Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-22 / 287. szám
Pest, Kedd, Megjelenik e lap hétfői ét ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott Î ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-lel számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 287- sz HIVATALOS RÉSZ. Átalános rendeletek a tanszaktanulmányok s az akadémiai fegyelemre nézve a pesti egyetemnél. (Folytatás:) VII. Az akadémiai fegyelemről. 64. §. Az akadémiai hatóságok kötelessége, az akadémiai oktatás és élet szabadságait az egyetem czéljával öszhangzatban, mely leginkább a valódi tudományosság és jellem művelésében áll, erélyesen védeni, de egyszersmind e szabadsággali visszaélést s e czél veszélyeztetését határozottan letartani. Az őket megillető fegyelmi hatalomnak e felügyeletben és azon rendszabályok kibocsátása és végrehajtásában kell nyilatkoznia, melyek átalában vagy a körülmények által parancsolva vannak, hogy rend és illem az egyetemen fönartassanak, annak mint tudományos tanintézetnek jelleme megőriztessék, s az egész intézetnek úgy mint tagjainak becsülete és méltósága a legszigorúbban föntartassék. 65. §. Az akadémiai hatóságok ez iránti kötelességeik teljesítéséért felelősek, ennélfogva az egyetemhez tartozók mind kötel sek nem csak azok rendeleteinek a legpontosabban engedelmeskedni, hanem köreikben fölszólítás nélkül is a legtevékenyebb közremunkálást fejteni ki. Minden tanulók polgári viszonyaikra , valamint büntetés alá eső polgári tényeikre nézve a köztörvények és hatóságok, akadémiai viseletükre nézve azonban azonfelül a különös akadémiai rendeletek és fegyelmi rendszabályok és akadémiai hatóságok alatt állanak. 66. §. A tanulók átalában mint akadémiai polgárok e viszonyaik természetéből folyó illemes magaviseletre s a fenálló akadémiai törvényeknek vagy az akadémiai hatóságok különös rendeleteinek engedelmességre kötelesek. Ki ezek ellen vét, ki különösen az akadémiai rend és csend feltűnő megháboritása, vagy a tanczélok végett fenálló intézmények, gyűjtemények, házi eszközök megcsonkítása által vétkezik, ki folytonos hanyagság vagy illetlen magaviselet, erkölcstelen vagy boszánlást gerjesztő tények által botrányul szolgál, ki az akadémiai hatóságok vagy tanítók, vagy a rend és csend érdekében működő orgánumaik, vagy saját iskolatársai ellen sértéseket enged magának, az kihágása mértékéhez képest felelőség alá vonatik. 67. §. Ha valamely tanuló az önálló köztörvények áthágása miatt más mint az akadémiai hatóság által vizsgálat alá vonatik, erről az akadémiai tanács értesítendő, s tett vizsgálat után a hozott ítélet vele közlendő. Ennek lényeges tartalma az egyetemi jegyzőkönyvbe beiktatandó és a tett kihágásnak az akadémiai rendre vagy az egyetem becsületére tett kihatása folytán a tettest az akadémiai hatóság még azonfölül megintheti vagy megróvhatja, vagy a tanpénzmentességtől, vagy ösztöndíji élvezettől megfoszthatja, vagy körülmények szerint az egyetemtől is elutasithatja. 68. §. Az egyetem vagy valamely tanszak tanulói együttvéve nem képeznek testületet, s azért sem rendes gyülekezeteket nem tarthatnak, sem állandó ügyvezetőkkel, vagy folytonos képviselőkkel nem bírhatnak, sem testületekhez illő működéseket nem gyakorolhatnak. 69. §. A tanulók gyülekezetei közhelyeken az egyetemi épületen kívül más mint társas czélokra meg nem engedvék; azonban az oktatásra rendelt épület helyiségeiben, és nem rendesen megújuló, hanem sajátlagos szükség szerint rendezett gyűlésekben bizonyos, őket illető akadémiai ügyeket tárgyalhatnak. 