Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-23 / 314. szám

Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési dij : fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küld­ve 9 ft 30 kr. É­v­n­e­g­y­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. 314. sz. , november 23-kán 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében fn­agy hi­d­a­t ez a 671. sz. a. Takácsyházban­ és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken r­­­inden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiaca sarkán 53. sz. a Nem­eshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. A Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap XXVII. da­rabjából. (Kiadatott és elküldetett 1850. November 13-kán.) A pénzügyministernek 1850—ki September 18-kán kelt rendelete, kiható minden koronaor­szágokra, mely által azon határozatok állapíttat­nak meg, melyek a Magyar-, Horvát- és Tótor­szágot, Szerbvajdaságot, temesi bánságot és Er­­délyországot a többi koronaországoktól elválasz­tó közbenső vámvonal megszüntetése után az ezen vonal által elválasztott országrészekkel­ ke­reskedésre nézve ideiglenesen még hatályban maradnak. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapban 1850-ből, CXXII. darab, 352. sz., kiadatott 1850-ki September 19-dikén.) Az 1850-ki junius 7-kén kelt legfelsőbb nyílt­­parancsra *) vonatkozólag, mely által a Magyar- Horvát- és Tótországot, Szerbvajdasá­got s temesi bánságot és Erdélyországot a többi koronaországok­tól elválasztó közbenső vámvonalnak megszüntetése, a forgalom teljes szabadsága alól a 2. és 4. pontokban tett néhány kivételek fentartása mellett Octóber 1 - jére határoztatott, a ministertanács határozatai következ­tében, a közbenső vámvonalom forgalomra nézve ama határozatok tűzetnek ki, melyek 1850-diki October 1 -től kezdve, az érintett vonal által elválasztott or­szágok közvetett megadóztatásában­ egyenlőségnek tökéletes helyreállításáig­ érvényesek lesznek, jelesen : 1. §. A dohánylevelektől két forintnyi és a do­hánygyártmányoktól két forint 30 krnyi összeg fize­tendő bécsi nettó fontonként a közbenső vámvonalon keresztül azon országokba való vitelnél, melyekben a dohány-egyedáruság fönáll. 2. §. A konyhasónak a közvámvonalok­ be- és kivitelére nézve az eddigi rendeletek maradnak ha­tályban. 3. §. A fogyasztási adó a közbenső vámvonalon keresztüli bevitel alkalmával azon koronaországokba, melyekben az adónak ezen neme fönáll, következő: 1 A sörtől, jelesen a bevitelnél a) Galicziába , egy alsó-austriai adótól, vagy 120 sporco fonttól 30 kr. , és igy egy sporco mázsától 25 krajezár. b) A többi koronaországokba , egy alsó-austriai akótól 45 kr. vagy egy sporco mázsától 37i/1 kr. 2. Pálinkától és mindennemű ége­tett szeszes folyadéktól egy alsó-austriai 40 pinzes akótól 4 frt 30 kr. vagy egy sporco má­zsától 3 ft 45 kr. 3. Fris, besózott, vagy füstölt hús­tól különbség nélkül egy sporco mázsától 25 krajczár. 4. §. A portékáknak a közbenső vámvonalon ke­resztüli be- kivitele, legyenek bár azok illetékkötele­sek vagy sem, csupán a vámutakon és a vámvonalako­­n, éjjeli portékaszállításra nézve fenálló rendszabályok értelmében történik. A portékák azon nyilatkozattal állítandók a vámhivatalhoz, váljon a jelen szabály ér­telmében illetékfizetés, ellenőrködés (6. §.) vagy ti­lalom (2. §. alá eső tárgyak vitetnek-e s mily men­­­nyiségben a közbenső vámvonalon keresztül. A hivatal hivatalos eljárásában ezen állítás valódiságának kitudá­­sára szorítkozik. Ha a portéka szállítmány nem ilyne­mű tárgyakból áll, ez hivatalos kiadvány nélkül bo­csátandó tovább. 