Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-22 / 287. szám

Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfői ét ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési dij : f­é­l­­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. É­vne­gy­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott Î ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-lel szám­ittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben szám­ittatik. 287- sz HIVATALOS RÉSZ. Átalános rendeletek a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre néz­ve a pesti egyetemnél. (Folytatás:) VII. Az akadémiai fegyelemről. 64. §. Az akadémiai hatóságok kötelessége, az akadémiai oktatás és élet szabadságait az egyetem czéljával öszhangzatban, mely leginkább a valódi tu­dományosság és jellem művelésében áll, erélyesen vé­deni, de egyszersmind e szabadsággali visszaélést s e czél veszélyeztetését határozottan letartani. Az őket megillető fegyelmi hatalomnak e felügyeletben és azon rendszabályok kibocsátása és végrehajtásában kell nyilatkoznia, melyek átalában vagy a körülmé­nyek által parancsolva vannak, hogy rend és illem az egyetemen fön­artassanak, annak mint tudományos tanintézetnek jelleme megőriztessék, s az egész inté­zetnek úgy mint tagjainak becsülete és méltósága a legszigorúbban föntartassék. 65. §. Az akadémiai hatóságok ez iránti köte­lességeik teljesítéséért felelősek­­, ennélfogva az egye­temhez tartozók mind kötel­ sek nem csak azok ren­deleteinek a legpontosabban engedelmeskedni, hanem köreikben fölszólítás nélkül is a legtevékenyebb köz­­remunkálást fejteni ki. Minden tanulók polgári viszonyaikra , vala­mint büntetés alá eső polgári tényeikre nézve a köz­törvények és hatóságok, a­k­a­d­é­m­i­a­i viseletükre nézve azonban azonfelül a különös akadémiai rendele­tek és fegyelmi rendszabályok és akadémiai hatósá­gok alatt állanak. 66. §. A tanulók átalában mint akadémiai polgá­rok e viszonyaik természetéből folyó illemes magavi­seletre s a fenálló akadémiai törvényeknek vagy az akadémiai hatóságok különös rendeleteinek engedel­mességre kötelesek. Ki ezek ellen vét, ki különösen az akadémiai rend és csend feltűnő megháboritása, vagy a tanczélok végett fenálló intézmények, gyűjte­mények, házi eszközök megcsonkítása által vétkezik, ki folytonos hanyagság vagy illetlen magaviselet, er­kölcstelen vagy boszánlást gerjesztő tények által bo­trányul szolgál, ki az akadémiai hatóságok vagy taní­tók, vagy a rend és csend érdekében működő orgánu­maik, vagy saját iskolatársai ellen sértéseket enged magának, az kihágása mértékéhez képest felelőség alá vonatik. 67. §. Ha valamely tanuló a­z önálló köztörvé­nyek áthágása miatt más mint az akadémiai hatóság által vizsgálat alá vonatik, erről az akadémiai tanács értesítendő, s tett vizsgálat után a hozott ítélet vele közlendő. Ennek lényeges tartalma az egyetemi jegyző­könyvbe beiktatandó és a tett kihágásnak az akadé­miai rendre vagy az egyetem becsületére tett kihatása folytán a tettest az akadémiai hatóság még azonfölül megintheti vagy megróvhatja, vagy a tanpénzmentes­­ségtől, vagy ösztöndíji élvezettől megfoszthatja, vagy körülmények szerint az egyetemtől is elutasithatja. 68. §. Az egyetem vagy valamely tanszak tanu­lói együttvéve nem képeznek testületet, s azért sem rendes gyülekezeteket nem tarthatnak, sem állandó ügyvezetőkkel, vagy folytonos képviselőkkel nem bír­hatnak, sem testületekhez illő működéseket nem gya­korolhatnak. 