politikája érdekében kiadott rendeletei, s más kísérletei épen nem szenvedhetnének változást, sőt mint többször kijelentők, az alkotmányos életnek teljes kifejlését zsibbasztó rendkívüli intézkedések szükségét minél előbb elenyésztetni mi is óhajtanék mind amellett, hogy politikájától visszalépését jelenben lehetségesnek nem tartjuk. Mi is képzeljük a munka nagyságát, mely a most megindult politika birodalmi gyűlésein megváltoztatásával az új kormányra nehezülne, de mégsem hiszszük ezt oly súlyosnak, mely miatt a birod. gyűlés kezét alkotmányellenesen megkötözni szükséges volna, annyira, hogy szükség esetében újabb politika előtt sem nyithatná meg ajtaját. 252. sz. Pest, sept. 10. Szavunkat beváltandók, közöljük olvasóinkkal a két hitvallású protestáns lelkészek és oktatók kérelemlevelét, mely M. D. főherczegasszony közbenjárása által jutott ő cs. kir. felsége s ennek vallásügyi ministeriuma kezeihez. Közöljük azt szó- és értelemváltoztatás nélkül azon czélból, miszerint legyen alkalma a közönségnek lapunk tulajdonnézeteit egybevetni az alább következő okirat tartalmával, és legyen alkalma megítélni — váljon jelen politikai viszonyaink közt, mik természetesen az egyházi ügyekre is visszahatnak — lehet-e a nyugalmazott főhadiparancsnok által f. é. február 10-kén kibocsátott s lapunkban is közlött rendeletnek oly komoly következményeket tulajdonítani, mint minőktől a kérvény aláírói tartani látszanak. — Mi e kérdésre most annál kevesbbé adunk választ, miután ez ügyek iránti nézeteinket több ízben egész nyíltsággal elmondottuk, és el nem hallgattuk a jogos követelést, a méltó panaszt. — Mi az eltérő vélemény nyilatkozatának sem szoktuk elzárni az utat, s önálló politikai irányzatunk érdekében a többször említett kérelemlevelet illetőleg ezúttal beérjük azon megjegyzéssel, miszerint abban oly sérelmekről is van szó, mik egy idő óta már orvosoltattak (például az esperességi gyűlések nem tarthatására nézve), s miszerint mi átalában sok pontra akadtunk az okiratban, melyet aláírni vonakodnánk, némely hiányokra, miket könnyű leendett kipótolni — természetesen tulajdon fölfogásunk szerint. — Tény az, hogy az érdekelt egyházak bizalommal várják ügyeik minél előbbi eligazítását a m. kormány részéről. Az okirat következő: Császári királyi Fenség, Legkegyelmesebb herczegnő! Mily erkölcsi ingathatlan alapon nyugosznak a protestáns egyház jogai és szabadalmai, az cs. k. Fönséged előtt tudva van. — A bécsi és linczi békekötés, a kürhatalmak által biztosított pragmatica sanctio , valamint a legfölségesebb Habsburg házbeli istenben nyugovó királyainknak utódaikat is kötelező esküi és ünnepélyes biztositékai oly alapot engedtek a reformált evangélikus egyháznak Magyarországban, mint azt politikai jogilag szilárdabbnak gondolni sem lehet. — Neki erkölcsi életét és jólétét föltételező elidegenith ellen autonómiai, vagyis önkormányzati joga biztosítva van, mely szerint az egyház hivatalnokait maga választhatja és bocsáthatja el; javát és baját törvényesen szabadon választott képviselők által tárgyaltathatja , és tagjainak neveléséről Krisztus evangéliumának elvei szerint minden idegen befolyás nélkül önállólag gondoskodhatik. Mindez azonban most b. Haynau cs. k. táborszernagy urnak febr. 10-ről kihirdetett és ide •. alá csatolt kormányi rendelete által nemcsak veszélyeztetve, hanem tettlegesen megtámadva is van, és oly mélyen sértve, hogy a bajnak lehetten volna naponként tovább és beljebb nem hatnia , ha még soká segély nélkül hagyatnék. Az alaptörvényeink értelmében igen nagy szótöbbséggel választott mind a négy evang. hitvallású superintendensünk hivatalától elmozduttatott, és köztük Stromszky Sámuel is, kire a legcsekélyebb vétség sem bizonyiltathatik be. — Épen igy főfelügyelőnk és egyházkerületi és iskolai felügyelőink és gondnokaink hivatalos működési körükből eltávolitva és helyükbe mint kerületi iskolai felügyelők oly férfiak választva, kiktől egészen bizonytalan, várjon és mennyi bizalommal viseltetik irántuk a magyarországi protestáns egyház. így vannak továbbá superintendentiáink katonai kerületek szerint fölosztva, s e szerint kell a községek számviszonyának nyilványos aránytalansága