5. §. A Magyar-, Erdély-, Horvát- és Tótor­szágból a közbenső vámvonalon keresztül a többi or­szágokba utazók is kötelesek a vámhivatalnál az érin­tett nyilatkozatot megtenni és podgyászukat a vámhi­vatali eljárás alá vetni. Azon utasok , kik ellenkező irányban utaznak a közbenső vámvonalon keresztül, ezen határozatokhoz kötve nincsenek. 6. §. A közbenső vá­mvonalon keresztülvitelkor ellenőrködési hivatalos eljárás alá eső portékák kö­vetkezők : 1. Czukor és kávé ; 2. Átszállítási javak, melyek külföldről vagy a vámvidékből kizárt helyről vitetnek a közbenső vám­vonalon keresztül. Ezen portékák a közbenső vámvonali vámhivatal elé állítandók, és itt az ellenörködési kötelezettség alá eső portékák vagy átszállítási javaknak a közbenső hivataloknak­ bejentésére nézve megszabott hivatalos eljárás alá vonandók. K­r­a­u­s­s. A vallás- és közoktatási ministeriumnak 1850-ki­act. 4-kén kelt rendelete, melylyel a magyarorszá­gi jogakadémiák tárgyában az 1850-ki September 29-kén kelt legfelsőbb határozványnyal helyben­hagyott ideiglenes rendszabály tétetik közhírré. (A közönséges birodalmi törvény- és kormánylapban 1850-ből, CXXXIV. darab, 380. szám, kiadatott 1850-ki­ad­. 13. Ö fige., a vallás- és közoktatási minister előter­jesztésére, 1850-ki sept. 29-kén kelt legfelsőbb ha­­tározványával, a magyarországi jogakademiák tárgyá­ban, a következő ideiglenes rendszabályt méltóztatott jóváhagyni : Ideiglenes rendszabály a magyarországi jogaka­demiák tárgyában. A tudományok és tényleges törvényhozás hala­dásába tökéletesen avatott derék álladalmi tisztviselők és ügyvédeknek nagy mértékbeni szüksége tekinteté­ből, a pozsoni, kassai és nagyváradi k. jogakadémiák újonnan szerveztetek. A győri jogakadémia további rendelkezésig zár­va marad. 2. §. Az álladalmi igazgatóság által újonnan szervezett akadémiák ezentúl „cs. kir. jogakademia“ nevet viselendnek, és a mennyiben saját és alapítvá­nyi tőkéik költségeik fedezésére elegendők nem vol­nának, javadalmat az álladalmi kincstárból fognak kapni. 3. §. A­ki a jog és államtudományi tanulmányo­kat az álladalmi szolgálatba, az ügyvédségbe vagy jegyzőségbe való felvétel, a­vagy a jogtudorság el­nyerése czéljából szándékozik végezni, a jogakadémi­­án rendesen csak két évet tölthet azon hatál­lyal, hogy neki ezen idő a fellebbi czélokból a törvény ál­tal tőle követelt tanulmányi időbe beszámíttassék. A jelek­ ahhoz képest, a­mint a törvények ezen utóbb érintett időt 3 vagy 4 évben állapítják meg, az ezen intézetekben végzett tanulmányait az austriai egye­temek egyikének egy vagy két évi látogatása által köteles kiegészítni. 4. §. Csupán azok, kik az 1849-50 iskolaév­ben ezen akadémiák egyikében már jog- és államtu­dományi tanulmányaik második évfolyamát teljesen bevégezték, és e felől kielégítő vizsgálati vagy isko­lalátogatási bizonyítványokat nyertek, folytathatják azokban még az 1850—51 iskolaévben is tanulmá­nyaikat oly hatál­lyal, hogy az általuk azokban töltött mind a három év a törvény által feltételezett tanul­mányi évekbe számíttatandik, és az egyetem látoga­tására nem köteleztetendnek mindaddig, míg Magyar­­országban három évi tanulmányi idő az elméleti álla— dal­mi vizsgálatra való bocsátásra átalában elegendő leend. Ilyenkor azonban feltétetik, hogy a tanuló az 1850-51 évben, a még eddig vagy épen nem, vagy nem egyenlő terjedelemben hallgatott leczkékre egy féléven át naponkint legalább két, a többire pedig há­rom órát fordít és belőlük magát a kiszabott vizsgá­latoknak alája veti. 5. §. A 3 — 4-dik §§-ban kijelölt korlátok közt az ezen akadémiákban szabályszerűleg töltött tanul­mányi évek a közszolgálatba való lépés, az ügyvéd­ségbe és jegyzőségbe való felvétel és a tudorság el­nyerése tekintetében , az egész monarchia terjedel­mében ugyanazon hatál­lyal bírnak, mintha ezek va­lamely austriai egyetemben töltettek volna. 