Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-19 / 285. szám

dám — a socialisták nem fognak részt venni. A P­e­u­p­l­e legalább e tanácsot adja, azon hozzá­adással, hogy protestatio óvás is történjék s pedig úgy, hogy egy szavazatától megfosztott egyén szavazni megjelenvén, czéduláját az urná­ba vetni kisértse meg, s midőn attól eltiltatnék, igy szóljon: ellenmondok! s erre minden továb­bi daczolás nélkül békés méltósággal visszatérjen. Én megvallom, mind­ezt csak akkor tartanám mél­­tóságos actus­nak, ha az nem szerepbetanulás után, hanem sugallatilag történt volna, így lehet­­len azt nevetségesnek és semmire nem vezetőnek tartanom. — Az elyséc jelöltjéül egyébiránt Roquet tábornok, az elnök nem­régiben kine­vezett szárnysegéde említtetik, ennek ellenében, az antibonapartista — de nem republikánus—pár­tok taktikával akarnak eljárni, s komolyan arról tanácskoznak, hogy ....Dupont (de l’ Eure) urat tűzzék ki, ez által a mérsékeltebb republi­kánusokat is szavazásra édesgetni hivén, mely esetben az imperialista jelölt világosan elbuknék. A fogás mint láthatni, nem ügyetlen, de egyszers­mind mutatja, hogy mily mély a monarchicus pár­toknak egymás iránti gyűlölete s mily biztosan számolhat a respublika háromféle ellenségei­nek támogatására, védelmére, minden egyes ér­dekben történhető megtámadás esetében. S­o­l­u­t­i­o czim alatt ismét egy imperialista röpirat jelent meg, melyben Napoleon Lajos mint megváltó mutattatik be, komolyan intetvén, hogy már többé ne késsék e haszontalan orlea­­nistákat, legitimistákat és republikánusokat szét­kergetni, s magát azzá, mivé hivatva van, kikiál­­tatni. — E röpirat terjesztésével a December 10-ki társulat van megbízva. 1280 Bécs, October 13. Hogy t. szerkesztő ur nem szűkölködik bécsi levelezőkben, azt hiszem, mert itt annyi a földi uram, hogy 20—25 évvel ezelőtt Pesten is tán alig lehetett több magyar szót hallani, és így az itteni becsesb ujdonsági gyümölcscsel bővelkedni fog, hanem azért, ha úgy tetszik, én is fogok szolgálni, és többféléből majd több megemészthe­tőt fog kiszemelni kegyed; de mindenekelőtt bo­csánatot kérek, hogy én a sokféle circumscri­­ptióknak barátja nem vagyok, hanem egyszerű szakács létemre csak ott spékelek hol szükséges. Ő cs. kir. fölsége Ferencz József még e hó 18-ka előtt fog ide érkezni utjából és 24-én már Varsóba induland­ó czárt és czárnöt meglátoga­tandó. Bach belügyminister ur, ki Tirolba utazott volt, ö felsége magához hivta Bregenzbe s való­színű , hogy onnan mint b. titkos tanácsos jövend a birod. városba. Az itteni lapok ugyan már azt is hangoztaták, hogy Schwarczenberg ministerelnök Varsóba ment volna, pedig ö herczegsége csak 24-kén fog ö felségével indulni. Hogy Szardinia és Angolország közt a ke­reskedési szerződés megköttetett, már tudva van; de ezen kötésnek nem annyira kereskedelmi mint politikai színt kölcsönöznek, mert Angolhon sza­bad kikötőt nyert a középtengeren, s az által szabad s könnyű szállítást készítményeinek, mely ezen előnye egyik ágát teszi politikai néze­tének , kivált ha Szardinia a tervezetbe vett schweiczi vasutat, mint kötelezé magát, minél­­előbb megkezdendi, hogy Szardinia szinte nyert, az bizonyos, mert