Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-20 / 286. szám
dókra Haynau táborszernagy által kiadott hirdetményt , s illetőleg rendeleteket szigorúan alkalmazni. A népösszeírási bizottmány működését már bevégző, sok polgártársunknak, ha német neve volt, ámbár magyarnak íratta magát, — a gondviselés nem engedé ez örömet élvezni, német rovatba íratott, a panaszokat sikeretlen dolognak tartjuk köztudomásúvá tenni, hiszen eleget olvassuk a hírlapokban, miszerint nemzetiségünk nagyobb részt az összeírók által háttérbe szoríttatik, a panaszok orvoslásáról azonban semmi eredményt nem tudunk. Jól esett legújabban a M. H. 280. számában közlött gr. Zay Károly ur őszinte szózatával találkozni, minden szava a nemzeti kincsét féltő magyar szivére hat. Úgy hisszük, hogy őszinte nyilatkozatainkkal jobb dolgot cselekszünk a kormánynak, mintha minden intézkedéseit, legyen az nemzeti sérelmünkkel eggyékötve vagy nem, dicsérgetjük. Azért iparkodjunk megőrizni nemzetiségünk szent kincsét. Egy váczi polgár. 1285 .-Torda, sept. 30. Erdélyben utazva, bár hivatásomon kívül esik, mégis nem lesz tán érdektelen, ha csak egy futólagos pillantással is megérinteni azon érzelmeket, melyek támadnak egy utazó keblében, kinek mindazon szerencséje mellett is, hogy Magyarországon lakhatni módjában van, hivatása néha néha Erdélyt is mint eredeti hazáját meglátogatni. — Erdélyben mindamellett, hogy az a kósza s különböző alakú híreknek forrása és hazája, csendesség van — de azon tátongó sebek, melyeket a forradalom okozott, mégis el nem palástolhatók. A különböző nemzetiségek egymás irányában, a rendszabályok szorító bilincsei miatt hallgató békés magaviseletet mutatnak ugyan, de a szemekből s a szív mélyéből mégis kiolvasható azon fájdalom s keserűség, mit a leviharzott időszak megérlelt, de semmi rendszabály még elsimítani nem képes. A megcsonkított jogok, s innen eredő követelések, a nyugalomra ült kötelességek s köteleztetések, sehogy sem tudják magukat a közélet színpadán egyensúlyba hozni. — A birtokos osztály nem tud kibékülni azon veszteséggel, mely öt s vagyonát minden oldalról e két mult év alatt érte — s nagyolja azon bukást, mi oly véletlenül, s rohanólag úgy szólva egész létesét felforgatta — a nyert fél kicsinyli azon nyereményeket, melyeket reményen kivül és fölül nyert ugyan, de mint ajándékot kevésnek — mint nyereséget kisszerűnek, mint jogot ki nem elégitőnek tart. — A forradalmat méltán nevezték forradalomnak, mert még az érzéseknek is megváltoztatja mértékét. Ami tegnap igen nagy volt, ma igen kicsiny — amit tegnap hálával fogadtunk volna, ma követeljük, s idő kell, mig a földagadt ár a keblekben lelohad — s a béke olajágai hajtásnak indulhatnak. — És mi dagasztja s lohasztaná ez érzelemárt, szabad volna tán egy pár szóval megérinteni. — Én azt hiszem, ennek valódi oka az: mert egyik nemzet magát érdemén fölül jutalomra s kitüntetésre méltónak tartja — s a másik magát érdemén fölül lealá ́zottnak érzi. — Ily állapotban nem tartom hibás politikának, hogy a közigazgatást nagy részben merő idegenekre bízták. Csakhogy az igazságszolgáltató, se végrehajtónak, se megbántott félnek ne mutatkozzék. Már pedig jelen esetben, a föllebbi érzelmek mámorában levő nemzetiségek tisztviselői le nem vetkőzhetik egyhamar önbelsejöket — s föl nem emelkedhetnek azon részrehajlatlan hidegvérű lélekállapotra, mely az embert, mint