Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-21 / 261. szám

Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­v­n­e­g­y­e­d­r­a helyben bánhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. Előfizetési figyelmeztetés. Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével letelik, va­lamint mindazokat, kik lapjainkat jö­vőre járatni kívánják, tisztelettel fi­gyelmeztetjük, miszerint a jövő Octo­ber hó elsejével beálló uj évnegyedre megrendeléseiket korán megtenni méltóztassanak, hogy a lapküldésben megállapodás ne történjék. Nagyobb kényelem végett minden t. ez. előfi­zető lapja czímboritékára föl van nyomtatva, mennyi időre előfizetett. Az évnegyedi előfizetési díj helyben 4 ft, vidékre 4 ft 50 kr. p.p. HIVATALOS RÉSZ. Kinevezés. Kereskedelmi, ipar és középitészeti minister ur Liedeman Emil volt pozsony kerületi mérnököt ideiglenes cs. k. főmérnökké 1400 pft évi fizetéssel kinevezé, s e minőségben az ideiglenesen Marmaros megyében foglalkozó Asboth Mihály főmérnök helyett a II. Várad kerületi építészeti hivatal vezérletét reá bízá. Felszólítás Brescia tartománya aug. 15. és 16-án árviz ál­tal szerencsétlenekké vált lakosainak fölsegélésére. Súlyos szerencsétlenség érte f. é. aug. 15. és 16-án Brescia tartománya lakosait, a rögtöni zápor­­esők által hirtelen megdagadt folyók e tartomány 5 kerületében kiszámithatlan károkat okoztak , miután az árvíz sok községben házakat, malmokat, templo­mokat lerombolt, az ingó vagyont és a marhákat elra­­gadó , az utakat megrontá, a közlekedést a vidékkel, részben sok napokra lehetleni­é, a szántóföldeket s szőlőkerteket elpusztitá, s tetemes területeken sokára a föld termékenységét kavics és fövenynyeli elöntés által megsemmisité.Fájdalom ezen szerencsétlenségnek nem kevés emberélet is lett áldozata. Nagy e szerencsétlenség, — de nagy azon em­berbarátok száma is, kik e szerencsétlenség hallatá­ra , melylyel embertársaik sujtattak, szívesen és örömmel nyujtandják adalékaikat, hogy a nyomor könnyeit leszárítsák , annál inkább , miután más ha­sonló csapások alkalmával, melyek a monarchia más tartományaiban fordultak elő, Lombard-Velencze ko­ronaország, adományaival soha sem fukarkodott. A közhatóságok ez adalékok elfogadására föl vannak szólítva, a belföldi lapok szerkesztőségei is szokott készséggel fogják a hozzájuk befolyó pénz­adalékokat, fehérnemüeket vagy ruhadarabokat ös­­­szegyüjteni s a jótékony adományok névjegyzékét közzétenni. A befolyó összegek a cs. k. ministeri biz­tossághoz a cs. k. milánói helytartósághozi elküldés végett beküldendők. 261. sz­­eptember 21-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (na­gy hi­du tera 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldum­asoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hivatalnál. Szerkesztői iroda van, régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. HEJHIVATALOS RÉSZ. Felső-Hernát mellékéről, sept. 15. Községek rendezése, ez most a nagy szó. S valóban nemcsak szó s divatos phrasis, hanem minden gondolkodók, — látni és érezni tudók, — az állam s alkotmányos rend és sza­badság barátainak concentrált óhajtata. Sőt bizony nemcsak óhajtat, mint pium desiderium, hanem életrevalóság s kitűzött türekvési czél, nem vala­mi ábrándosság és idiologia, hanem egészséges állapot és szükség, végre nem demagogia és