69. §. A tanulók gyülekezetei köz­helyeken az egyetemi épületen kívül más mint társas czélokra meg nem engedvék; azonban az oktatásra rendelt épület helyiségeiben, és nem rende­sen megújuló, hanem sajátlagos szükség szerint ren­dezett gyűlésekben bizonyos, őket illető akadémiai ügyeket tárgyalhatnak. 70. §. Minden ily gyűléshez a tanácskozási tárgynak följelentése mellett az igazgató helybenha­gyása szükséges. Ez megítéli, váljon a tárgy a 69. §-nak megfe­­lel-e, és ha ilyennek ismeri, s a gyűlés által az aka­démiai rend veszélyeztetve nem látszik, gyűléshelyet rendel. Azok, kik e helybenhagyást kérik, az akadémiai hatóság irányában kezességet vállalnak a rend föntar­­tása és az akadémiai törvényeknek pontos megtartása iránt a gyűlésben. * 71. §. Az igazgató, aligazgató és dékánnak joga a van tanulók gyűlésein jelen lenni; ők a tanulókat meg­inthetik s a gyűlés föloszlatását elrendelik, mihelyt az akadémiai törvényektől vagy a kitűzött czéltól eltér. 72. §. Csak beiktatott tanulóknak van joguk a tanulók gyűléseiben részt venni; be nem iktatott hall­gatók és más egyéneknek az akadémiai hallgatók ki­vételével az azokbani minden részvét s ennélfogva a jelenlét is megtiltatik. E gyűlés okozói (70. §.) e rendszabály meg­tartásáért felelősek. 73. §. Tanulói összeköttetések nincsenek meg­engedve ; e rendszabályra nem az akadémiai, hanem a közpolgári hatóságok ügyelnek. 74. §. Az akadémiai tanács a tanulóknak a bi­zonyos gyűlésekben vagy nem tanulók egyleteibeni részvétet megtilthatja. 75. §. Fegyelmi kihágások büntetéseinek nemei a kihágás ismétlése és nagysága szerint e következők: 1. Megintés és figyelmeztetés a dékán vagy a tanári testület által. 2. Megrovás az igazgató által az akadém­ai ta­nács előtt, azon fenyegetéssel még súlyosítva, hogy ismételt, habár kisebb nemű kihágás esetében az egye­­temtőli kíméletlen elutasítás következendik (consi­lium abeundi). 3. Elutasítás az egyetemtől 1 —4 félévre. 4. Elutasítás az egyetemtől örökre. 5. Elutasítás az összes ausz. egyetemektől örökre. Valamely ösztöndíj, alapítvány vagy tandíjmen­tesség elvesztése nem büntetésül, hanem oly viselet természetes következményeit tekintendő, mely az aka­démiai törvényeknek nem tökéletesen felel meg, tehát minden esetben be kell következnie, hol ily jótékony­ság élvezete feddhetlen viselet föltételéhez van kötve. (Folytatása következik.) October 22-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­a­gy hi­d­at ez a 671. sz. a. Takácsy házban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Érm­eshegyi ház 2.emeletében 2. sz. a. HEM HIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 91. -----------Az idő múltával és a körülmények váratlan fordulatai szerint nem hiányzanak jele­netek, miket nehéz vola egy félév előtt megjó­solni.­ És ezek nagyobb világot vetnek jövőnk ala­kulására, mint az octrogált törvényhozás rend­szeres és összefüggő lépései, melyek — épen azért, mivel az alkotmányos pátensre fektetnek — nem vezethetik járatlan utakra a következetes számitást. E jeleneteket vizsga szemmel kell kisérniök azoknak, kik az alkotmány sánczain őrt állanak, hogy fel­adassék mindnyájoknak, kik az alkot­mányos biztosítékokat veszendőbe menni nem engedik, mikép kölcsönös közeledés, vagy — ha kimondani szabad — kölcsönös alku utján, loyális érzelmekkel ugyan, de kitartó buzgósággal tö­rekedjenek megmenteni azt, minek megmentésé­re egyaránt int jogérzet és kötelesség. Ne hagyjuk befolyásunkat, nemzeti erőnk és értelmiségünk természetes folyását, paralizáltat­­ni