6. §. A püspöki és evangelicus tanintézetek, melyekben jog és államtani tudományok taníttatnak, mint magánintézetek a köztörvények s különösen a magánoktatás iránt 1850-ki junius 27-kén kelt ide­iglenes törvény korlátai közt önállásukban sértetlenül maradnak, és bennük az 1849-50 évig kirekesztő­­leg, a jog és államtudományoknak szentelt évek, az elméleti álladalmi vizsgálat iránt 1850-diki július 30. kelt ideiglenes törvény 52. §. értelmében, a közszol­gálati vagy jogtudorsági jelenteknek, az általuk kimu­tatandó tanulmányévekbe beszámíttatnak. Az 1850-51 iskolaévtől kezdve azonban ezen beszámításnak további hatálya és az ezekben végzett jog- és államtudományi tanulmányok felöl kiadandó bizonyítványainak álladalmi érvényessége különös tár­gyalásoknak tartatik fenn, melyeknek eredménye ese­tenként közhírré fog tétetni. Ez következő feltételekhez fog köttetni: 1. hogy a jelöltek a jog- és államtudományi tanulmányokba való lépés előtt magukat az egyetembe vagy cs. k. jogakadémiába való lépésre megkivántató érettségi vizsgálatnak alája vetették, 2. hogy ők ezen intézetek leczkéit mint nyil­vános tanulók látogatták és a vizsgálatokat jó sikerrel végezték légyen, 3. hogy a tanulmányok ezen intézetekben lénye­gükben az itt a cs. k. akadémiákra nézve kiszabott szabályokhoz legyenek alkalmazva, és rendszerint a 16-ik §-ban kijelölt minden tanulmányi tárgyak az ott kitűzött terjedelemben legalább négy alkalmazott tanító által taníttassanak­­, végre (Folytatása következik.) *) Lásd országos törvény- és kormánylap, XV. darab 160. sz. 235. lap. HRMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 22. A most fönálló kormány­rendszerek ellenei újra mozgásban vannak, s úgy látszik, közelebb­ről , munkásságukat megköltöztették. A rajna melléki német zendülés egyik, tollal kitűnő s kardot is forgató vezetőjének Kinkeinek a spandaui börtönből rejtélyes körülmények közt kiszabadulása, s az olasz felforgatók feje Mazzini által tervezett és földjéitől igényelt 10 millió frank kölcsönnek Londonban aláírás útján létrejövése, sőt mint némely lapok állítják 30 milliónak is kön­nyen begyülhetése, mint szintén más események, kivált a demokratától izgatott német földön, kap­csolatban a pénzárfolyamnak szünteleni ingado­zásával, sőt legközelebbről roszabbra fordulásá­val, az arany és ezüst agro fölebb szökésével, oly jelenetek, mik a közügyekről gondolkozni szere­tők figyelmét méltán magukra vonják. Ez és ily tények összetalálkozása csupán történetesnek alig képzelhető, annak elvilázhatla­­nul mélyebben fekvő oka van. Ez oka fölforgató pártnak különböző orszá­gokban titkon ugyan, de még­is látható sikerrel működése, s általa mind pénzben, mind más áldo­zatokban oly erőnek kifejtése, mi újra némi ha­talom és befolyásra emelkedését mutatja, s a félelemre hajlandóknak, vagy kétkedőknek alkal­mat ad kormányokra, mint több országokra ki­áradható veszélyt s trónok biztosságát, mint né­pek csendességét megingatható következések be­állását sejteni. Hogy az elősorolt tények a vigyázatot és előkészületet a kormányok részéről sürgetővé, az ezekkel egyetértést pedig a népeknek mel­­lőzhetlen kötelességévé teszik, — ez világos és kétségbe nem hozható igazság. A pusztító, és országok és nemzetek jólétét virágzását romokba döntő tűz harapozását és el­terjedését meggátolni a