Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-26 / 316. szám

c­z­i a száműzettek demokrat-socialista comitéje részbről: Adam, Barthelemy, Caperon, Fanon, Gonté, Thierry, Vidil; — a l­e­n­g­y­e­l emigratio­­ból Szawaszkiewitz, Warskirowsky; németek közöl Dietz (Oswald), Gebert, Mayer, Schaert­­ner, W­i­lr­i­c­h, és végre a magyarok részé­ből Molitor (volt tüzérkapitány) és Simonyi hajdan nyitramegyei helyettes alispán, később guerilla főnök. A manifestum Londonból nov. 10-ről kelt. 1420 Paris, nov. 19. A tegnapi nap viharos volt. Künn csak köd- és esővel érte ugyan be, de a törvényhozók te­remében villámlott és dörgött, sőt a seine-megyei esküdtszék első sectiójának itélőszéke előtt le is csapott a Presse­re, melynek Nefftzer nevű szerkesztőjét egy évi börtönbe fujtá, s zsebében 2000 frankot birsággá olvasztott össze. De kezdjük a kezdetnél, mint mondja Fl­eure d­e M­a­r­i­e. — A nemzeti gyűlés palotájában teg­nap volt az első komoly ülés, legalább D­u­­p­i­n úr szavaiként, melyek értelméhez képest a Message, a törvényhozás elnökének szemeiben is csak egy tréfa, minek fölolvasási ülését nem lehet a komolyak közé számlálni. Annyi való, hogy a Message tökéletesen el van feledve, kivált a Girardin Emilének elitéltetése után, mely a valódinál sokkal nagyobb hatású volt. Charoix ur is jelen van már s képzelhetni, mily barátságos szempillantásokkal méré Rou­­h­e­r urat, kinek ministeri kitűnő fehér nyakken­dőjét a Charivari a hálás utókor emlékezeté­be ajánlani időnkint el nem feledi. Az ülés meg­nyílván, Dupin úr csöndet kér a jegyzőkönyv hitelesítésére, a minthogy tüstént meg is kezdő­dik az átalános conversatio, úgy hogy a karza­tokra igen jól fölhallani, mikép a társalgás jobb mint baloldalon a 40,000 ujoncz beszólitása, a 3 milliónyi d­o­t­a­t­io megújítása iránti kérelem elő­terjesztése s a ház magánrendőrségének kér­dései körül forog. A hegypárti padokon s innen a balközépen is kézről kézre jár a V­o­t­e univers­el czimü uj napilap, mely a hajdani Reforme örökösekint lépett elős Savoie­s még vagy 40 képviselő formája s illetőleg közre­­munkálása mellett jelenik meg, c­z­i­m­é­vel egy kitörendő uj forradalomnak lobogóul és jelszaval szolgálandó. A Revolutie ezen orgánuma mellett, s pedig a jobb oldalon is kíváncsian összedugott fejeket lehet látni, a Voix du pro­­serit fa száműzött szava) utolsó, s csak tegnap megjelent számában foglalt s Mazzini, Ledru Rollin, Darász (lengyel) és Ruge Arnold neveik alatt Londonból nov. 13-ról kelt manife­­stuma fölött, mely következő czim alatt: „A­z európai demokrat bizottmány a né­metekhez,*^ népet egész összegében fölhív­ja, hogy mostantól kezdve, csak egy nevet ismer­jen el jelszavául, t.i. ezt: német köztársaság. A karzat, hol én voltam, épen egy ily olvasó csoport fölött vala, s igen jól hallom, midőn Thiers úr következő szavakat olvasá ki a ke­zeiben levő manifestumból, hangjának lehető leg­­gunyorosabb modulatiót adván: „Nézzétek ama­i porosz királyt, ki fölkel önkénytelenül egy egész nép rákiáltására, mintha átalmazni akarná egy nemzet becsületét s egy nyomorult constitutiona­­ilismus rongyait, tudjátok-e németek, mi szándé­ka? Alkudozás és hátrálást készités és színlelés, hogy Austria, Bajor- és Oroszországok