Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-23 / 314. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 ft 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 314. sz. , november 23-kán 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében fnagy hidat ez a 671. sz. a. Takácsyházban és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken rinden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiaca sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. darabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A pénzügyministernek 1850—ki September 18-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, mely által azon határozatok állapíttatnak meg, melyek a Magyar-, Horvát- és Tótországot, Szerbvajdaságot, temesi bánságot és Erdélyországot a többi koronaországoktól elválasztó közbenső vámvonal megszüntetése után az ezen vonal által elválasztott országrészekkel kereskedésre nézve ideiglenesen még hatályban maradnak. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapban 1850-ből, CXXII. darab, 352. sz., kiadatott 1850-ki September 19-dikén.) Az 1850-ki junius 7-kén kelt legfelsőbb nyíltparancsra *) vonatkozólag, mely által a Magyar- Horvát- és Tótországot, Szerbvajdaságot s temesi bánságot és Erdélyországot a többi koronaországoktól elválasztó közbenső vámvonalnak megszüntetése, a forgalom teljes szabadsága alól a 2. és 4. pontokban tett néhány kivételek fentartása mellett Octóber 1 - jére határoztatott, a ministertanács határozatai következtében, a közbenső vámvonalom forgalomra nézve ama határozatok tűzetnek ki, melyek 1850-diki October 1 -től kezdve, az érintett vonal által elválasztott országok közvetett megadóztatásában egyenlőségnek tökéletes helyreállításáig érvényesek lesznek, jelesen : 1. §. A dohánylevelektől két forintnyi és a dohánygyártmányoktól két forint 30 krnyi összeg fizetendő bécsi nettó fontonként a közbenső vámvonalon keresztül azon országokba való vitelnél, melyekben a dohány-egyedáruság fönáll. 2. §. A konyhasónak a közvámvonalok be- és kivitelére nézve az eddigi rendeletek maradnak hatályban. 3. §. A fogyasztási adó a közbenső vámvonalon keresztüli bevitel alkalmával azon koronaországokba, melyekben az adónak ezen neme fönáll, következő: 1 A sörtől, jelesen a bevitelnél a) Galicziába , egy alsó-austriai adótól, vagy 120 sporco fonttól 30 kr. , és igy egy sporco mázsától 25 krajezár. b) A többi koronaországokba , egy alsó-austriai akótól 45 kr. vagy egy sporco mázsától 37i/1 kr. 2. Pálinkától és mindennemű égetett szeszes folyadéktól egy alsó-austriai 40 pinzes akótól 4 frt 30 kr. vagy egy sporco mázsától 3 ft 45 kr. 3. Fris, besózott, vagy füstölt hústól különbség nélkül egy sporco mázsától 25 krajczár. 4. §. A portékáknak a közbenső vámvonalon keresztüli be- kivitele, legyenek bár azok illetékkötelesek vagy sem, csupán a vámutakon és a vámvonalakon, éjjeli portékaszállításra nézve fenálló rendszabályok értelmében történik. A portékák azon nyilatkozattal állítandók a vámhivatalhoz, váljon a jelen szabály értelmében illetékfizetés, ellenőrködés (6. §.) vagy tilalom (2. §. alá eső tárgyak vitetnek-e s mily mennyiségben a közbenső vámvonalon keresztül. A hivatal hivatalos eljárásában ezen állítás valódiságának kitudására szorítkozik. Ha a portéka szállítmány nem ilynemű tárgyakból áll, ez hivatalos kiadvány nélkül bocsátandó tovább. 