bírót képes az egyenes után megtartani. Különben is, ha az egész ügy alapjában akármelyik nemzetiség igazságos akar lenni, lehetetlen el nem ismerni azt, hogy a dolgok mostani rendét sem egyik sem másik nemzetiség előállítani képes nem volt. Megmutatta a közelmúlt, hogy a gyülölség még nem vitézség, s a részrehajlatlan szeme előtt még nem is hűség. Kilencztized része a megtörténteknek nem a törvényes uralkodó iránti hűségből, de a magyar nemzet elleni gyülölségből ment véghez. — Ennyit tán szabad már kimondani. Lehetnek még oly idők, midőn mostani állításom, bár némelyekre nézve jelenleg sértőnek látszik is — de napfény igaznak fog mutatkozni. S épen azért szabad remélnünk, hogy a birodalmi charta alapelve szerint: az egyenjogúság pajzsa alatt mindenki békében élhet — s az igazságos kormány nem csak hátra, de elé is fog nézni, mi bizonyosan a dolgoknak más szempontot fog kölcsönözni. Különös az, hogy a politikát azért nevezték az emberek politikának , hogy a tiszta igazságot egyik fél is a másiknak szemébe egyenesen nem akarta megmondani. Bajaink forrása innen eredt. Országgyűléseink egy nagy töredéke mindig az Ulászló, Kálmán s szent István törvényeinek sértéséért jajgatott — holott a kormány azokat, ha csak a mostani világ folyását sarkából ki nem forgatta, tulajdon érdekünkért is meg nem tarthatta. Nyugodjatok azért nagyhírű turistáink békével! A lefolyt két év tudományokat, híreteket,s még hazafiságtokat is eltemette. — S bár tudtuk akkor is s tudjuk most is, hogy a gravamenek kiabálásása végénél, egy kis hivatalvadászás guggolt — most legnagyobb gravamen az, ha a dolgok uj rendébe belé nem találjuk magunkat, s mindent nem teszünk, mi csak ledőlt házunk fölépítésére szükséges. Lipsoncz, oct. 9. (Észrevételek: „Egy segédjegyző“ -nek az ideiglenes földadó életbeléptetésére kormányilag választott eszközök iránti nézeteire.) Ha figyelemmel átolvasom e nézeteket, nem tudom fölfogni következő állítását: De nem fogta föl egyszersmind az előbbeni adózási régibb ciia összeíráson alapult adókivetés hiányosságának gyökeres okát, mely az eljárási módban a kormány, és ama balul fölfogott rögeszmékből állt az adózó nép részéről, miszerint minél kevesebb adózási tárgyat adott föl összeíráskor javaiból az adózó, annál kevesebbet gondolt fizetendőnek, s így csalták meg egyes lakosok az egészet stb. így történt az egyes személyekkel, nem fog-e történni jelenleg ugyanez az egész községekkel. Nem tudom fölfogni ezen állítást, mert a nevezett utasítás szelleme minden ágazatban épen e kérdés elő nem jöhetésére törekszik, — mert ha azon ellenőrködéssel biztosított előmunkálatok során végigmegyünk, ha látjuk, hogy a határleírás a legpontosabb és leghiánytalanabb teend azon oknál fogva, mivel a becslő biztos az erről szóló jegyzőkönyvet átnézi és igazolja, — mit a dűlök leírása, mívelési ágak meghatározása , az osztályozás és osztálysorozás stb. jegyzőkönyveinél szinte megtesz, —kisül, hogy a földek területéből mit sem lehet eltagadni, mert denique nem zsebkendő a föld és ház, hogy azt zsebbe lehetne rejteni, — de ehez járulván még azon kormányi rendelet, mely előlegesen csak is a fölmért adóközségekben rendeli a telekadó megállapítására szolgáló előmunkálatok végrehajtását, — mihez már a catastralis mérnökök által előre igazolandó térképek és telekkönyvek lesznek a segédeszközök, — kérdem,jöhet-e akkor egy homokszemecske