ellene áll­­hatlan erejüknek, a szám fenyegetéseinek enge­dett csak. S ha az ártól elkapatva, mégis menni kényszerülend, tudjátok-e hova törekvend? Egy kicsinált, egy előre elkészitett meg­­veretésre. Kevés napok még és ismét hallani fog­játok e szót: árulás ! Poroszhoni Frigyes Vil­­mos egy második Car­l­o Al­b­erto (?) teend. A mit keres, az nem győzelem, mely forra­­­­dalmat szülne, az a legyőzetés, mely trónja megtartásáról biztosítja, így többé semmi kétség; s ezentúl csak az absolutismus és szabadság, zsar­nokság és demokratia vannak szemközt. Orosz­­ vagy demokrata lenni, ez az alternativa, a többi mind csak öncsalás.“ — D­écidé­ment—szóla eddig érve Thiers úr, kinek olvasását egy kezeimben levő Voix du Pros­crit példányából kisérem—a londoni co­m­­i­t­é­ek szorgalmasabban dolgoznak mint a tör­vényhozáséi, na de igaz, hogy ők nem kapnak 25 frank napidijt. — Faites silence, Messieurs! hal­lék egyszerre élesebb nyomattal Dupin­ur sza­va, s ezúttal csakugyan csönd jön s B­e­i1­i­n­g de Lancastel ur előadó, mikép La Hittenak északmegyei elválasztatását az igazolási bizott­mány kifogás nélkülinek s igy hitelesitendőnek találta. És jön e jelentésre nagy zivatar, mely a má­jus 31-ei törvényt megmosta vala Schoeicher, Michel (de Bourges) és d­e Fr­o 11 e kezeivel, úgy hogy csak szerecsensége miatt nem lehete fehérré. E három képviselők elseje egy rövid pro­­testatiót tett maga és barátai nevében, az érintett törvény folytán tett választás törvénytelensége ellen. Michel (de Bourges) szélesebb nézeteket fejtett ki, s kimutatá a törvény eredményét, mely az átalános szavazat jog rendezésének neve alatt a választók számát 10 millióról 5 millióra száb­ta le, felét a „vile mul­ti tud­e“hez vet­vén, midőn pedig a tárgyalások alkalmával azzal csendesített le a ministerium nem egy kétséges­kedő rendpárti tekintélyes egyént, hogy GOOOOOet sem teend a kizárandók összege. Baroche ur kisértette meg felelni e pro­­testatiókra s felelt mint egy valóságos közügyész — a mi volt — azt mondván Michel urnak, hogy szerencsére mikép a házban beszél igy, mert más helyen tartott ilyszerü szavaiért kereset alá vétetnék, mint olyan ember, ki a törvények­nek tartozó tiszteletet meg nem adja. De flotte B­a­r o­eh­e­ur különös tana ellen óvást tett. Lahitte választatása azonban utoljára is hitelesíttetett, ellene 173 szó nyilatkozván. Ca­­vaignac nem szavazott, mi neki igen is rész névén vétetik s pedig joggal, mert ily fontos kérdésekben az embernek, kivált törvényhozónak tisztában kell lenni magával s szavazni jobbra vagy balra. — Az ülés végén egy kereskedelmi kötést újított meg a törvényhozás Sardiniával s egy 134,000 franknyi hitelt nyitott a Conservatoire des Arts et Métiers számára. Végre a telegráfok ma­gán használatrai átengedése iránti törvényjavas­lat tárgyaltatott vagy­is olvastatott másodszor és küldetett át harmadik fölolvasásra. Ezzel az ülésnek vége lett. A Presse elitéltetése senkit sem lepett meg. A valódi message szelleme után a hamis message sorsa kétséges nem lehete. Nefftzer felelős szerkesztő maga védte magát, Girar­­d­i­n­n­a­k nem engedtetvén meg a szólás. A cheri megyében meghasonlott a rend­párt s a C­ons­ti­tu­t­io­nnel-ben Duvergier d’Hauranne ellen adott doctori