kormányok, mint népek­nek szorosan összeolvadott kölcsönös érdeke kí­vánja. Ebben látjuk különösen a békének, minden, bármely oldalról jövő gonosz és fondorkodó mes­terkedések s cselszövések daczára is, meg nem rendíthető biztosítékát. A fenérintett, nem egészen megvetendő tit­kos ellenség a folyvást tartó hadikészületeket és seregmozdulatokat a mint szükségessé, úgy ért­hetővé is teszi. A vigyázat és szemesség egy időben sem fölösleges — most életföntartási kötelesség. A béke, a háborítatlanul megőrzendő béke annak egyedüli föltétele. A kabineteknek az idő­jére nem ismerhető viszonyait fölfogó bölcsesége, a népeknek egy Európát lángba borítandó háborúban koczkára tett jövendője az iránt kezességet nyújtanak. Annál inkább, mert a száraz európai három főhatalmasság az austriai és orosz császári udva­rok, mint a franczia köztársaság kormány teljes egyetértésben vannak a közbéke megőrzése fen­tartása nagy kötelességében, s eziránti komoly elhatározásukban kételkedni nem lehet. Poroszország tehát száraz európai termé­szetes szövetségeseitől elhagyva harczias buzgó­­ságával, hadi vágyával alkalmasint egyedül áll — mert ha Angliára biztosan számíthatna is, mit még most erősítni nem lehet, a hatalmas szigetország egyenes és közvetlen gyámolítást hadi­­erő küldésével neki alig nyújthatna, vagy lenne nyújtani hajlandó, legfeljebb pénzsegéllyel, subsidium - adással mozdítaná elő nagyravágyó terveit. Poroszországnak tehát, vagy a porosz kor­mánynak, mely — mondjuk ki tisztán — a múlta­kat bizonyosan nem felejtő népe sympathiájá a nem számithat—csak egy, de igen veszélyes szó­ra adatik ki s küldetik szét a Magyarországot illető orsz. törv. a korm. lap XXVIII. d. darabja. Tartalma 397. sz. a. a cs polg. teljhatalmú biztos 1850 oct. 30. kelt bocsátványa az épületadónak Ma­­gyarkoronaországban az 1850— l­ közig. évre kiveését tárgyszó 1850 mart. 4­ ki­cs. nyiltparancs végrehaj­tását illetőleg. T­Á­R­C­Z­A. Ruthen nemzetiségü­gyi igazolás. (Folytatás.) De a nyíregyházi czikkiró azon botránkozik, hogy a m. oroszok néhányai gymnasialis s egye­temi tanodákról álmodoznak, s kérdi: „hát vajjon nincsenek-e elegendő tanintézeteink, péld. Ung­­váron gymnasium, Szathm­áron lyceum ?“ stb. Csodáljuk a kérdéses czikkírót, mikép oly ár­tatlan ügy is, mint a tanodák, melyeknek szapo­rításán és elrendezésén korunk kitünőleg műkö­dik , s mi csak dicséretére válhatik azon nemzet­nek , mely róluk gondoskodik, fölzavarhatja ke­délyét, s haragra ingerelheti azok iránt, kik csak álmodoznak is a tanodákról. Valóban ez ritka jelleme a sorsosi iránti kegyeletnek s sze­retetnek ! Tehát az érdeklelt czikkírónak íté­lete szerint Magyarországban oly számmal van­nak már tanodák, hogy több nem is lehet már? Vagy úgy vannak elrendelve , hogy többé semmi változtatást,­semmi tökéletesbítést nem kívánnak? Nem tudja-e, hogy kormányunk épen jelenleg, legfőkép foglalatoskodik a tanodák áj szervezé­sével ? Nem veszi-e észre, hogy a nemzetiségi egyenjogúság elvén szándékozik azokat megálla­pítani ? Nem tudja, hogy ö felsége az izraeliták számára is külön iskolai alapítványról gondosko­dott ? S a magyarországi ruthen nép Nyíregyhá­záról került prófétájának tanítása szerint azokról ne is álmodozzék, mert van Ungváron gymnasium, Szatmáron lyceum? stb. Minthogy ezt tudják a magyaroroszok néhányai, hogy Ungváron van gymnasium, azért folyamodtak is a kormányhoz, hogy ez a kor, és az ottan többségben levő orosz nép igényeihez képest alakítsa át azt, s ha ezt tették a kérdéses néhányai, mi bűnt követtek el azáltal? Tehát az alkotmányosságot a magyaror­szági oroszokra