70. §. Minden ily gyűléshez a tanácskozási tárgynak följelentése mellett az igazgató helybenhagyása szükséges. Ez megítéli, váljon a tárgy a 69. §-nak megfelel-e, és ha ilyennek ismeri, s a gyűlés által az akadémiai rend veszélyeztetve nem látszik, gyűléshelyet rendel. Azok, kik e helybenhagyást kérik, az akadémiai hatóság irányában kezességet vállalnak a rend föntartása és az akadémiai törvényeknek pontos megtartása iránt a gyűlésben. * 71. §. Az igazgató, aligazgató és dékánnak joga a van tanulók gyűlésein jelen lenni; ők a tanulókat meginthetik s a gyűlés föloszlatását elrendelik, mihelyt az akadémiai törvényektől vagy a kitűzött czéltól eltér. 72. §. Csak beiktatott tanulóknak van joguk a tanulók gyűléseiben részt venni; be nem iktatott hallgatók és más egyéneknek az akadémiai hallgatók kivételével az azokbani minden részvét s ennélfogva a jelenlét is megtiltatik. E gyűlés okozói (70. §.) e rendszabály megtartásáért felelősek. 73. §. Tanulói összeköttetések nincsenek megengedve ; e rendszabályra nem az akadémiai, hanem a közpolgári hatóságok ügyelnek. 74. §. Az akadémiai tanács a tanulóknak a bizonyos gyűlésekben vagy nem tanulók egyleteibeni részvétet megtilthatja. 75. §. Fegyelmi kihágások büntetéseinek nemei a kihágás ismétlése és nagysága szerint e következők: 1. Megintés és figyelmeztetés a dékán vagy a tanári testület által. 2. Megrovás az igazgató által az akadémai tanács előtt, azon fenyegetéssel még súlyosítva, hogy ismételt, habár kisebb nemű kihágás esetében az egyetemtőli kíméletlen elutasítás következendik (consilium abeundi). 3. Elutasítás az egyetemtől 1 —4 félévre. 4. Elutasítás az egyetemtől örökre. 5. Elutasítás az összes ausz. egyetemektől örökre. Valamely ösztöndíj, alapítvány vagy tandíjmentesség elvesztése nem büntetésül, hanem oly viselet természetes következményeit tekintendő, mely az akadémiai törvényeknek nem tökéletesen felel meg, tehát minden esetben be kell következnie, hol ily jótékonyság élvezete feddhetlen viselet föltételéhez van kötve. (Folytatása következik.) October 22-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagy hidat ez a 671. sz. a. Takácsy házban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiacz sarkán 53. sz. a. Érmeshegyi ház 2.emeletében 2. sz. a. HEM HIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 91. -----------Az idő múltával és a körülmények váratlan fordulatai szerint nem hiányzanak jelenetek, miket nehéz vola egy félév előtt megjósolni. És ezek nagyobb világot vetnek jövőnk alakulására, mint az octrogált törvényhozás rendszeres és összefüggő lépései, melyek — épen azért, mivel az alkotmányos pátensre fektetnek — nem vezethetik járatlan utakra a következetes számitást. E jeleneteket vizsga szemmel kell kisérniök azoknak, kik az alkotmány sánczain őrt állanak, hogy feladassék mindnyájoknak, kik az alkotmányos biztosítékokat veszendőbe menni nem engedik, mikép kölcsönös közeledés, vagy — ha kimondani szabad — kölcsönös alku utján, loyális érzelmekkel ugyan, de kitartó buzgósággal törekedjenek megmenteni azt, minek megmentésére egyaránt int jogérzet és kötelesség. Ne hagyjuk befolyásunkat, nemzeti erőnk és értelmiségünk természetes folyását, paralizáltatni azáltal, hogy az egyetemes állam czéljaitól elvonva segéd karunkat, azonnal hiedelembe