azáltal, hogy az egyetemes állam czéljaitól el­vonva segéd karunkat, azon­nal hiedelembe ejtsük a „hatalom”­ kezelőit, mintha velünk és általunk csak gátakat lehetne emelni, nem pedig rögös ös­vényét egyengetni az organisatio munkálatainak. Paloták állnak előttünk. a­ birodalom szélén két tartományt látunk, mely alkalmas tért nyit nagyszerű kísérleteknek, a nélkül hogy az ott lakozó, harczba kevert s egy­mástól elidegenített népfajok elég erkölcsi erővel bírnának üdvös egyensúlyba hozni a legújabb kor reformjait és a történeti és nemzeti jogot. Az első tartomány a kiállott ínségek és ezek után okvetlen bekövetkező szellemi és anyagi ki­merültség által, az utóbbi területének, állandósá­gának, csatlakozásainak bizonytalansága által oly gyönge oldalakat mutat, mint a krisisben fekvő betegek, kik a legmerészebb gyógymódnak nyújt­ják, ha nem is szükségét, de legalább lehetőségét. E két tartomány: Erdély és a Vojvodina. Erdélyben, mint olvassuk, a közigazgatás minden nemeiben és ágazataiban a német nyelv jelentetett ki hivatalosnak. A Vajdaságban, mint szintén olvassuk, az igazságszolgáltatás alsóbb orgánumaira a német nyelv parancsoltatott, meghagyatván a fölsőknek a magyar nyelv ideiglenes használata. Nem akarunk elmélkedni Erdély sorsa fö­lött, miután közös kapcsaink elszaggattattak; de a bánságot és Bácsmegye derék lakóit az alkot­mány , a rendeletek és — kivéve egy jelenték­telen töredéket — a rokonszenv nevében ma­gunkéinak tekintjük mindaddig, m­ig a birodalmi gyűlés s maga a szavazattal megajándékozott pro­­visorius tartomány másképen határoz. Senki se vádoljon álnoksággal , ha nyíltan kimondjuk, mikép mi a bácskai törvénykezés németesítését, azon esetre is, ha a hit való­sulna, csak átmeneti rendszabálynak tekintenék, mely egy jobb jövőig — tehát csak ideiglenesen — azon természetellenes állásból merült föl, melybe a Vojvodina czivódó lakói helyezték. Mert egy hamis elv szerint lehetetlen következe­tesen eljárni. A Vojvodina népfajainak különvá­lásában több üdv fekszik, mint azon ellenkező és kibékithetlen elemek összeszűrésében, de ezen igába, melyről nem mondhatni, hogy „könnyű“, a viszonyok szok­ták őket, nem a kormány szeszé­lyes akarata, és az időpont, melyen az össze nem férő elemeket új csoportozatba helyezhetni, még meg nem érkezett. Innen magyarázhatók a helytelen lépések, melyeknek nyomdokait azon tartományban látjuk; minden ily­en lépéssel a többség azt hiszi, mikép sokat, aránytalanul sokat veszített; a minoritás pedig azt tartja, mikép keveset, aránytalanul ke­veset nyert; mindkettő igazságos okait látja elé­­gületlenségének. Ismételve mondjuk, nem his­szük, hogy a törvénykezés Bécsban állandóan német nyelven folyhasson, miután itt — az alkotmányi patens kihirdetése óta — nem „de lege ferenda“ van szó, hanem csak az a kérdés „quid juris“ ? Azt is akarok mondani, hogy a politikai közigazgatásban könnyebb szerrel s nagyobb si­kerrel használhatni oly nyelvet, mely a lakosok többsége előtt ismeretlen, és méltán örvendhe­tünk, mikép ezen kísérlettől megóvott az alkot­mányos patens ereje. De az igazságszolgáltatás menete sem ren­des, sem üdvös nem lehet, ha az alkalmazandó egyének közt (a többséget tekintve) vagy nem képesekre vagy idegenekre kellene esni a vá­lasztásnak. A védokokat más alkalommal bővebben fog­juk előterjeszthetni. Szavaink czélzata azon intésben fekszik, miszerint kerüljük színét is azon fölfogásnak, mintha jogigényeink méltánylata okvetlen meg­buktatná a jelen kormányzati