az angol tengerpartok szolgá­ltjára állnak ; de hiába, a Pálmester csak mindig a nagyobbat magának tartja , s most is sikerült ö kémének. Végül kellemes kötelességemnek ismerem, mint a tudomány­ s az által szerzett érdemek mél­­tánylója , oly férfiút bemutatni a magyar közön­ségnek , ki a szenvedő emberiség hasznára ritka tehetségének jeleit adá, és kinek százak ajkai a há­­laköszönetet rebegik; azon férfiú Schoder János orvostudor ur, ki delejzetes C magnetismus) gyógy­­modora által oly hirre névre kapott, hogy szem­tanúja lévén , midőn nem régiben orvoslását ma­gam is igénybe vevém, és a 20 szobából álló la­kása majd mind tömve volt a reá várakozott pá­tensektől , hogy hány betegen tünteté ki orvos­lása remeklését, im fogadja t. szerkesztő ur ezen röpiratot, melynek czíme : „Schoderiana“ s meg­győződik állításaim valóságáról. Dr Schoder Já­nos ur éveire még csak 28 éves és fáradhatatlan szorgalommal párosult gyöngéd ápolása által be­tegeinek száma naponként szaporodik, annyira, hogy az említett nagyszerű lakása is már szűk leend , de annál nagyobb azok száma, kik fáj­dalmaik s kínszenvedéseiknek megváltóját doctor Schoder Jánosban találák fel. Irsa. oct. 13. Pilisről oct. hó 3-tól írják: „Pörögjünk be“ egy kissé a szomszéd Irsa helység ügyébe. Itt most az erőnek erejével kivitt regale a napi kér­dés.“ Igaz, hogy három év előtt bele­egyeztünk a királyi haszonvételeknek kiadásába, s jelen év­ben folyamodtunk Szent-Iványi úr elé, ki is kül­detett a megye részéről Latzkovits főszolgabíró úr annak megvizsgálására, s policziális tekintetből kérelmünk helybehagyatott. Hírlapokban kitétet­tük a királyi haszonvételek kiadását, a mint is, junius hóban a mészárszék s korcsmahaszonvéte­leket 3 évre haszonbérbe kiadtuk, s Szent-Mihály napján az meg is kezdődött. Mi csak a jó rendet óhajtottuk, mert jöjön bár Londonból utas Irsáig, nem fog egyegy faluban 80—90 korcsmát s 12 mészárszéket találni; innen következtek a sok rendetlenségek, lopások , rablások, lakások el­szegényedése. — Legközelebb Irsa tőszom­szédságában Albertin oct. hó 8-ikán virradóra igen becsületes jó­módú izraelitának konyháját beásták, s a szobába ment 2 rabló ásóval, vasvil­­lával, pisztol­lyal agybafőbe verve hagyták az iz­­raelitát nejével együtt. Még ez ideig ki nem tu­dódtak a tettesek. — Jelenleg vendégfogadót ál­líttatunk, hová a becsületes utasok beszállhatnak, igaz, hogy 600 izraelitának ezt nem szeretik, mert megszűnvén korcsmáikban a mérés, 16 izraelita ifjú mesterség tanulásra adta magát. — Szintén főszolgabíró Halász Farkas ur meghagyta a hely­ségnek is, hogy a 1/2 évi korcsmáltatási jogukat adják haszonbérbe, melyért 400 pgo­ntot ígértek, — ez jó lenne az adó lerovására. A pilisi czikk iró által történt félreértés azon egyszerű okból történt, hogy az iró tótajku, mi pedig magyarok vagyunk. Marm­aros,Sziget, oct. 9. 