nézve úgy érti czikkíró, hogy azoknak még kérni sem legyen szabad semmit ? Hol sértőlik itt az Árpádiak iránt rokonszeretet, mint ezt czikkíró elhitetni akarná? Valamint a kormányhoz tartozik annak megbirálása, hogy fo­­ganatosithassék-e valamely kérelem vagy nem, úgy az igaz Árpádiak is fölfogván korunk szellemét, nem ütközhetnek meg azon, hogy művelődési mód után essenek azon nemzetek, kikkel a sors őket egybefüzte. Hanem a mi czikkírónk betekintett a birodalmi financzia csarnokaiba, s onnan figyel­mezteti az illetőket, hogy „épen jelenleg nem kel­lene alkalmatlankodniok , midőn annyi rendkívüli s fölös kiadásokkal s adóssági terhekkel vannak nyomasztva a kormánynak vállai.“ Úgy hisszük, hogy a czikkíró e financz aggodalmait nem an­­­nyira az ungvári gymnasium irányában fejezte ki, mivel ha a financziai bajok miatt ennek is sinylenie­­ kellene, úgy következetesen a ruthen ifjúságot oda sem utasíthatta volna , hanem azokat inkább az általa szemügyre vett orosz egyetemet illető­leg jelentette ki. Nem tudjuk , hol leste meg azon egyetemnek tervét a czikkíró, mivel tudomá­sunkra köz­sajtó útján nem közöltetett arról semmi, — kivéve, hogy a „Magyar Hírlap“ ungi leve­lezője egy alkalommal a bécsi Visztrick nevű orosz hírlap egyik átalában a tanulmányos műve­lődésről szóló s általa balul értett czikkéből a fel­sőbb iskolákra nézve hibás közlést tett az említett „Magyar Hírlapban“, mely később Vinna vidékről küldött czikk utján ugyanott ki is igazíttatott — mindazonáltal ha tud is valamit felőle, s valósággal tapasztalja a czikkíró, hogy a magyaroroszok néhányan egyetemről gondoskodnak, szinte nem látjuk okát, miért kelljen boszankodnia a miatt. Vajjon nem honunk emelésére s diszére szolgálna az , ha több egyetem is virágozhatnék benne ? Mi vélekedésünk szerint jobbat nem ajánlhatunk a czikkírónak, minthogy ne ipes­sze ő magát sem annak tervezetével, sem pedig kiállításának mód­jával, — ha ö neki ez ügy nem­ tetszik, — hagyja­­ azt az illetőkre s a kormányra, mely arra van rendelve, hogy intézze el a fölmerült ügyeket, és az alkalmatlankodókat is tűrje. Továbbá az is bántja a nyíregyházi czikkírót, hogy a magyaroroszok a trón iránti hű ragaszkodásukat kürtölgetik.­­ Azt sem a czikkíró nem jelöli ki sehol, sem pe­dig mi nem tudjuk, hol kürtölgették volna a ma­gyaroroszok trón iránti ragaszkodásukat másnak rovására vagy kárára, ennek eltávoztatásával pe­dig nem látjuk okát, miért ne kürtölgetnék hű ra­gaszkodásukat a trón iránt? Mit vétettek ők olyast, hogy a trón hozzáférhetlen legyen rájuk nézve? S várjon ha napjainkban minden többi birodalmi nemzet versenyezve siet tanúsítani tró­nhozi hű ragaszkodását, nem foghatjuk meg, miért a czikk­írónak szavai szerint köpenyeg-fordítás, arczát­­lanság s jellemtelenség volna épen az érdeklett oroszok részéről trónhozi hű ragaszkodásuknak kifejezése? Talán azt kívánja czikkiró, hogy a forradalmi hősiességet kürtölgessük ? Vagy talán azt tartja, hogy mint az oroszokra nézve ki fi­­­zi magát czikkiró , az mind csak affectált hű ragasz­kodás? Úgy hát, ha a kormány ennek nyomára jön, nem lehet reményünk az ostromállapot meg­szüntetéséhez.— Ismét hogy a czikkír ó még an­nál inkább rosz színben tüntesse elő a magyar­oroszok néhányait a haza előtt, érzékenyülve a mint mondja : „az úgy is eléggé megkeserített hon iránt“ korholja azokat, mikép ők „hegedzö sebeit mindinkább ujílják azon nemzetnek,melynek egy­e­­düli szebb kifejlettsége, s nag­gyá emelkedett jö­vője lehetend képes bennünket is (oroszokat) kö­zelebb ragadni a szellemiség országához.“ stb. (Vége következik).

Next