părere foly­tán , a r­eforme-banqu­ette-k atyjával szemben uj jelöltek léptek föl. Egy darabig híre volt, hogy az El­y­s­é­e az új hadügyministert fogja pártfogolni, de Schramm tábornok nem fogadta el a candidaturát. Ennek következtében a kormányjelöltek Pr­a­n­c­h­á­t (bourge-i maire) és G­u­i­l1­o­t ügyvéd. Ha a szakadás megmarad, úgy hihetőbb mint valaha, hogy a demokratikus Cher megyében a választás érvényességére nem lesz elég szavazat. M­o­n­t­ale­m­b­e­r­t­b­é­t római polgárt csinált a Camillus, Gracchusok és uticai Cato ha­zája ! így változnak az idők ! Bécs, nov. 20. A Frankfurtban székelő szövetségi gyűlés, mely Hessenben meg tudta védni tekintélyét Po­roszország ellenében, úgy látszik, másutt is helyre akarja állítani a békét és rendet. Schleswig-Hol­­steint illetőleg, hol egy kis bátor nép már öt év óta ellentáll a törvényes kormánynak, a hatalmas­ságok nem akarják tűrni ezen törvénytelen álla­pot tovább fönállását a német szövetség egyik ré­szében ; ők nem akarják fökép tűzni, hogy a né­met nép még tovább is egy oly veszélyes példát lásson, mely őt követésre buzdíthatná. Nem szabad megengedni, hogy e fölkelési kormány oly sokáig fönállj­on, és ennélfogva a szövetségi gyű­lés határozatait ott is teljesedésbe kell venni. Csak azon segély, mel­lyel a frankfurti parlament és Poroszország a schleswig-holsteini ügyet gyámo­­lttá, téve képessé ezt arra, hogy az interveniáló hatalmaknak oly sokáig dac­oljon. Ezen elköve­tett hibákat jóvá kell tenni, és, ha szükség, fegy­veres kézzel, a londoni jegyzőkönyv szellemében, interveniálni. — Ilyformán vélekedik talán a szö­vetségi gyűlés, és én igen valószínűnek hiszem, hogy a sereg­csoportozások Csehország szélein azon czélból történnek, miszerint Austria nem messze van azon gondolattól, a szövetségi gyű­lés parancsainak engedelmességet eszközölni. Föltűnő, hogy az itteni kormánylapok, úgyszinte a szövetségi gyűlés orgánumai, jelenleg sokat foglalatoskodnak Schleswig-Holsteinnal, az ottani állapot tovább tartásának megengedését a szövet­ség által, a szövetségi gyűlés kötelessége lévén a szövetség minden tagjának, tehát a dán király­nak is, mint holsteini herczegnek, jogait egy a né­met szövetséghez tartozó tartományban védni, épen lehetlennek mondják, — és végre reményü­ket fejezik ki, hogy egy német faj, t. i. a schles­­wig-holsteiniak, nem fognak a törvényes hata­lomnak ellentállni. Ezen hírlapi czikkek már elő­készítik a közönséget a történendőkre. ismét 2 péttel fölebb szállt­ egy kis combinatio, és a jövőbe csak parányi tekintés többet fog ma­­gyarázhatni a szives olvasónak. Hanem beszéljünk már egy keveset az ipar­ról is, s ne politizáljunk véletlenül, mert ha min­dig egyfélét rágunk, bizony még csömört kapha­tunk. Hiszen a londoni iparműkiállítás most a leg­korszerűbb tárgyakhoz tartozik, a világ figyelmét magára vonja, s ezreknek ad kenyeret és foglal­kozást. Kormányunk szintén már előre gondos­kodik , s legalább is 40 oly szakértő egyéneket fog Londonba küldeni, kik az egész műkiállítás­­ról tárgyértő jelentéseket teendenek; minden ily engél kap 200 pgö forint­nti,s egy hónapra szin­tén 200 pgö forint költséget; az itteni gyárosok s kézművesek nyakra főre dolgoznak, hogy ver­senyezhessenek Frank­ s