elő, melyre „egy segédjegyző“ urnák kérdése támaszkodhatik. Ha a hamis bevallásnak tér hagyatott, akkor az a magszaporodás bevallásánál maradt fenn, — de miután a becslő biztosok mindnyájan gazdálkodó emberek, egy ily hamis bevallásnak a végrehajtás hosszításánál más sikere nem lenne, mert úgy lévén beokulva ezen urak, hogy a földet színéről, izéről, vegyületéről ismervén kiszámítani képesek annak termő erejét, — következőleg kivethetik egyszersmind a magszaporodást is , és hihetőleg jobban mint a néhány mesteremberből , kereskedőből stb. álló bizottmány, —mert mi köze a szerény tudákosságáról ismeretes csizmadiának, a televényes vagy nem televényes földhöz? képes lesz-e a termesztett anyagokat vásárló kereskedő megmondani, egy pozsoni mérőnyi tehát 563tZl °-ből álló, ha homokkal vegyitett sárga agyag minőségű, hány magot terem ? És midőn most javaslatára térek át az „egy segédjegyző“ urnak, lehetetlen kiállanom kaczagás nélkül, ha az ügyvezetők feleskedtetésérek ájtatos szavait olvasom, — mert nem keményebben van-e lekötve az ügyvezető, ha a becslő biztos annyiszor mennyiszer visszalöki a hiányos munkálatot, — mely ha mégis hiányos marad, a választmány költségén készül el, — mint ha azon a lelkiismeretes szertartáson megyen át, melyet eskünek neveznek ugyan, de minden egyéb mint az. Tehát csak akkor virágozhatik e haza, ha az ügyvezetők helyi ismerettel nem bírnak, — olyanokra kell tehát „egy segédjegyző“ ur szerint az előmunkálatok kivitelét bízni, kik nem ismerik a helységek határát, — és így, midőn a munkálathoz hozzáfognának, azt lennének kénytelenek mondani: „nem tudjuk, hol kell a határleíráshoz kezdeni, — de hisz igaz, ott a választmány, majd az adja az adatokat,— de hiszen ebben még szinte nem lesz ellenőrség, csupán azért, mert ismerik a határt, — tulajdonképen hát miért is lenne czélszerű a szomszéd helységből való ügyvezető, jegyző ur ? ha tetszenék ezen tévkertből egy uj „nézetek“ által engem kivezetni, majd készen találna akkorra egy uj „észrevételek“-kel, vederemo — mint a megbukott Honderű mondaná. Egy nógrádi. '“'A mult napokban Appiano nagykereskedő irodája a földunasoron és idején föltöretett, s a szomszédságában levő örállomás daczára abból az 5 mázsányi nehéz vaspénztár egész terjedelmében csorzatott. Szerencsére azonban csak a vas volt rajta nehéz, s bankjegyekben igen könnyű volt, noha a benne volt nagy értékről szóló iratok a kárt a tulajdonos részére mégis tetemessé teszik. * Vidékről több küldöttség érkezett Pestre, melyek a beadott fegyvereket kérik vissza , miután sok helyütt a vád annyira elszaporodott, miszerint a lakók biztossága is veszélyeztetve van. * A múlt héten a pest-szolnoki vasútvonalon egy áru fogat bicczent ki a kerékvágásból. Mit azonban nem azért említünk meg, mintha több dolog is ki ne jött volna rendes kerékvágásából , hanem egyedül azon ritkaság végett, mert ezt semmi nagyobb veszély nem követte. * Az óbudai hajógyár tetemesen megnagyobbíttatik, mi oda mutat, miszerint a dunahajózás jövő tavaszra az eddiginél is élénkebbé fog tétetni. * A magyar gazdasági egyesület — mint a P. Z. írja — a városi hatóság által fölhivatott, miszerint azon bizottmány tagjai mellé, mely Pest-Budán az erdőgazdák álladalmi vizsgálatát intézendő, köréből hat alkalmas egyént jelöljön ki. Tegnap érkezett egy vontató hajón az első lisztszállítmány Bécsből. A raktárak iránt