1850. Az ezen év tavaszán két részre osztatott Marmaros ismét egyé lett, b. Geringer ö excjának sept. 21-én kelt rendelete, a Marmaros Huszt megyei kerületet is , Szigeten székellő fő­nökünk kormányzatára bizván, — visszaadván e kis Helvetia közigazgatási ősi centrumának Szi­getnek , és a bizalmat bíró, Gerzon Antal urnak — az elkülönözött Husztot, — mely repeal-jében hajói érezhette is magát, de boldog nem lehe­tett, mint nem hosszú időkön át, de mindig együtt élt testvér, kit elválasztanak vala. Az unió megtörtént, az elkülönzésnek még törékeny emlékei is, az irodai bútorok Husztról Szigetre hozattattak, és mint előbb úgy már most is Huszt és vidéke egészen Szigetről, és mint köz­hajtás vala, Gerzon Antal kormánya által igazgattatik. 3-or. A megyénkről még újabban említendő némelyek ezek: A szláv vadász század helyett Szigetre olasz vadászok jöttek a 25-ik zászlóaljból. A marhavész megyénk több helyein a fel­sőbb részen dühöng , de mit csak emberi hatalom ilyenkor tehet, a kormányzó elnök szakadatlan ébersége által, teljesedésbe vétetni el nem múlik. A megye rendezése után most mindennap a megyei városok és zsidó községek rendezése vára­tik. A római katholikusok tanodájában , két évi tanfolyamnak megszüntetését fájlalja mindenki. Ungból, oct. 11. Master Schinderhanes! — Meine Ahnen fochten für die gerechte Sache Carl des I. bei Marstanmoor, — und ich will re­den, wie es einem Gentleman ziemt. 1848 Figy: Tibai politika a Kandallónál. IV. Mellőzvén az idétlen praelimináriákat, ez alkalommal is egyenesen s szabadon akarunk szólani. A magyar átalánosan vagy közönségesen véve nem nagy politikus, előre számolni vagy nem akar, vagy rest, a magyar tiszta jelleménél s egyenes lelkűségénél könnyen hivő, — nem ra­vasz, s így gondolkozik másokról is. A közép­­osztály büszke, ha azt mondhatja, hogy „magyar vagyok“ — s ilyenkor, ha még el is káromkod­­hatja magát, csaknem azt hiszi, hogy a császár­ral atyafiságban van. — Megszokott patriarchá­lis életénél fogva fölebb valója iránt alázatos s engedelmes *), és kinek egyszer hivséget eskü­dött, azzal a pokloknak is neki indul. De vegyük természetesen s a legegyszerűbben a dolgot: volt-e csak esze ágában is a magyarnak „forrada­lom“ — tett-e nagyobb hibát a magyar (magára nézve) akkor, midőn imádott jogait eltiprani en­gedő, sőt maga is kész volt tánczolni a triparti­­tum­ fölött, azt kiabálván: „éljen a szabadság.“ De mint minden nemzetnél, úgy a magya­roknál sem hiányzottak zsibongók, az emberi nem nagyobb része megunja a jót is, és mindig jobban hisz a rendkívüliségnek; nekünk is tetszett a spe­­ctaculum. A nemesség oda adta mindenét, meg­osztotta vagy kénytelen volt megosztani szabad­ságát, s mikor már tiszta, azaz szabad (?) volt, azt mondták neki: magyar! oda a szabadságod) ----------(itt nem politizálunk a magasról) tehát az mondatott nekünk: a haza, a sza­badság, a király! veszedelemben van! verekedjünk!!! És a magyar vere­kedett, szaladt is, mig e szokatlan verekedés ne­mét meg nem tanulta, de aztán verekedett, még pedig úgy, hogy nem hamar látott valaki ilyen verekedést; a magyar hősiesen harczolt s újra föléledt benne Hunyady, Kinisi, Báthory. A ma­­gyar győzött, diadalt ünnepelt, — s óriási erő szükségeltetett, hogy a föllázadt ábrándozó de jólelkü magyarnak fantáziája megzaboláztassék. Ez tény, mit csak irigység s rósz akarat tagad­hat, maga a koszoruzott ősz vezér is azt mondá: Ungarn ! ihr habt für eine ungerechte Sache ge­kämpft! aber brau gekämpft! ! S a magyar kész elhinni azt, hogy „seine Sache war ungerecht! S most hódoló tisztelettel üdvözli fejedelmét, kiért mint mindig megvívni kész. Ilyen a magyar nem­zet, ki a mit szivén visel, azt mondja nyelve is. Egy gyöngesége (?) van a magyarnak, s ez nem­zetisége; azt hiszi,hogy semmi sem jó, a mi nem magyar, s azért kell neki: magyar haza, magyar király, és magyar isten. Ezt szent imái is tanú­sítják, mint többi közt ez: „Áld meg országunkat, Mi magyar hazánkat!