5. §. A Magyar-, Erdély-, Horvát- és Tótországból a közbenső vámvonalon keresztül a többi országokba utazók is kötelesek a vámhivatalnál az érintett nyilatkozatot megtenni és podgyászukat a vámhivatali eljárás alá vetni. Azon utasok , kik ellenkező irányban utaznak a közbenső vámvonalon keresztül, ezen határozatokhoz kötve nincsenek. 6. §. A közbenső vámvonalon keresztülvitelkor ellenőrködési hivatalos eljárás alá eső portékák következők : 1. Czukor és kávé ; 2. Átszállítási javak, melyek külföldről vagy a vámvidékből kizárt helyről vitetnek a közbenső vámvonalon keresztül. Ezen portékák a közbenső vámvonali vámhivatal elé állítandók, és itt az ellenörködési kötelezettség alá eső portékák vagy átszállítási javaknak a közbenső hivataloknak bejentésére nézve megszabott hivatalos eljárás alá vonandók. Krauss. A vallás- és közoktatási ministeriumnak 1850-kiact. 4-kén kelt rendelete, melylyel a magyarországi jogakadémiák tárgyában az 1850-ki September 29-kén kelt legfelsőbb határozványnyal helybenhagyott ideiglenes rendszabály tétetik közhírré. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapban 1850-ből, CXXXIV. darab, 380. szám, kiadatott 1850-kiad. 13. Ö fige., a vallás- és közoktatási minister előterjesztésére, 1850-ki sept. 29-kén kelt legfelsőbb határozványával, a magyarországi jogakademiák tárgyában, a következő ideiglenes rendszabályt méltóztatott jóváhagyni : Ideiglenes rendszabály a magyarországi jogakademiák tárgyában. A tudományok és tényleges törvényhozás haladásába tökéletesen avatott derék álladalmi tisztviselők és ügyvédeknek nagy mértékbeni szüksége tekintetéből, a pozsoni, kassai és nagyváradi k. jogakadémiák újonnan szerveztetek. A győri jogakadémia további rendelkezésig zárva marad. 2. §. Az álladalmi igazgatóság által újonnan szervezett akadémiák ezentúl „cs. kir. jogakademia“ nevet viselendnek, és a mennyiben saját és alapítványi tőkéik költségeik fedezésére elegendők nem volnának, javadalmat az álladalmi kincstárból fognak kapni. 3. §. Aki a jog és államtudományi tanulmányokat az álladalmi szolgálatba, az ügyvédségbe vagy jegyzőségbe való felvétel, avagy a jogtudorság elnyerése czéljából szándékozik végezni, a jogakadémián rendesen csak két évet tölthet azon hatállyal, hogy neki ezen idő a fellebbi czélokból a törvény által tőle követelt tanulmányi időbe beszámíttassék. A jelek ahhoz képest, amint a törvények ezen utóbb érintett időt 3 vagy 4 évben állapítják meg, az ezen intézetekben végzett tanulmányait az austriai egyetemek egyikének egy vagy két évi látogatása által köteles kiegészítni. 4. §. Csupán azok, kik az 1849-50 iskolaévben ezen akadémiák egyikében már jog- és államtudományi tanulmányaik második évfolyamát teljesen bevégezték, és e felől kielégítő vizsgálati vagy iskolalátogatási bizonyítványokat nyertek, folytathatják azokban még az 1850—51 iskolaévben is tanulmányaikat oly hatállyal, hogy az általuk azokban töltött mind a három év a törvény által feltételezett tanulmányi évekbe számíttatandik, és az egyetem látogatására nem köteleztetendnek mindaddig, míg Magyarországban három évi tanulmányi idő az elméleti álla— dalmi vizsgálatra való bocsátásra átalában elegendő leend. Ilyenkor azonban feltétetik, hogy a tanuló az 1850-51 évben, a még eddig vagy épen nem, vagy nem egyenlő terjedelemben hallgatott leczkékre egy féléven át naponkint legalább két, a többire pedig három órát fordít és belőlük magát a kiszabott vizsgálatoknak alája veti. 5. §. A 3 — 4-dik §§-ban kijelölt korlátok közt az ezen akadémiákban szabályszerűleg töltött tanulmányi évek a közszolgálatba való lépés, az ügyvédségbe és jegyzőségbe való felvétel és a tudorság elnyerése tekintetében , az egész monarchia terjedelmében ugyanazon hatállyal bírnak, mintha ezek valamely austriai egyetemben töltettek volna. 