a városi hatóság gondoskodott. * Friebeisz Istvántól, ki esküdtek és népjegyzők számára a mult években két igen érdekes munkácskát bocsátott közre, nem sokára ismét egy munka kerül sajtó alá , „utmutató jegyzetek“ czím alatt megyei tisztviselők számára. A közigazgatás jelen bonyolódott helyzetében, a hivatalos eljárások szabályozását és egyszerűsítését czélzó javaslatok kifejtése a legjobb szolgálatot tevén, ajánljuk e munkát az illetők s a hivatalos ügyekben velük érintkező közönség figyelmébe. * Tegnap a „Sevillai borbély“ La Grange asszonynyal utolszor kerülvén szinre, a színházat ismét minden zugában megtölté. Ez estve két extremitás gyakorló vonzerejét a fővárosi közönségre; a nemzetiben, Rossini nagy zenéje, La Grange óriási énekművészete, s a németben Tom Ponce, a törpeség non plus ultrája, s mindegyik megtevé a maga hatását, mind a két ház tömve volt. Ez alkalommal s az előbbi estre a nemzeti színpadon is vettünk egy kis szellemi törpeséget észre, s ez tegnap, Benzának — ki különben igen jeles Buffo — kissé túlvitt játéka volt, melyet a humor s a művészi torzítás teréről a bohóczkodás ponyvájára vitt át, — az előbbeni estvén pedig a sváb táncz , melyet a nemzeti intézet, mint ízléstelent , táncz-repertoirjának csonkítása nélkül kiküszöbölhetne. Tudjuk , hogy azzal czáfoltatunk meg, miszerint ezeknek a közönség nagy része „nagyokat kaczag“ — de mi viszont az intézet egyik fölavatására utalunk, melyet teljesitnie némely tapsok föláldozásával is kötelessége , s ez az ízlés művelése. Legyen csak színházunk mindenkor hű iskolája a közízlésnek , s tapasztalni fogja , miszerint sok megvetéssel fog találkozni, mi most talán hahotára csábít. Szinházunk — áldassék érte a nemzetiség fölébredt nemzője , s az ügyes kezek , melyek dolgait vezérlik — aranykorát kezdi élni; rajta hát, itt az idő, hogy az intézet erejét és hatását minden tekintetben kifejtse! — Gr. W a 11moden a t. n. ö excja s a harmadik hadsereg ideiglenes parancsnokától a következő hirdetmény adatott ki: „Néhány idő óta fegyvereknek eltitkolása miatt gyakrabbi befogatások és büntetések előfordultak, minek oka főleg abban látszik rejteni, hogy a megszabott határidő, melynek lejártáig a fegyvereket büntetlenül átadni lehetett, nem mindenütt kellő időben közzé tétetett, s hogy e határidőnek lefolytával többen büntetéstőli félelem miatt fegyvereiket át nem adták. Ennélfogva hogy mind azoknak, a kik még most is engedélytelenül fegyvereket birnak, azoknak büntetlen átadat hatására alkalom nyujtassék, a hadi főparancsnokság a fegyvereknek büntetésmentes átadására végső határidőül f. é. november utolsó napját azon komoly intés mellett kitűzni elhatározta, hogy mindenkivel, a ki f. évi dec. 1—től kezdve fegyvereknek engedélytelen birtokában meglepetik, kivételes állapot idejére fennálló törvényeknek egész szigorúságát kíméletlenül meg fog éreztetni.“ — Kubinyi Ágoston múzeumi igazgatónál a kúnszentmiklósiak részéről a losoncziak javára 28 ft 11 kr pp. tétetett le a következő kimutatás kíséretében : „A kúnszentmiklósi helv. vall. követők a losoncziak részére oly megjegyzéssel küldik az alább irt összeget, hogy annak fele része a helv. vall. egyháznak adassék. A ref. templom perselyeibe gyűlt alamizsna 16 ft 25 kr. — A reform. egyház pénztára 5 fr. — Négy gymnasium tanuló 24 kr. — Özvegy Szabó Sándorné 20 kr. — Márki Pista 6 kr. —Kálosi Géza 6 