rémséges socialismus, hanem az alkotmányos fej­lődésnek természetes s el nem utasítható postu­­latuma. A kiváltságokat a privilegiált rendekkel együtt elenyésztené a humanistice fejlődő históriai kor­szellem, s azon elvnek: „es giebt nur Herren und Knechte,“ úgy akarjuk hinni, már csak múlt­ja van, noha nem hiányzanak repristinatiói ha­talmas vágyak. Az austriai birodalom uj alkotmánya s an­nak életbe léptetője a kormány, elismeri a községek rendezésének nemcsak fontosságát, de szükségességét is; s az engedményezés után it­ött mutatkozik is már pezsgőbb élet a községek­ben. (Prága.) De nem lehetne-e ezen rendezés egy rész­ről ugyan gyorsabb, kivált oly országokban, hol mint nálunk, volt már municipális élet, más rész­ről pedig egyszerűbb, egynemű s így egyetemes. Egyes nagy városok rendezése kivétel gya­nánt tekintethetnék, mely módosításokat kiván; de a többi kisebb városokra s minden helysé­gekre nézve egy s ugyanaz lehetne a szabály. Elismerjük az állami életben a felsőbb or­­ganisatio s a centralisatio elsőbbségét, hanem a felsőbb Organismus s ama józan centralisatió nem életébresztő, de életfojtó s maga is bágyadt ma­­radand, ha nem párosul az állami teljes élet másik főorganumával, a municipalis s községi vidor moz­gékonysággal. A községeknek dúsan fejlődő ép élete az állam pyramisának tömöre (massája) , vagy jobb képben, az állam életfájának ezernyi ezer szálakra elágazó életgyökere. Ha ezen gyökérszálacskák hitványak, sorva­­dók, ha nincs jó földjök, kellő nedvük, nincs költögető melegük, deritö verőfény­ s ápoló ker­tészük , bizony vékony maradand­ó törzsök is, száradni kezdenek majd a felső ágak s maga a törzsök is, kívánatos virágzásról s gazdag gyü­­m­ölcsözésről pedig szó sem lehetend. Az absolut centralisatió s a peripheriális elemek sajátságos vidar önmozgásának mellőzése csak a nem élő anyagok és gépek által ellenében állhat meg és sikeresen legfeljebb is bányarend­szerre alkalmazható sikeresen, hol a már megle­vő kincseket kell csak napvilágra hozni és azokat felhasználni. De a hol, mint minden élő organismusban ezen egyéni életmű maga is megkívánja sajátsá­gainak elismerését, s a hol erőket fejleszteni, a nyerseket nemesíteni, a ferdéket és kórosokat gyógyítani kell, s mind­ezt kis felügyelés s ve­zérlő ápolás mellett maga az egyéni (községi) Organismus képes csak kifejteni: ott bölcs nevelő és ügyes kertész módjára, bízzuk az élet teremtő működését azon különös organismusok saját ter­mészetére és munkájára. Már a gyermeknevelésnél is hiba, a jól ve­zérlett és táplált öncselekvőség helyett, a neven­­dék számára mindent megtenni, megtétetni (gän­geli), mely bánás aztán passivitásra, tehetetlen­ség vagy gépiességre, sőt indolenlia s tunyaság­ra vezet. De a gyermeknél hagyján, mert kiskorú és tapasztalatlan. „Úgy de a népek tömege is magában nagy gyermek és kiskorú,­ mondaná valaki. Megengedve azonban, hogy a néptömeg, a­mint most van, kiskorú , kérdezhetnök , kívána­­tos-e, hogy mindig ilyen maradjon? S hogy ci­vilizáltabb országokban mindeddig az maradt, nem valami ferde elv alkalmazásának, vagy mulasztás­nak következménye-e ? Az alkotmányos kormánynak ezen örökös kiskorúság, műveletlenség és nyomor bizonyo­san nem lehet sem czélja, sem öröme, sem hasz­na. — A kormány nem is képzelheti, mily elhagya­tott, nyomorék állapotban vannak számtalan