“ — A magyart jelenlegi helyzetében , tekintvén türelmét, humánus viseletét s nyíltságát, méltá­nyolni kell; és igen csalatkoznak azok, kik azt hiszik, hogy a magyarokat csak az ostromállapot tartja békességben. Nem­­ egy őszinte, egy lelkes nemzetet, nem kell végképen elkeseríteni! V. Egy hazának, egy nemzetnek békés vi­selete a nemzet geniusától s a kormányzattól függ. A kormánynak szem előtt kell tartania mindig azt, hogy a nemzet kedvéért van! Das Regiment ist nicht für den Obristen, aber der Obrist fürs Re­giment! A kormánynak kötelessége oly kormányi szervezettel föllépni, mely által nem egyesek, de a nemzetek többsége nyerjen. Vegyük föl most a jobb gondolkozású, még meg nem romlott sze­gényebb nemességet s a polgárságot; ki siet pon­tosabban teljesíteni a kormány rendeleteit, mint a polgárság s a középsorsu nemesség? melyre igen jól jegyzé meg Kossuth, hogy gyémánt, mely csak köszörű hijával van. Mind ezeknél csak jó vezetőkre van szük­ségünk, s fejedelmünk czélja, és mindnyájunk óhajtása teljesülni fog. Jó példát mutatni tőlünk függ. Ne higyjük , hogy a köznép nem bír elmél­kedni, a természetes ész természetesen azaz egy­szerűen szokott gondolkozni, igaz, de egysze­rűségében igazság, és természetes com­binatio rejlik. Kormányi szervezetünk kezdeténél sok ha­zafiak .... hivatalról hallani sem akartak, mind semmirevaló volt, ki a kormánytól hivatalt kért, vagy kapott; tehát rosz példával mentünk előre, vagyis nevetségessé tettük magunkat, de még ne­vetségesebbeknek mutatjuk magunkat most, mi­után egy hivatalért *) — százan is recurrálunk. Sőt ismerünk hegyke, tudatlan egyéneket, kiknek szavuk járása örökösen az lévén , hogy az úris­tennek sem fognak szolgálni, — ma hasonlók azon mendikánshoz, ki kérelmét elszavalá, eléneklé, eltánczolá, elfütyölé, csak hogy kapjon valamit. — S az effélékből kerekednek ma leginkább az örökös izgatások, hogy a mostani tisztviselők tökéletlenek — (?) — Hogy a kormány igazság­talan (?) mert Szélházit praefereálhatja Jonathan, Fülesit Kérgesi s a t. De a­mint nem sokára tapasztalni fogjuk, kormányunk itt is tudott, és sietett holmi csonka táblabiró féle combinatióju izgatásoknak gátat vetni; azon legigazságosabb elvénél fogva, mi­képen a politikai hivatalokra is ta­nult, és tudományt végzett egyének alkalmaztassanak!