6. §. A püspöki és evangelicus tanintézetek, melyekben jog és államtani tudományok taníttatnak, mint magánintézetek a köztörvények s különösen a magánoktatás iránt 1850-ki junius 27-kén kelt ideiglenes törvény korlátai közt önállásukban sértetlenül maradnak, és bennük az 1849-50 évig kirekesztőleg, a jog és államtudományoknak szentelt évek, az elméleti álladalmi vizsgálat iránt 1850-diki július 30. kelt ideiglenes törvény 52. §. értelmében, a közszolgálati vagy jogtudorsági jelenteknek, az általuk kimutatandó tanulmányévekbe beszámíttatnak. Az 1850-51 iskolaévtől kezdve azonban ezen beszámításnak további hatálya és az ezekben végzett jog- és államtudományi tanulmányok felöl kiadandó bizonyítványainak álladalmi érvényessége különös tárgyalásoknak tartatik fenn, melyeknek eredménye esetenként közhírré fog tétetni. Ez következő feltételekhez fog köttetni: 1. hogy a jelöltek a jog- és államtudományi tanulmányokba való lépés előtt magukat az egyetembe vagy cs. k. jogakadémiába való lépésre megkivántató érettségi vizsgálatnak alája vetették, 2. hogy ők ezen intézetek leczkéit mint nyilvános tanulók látogatták és a vizsgálatokat jó sikerrel végezték légyen, 3. hogy a tanulmányok ezen intézetekben lényegükben az itt a cs. k. akadémiákra nézve kiszabott szabályokhoz legyenek alkalmazva, és rendszerint a 16-ik §-ban kijelölt minden tanulmányi tárgyak az ott kitűzött terjedelemben legalább négy alkalmazott tanító által taníttassanak, végre (Folytatása következik.) *) Lásd országos törvény- és kormánylap, XV. darab 160. sz. 235. lap. HRMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 22. A most fönálló kormányrendszerek ellenei újra mozgásban vannak, s úgy látszik, közelebbről , munkásságukat megköltöztették. A rajna melléki német zendülés egyik, tollal kitűnő s kardot is forgató vezetőjének Kinkeinek a spandaui börtönből rejtélyes körülmények közt kiszabadulása, s az olasz felforgatók feje Mazzini által tervezett és földjéitől igényelt 10 millió frank kölcsönnek Londonban aláírás útján létrejövése, sőt mint némely lapok állítják 30 milliónak is könnyen begyülhetése, mint szintén más események, kivált a demokratától izgatott német földön, kapcsolatban a pénzárfolyamnak szünteleni ingadozásával, sőt legközelebbről roszabbra fordulásával, az arany és ezüst agro fölebb szökésével, oly jelenetek, mik a közügyekről gondolkozni szeretők figyelmét méltán magukra vonják. Ez és ily tények összetalálkozása csupán történetesnek alig képzelhető, annak elvilázhatlanul mélyebben fekvő oka van. Ez oka fölforgató pártnak különböző országokban titkon ugyan, de mégis látható sikerrel működése, s általa mind pénzben, mind más áldozatokban oly erőnek kifejtése, mi újra némi hatalom és befolyásra emelkedését mutatja, s a félelemre hajlandóknak, vagy kétkedőknek alkalmat ad kormányokra, mint több országokra kiáradható veszélyt s trónok biztosságát, mint népek csendességét megingatható következések beállását sejteni. Hogy az elősorolt tények a vigyázatot és előkészületet a kormányok részéről sürgetővé, az ezekkel egyetértést pedig a népeknek mellőzhetlen kötelességévé teszik, — ez világos és kétségbe nem hozható igazság. A pusztító, és országok és nemzetek jólétét virágzását romokba döntő tűz harapozását és elterjedését meggátolni a kormányok, mint népeknek szorosan összeolvadott kölcsönös érdeke