daczára igazgattatniok, miből a legnagyobb zavaroknak, sőt a gyakorlatban legáthághatlanabb akadályoknak és visszásságoknak kell támadniok. — Tökéletesen meg vannak szüntetve fő-, kerületi- és esperességi gyűléseink, sőt helybeli gyűléseink is csak egy czéltalanul bántó föltét mellett vannak megengedve. Ehez járul még, hogy minden esperesi felügyelőink letétették, és igy az egész egyházi igazgatás a nevezett cs. k. táborszernagy ur által kinevezett püspöki helyettesek kezére és önkényére van bízva, hogy az esperesekkel és néhány tetszése szerint választandó világi urakkal vezesse az egyház ügyeit. Cs. k. Fenség! Nem nehéz belátni, miszerint ily rendszer által az egyház az iskolával, közigazgatásilag legfontosabb tetőpontjában egy egészen egyházon kívüli alapra van állítva, szerkezetének teljes megdöntésével, élete annyira fenyegetve van, miszerint ekkép mi megszűnnénk protestánsok lenni. Tüstént szembetűnik, hogy a reformált evangélikus egyházzal annak kellene történnie, mi Krisztus ideje óta még soha nem történt, az t. i., hogy egy katonai hatalom által kinevezett és ennek eskü és utasítások által, melyek előttünk ismeretlenek, kötelezett, az egyháztól sem meg nem hívott, sem az isten szava szerint mulhatlan küldetéssel föl nem ruházott tekintély akarná az egyházat és Krisztus közönségét kormányozni ; — holott pedig, mint a nagy reformátor oly igazán tanítja, a keresztényi kormányzásnak nem kell a világi, de a világi felsőségnek sem Krisztus ellen lenni, miután a világi kormányzás Krisztus hivatalába nem is tartozik, hanem külső dolog, mint minden más hivatal és állapot. És valamint azok Krisztus hivatalán kivül esnek, miképen őket egy hitlen Cp. o. egy török a maga országában épen úgy kezeli, miként egy keresztény, épen úgy vagyon a világi fegyvernek is az ő tisztje, mikép az embereket sem keresztényekké sem nem-keresztényekké nem teszi. Ezen szomoritó állapotát hazai egyházunknak százezerek annál fájdalmasabban érzik, mennél inkább ellenkezik az a mart. 4.ki engedményzett alkotmánynyal is , és mennyivel föltünőbbnek kell lennie, hogy mig a romai k. egyháznak ö cs. fölségének f. é. april 18-ról kelt legmagasabb rendelete szerint a birodalomban eddigelé nem birt szabadalmak adattak, a mi egyházunk az egyenjogúsággal ellenkezőleg még életét föltételező elveiben is annyira veszélyeztetik, mint eddig még sohasem, s annál fájdalmasabban kell ezen a cs. k. táborszernagy úr által kiadott rendelet fölött sajnálkoznunk, miután általa egy katonai hierarchikus consistorialis rendszer hozatik be oly időben, midőn más protestáns kormányok az egyházakat saját javukra a legkevésbbé kívánatos consistoriumok bilincseitől szabaddá tenni és a presbyterialis és zsinati szerkezet elhagyott útjára visszatérni törekesznek. Fájdalmasan hat e rendelet reánk protestánsokra is, mert benne egyházunk ellen soha be nem bizonyítható vádak emeltetnek. Mert nem fog soha senkinek sem sikerülni egyházunknak csak egyetlen egy tanácskozmányát is fölmutatni, mely által ez az utóbbi szomorú harczok és zavarok részesévé vált volna; ellenben, inkább az egész világ előtt ismeretes tény az, hogy Magyarország testvéregyházai 1848 sept. elsejéről egyhangúlag, valamint az akkori ministeriumnak azon kedvező javaslatait, hogy minden hitszónokok és tanítók az álladalmi pénztárból fognak fizettetni, úgy legkeményebb kísértéseit is visszautasíták, és ennek az egyház képviselőinek egyhangú határzatát tették ellenébe, mely szóról szóra ekkép hangzik: „Az evangelicus egyház saját autonómiáját, melyet az 1608 s 1647—ki békekötések, s az "■niTnrȚ— isim htít,-------------i----íme TÁRCZA. Vázlatok Lagarde grófnak „a bécsi congressus ünnep- és emlékei“ czimü munkájából. A bécsi congressus az 1791-től 1814-ig húzódó forradalmak és csaták sebes sorai által oly mélyen megrázkódott Európa helyreállítását, s a népek és uralkodók joga s érdekei szabályozását tűzi ki czélul. Ennek megfelelöleg komoly itéletü birók s politikai történetismerök kivántattak. Azonban a királyok, herczegek, országjárak és követek ezen nagy gyülekezete inkább szereté bizonyos órákban az udvari szertartások adóját lerakni, s mindenek elé a váltakozó