kr. — Duzmat András 12 kr. — Özv. Takács Ferenczné 6 kr. — Takács Mihály 10 kr. — Özv. Biró Gergelyné 16 kr. — Özv. Pálinkás Jánosné 26 kr. — Özv. Patai Jánosné 16 kr. — Márki Sándorné 1 fr. — Kerepesi Sándor 6 kr. — Süle István 16 kr. — Kerek József 1 fr. — Lázár Ferencz 24 kr. — Már Benedek 30 kr. — Berta János 10 kr. — Kovács Péter 10 kr. — K. G. 12 kr. — Czuczor Jánosné 6 kr. — Czuczor Pálné 10 kr. — Vas András 10 kr. — M. Balog Istvánná 10 kr. — Összesen 28 ft. 11 kr. p.p. — Pest 1850—i oct. 15-én Kelemen Gergely m. k. a kúnszentmiklósi helv. hitvall. középtanoda tanára.“ — A losonczi Phönix1 ügyében. Miután többen tudakozódnak tőlem, miután módon küldjék be hozzám az előfizetési pénzt, egyszerű válaszom az , hogy a ki magánalkalommal vagy kereskedői utalvány által nem küldheti, tegye azt postára , s főleg tériivény mellett s ily fölirással: a „losoncziak gyámolitására“, — a legbiztosabban juttathatja azt kezeimbe, s erre viszont az előfizetők neveinek kinyomatása , részemről a legjobb nyugtatvány leend. Hogy a nyomatandó példányok száma iránt jó eleve intézkedhessem, s az emlékkönyv már december elején megjelenhessék, az ivtartó urak és hölgyek utólag kéretnek gyűjteményeiket legfölebb a közelgő pesti novemberi vásárra beküldeni. Örömmel értesítem a t. közönséget, hogy több nemeskeblű honfi és honleány, méltányolva vállalatom jótékony és nemzeti czélját, önként ajánlá fel buzgó részvétét az előfizetés gyűjtésében, s még folyvást kérnek tőlem aláirási íveket. Valamint azt sem mulaszthatom el előlegesen tudatni , miszerint íróink részéről máris kitűnő jelességű dolgozatok adattak a „Losonczi Phonix“-be, s a többi közt: Erdélyi János, Garai, Gyulai, Kuthy, Lévai, Nagy Ignácz, Obernyik, Sajó, Szigligeti, Tompa, Vahot Sándor, Vas Gereben, Vörösmarty s még több jó nevű írók műveivel találkozni fog abban az olvasó, sőt szerencsém lesz Petőfi és Vasvári Pál hátrahagyott munkáikból is igen érdekes dolgokat közölhetni, úgy hogy vállalatom pártolói a legélvezetesebb olvasmányra bizton számolhatnak. Minélfogva remélem, hogy olvasóközönségünk emberbaráti és hazafiui részvéte egyenlő leend az Írók buzgalmával, kik a közjó oltárára áldozatot hozni, minden idő és helyzetben szent kötelességüknek tartják. Vahot Imre:Fővárosi napló. (Oct. 19.) — Fővárosunkban mulat jelenleg egy pár nap óta a birodalmi — jelesen kereskedelmi ministerium érdemes tagja, ministeri tanácsos dr. Hock úr, kinek fontos küldetése abban központosul, hogy az austriai birodalomban eddig fönállott tiltó vámrendszernek (prohibitiv System) védvámrendszerré (Schutzsystem) átalakulását előrekészitse és eszközölje. Mely fontos ügy hogy mind Magyarország anyagi érdekével mind e részbeni fölvirágzásával mind a birodalmi egység végrehajtásával — melynek egyik legerősebb alapja leend, szoros összefüggésben áll, azt az avatottak átlátják , s remélhetőleg a magyarok közt is az aziránti természetes meggyőződés a föntisztelt derék miniszeri hivatalnok fáradozása következtében mind szélesebb körben fog elterjedni. * A dunagőzhajózási társaság részvényeseinek rendkívüli közgyűlése az indítványozott javaslat, alapszabályok és üzleti rend megvitatására f. é. nov. 20-án fog megtartatni. A szavazati jogra és ennek gyakorlatára nézve megjegyeztetik, hogy a többi modalitások mellett öt társasági részvénynek bírása képesít hely és szavazati jogra. Austria, Bécs, oct. 