-------— Pest, oct. 17. Örvendetes tudomásul sietünk átadni a ha­zai közönségnek, hogy a nagykanizsai (Zala me­­gyében) gymnasiumi tantermek, melyek a magas kormány múlt hót rendeletének következtében ez­­ évre zárva maradandónak, ugyanazon magas ok­­tatásügyministeriumnak legújabb kibocsátványa szerint, kegyesen figyelembe vévén az áldozni kész nemes várostanács ismételten sürgető aláza­tos folyamodását, még folyó évi november elején a kegyes tanitórendiek kezelése mellett megnyi­­landanak. A kegyes tanitórendiek fő kormánya, föntartván magának a helyszíneni egyezkedéseket, már­is sietett ezen tanintézetet mielőbb alkalmas és jó tanítókkal ellátni. *) Csodálni kellett a magyarnak jellemét csak restau­­ratiók alkalmával is , — midőn két párt harczolt egy-egy kijelöltje mellett, —ellenben a vesztes párt is, a győztes párt kijelöltje iránt azonnal tisztelettel s hódolattal viseltetett. Austria, B­é­c­s , oct. 16. A ma megjelent kir. törv. lap CXXXVI-ik darabja 383. és 384. számok alatt közli Galiczia és B­uk­o­vina koronaorszá­gok politikai szervezetét. — Miután lapjainkból az olvasó a magyarországi politikai szervezetet is­meri, a fölebbiek egész terjedelemben közlését bízvást nélkülözhetőnek találjuk, azok sem az irányelv, sem annak alkalmazási részleteire néz­ve a magyarországitól alig különbözvén. Az igaz­gatás élén ott is egy helytartó áll, mely állomásra gr. Goluchowsky már ki is neveztetett, mellé helytartósági tanácsosok, fogalmazók és egyéb szükséges személyzet adat van.—Administrativ te­kintetben a koronaország három kormánykerületre osztotik, melyek főhelyeikről Lemberg, Krak­­kó, Stanislau nevet viselnek. Tegnapi szá­munkban közlök már, e kerületek mindenike az eddigi fölosztás szerint mely részeket foglal te­rületébe. E kerületek élén egy kerületi főnök áll, ki a helytartónak van alárendelve, kivéve (úgy *) T. i. pániért! — halom kínálkozott megmutatni, hogy ő rajta nem a bosszú uralkodik, ki meggyilkolt nejének tete­mei fölött engesztelőleg nyujtá kezét a népnek; — ki csakhamar föltalálandó volt az alkalmat, a fölzendült fővárost legyőzni és — kímélni, ke­zesül állt a béke helyreállításáért. Vérnek kellett folynia, de kevés cseppel meg lett volna vásárolva a törvény iránti azon tisztelet, melyért azóta vérfolyamok talán haszta­lan omlottak ki. Két nő állt a trón oldalánál, jelképei a fön­­ségnek és szelídségnek , csak jólét jegyzé lépte­iket. Az emberiség nyomor kiáltása hatalmasan dobogott sziveiken, de hatalmasan dobogott keb­lükben azon meggyőződés is: a böcsület veszté­vel — minden elveszett. Ők is szigort tanácsol­tak. Azt hiszitek, uralkodás vágy szólt belőlük ? Tudjátok meg: e két nő önként mondott le Austria kormányáról. Még sok más próbált szolgái a habsburg háznak emelték föl szavukat, odamutattak azon hű csapatokra, kik dühtől lángolva teljes fegyver­díszben törték a nép szidalmait, — mindazonál­tal az intés és kérelem mindezen szavai zabolát­lan csoportok tetszés viharában hangzottak el, mely a kegyelmes császárt illeté, és ezen vész­teljes szavakkal: én a népre nem lövetek ! alap­köve tétetett le a forradalomnak, melynek zár­kövét mi hasztalan keressük. Ez időtől fogva a fejdelem trónján el volt hagyatva, és atyái örökségével kőszült pártok űzték vad játékukat. E játék be van végezve , de a fájdalom rán­­gásai, nehezen elnyomott sóhajok, megcsonkí­tott katonák, behamvasztott városok még soká fognak az emberiség azon iszonyaira emlékeztet­ni , melyek hogy átkos vágyaiknak áldozzanak, egy fejdelem jóságával ily gyalázatosan vissza­éltek. II. De nem akarom átkozni az emberiséget! — Én az austriai mozgalmakat az ég egy nehéz