ejtsük a „hatalom” kezelőit, mintha velünk és általunk csak gátakat lehetne emelni, nem pedig rögös ösvényét egyengetni az organisatio munkálatainak. Paloták állnak előttünk. a birodalom szélén két tartományt látunk, mely alkalmas tért nyit nagyszerű kísérleteknek, a nélkül hogy az ott lakozó, harczba kevert s egymástól elidegenített népfajok elég erkölcsi erővel bírnának üdvös egyensúlyba hozni a legújabb kor reformjait és a történeti és nemzeti jogot. Az első tartomány a kiállott ínségek és ezek után okvetlen bekövetkező szellemi és anyagi kimerültség által, az utóbbi területének, állandóságának, csatlakozásainak bizonytalansága által oly gyönge oldalakat mutat, mint a krisisben fekvő betegek, kik a legmerészebb gyógymódnak nyújtják, ha nem is szükségét, de legalább lehetőségét. E két tartomány: Erdély és a Vojvodina. Erdélyben, mint olvassuk, a közigazgatás minden nemeiben és ágazataiban a német nyelv jelentetett ki hivatalosnak. A Vajdaságban, mint szintén olvassuk, az igazságszolgáltatás alsóbb orgánumaira a német nyelv parancsoltatott, meghagyatván a fölsőknek a magyar nyelv ideiglenes használata. Nem akarunk elmélkedni Erdély sorsa fölött, miután közös kapcsaink elszaggattattak; de a bánságot és Bácsmegye derék lakóit az alkotmány , a rendeletek és — kivéve egy jelentéktelen töredéket — a rokonszenv nevében magunkéinak tekintjük mindaddig, mig a birodalmi gyűlés s maga a szavazattal megajándékozott provisorius tartomány másképen határoz. Senki se vádoljon álnoksággal , ha nyíltan kimondjuk, mikép mi a bácskai törvénykezés németesítését, azon esetre is, ha a hit valósulna, csak átmeneti rendszabálynak tekintenék, mely egy jobb jövőig — tehát csak ideiglenesen — azon természetellenes állásból merült föl, melybe a Vojvodina czivódó lakói helyezték. Mert egy hamis elv szerint lehetetlen következetesen eljárni. A Vojvodina népfajainak különválásában több üdv fekszik, mint azon ellenkező és kibékithetlen elemek összeszűrésében, de ezen igába, melyről nem mondhatni, hogy „könnyű“, a viszonyok szokták őket, nem a kormány szeszélyes akarata, és az időpont, melyen az össze nem férő elemeket új csoportozatba helyezhetni, még meg nem érkezett. Innen magyarázhatók a helytelen lépések, melyeknek nyomdokait azon tartományban látjuk; minden ilyen lépéssel a többség azt hiszi, mikép sokat, aránytalanul sokat veszített; a minoritás pedig azt tartja, mikép keveset, aránytalanul keveset nyert; mindkettő igazságos okait látja elégületlenségének. Ismételve mondjuk, nem hisszük, hogy a törvénykezés Bécsban állandóan német nyelven folyhasson, miután itt — az alkotmányi patens kihirdetése óta — nem „de lege ferenda“ van szó, hanem csak az a kérdés „quid juris“ ? Azt is akarok mondani, hogy a politikai közigazgatásban könnyebb szerrel s nagyobb sikerrel használhatni oly nyelvet, mely a lakosok többsége előtt ismeretlen, és méltán örvendhetünk, mikép ezen kísérlettől megóvott az alkotmányos patens ereje. De az igazságszolgáltatás menete sem rendes, sem üdvös nem lehet, ha az alkalmazandó egyének közt (a többséget tekintve) vagy nem képesekre vagy idegenekre kellene esni a választásnak. A védokokat más alkalommal bővebben fogjuk előterjeszthetni. Szavaink czélzata azon intésben fekszik, miszerint kerüljük színét is azon fölfogásnak, mintha jogigényeink méltánylata okvetlen megbuktatná a jelen kormányzati rendszert s az egyetemes monarchiát, nehogy