rendszert s az e­gy­e­­temes monarchiát, nehogy annál könnyebb esz­közökhöz nyúljon a hatalom, hogy terveit nélkülünk és ellenünk kivihesse. Per 4, oct. *t. Megígértük Ritter v. Hohenblum telepítési programmjának ismertetését. Csak főbb vonásaiban közlendjük azt, elő­­leges tudomásul s tájékozásul ennyi elég lesz, mig a megalakulandó társulat igazgatósága tán czélszerünek tartandja tervének egész terjedelmét részletesen a magyar közönséggel is megismer­tetni. A programm bevezetésében elmondatik, mi­szerint azon bizottmány,melynek feladatául tűzetett egy nagyszerű telepítés kiviteléről mint hazánk kibékítésének életkérdéséről ja­vaslatot készíteni, azon indítványt téve, hogy a kormány a colonisatió mielőbbi létesítése érdekében a magyar korona birtokaiból a telepítésre legalkalmasabbakat né­met telepítési­ egyesületeknek leg­kedvezőbb feltételek alatt engedje át, hogy ezekből német coloniákat alakítson. Ez lett volna tehát az érintett bizottmány javaslata­ volt-e, és mi volt reá a határozat ? azt nem tudjuk, s ezért a nélkül hogy legkisebbet is akarnánk a társulat - alakítók jóhírének dero­gálni — szükségesnek véljük itt megemlitni, mi­szerint az ily programotokban első leglényegesb fejezetnek vélnék azt, mely a kormánynak a vál­lalat felöli véleményét, vagy engedélyét tartal­mazná , s ezt annyival is inkább véljük szüksé­gesnek , mert egy alkalommal már tapasztaltuk, hogy ép ily vállalat élére fölhágott egyéniség a kormány nyilt engedélyével dicsekvők programm­jának homlokzatán, jóllehet azt meg nem nyerő, sőt határozottan visszautasittatott. A programmban a társulat feladatául tűzetik: a telepítésre alkalmas nagy földbirtokokat az ál­lamtól és magánosoktól is megvenni, és ezeket községekké alakult bevándorlóknak részletes díj­fizetések mellett újra olykép eladni, hogy a tár­sulatnak előlegezései a folyó­­ kamatokkal, s nyereményosztalékkal bizonyos idő alatt vissza­­térittessenek, s időközben biztosíttassanak. E szerint a társulat czélja magánutok­ elő­segítése magyarországban a német telepítvények­­nek nagyobb földbirtokok összevásárlása által. A társulat állam­: a) alapító, b) pártoló, c) közremunkáló tagokból. Alapító­ja­ T­A­R­C­Z­A. Emléktöredékek úti naplómból. II. V­e­l­e­n­c­z­e. (Folytatás.) A kereskedés s kereszthadak által kelettel közlekedő Velencze látván Byzancziumban a ke­leti kereszténység nagy remekművét, a Justinián építette Sófia nagyszerű templomot, a mindenha­tónak ő is hasonlón dicsőt akart építeni szigetein, hogy ezáltal önmagát is megdicsőitse „honor in honorante.“ Külsejét leginkább érinti a bronzból öntött négy ló, melyeket némelyek szerint Lisippos nagy Sándor egykorúja készített, némelyek szerint e négy ló Korinthusban öntetett, némelyek Nero korábeli romai műnek tartják őket, melyek, mint emlékjelei a diadalnak, Romából Byzanczba ho­zattak, s a köztársaságnak keleti birodalmom­ hi­res győzelme után*) Velenczében a templom tor­náczára felállittattak, mig végre az oroszlán köz­társaság a nagy corsicai hős által 1797-ben meg­­hódittatván, Napoleon a négy lovat, diadala emlé­kéül, Párisba vitele, szerencséje letünte után 1815-ben ezek ismét visszakerülvén, előbbi he­lyükre tétettek. A templom három oldalróli előcsarnoka, a hol még födött fővel sétálhatunk, — az ó­szö­vetségi híres Salamon templomra emlékeztet. E csarnokok egyikében látható szent Márk kopor­sója, kinek csontjai, mint buzgó tisztelet tárgyai, Giustiniano doge alatt állítólag Alexandrából ho­zattak ide. Az