Angolhon készítmé­nyeivel. Bizony magunk is alig várjuk a mártiusi hónapot, hogy bámulhassuk az emberiségnek ott fölmutatandó ritka műveit. Majd megírjuk önök­nek , hány hét leend az akkori világ. Szinte elfelejtem hirül adni, hogy bizonyos Rémi — előbb Hoffer — hazánkfia, ki hosszú ideig Olaszhonban képzé dalnoki szép tehetsé­gét , e hó végével a karinthkapui színházban fog vendégszerepelni; innen Pestre menend s — mint szándékát tudjuk — nemzeti színházunkban is föllépend, his­szük hogy kitűnő hangjával tet­szést is fog aratni; öt színházunknak teljesen meg­nyerni , jó szerzemény lenne. Becs, nov. 22. M...czy. — Két óra volt, hogy a Rauhen­stein utczába tévedtem, s ha még idegen lennék e városban, pro­cessiót képzelhettem volna magam előtt; a nép csak úgy hemzsegett, s kezében min­denki könyvet tartott. A vidéki azt hiheté, hogy imádkoznak. Én tudva hogy a cs. kir. főbörze előtt állok, physionomiai tehetségemet kezdem használni. Láttam itt azezvonásokat a nyereség s a haszon örömsugáraitól fényleni; de láttam még többeket a­kár s veszteség keserű felhőitől sötétleni. Épen ismét tovább akarok haladni, mi­dőn egy ismerősöm megszólít mondván: jer csak idébb s hallgassuk, mit beszél ez a három első banquier ? — egyik T... másik is). Cz... a harma­dik M... Az első haragosan szól: ,,Ehr will noch steigern als fallen! fallen! du wirdst ihn nicht mehr lebendig machen, der Sultan ist todt! da lese nur“ s egy levelet húzott ki zsebéből. M... „Ja und die Preussische Regierung hat neuerdings alle Ihre Unterthanen von Wien zurückberufen und bisl 6­ten Dec. müssen sie zuverlässlich in ih­re Heimath gehn,“ „das ist factisch“ mondá­sz... s mindhárman a csarnokba mennek. Az érez SPőviaFogi napló. (Nov. 25 ) *Épen most ves­szük a hirt, hogy f. hó 21-kén egy mozdony a Pozson és Érsekújvár közti vonalon minden akadály nélkül haladt keresztül. E mozdony 8 % órakor indult el, és egy negyed kettőre érkezett meg Érsekújváron, a pályához közel fekvő helységek lakói mindenütt örömrészvéttel fogadák e mozdonynak első pályaútját. A­mi a hátralevő vonalat Nána és Érsekúj­vár közt illeti, a Nána és Köböl­kút közt fekvő rész egy idő óta már rendesen járatik mozdonyok ál­tal, és a munkák jelenlegi folyama nyomán várható, hogy az egész pályavonaloni összeköttetés Pest és B­é­c­s között e hó végéig helyreállítva leend. Midőn aztán a ministerium a nyilvános közlekedés megnyitá­sának napját haladéktalanul elhatározandja. * A kassai kereskedelmi és iparkamara novemb. 14-én R­a­n­h­o­f­f­e­r cs. k. tanácsos ur mint a cs. k. kereskedelmi ministerium biztosa által b. B­i­a­n­c­h­i vezérőrnagy ur jelenlétében, ki B­o­r­d­o­t­o kerületi parancsnok urat helyettesité, a takarékpénztári épület­ben az alkalomhoz illő ünnepélyes beszéddel nyittatott meg, és a rákövetkezett választásban Bujanovics Ede jószág- és szöllőbirtokos elnökké, és K­o­p­p­i kassai kereskedő alelnökké választatott. Tagjai a kamarának a kereskedelmi szakban: Kop­pi István, F­i­dl­e­r Károly, mindketten Kálók­ról Ungmegyéből, és Hauser Ferencz Bártfáról. Ka­marai tag Krieger Tam. Eperjesről és Prihradny Ernő Iglóról kinyilatkoztaták, hogy hivatásuknak meg­felelni akadályozva vannak, s azért legközelebb má­sokkal fognak helyettesittetni. Az