he­lyen nálunk a községek, kivált falukon. Testi lel­ki szegénység, minden jobb erkölcsnek s társas rendnek hiánya , igen sok helyen vagy semmi vagy csak tituláris iskola, roppant tudatlanság és babona, henyeség és gyámoltalanság; itt ott már szembetűnő s botrányos fejlettség, semmi kala­uzolás és ápolás , semmi közszellem, az ember árnyék, vagy gép, vagy korcs. Az állam, ép életének veszélyeztetése nél­kül, a községek minél előbbi gyökeres rendezé­sét többé nem mellőzheti, még­pedig nemcsak politicai, hanem társadalmi s erkölcsi tekintetben is. Oly intézkedés kívánatos s csak oly lehet sikeres, mely ne csak igazgatási gépezetet ala­kítson, hanem életet ébresszen, ügyességet, jobb erkölcsöt, rendezett élénkebb munkásságot, ro­­konosodó társas közszellemet s ezek által anyagi és szellemi nagyobb jólétet teremtessen. Ezen czélok felé igénytelen javaslatban sza­bad legyen némi egyszerű utak, módok és esz­közök említése. 1. Mindenek fölött szükséges legalább egy vezérlő, tekintélyes műveltebb egyén minden fa­luban, ki a jobbat ismerje, mutassa, terjessze, ki népszerű legyen s sziveket tudjon nyerni, ki a kormány intézkedéseit foganatosítsa , de kit vi­szont a kormány hatalma is gyámolítson. Oly em­ber kell, ki emberismerő és emberbarát. Egy két ilyen ember lesz tán minden hely­ségben, talán egy vagy más a birtokosok közöl, pap, mester , jegyző, mesterember vagy gazda; ha pedig nem volna, hozatni kell a szomszédból minden áron. 2. Ily községi társadalmi főnök mellé szük­séges továbbá bizonyos (nem nagy, nem cse­kély) számú szintén ügyesb és buzgó ember, mint tanácsadó és társ (presbyterium, vének tanácsa hajdan, de nem kupak-tanács ,) most provisorie kineveztetve, később szabadon választatva, ér­dem, ügyesség s a község birodalma által. Választ­ható minden valódi polgártárs, ki arra való és ér­demes, ki legalább 40 éves és 10 évtől óta a köz­ség tagja. Választó minden önálló férfi tagja a községnek, ki vagy birtokos, vagy honoratior vagy kitanult mesterember vagy értelmes önálló gazda, s a helységben legalább 3 évtől óta lakó. 3. Ezen az állami kormány felügyelése alatt álló községi választmány intézkedései­nek é s határozatainak engedelmeskedni a község­ben mindenki tartozik; alapos panaszt ellene te­hetni a legközelebbi felsőségnél. 4. A választmány a község munkás magá­nosaiból állván, s házi foglalkozásait el nem ha­nyagolhatván, mindennap össze nem ülhet, hanem ha rendkívüli szorgos esetekben, de hetenkint legalább kétszer összeülni köteles, hogy a teen­dőkről tanakodjék és intézkedjék. Fizetéses ta­gok ? Igen ? Nem ? 1­5. Kell a választmány s község számára egy magasabb utasítás, és törvényerejű szabályok a népnevelésre, a társas jobb erkölcsökre, egésségi és bátorsági policziára, s a t. nézve. 6. Faluhelyeken, de városokban is legel­hanyagoltabb lévén a szegény ifjúság, minden községben, kivétel nélkül az állami közadó költ­ségén rögtön alakítandó egy, vagy aránylag több kisdedóvó, továbbá egy jól rendezett ta­­n­o­d­a s előmozdítandók minden ide néző magán­­vállalatok. A nagyobb korúak számára is legalább vasárnap délután korcsma helyett, legyen valami alkalom valami hasznost tanulni, hallani, olvasni, közleni. 