pró­bájának akarom tekinteni, — csodálatosak és ki­­nyomozhatlanok a gondviselés urai, büntetve is csak a világ jólétét czélozhatja. Azért vessünk fátyolt a szomorú múltra, forduljunk bizalmasan a jövő felé , és azon hitben hogy az utóbbi évek viharai Istentől küldettek reánk, áldjuk e viharo­kat, melyek bár sok élethajót szerteromboltak, de az ádáz habokból egy gyöngyöt mentenek meg, melynek birtoka bennünket még minden veszte­séggel kibékíthet. — E gyöngyöt óvni és zavar­talan él megérteni legyen törekvésünk, míg a hullámok kisimulnak, és aztán mentesítve bizto­san a tenger fenekén , népeinek szivében — Fe­rencz Jósef — e gyöngy nyugovand. Ti számtalanok, a kik a béke áldásait, az emberek jólétét, és a trón fényét igazán kívánjá­tok, eszméljetek föl azon halálalomból, mely leg­hatalmasabb szövetségese a fölforgató pártnak. Nem álmok, nem panaszok és tűrés azon fegyve­rek,a melyek a rend elleneit megsemmisíthetni, hanem igen „az akarat egysége“ „a szó igazsá­ga“ és a „tett hatalma.“ Eszméljetek föl, és mondjatok le nevetséges előítéletről, hogy mind az mit a nép gyaláz, valóban gyalázatra méltó. Egyike azon jelszavaknak, melyekkel az e­­légületlenek minden hidat, melyek a lázadás fo­lyamán keresztül az eszmélethez, és rendhez ve­zetnek vissza, összeromboltak, ez a megbélyeg­zett reactio szó, és szégyenérzettel kénytelünk bevallani, hogy e szó a tett pillanatában fejdel­­mek és népek előtt mint kisértet emelkedett, és karjaikat megbénitá. Tekintsük meg e kísérletet közelebbről, és egy képet ismerendünk föl benne, összerakva kötelességérzetből, meggyőződésből, bátorság­ból és erőből! Szokjunk a reactio hangzatához, és e hangban, mely a lázadó ajkairól oly visszá­san hangzik, talán jövendő nemzedékek áldásszó­zatát értendjük meg. Nem álltatok soha egy szeretett beteg kór­ágyánál, nem tekintettetek soha szánalmasan a szí­veteknek drága kedvesre, kit a láz heve emészt, ki eszméletét veszté, s önmaga ellen tombol. Nem figyeltetek remegve az orvos ítéletére, ki végre megszólalt: Eszmélete kezd visszatérni, reactio kezdődik — ö meg van mentve ! Melyik szenvedő lehetne drágább nekünk mint szegény beteg ha­zánk ? ! De reactio alatt nem azon boszúérzelmet ért­jük, melyet ha egy megalázott kormány hatalomra jut, minden, a czélszerüknek ismert engedménye­ket is összerombolja, csatavesztésének szégyenét vérrel mossa le, és rabigába görnyesztett népek hátán alapítja meg Uralmát, melynek maximája az önkény, biztossága a félelem; igy magyarázzák a sansculot képviselők e szót: reactio! Ha egy folyam, förgetegtől dagadva , mart­jait elhagyja, és föltartózhatlan árjában vetéseket és erdőket, kunyhókat és palotákat sodor el ma­gával, akkor „az ember enged az isteni hatalom­nak“, de ha a viharok elnyugosznak, a bátorság újra visszatér; a bátorság nem sziklákat gördít a folyamba, hogy futását meggátolja , nem, ö ere­jének egy részét földének szenteli, hogy az ára­datnak szélesb ágyat ásson, a martokat pedig hatalmas gátakkal védi meg, és vagyonának rom­jaiból talán ildomosabb, de szilárdabb házat épít; — ezt nevezem én reactiónak, és ezen értelem­ben büszke öntudattal nevezem magam rea­­ctionariusnak. (Folytatása következik.)

Next