kívánja. Ebben látjuk különösen a békének, minden, bármely oldalról jövő gonosz és fondorkodó mesterkedések s cselszövések daczára is, meg nem rendíthető biztosítékát. A fenérintett, nem egészen megvetendő titkos ellenség a folyvást tartó hadikészületeket és seregmozdulatokat a mint szükségessé, úgy érthetővé is teszi. A vigyázat és szemesség egy időben sem fölösleges — most életföntartási kötelesség. A béke, a háborítatlanul megőrzendő béke annak egyedüli föltétele. A kabineteknek az időjére nem ismerhető viszonyait fölfogó bölcsesége, a népeknek egy Európát lángba borítandó háborúban koczkára tett jövendője az iránt kezességet nyújtanak. Annál inkább, mert a száraz európai három főhatalmasság az austriai és orosz császári udvarok, mint a franczia köztársaság kormány teljes egyetértésben vannak a közbéke megőrzése fentartása nagy kötelességében, s eziránti komoly elhatározásukban kételkedni nem lehet. Poroszország tehát száraz európai természetes szövetségeseitől elhagyva harczias buzgóságával, hadi vágyával alkalmasint egyedül áll — mert ha Angliára biztosan számíthatna is, mit még most erősítni nem lehet, a hatalmas szigetország egyenes és közvetlen gyámolítást hadierő küldésével neki alig nyújthatna, vagy lenne nyújtani hajlandó, legfeljebb pénzsegéllyel, subsidium - adással mozdítaná elő nagyravágyó terveit. Poroszországnak tehát, vagy a porosz kormánynak, mely — mondjuk ki tisztán — a múltakat bizonyosan nem felejtő népe sympathiájá a nem számithat—csak egy, de igen veszélyes szóra adatik ki s küldetik szét a Magyarországot illető orsz. törv. a korm. lap XXVIII. d. darabja. Tartalma 397. sz. a. a cs polg. teljhatalmú biztos 1850 oct. 30. kelt bocsátványa az épületadónak Magyarkoronaországban az 1850— l közig. évre kiveését tárgyszó 1850 mart. 4 kics. nyiltparancs végrehajtását illetőleg. TÁRCZA. Ruthen nemzetiségügyi igazolás. (Folytatás.) De a nyíregyházi czikkiró azon botránkozik, hogy a m. oroszok néhányai gymnasialis s egyetemi tanodákról álmodoznak, s kérdi: „hát vajjon nincsenek-e elegendő tanintézeteink, péld. Ungváron gymnasium, Szathmáron lyceum ?“ stb. Csodáljuk a kérdéses czikkírót, mikép oly ártatlan ügy is, mint a tanodák, melyeknek szaporításán és elrendezésén korunk kitünőleg működik , s mi csak dicséretére válhatik azon nemzetnek , mely róluk gondoskodik, fölzavarhatja kedélyét, s haragra ingerelheti azok iránt, kik csak álmodoznak is a tanodákról. Valóban ez ritka jelleme a sorsosi iránti kegyeletnek s szeretetnek ! Tehát az érdeklelt czikkírónak ítélete szerint Magyarországban oly számmal vannak már tanodák, hogy több nem is lehet már? Vagy úgy vannak elrendelve , hogy többé semmi változtatást,semmi tökéletesbítést nem kívánnak? Nem tudja-e, hogy kormányunk épen jelenleg, legfőkép foglalatoskodik a tanodák áj szervezésével ? Nem veszi-e észre, hogy a nemzetiségi egyenjogúság elvén szándékozik azokat megállapítani ? Nem tudja, hogy ö felsége az izraeliták számára is külön iskolai alapítványról gondoskodott ? S a magyarországi ruthen nép Nyíregyházáról került prófétájának tanítása szerint azokról ne is álmodozzék, mert van Ungváron gymnasium, Szatmáron lyceum? stb. Minthogy ezt tudják a magyaroroszok néhányai, hogy Ungváron van gymnasium, azért folyamodtak is a kormányhoz, hogy ez a kor, és az ottan többségben levő orosz nép igényeihez képest alakítsa át azt, s ha ezt tették a kérdéses néhányai, mi bűnt követtek el azáltal? Tehát az alkotmányosságot a magyarországi oroszokra nézve úgy érti czikkíró, hogy