7. A társas jobb erkölcsökre nézve humá­nus, de erélyes szabályozása a családi életnek, a máshonnan telepedni akaróknak, a nép szokásai, ünnepléseinek (lakodalom, temetés, búcsú, kermes), kivált pedig a korcsmár korhely élet szigorú fékezése. Városokban a fönálló , de reformálandó ezéhek által lehetne hatni a meste­rek jobb szellemére, de kivált a legények és ina­sok jobb erkölcsére. 8/Politzia egésségi szempontból: a hely­ségek és házak tisztán tartása, hogy a mocsáros s­zalád utczák és udvarok rendeztessenek, faül­tetés, egésséges viz s élelmi szerek. A gyermekek­től bizonyos korukig a dohányzás tiltassék el, (most 10—12 éves szék­ibe dohányzik). Legyen minden helységben egy kis házi patika, legol­csóbb s legártatlanabb , ha más nincs, a homoe­­pathicus a papnak kezelése alatt. Egésség fön­­tartási tanítások, mértékletességi egyletek, kór­ház. — Közbátorsági tekintetben sokat teend már a jobb társas szellem, a nemesitettebb erkölcs, és ha nem lesz isolált önérdek, henyeség, korhely­ség, nyers szenvedélyek, de ezek fölött positive s küljogilag is , ha a büntettek szigorú igazság­gal megfenyittetnek. (Javitó-házak), csendör­­ség, örök, 9. Közmunkákra nézve, a község elve lé­vén , mindnyája mindegyikért s mindegyik mind­nyájáért, igen sokszor egyesitett erőre lesz szük­ség ; de sokszor ez is sükeretlen maradand, ha kellőleg nem osztályoztatik, czélra, eszközre, számra, térre , rendre és időre, de kivált juta­lomra és büntetésre nézve. 10. Több községek szomszédi rokon ér­dekei lehetvén és lévén , anyagi és szellemi te­kintetben, az intézkedésnek erre is ki kell ter­jesztetnie. 11. A községek társas élete egynemű­séget és rokonságot követelvén , az iz­raeliták is különczködésük letételével, de tiszta vallásos és cultusi szabadság mellett a községek­be olvasztandók. A vallásos és más bigott türel­metlenség szigorúan eltiltandó. Buzgólkodjék a magáéban mindenki, de másét ne bántsa, a+B. Pest, sept. 19. (A soproni katonai kerületi kath. iskolafelügyele­t, ez. S­t­e­r­ne urnak a magas ministeriumhoz tett tudósítása az ottani középiskolák állása felöl). (Folytatás.) C. Mily átalakításra alkalmas,8 vagy 4 osztályú gymnasiumra-e? T­Á­R­C­Z­A. Az őrült nő sziklája, Beszély. Irta Bérczy Károly. I. Az erdélyi havasok egy lánczolata a Dunáig lenyúlva, Orsovánál végződik óriási fokba, s természetes határvonalt képez Bánát és Oláhor­szág között. A vidék itt minden lépéssel vadregénye­­sebbé válik, s a hegyláncz , mely a távol per­­spectivjéből nézve nagyszerűségében varázs szí­nezetű , véghetlen komor alakot ölt, ha a hegyek helyébe tévedt vándor magát a kopár sziklafalak között, a temetői csendben, a siri magányban, oly egyedül, oly elhagyottan érezi. E magány érzete a kedélyre mondhatóan nyomasztólag hat. Minden perczben százszoros fokozatban nő a szomjú epedés emberi társaság, szócsere vagy legalább hang után, de hasztalan, mert a csempészeken kivül, kik csak éjjente jár­nak erre s kikkel a találkozás életveszél­lyel van kapcsolatban , éveken át alig fordul itt meg egy­­egy természetbúvár, festész vagy költő, ki szak­mányához képest, gyűjteményébe ritkaságot, vásznára tájképet, vagy fájdalmának dalt keres. S ha egy ilyen hosszú órákon át nem hallott egyéb neszt, mint saját lépteiét, az aszott kórók közt nem látott semmit mi életjelre mutatna, szorongó keble kétkedni kezd, ha e néma ren­getegben nem lett ő­szinte néma, s ezt megkí­sérteni önmagához szól, vagy hangos kiáltásba tör ki, hogy legalább