annál könnyebb eszközökhöz nyúljon a hatalom, hogy terveit nélkülünk és ellenünk kivihesse. Per 4, oct. *t. Megígértük Ritter v. Hohenblum telepítési programmjának ismertetését. Csak főbb vonásaiban közlendjük azt, előleges tudomásul s tájékozásul ennyi elég lesz, mig a megalakulandó társulat igazgatósága tán czélszerünek tartandja tervének egész terjedelmét részletesen a magyar közönséggel is megismertetni. A programm bevezetésében elmondatik, miszerint azon bizottmány,melynek feladatául tűzetett egy nagyszerű telepítés kiviteléről mint hazánk kibékítésének életkérdéséről javaslatot készíteni, azon indítványt téve, hogy a kormány a colonisatió mielőbbi létesítése érdekében a magyar korona birtokaiból a telepítésre legalkalmasabbakat német telepítési egyesületeknek legkedvezőbb feltételek alatt engedje át, hogy ezekből német coloniákat alakítson. Ez lett volna tehát az érintett bizottmány javaslata volt-e, és mi volt reá a határozat ? azt nem tudjuk, s ezért a nélkül hogy legkisebbet is akarnánk a társulat - alakítók jóhírének derogálni — szükségesnek véljük itt megemlitni, miszerint az ily programotokban első leglényegesb fejezetnek vélnék azt, mely a kormánynak a vállalat felöli véleményét, vagy engedélyét tartalmazná , s ezt annyival is inkább véljük szükségesnek , mert egy alkalommal már tapasztaltuk, hogy ép ily vállalat élére fölhágott egyéniség a kormány nyilt engedélyével dicsekvők programmjának homlokzatán, jóllehet azt meg nem nyerő, sőt határozottan visszautasittatott. A programmban a társulat feladatául tűzetik: a telepítésre alkalmas nagy földbirtokokat az államtól és magánosoktól is megvenni, és ezeket községekké alakult bevándorlóknak részletes díjfizetések mellett újra olykép eladni, hogy a társulatnak előlegezései a folyó kamatokkal, s nyereményosztalékkal bizonyos idő alatt visszatérittessenek, s időközben biztosíttassanak. E szerint a társulat czélja magánutok elősegítése magyarországban a német telepítvényeknek nagyobb földbirtokok összevásárlása által. A társulat állam: a) alapító, b) pártoló, c) közremunkáló tagokból. Alapítója TARCZA. Emléktöredékek úti naplómból. II. Velencze. (Folytatás.) A kereskedés s kereszthadak által kelettel közlekedő Velencze látván Byzancziumban a keleti kereszténység nagy remekművét, a Justinián építette Sófia nagyszerű templomot, a mindenhatónak ő is hasonlón dicsőt akart építeni szigetein, hogy ezáltal önmagát is megdicsőitse „honor in honorante.“ Külsejét leginkább érinti a bronzból öntött négy ló, melyeket némelyek szerint Lisippos nagy Sándor egykorúja készített, némelyek szerint e négy ló Korinthusban öntetett, némelyek Nero korábeli romai műnek tartják őket, melyek, mint emlékjelei a diadalnak, Romából Byzanczba hozattak, s a köztársaságnak keleti birodalmom hires győzelme után*) Velenczében a templom tornáczára felállittattak, mig végre az oroszlán köztársaság a nagy corsicai hős által 1797-ben meghódittatván, Napoleon a négy lovat, diadala emlékéül, Párisba vitele, szerencséje letünte után 1815-ben ezek ismét visszakerülvén, előbbi helyükre tétettek. A templom három oldalróli előcsarnoka, a hol még födött fővel sétálhatunk, — az ószövetségi híres Salamon templomra emlékeztet. E csarnokok egyikében látható szent Márk koporsója, kinek csontjai, mint buzgó tisztelet tárgyai, Giustiniano doge alatt állítólag Alexandrából hozattak ide. Az aranyban gazdag templom belseje