elveket és vigalmakat helyezni. Azért Ligne herczeg ünnepélyekkel áthimzett politikai szövedéknek nevezé azt. S e fényes gyülekezet, melyben minden nemzetiség nemcsak státusférfiai, hanem még szellembajnokai legszine s ifjú szép hölgyei által is képviselteték , nélkülözött egy mély belátásu időszaki történetírót, ki bennünket azon ünnepélyes tanácskozás benső és kevéssé ismert életébe beavatott volna; s egy elmés ecsetet, mely azon különféle kiváncsi arczokat élethü vázlatban , jelenetekre osztva, elénk tükrözendő. Azonban szerencsére volt ekkor Bécsben egy minden jelességgel megáldott szellemdús férfiú, egy mindenütt jól fogadott s a legfensőbb körökben egyformán keresett egyén , ki személyes tulajdonai s méltán kiérdemelt fényes baráti öszszeköttetései által oly fontos közlemények birtokába jutott, melyek őt a dolgok helyes megítélésére képesíték. Huszonöt évvel később, midőn a politikai vetélkedések s előítéletek elhomályosultak , midőn a dicséret és megrovás napja elérkezék mindazon hires , kellemes színészek számára , kik ezen időszak ügyeis ünnepélyeiben csillogának. Lagarde gróf szerény történeti naplója találó vonásokban jellemzé e nevezetes bécsi congressust, mely négy hó alatt, táncz, ének és gyönyörök közepette, Európát nyugtalan mozgásba hozá, s melyet csak az Elba szigeti fogságából menekült Napoleon partra szállása oszlatott el. Bécsben Lagarde gróf szerencsés volt Ligne tábornagygyal benső összeköttetésben élni. E német herczeg egy franczia főnemes minden kellelmével birt; frank nyelven tökéletesen irt és beszélt , s hátrahagyott művei telvék tanítás, jó ízlés — és gazdag képzelettel. Ligne herczeg nyolczvanadik évében volt, de lehet mondani, késő kora daczára is csaknem ifjú maradt. Ő mindvégig megtartá szeretetreméltó jellemét, kedves eredetiségét s azon elragadó nyájasságot, mely társaságának mindig annyi bájt kölcsönze. Ezért egyhangúlag a franczia lovagok utolsójának nevezteték. Ártatlanul csípős ötleteit leginkább azon különös menetelen gyakorlá , melyet a congressus vén, hol a gyönyörök látszanak egyedül érdekes nyomatékkal birni. „A tanácskozás nem megy, hanem tánczol a mondás. S ezen átalános ittasságban, az ünnepek és vigalmak ezen szakadatlan folyamában mi sem volt meglepőbb s érdekesebb ellentét, mint az öreg tábornagy mindenki által keresett, tiszteletparancsoló arcza, ki a különféle politikai viszonyokat egy egy vonás vagy jellemző gondolat által mindig oly találólag festé, hogy azt mindenki sietett ismétleni. Ligne herczeg barátja volt 2-ik József és Katalin orosz czárnőnek. Bámulója lévén e fejedelemnőnek, nagy Katalinnak hivánt. Egy utazásban , hol ő is jelen volt, a fejedelmi hajó Parthenizza hegyfokánál vitorlázott el, hol, mint mondák, hajdan Iphigenia temploma állott. A társaság épen e hagyomány valószínűségén vitatkozott , a mint Katalin, kezét azon oldal felé kinyújtva , szólt: „Ligne herczeg! ezen kétségbevont országot önnek adományozzuk.“ A herczeg diszöltönyben, kalappal fején, tüstént a tengerbe ugrott, s a hegyfokot úszva elérte. „Felséges asszonyom kiáltott vissza a partról, kardját kirántva— én elfoglalom birtokomat.“ E pillanattól fogva azon kősziklás hely a herczeg nevét viselé, ki annak tulajdonosa maradt. Kevéssel halála előtt a congressus alatt megjelenvén, mosolyogva ismételt az öreg tábornagy egy tréfás sírverset, melyet tiszteletére Bonnay marquis szerkeszte............ Szerző ezután sorban a bécsi congressus egyéb nevezetes tagjait mutatja fel. A még mindig fiatal és élénk orosz czárt; nejét, a kedves, búskomoly arczu Erzsébetet. A kizárólag katonai pompával foglalkozó Constantin nagyherczeget, Capo d’Istria grófot, kinek jóval később Göröghon egyik szabaditójának kelle lennie. Ama másik lángoló s nemeslelkü hellént, Ipsilandi Sándort, ki Montgarz és Terézvárosi fogságában oly kegyetlen végzetre lön kárhoztatva. Pozzo di Borgo bárót, Napoleon e fáradhatlan ellenségét, ezen ravasz diplomatát, ki a győzelemben sem tudá az Elba szigeti hires fogoly iránti gyűlöletét eltitkolni.Vilmos porosz királyt, Vilmos és Auguszt ifjú herczegekkel, s két tanácsosa, Hardenberg herczeg s a tudós Humboldt báróval. (Folytatása következik.)