saját szavát hallja. És e kiáltás nem eredménytelen, mert föl­veri a bérezek viszhangját, mely aíz oldalról vá­laszol , és fölveri a királysast, mely rejtek odú­jából fölröppenve, perez alatt kiterjesztett szár­nyakkal függ a magas légben. De a viszhang elhallgat, a sas elvesz a ma­gasban -------s ismét magad vagy, ismét nincs közel hozzád élet. ...... És mégysz tovább és tovább , s mig lelked a teremtés nagyszerű müveit magába szálló áhí­tattal bámulja, titkos vágyad a civilizatio áldásai után sovárg. Egy görbület, s uj panorámás kép bontako­zik szemeid előtt. Lábaidnál száz ölnyi szédítő mélység tátong; gránit medrében haragosan zúg a sötétzöld patak, mely a havas sziklái közöl le­szakadva árnyas völgyön kígyózik át, s a mély­séghez érve zuhataggá törik. A csermely nedve tápot ád a völgy tenyészetének, martjain vadon terem a melissa, tövéren bokrosul a fű, túl rajta kissé világosabb színezetben terül el a nap he­vében száradó legelő, melyet öt hat kecske szor­galmasan borotvál. A szakállas állatok őrzője, egy tizennégy évű oláh fiú ijedten kapja le ajkairól furulyáját, midőn alakodat felmerülni látja, s bá­­mész tekintettel néz eléd. . . Szived az élő­lények láttára feldobog, köze­ledel az elsütött szép arczu oláh fiúhoz , szívesen szólítod őt meg, de ő csak bámul, nem felel, nem ért, meg van lepetve , ily öltözékű ember­rel ö még soha sem találkozott. Jelekkel akarnál érthető lenni, de haszta­lan , e szegény fiú oláhul is alig tud , csak kecs­kéivel szokott beszélni, a hegyek közt nőtt fel, életében talán húsz embert sem látott........... Pénzdarabbal kínálod, s ő még jobban rád bámul, nem tudja mi az ? a pénz becsét nem is­meri ; kecskéi füvel és sóval élnek, ö hónapokon át nem eszik másénál egyebet.......... S te szomorodott szívvel, hogy emberi lény a baromisághoz ily közeli állapotban maradhat, megysz ismét tovább, midőn lépteidet egy hang leköti, s ösztönszerüleg megállani, visszafordul­ni kényszerit. Az oláh fiú ajkaihoz illesztett furulyával ül a szikla oldalban, az egyszerű műszerből elé­folyó dallam oly­an dalító, oly kesergő, oly be nem tanult s eredeti, hogy te feltartott lélekzet­­tel hallgatod szomorgó ömledéseit, s elfogódtan kérded önmagadtól: ki taníthatá erre a vadon gyermekét, vagy mily érzelmek tolmácsa lehet e csapongó dal , s e dal lelkedbe vésődik , s évek múltán megemlékezel távolban elhaló panaszáról. A völgy aljáról illatos levelű és diófa erdők között haladsz ismét fölfelé, melyekben itt ott cser nagyságú török mogyoró terjeszti szét lom­bos ágait, vagy karcsú fenyves nyúlik az ég felé, a mint ösvényed déli vagy éjszaki oldalon vezet. Mennél fölébb érsz, annál ritkábban látsz mo­gyoró és orgona fát, s annál sűrűbben fenyvest, mely tenyészésének földet nem is igényelve, mo­hos sziklából nő ki. Végre a fenyves is elfogy, ismét minden kopár körülötted, élettelen bércz­­falak, hangtalan nesztelen magány .... szemed véletlenül fölleli a légben kis fekete pontként füg­gő királysast. . . . Fönn vagy a tetőn, ittas szemekkel hosszan tekintesz körül, feleded hogy a fárasztó mászás­ban eltikkadál, feleded hogy a völgy esti szür­külete visszatérni int, nem bírsz elszakadni a látványtól, mely ezeregyéni változatos pompában rajzolja magát köröskörül. A naptányér Bánát kalásztengerébe sülyed, s aranyköddel festi meg az Erdélybe nyúló

Next