elmúlt századok ezer emlékeit, különösen számtalan byzanti s korinthi régiségeket mutat a szemlélőnek. Mindenütt aranyat s drága követ láttak szemeim. Lábaim tartózkodva érinték az agath, jaspis, porphir s chalcedon köveket, melyekkel mozaik művészettel a padolalon mindenféle alakok, emberek, madarak, virányos tájak összeillesztvék. Ez isteni épitvénynek pazar fénye s nagyszerűsége vallásos érzelem- s buzgósággal tölti be a romlatlan kebelt. Mi magasb itt benn az érzelem! A lélek mennyei szárnyakon emelkedik ég felé! A régi festészet többnyire görög képeket ábrázol, görög fölirásokkal. Padok a templomban nincsenek, ha csak a térdeplő zsámolyokat azoknak nem vesszük. Szóval: ez görög s keleti stylben épült egyház. A templom szomszédjában van a mór s góth ízléssel tarkázott „Palazzo dúcaié.“ Egyik homlokzata a „Piazettá“-ra , másik a tengerre Lidó sziget felé néz. A nagyszerű oszlopok, s külsején a csipkefaragás sajátszerű külsőt kölcsönöznek a különben már csak agyszerűsége miatt is érdekes épületnek. Udvarában a dogekoronázási ,óriás lépcsők* (scala de’ gigatili) irányában látható nyoma azon oroszlán szobornak, melynek torka nyeli el a vádleveleket, melyek ritkán hazaszeretet, leggyakrabban kaján irigység, koszuvágy, káröröm hangján névtelenül írattak, s a tizek ijesztő titkos törvényszékéhez naponkint beadattak. A dogepalota belsejének magas, merész íves termeit Tintoretto, Tiziani, Palma, Paolo Veronese, Bassano, s más a velenczei iskola nagymestereinek remek olajfestvényeik diszesitik. A színes üvegü nagy ablakok, s a csodaszép mozaik kirakatu padolat az egésznek saját, némi tündéri színezetet kölcsönöznek. A palota a respublica idejében a doge s a köztársasági tanácsnak lakhelyül szolgált. A nagy tanácsteremben jeles mesteri kezektől ecsetelve tekintgettek alá a velenczei dogék. Dandalo után, a lefejeztetett Marino Faliero leendett arczképe helyén, fekete szövet van festve, e fölirattal: „Hic est locus Marino Falieri decapitati pro eriminibus.“ A követségi s tanácskozási termekben még a köztársaságból bútorok láthatók. Mostanában csak a palota fölügyelő lakik a „Palazzo dúcaié“ ban. A nagy termek viszhangozzák a sok utazó halk kopogását. „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?“ „Tempi passati“ mint II József mondá egykor e termekben, midőn, t. i. figyelmeztetők itt öt a képre, mely Fridrik császárt a pápa lábaihoz borulva ábrázolja, könyörögve egyházi átoktóli fölmentéseért. (Folytatása következik,') *) 1203-ban a franczia hadak segélyével foglalá el a 90 éves Candale doge a keleti birodalom fővárosát Byzancziumot. Histoire des eroisades. Michaud. Egyveleg. — A belgák királynéja Lujza, ki October 11-én Ostendeban meghalt, Lajos Fülöp király legidősebb leánya, született Palermoban, april 30-án 1812. Leopold belgák királyához férjhez ment Compiegneben, aug. 9. 1832-ben, s három gyermeket hagyott hátra. Ezek: Leopold brabantziai herczeg s koronaörökös szül. april 9. 1835-ben, Filep flandriai gróf, szül. mart. 24. 1837-ben, és Mária Sarolta szül. junius 7. 1840-ben. — Svéczia népességét jelenleg 3Y2 millió lélekre számítják. — Az 1849—ik év folytában Angliából következő számú tézisök, missionariusok küldettek ki: az egyházi térítési társulattól 137, zsidók megtérítésére 78, a keresztyénségnek a föld más részeiben terjesztésére 334, a methodistáktól 368, a skórziai reform egyháztól 150, különböző felekezetektől 100.