iparosztály tagjai gr. Andrássy György jószág- és gyárbirtokos, Bujanovics Ede közbir­tokos, Müller János pohorellai gyárbirtokos, és Mayer János telkibányai porczellángyár - igazgató, Szathmáry Vilmos ezüstműves és Wilnrotter Vilmos szappanos, mindkettő Kassán. B. V­é­c­s­e­y Pál közbirtokos a kinevezést el nem fogadván, he­lyette legközelebb más fog választatni. Pótférfiak: Laszgallner Ágoston , Moll József, Hutflösz János kassai kereskedők, Hau­ser Antal rézműves, Haltenberger Péter posz­­tógyárnok és Lehrner János órás, mind Kassáról, és Kr­e­k­n­e­r János vashámor igazgató Tornán. * A gyermekkitevések — melyek egy népesebb városnak oly mellőzhetlen árnyékoldalát képezik, me­lyet a vizsgább felügyelet és eljárási szigor csak ve­szélyesebbé tehetne, végkép elenyésztetni azonban még­sem lenne képes : arra bírták a gondos hatósá­got, miszerint addig is, mig a városi pénztár oly álla­potban lenne, hogy egy lelenczház épittethetnék, a ta­lált gyermekek ellátása és felügyelete iránt czélsze­­rübb intézkedéseket tegyen ,s Monaszterfy ta­nácsnok ur elnöklete alatt egy — Tormay városi fő­orvos ur s más két polgárból álló bizottmányt neve­zett ki, mely megbizatott e tárgybani javaslatait a ta­nácsnak mielőbb benyújtani. * A vadállatok elszaporodása s az ezek elleni védelem tekintetéből, mint halljuk, a kormány Magyar­­országban és Erdélyben minden falunak két lőfegyver tarthatását engedendi meg, melynek használata fölött azonban a községi elöljárók mindenütt őrködni tar­toznak. * Zágráb városának uj községrendezete szente­sítést nyert. A községtanács 30 tagból áll, választó­képes mindenki valláskülönbség nélkül, ki 5 p­eszt egyenes adót fizet évenkint. * A zágrábi cs. kir. postahivatal a ministerium­­tól engedelmet nyert, hogy postai téritvényeit horvát és német nyelven szerkesztve adhassa föl, és a posta­­czimereket is mindkét nyelveni körirattal láthassa el. * Vásár óta még nagyobb pangás állott be a forgalom minden ágába, s most már nem a szükség, nem a kisebb vagy nagyobb készlet, hanem egyedül a börzén tapasztalható hullámzás, t. i. az ezüst túl—­értéke szabja meg minden termék árát. A pénzárfo­lyam úgy látszik jelenleg minden iránypontot elvesz­tett , s emelkedése nem is bizonyos eseményfordula­tokhoz van kötve többé, hanem átalában a bizonyta­lanság jön a szabályozó, mely ellenében magát min­denki túlvigyázó szemekkel biztosítani igyekszik. '"'Az erdélyi forradalomból ismeretes b. Puch­­­ner lovassági tábornok, volt erdélyi főhadiparancsnok ur városunkban tartózkodván, vadászkürti szállásán szélhüdés következtében kórágyon fekszik. * Tóth Lörincz volt képviselő s a nemzeti ca­sino könyvtárnoka a katonai parancsnokságtól enge­delmet nyert továbbra is Pesten lakhatni. — A marhavész a mult hó második felében csak a kolozsvári kerületben nyert nagyobb terjedelmet, az udvarhelyi és károlyvári kerületben tetemesen alább hagyott, a nagyszebeniben pedig két helységben vég­kép megszűnt, két más helységben azonban kitört. A lép- és tüdővész a beszterczei kerületben múló fél­ben van. * T­u­r­y János „Névtelen“ czimü köztetszéssel fogadott magyar társastánczára tanítási órákat nyi­tott. Kik e jeles tánczot s tánczmüvész ur rövid Út­mutatása alatt betanulni óhajtják, a