azoknak még kérni sem legyen szabad semmit ? Hol sértőlik itt az Árpádiak iránt rokonszeretet, mint ezt czikkíró elhitetni akarná? Valamint a kormányhoz tartozik annak megbirálása, hogy foganatosithassék-e valamely kérelem vagy nem, úgy az igaz Árpádiak is fölfogván korunk szellemét, nem ütközhetnek meg azon, hogy művelődési mód után essenek azon nemzetek, kikkel a sors őket egybefüzte. Hanem a mi czikkírónk betekintett a birodalmi financzia csarnokaiba, s onnan figyelmezteti az illetőket, hogy „épen jelenleg nem kellene alkalmatlankodniok , midőn annyi rendkívüli s fölös kiadásokkal s adóssági terhekkel vannak nyomasztva a kormánynak vállai.“ Úgy hisszük, hogy a czikkíró e financz aggodalmait nem annyira az ungvári gymnasium irányában fejezte ki, mivel ha a financziai bajok miatt ennek is sinylenie kellene, úgy következetesen a ruthen ifjúságot oda sem utasíthatta volna , hanem azokat inkább az általa szemügyre vett orosz egyetemet illetőleg jelentette ki. Nem tudjuk , hol leste meg azon egyetemnek tervét a czikkíró, mivel tudomásunkra közsajtó útján nem közöltetett arról semmi, — kivéve, hogy a „Magyar Hírlap“ ungi levelezője egy alkalommal a bécsi Visztrick nevű orosz hírlap egyik átalában a tanulmányos művelődésről szóló s általa balul értett czikkéből a felsőbb iskolákra nézve hibás közlést tett az említett „Magyar Hírlapban“, mely később Vinna vidékről küldött czikk utján ugyanott ki is igazíttatott — mindazonáltal ha tud is valamit felőle, s valósággal tapasztalja a czikkíró, hogy a magyaroroszok néhányan egyetemről gondoskodnak, szinte nem látjuk okát, miért kelljen boszankodnia a miatt. Vajjon nem honunk emelésére s diszére szolgálna az , ha több egyetem is virágozhatnék benne ? Mi vélekedésünk szerint jobbat nem ajánlhatunk a czikkírónak, minthogy ne ipessze ő magát sem annak tervezetével, sem pedig kiállításának módjával, — ha ö neki ez ügy nem tetszik, — hagyja azt az illetőkre s a kormányra, mely arra van rendelve, hogy intézze el a fölmerült ügyeket, és az alkalmatlankodókat is tűrje. Továbbá az is bántja a nyíregyházi czikkírót, hogy a magyaroroszok a trón iránti hű ragaszkodásukat kürtölgetik. Azt sem a czikkíró nem jelöli ki sehol, sem pedig mi nem tudjuk, hol kürtölgették volna a magyaroroszok trón iránti ragaszkodásukat másnak rovására vagy kárára, ennek eltávoztatásával pedig nem látjuk okát, miért ne kürtölgetnék hű ragaszkodásukat a trón iránt? Mit vétettek ők olyast, hogy a trón hozzáférhetlen legyen rájuk nézve? S várjon ha napjainkban minden többi birodalmi nemzet versenyezve siet tanúsítani trónhozi hű ragaszkodását, nem foghatjuk meg, miért a czikkírónak szavai szerint köpenyeg-fordítás, arczátlanság s jellemtelenség volna épen az érdeklett oroszok részéről trónhozi hű ragaszkodásuknak kifejezése? Talán azt kívánja czikkiró, hogy a forradalmi hősiességet kürtölgessük ? Vagy talán azt tartja, hogy mint az oroszokra nézve ki fizi magát czikkiró , az mind csak affectált hű ragaszkodás? Úgy hát, ha a kormány ennek nyomára jön, nem lehet reményünk az ostromállapot megszüntetéséhez.— Ismét hogy a czikkír ó még annál inkább rosz színben tüntesse elő a magyaroroszok néhányait a haza előtt, érzékenyülve a mint mondja : „az úgy is eléggé megkeserített hon iránt“ korholja azokat, mikép ők „hegedzö sebeit mindinkább ujílják azon nemzetnek,melynek egyedüli szebb kifejlettsége, s naggyá emelkedett jövője lehetend képes bennünket is (oroszokat) közelebb ragadni a szellemiség országához.“ stb. (Vége következik).