17. — Innsbruckba Bregenzből oct. 13-kán érkezett telegráfi tudósítás szerint ő felsége elutazása, mely 14-én volt történendő, továbbra halasztatott. Egy másik sürgöny szerint ő felsége 15-kén délbe fogott Bregenzből elindulni, Dalaasban hálni, 16-kán útközben a Landeckeni zászlóaljat megnézni, éjiszállásra Innsbruckba, s onnan 17-kén reggel tovább szándékozván. — Az „Innsbrucker Zig“ szerint Bregenzben a szász, hanoverai és görögországi királyok megérkezése is váratott. — Hir szerint egy tengerész ujonczozási törvény javaslata már ki van dolgozva. Míg eddig a haditengerészet számára a legénység csaknem kizárólag Dalmatiából és a partvidékből vétetett, ez uj szabály szerint jövendőre minden koronaország egyenlő arányban járuland szükséges mennyiségű tengeri katonák, matrózok és hajómunkások kiállításához. Hogy azonban a születéssel nyert hivatásnak is a szükséges tér engedtessék, önkénytesek is föl fognak tengerészeti szolgálatra vétetni. — Az ,A. A. Z.‘ a császár Bregenzben mulatása, s a látogatására érkezett bajor és württembergi királyokról következőket közöl többi közt: 11-kén császári ebéd adatott a „Posta“ czimü vendéglőben. Ebéd folytán néhány nevezetes áldomáspoharak ürittettek. Előbb császár ő felsége emelt poharat, e szavakkal: „Becses vendégeim, a bajor és würtenbergi két felség, — hű szövetségeseim egésségére !“ — A bajor király élénk hangnyomattal viszonzá: „Csász ö ige egésségére !“ — Ezután a würtembergi király állott föl, s így szólott: „Császár ő felsége megengedi, hogy az austriai hadsereg egészégére poharat emeljek; a vén katona nem barátja a sok szónak, de követi a császár hívását, akárhová. A hadsereg legjobb kívánságát fejezem ki, ha ezt mondom : éljen a császár !“ Erre a császár legszívesb hangon válaszolt: „Köszönöm az egész hadsereg nevében; nekem és a hadseregnek csak legnagyobb becsületünkre válhatik, s büszkék vagyunk rá, ily vitéz bajtársakkal indulni ellenség elé.“ — A .Prager Zig-ban f. h. 16-án közzétett haditörvényszéki ítélet szerint Gabler V. az ,Unioni szerkesztője, egy a bánáti gedsd’armeriát illető czikk miatt 14 napi porkoláb fogságra, s 100 pf. birságra ítéltetett. Külföldi szemle. Ki nem emlékszik Lamartinenak 1848-ban közzétett, s egész Európát fölköltött köriratára ? Most is ő hangoztatja szózatát, de mekkora a különbség ! Akkor egy diadalmas népforradalom tolmácsa szólt a világhoz; most egy elnyomott ország polgárának bús hangja; akkor egy demokratiai respublika legnépszerűbb kormánytagja hirdette a világnak politikai hitvallását; most az élet által népszerütlenitett férfi, hanyatlott s megalázott nemzetéhez intézi intéseit. 1848-ban Lamartine, megnyugtatásul tudtára adá a világnak, hogy a háború nem elve a franczia respublikának, a respublika nem szorul rá, hogy elismertessék, — hogy magát az 1815. szerződések alól emancipálja; továbbá, ha eljöttnek véli némely elnyomott nemzetiség megszabadulásának idejét, akkor fegyverrel is segitendi a népmozgalmakat. — És e volt kormányférfi most a respublika életrevalóságát s életveszélyben nem létét kénytelen mutogatni. Lássuk Lamartine okoskodásai fonalát s biztatásai sarkkövét. Francziaország — úgymond — nem hasonlít Lacedaemonhoz, mely az erőszakos zsarnokságot jelképző istenségek uralma alatt állott; sem Athénéhez, melynek népe néhány szónokaitól vezettetve, néha a bölcseség és hősiség főfokára emelkedett,