aranyban gazdag templom belseje elmúlt századok ezer emlékeit, különösen számtalan by­­zanti s korinthi régiségeket mutat a szemlélőnek. Mindenütt aranyat s drága követ láttak szemeim. Lábaim tartózkodva érinték az agath, jaspis, por­­phir s chalcedon köveket, melyekkel mozaik mű­vészettel a padolalon mindenféle alakok, embe­rek, madarak, virányos tájak összeillesztvék. Ez isteni épitvénynek pazar fénye s nagyszerűsége vallásos érzelem- s buzgósággal tölti be a rom­latlan kebelt. Mi m­agasb itt benn az érzelem! A lélek mennyei szárnyakon emelkedik ég felé! A régi festészet többnyire görög képeket ábrázol, görög fölirásokkal. Padok a templom­ban nincsenek, ha csak a térdeplő zsámolyokat azoknak nem ves­szük. Szóval: ez görög s ke­leti stylben épült egyház. A templom szomszédjában van a mór­ s góth ízléssel tarkázott „Palazzo dúcaié.“ Egyik hom­lokzata a „Piazettá“-ra , másik a tengerre Lidó sziget felé néz. A nagyszerű oszlopok, s külse­jén a csipkefaragás sajátszerű külsőt kölcsönöz­nek a különben már csak agyszerűsége miatt is érdekes épületnek. Udvarában a dogekoronázási ,óriás lépcsők* (scala de’ gigatili) irányában látható nyoma azon oroszlán szobornak, melynek torka nyeli el a vádleveleket, melyek ritkán hazaszeretet, leg­gyakrabban kaján irigység, koszuvágy, káröröm hangján névtelenül írattak, s a tizek ijesztő tit­kos törvényszékéhez naponkint beadattak. A dogepalota belsejének magas, merész íves termeit Tintoretto, Tiziani, Palma, Paolo Veronese, Bassano, s más a velenczei iskola nagymesterei­nek remek olajfestvényeik diszesitik. A színes üvegü nagy ablakok, s a csodaszép mozaik kira­­katu padolat az egésznek saját, némi tündéri színezetet kölcsönöznek. A palota a respublica idejében a doge­ s a köztársasági tanácsnak lak­helyül szolgált. A nagy tanácsteremben jeles mes­teri kezektől ecsetelve tekintgettek alá a velen­­czei dogék. Dandalo után, a lefejeztetett Marino Faliero leendett arczképe helyén, fekete szövet van festve, e fölirattal: „Hic est locus Marino Falieri decapitati pro eriminibus.“ A követségi s tanácskozási termekben még a köztársaságból­ bútorok láthatók. Mostanában csak a palota fölügyelő lakik a „Palazzo dúcaié“ ban. A nagy termek viszhangozzák a sok utazó halk kopogását. „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?“ „Tempi passati“ mint II József mondá egykor e termekben, midőn, t. i. figyel­meztetők itt öt a képre, mely Fridrik császárt a pápa lábaihoz borulva ábrázolja, könyörögve egy­házi átoktóli fölmentéseért. (Folytatása következik,') *) 1203-ban a franczia hadak segélyével foglalá el a 90 éves Candale doge a keleti birodalom fővárosát Byzancziumot. Histoire des eroisades. Michaud. Egyveleg. — A belgák királynéja Lujza, ki October 11-én Ostendeban meghalt, Lajos­ Fülöp király legidősebb leánya, született Palermoban, april 30-án 1812. Leopold belgák királyához férj­hez ment Compiegneben, aug. 9. 1832-ben, s há­rom gyermeket hagyott hátra. Ezek: L­e­o­p­o­l­d brabantziai herczeg s koronaörökös szül. april 9. 1835-ben, Filep flandriai gróf, szül. mart. 24. 1837-ben, és Mária Sa­r­o­lta szül. junius 7. 1840-ben. — Svéczia népességét jelenleg 3Y2 millió lélekre számítják. — Az 1849—ik év folytában Angliából kö­vetkező számú tézisök, missionariusok küldettek ki: az egyházi térítési társulattól 137, zsidók megtérítésére 78, a keresztyénségnek a föld más részeiben terjesztésére 334, a methodistáktól 368, a skórziai reform egyháztól 150, különböző fele­­kezetektől 100.

Next