nemz. színház iro­dájában jelenthetik magukat. — Biztos hírek szerint a marhavész a moldvai herczegségben tökéletesen megszűnt. Részint ez ok­ból, részint pedig azért, mert a nevezett herczegség a még dögvészes Oláhország ellen még mindig erős zárvonalt tart fen, czélszerünek tartatott, a moldva­­erdélyi határon eddig foganatban volt tizenöt napi vesz­­tegidejét a marhafalkáknak öt napra leszállitni, mig a tizenötnapos veszteglés az erdély-oláhországi vona­lon még minden szigorral kezeltetik. — A Haynau-alapitvány összes tőkéje a 119-ik jegyzék szerint készpénzben 5 imper. ar. 1 napos. 6 húsz franc. 1S9 cs. ar. 162,618 frt. 51 kr. kötelezvényekben: 82,302 frt 48 kr. — Iparegyesület, képviselők: A­­bonyban ifj. Rutkay József; — Fehérváron ifj. Vinnay Vilmos. — Lacz­házán Varga Gedeon, városi jegyző. — Szabadkán Zomborcsovits Fe­rencz. — Szarvason dr. Bloch Móricz, tanár. — Nov. 20. 1850. Csanády jegyző. A i­­g . i­fj. London. Furcsa dolgok történnek most e kis szigeten. A szélsőségek követik egymást szinte egy helyen s ugyanazon perezben. — Mialatt a Ledru-Rollin, Mazzini s Arnoldféle vá­lasztmány átalános fölkelésre hivja föl a német népet saját fejedelmei ellen, addig Cobden béke­­meetinget tart. — A gyülekezet helye Wrexham vola; a terem tömve volt, daczára annak , hogy a bemenet másfél shillingbe került. A főbb szó­nokok, Sturge­s Richards hosszasan be­széltek Európa szomorú állapotáról s mint vár­ható volt, a pápa bullája is fölhozatott. Cobd­en beszéde azonban legnagyobb hatást szült. Megmutatván az európai szövetségnek szük­ségét, átment a szárazföld némely népeinek hely­zetére. Szónok nem ajánlja a lázadást; ő azt hiszi, mikép erőszakkal nem boldogulhatnak, s így a passiv ellentállást jelenleg legjobbnak tartja. A beszéd közben Cobden azt igyekezett megmutat­ni , mikép a szárazföld pénzügye rósz lábon áll, s mikép a seregek tartására fordított pénz nagy pénz - crisis felé viszi Európát. Figyelmezteti a hallgatóságot, mikép semmiféle kölcsönt ne ad­janak, se a muszkának se más udvarnak. „Két évvel ezelőtt kinevettek, — úgymond — mikor mondtam, hogy a muszka udvar nem hajthatja végre a magyar expeditiót angol pénz nélkül, — s nézetem nem sokára valósult stb.“ — Szóval Cobden megmagyarázza, miképp háború viselésre pénzt adni, annyit tesz, mint tettleg részt venni benne stb. — A Londonban levő európai demokratiai propaganda alább olvasható manifestumát közöl­jük, mint azon állítás bizonyságát, hogy a fölfor­gató párt emberei valóban mozognak — s hogy lehessen látni, minő szellemben és czélzással mozognak. Az oklevél czáfolásába ereszkedni szükség és ok nélküli fáradság volna, midőn azt elolvasva, ép oly alaptalan, mint esztelen tar­talmából, túlfeszített elveiből, nevetséges kohol­mányaiból a megczáfolás önként következik. Nem említve azt, hogy ily hatalmas és több népekhez intézett fölszólalásnak értelme és jelentősége csak úgy lehetne, ha az tekintélyes és hitelt érdemlő egyének nevében történnék, a szóban forgó ma­nifestum végén pedig átalában mind ismeretlen s legfölebb valamint nagyobb részint csak a vét­kesek padján hallott nevekkel találkozunk, me­lyek birtokosai bármit merészeljenek, semmit sem koczkáztatnak, mert nincs mit veszítsenek, sőt a bekövetkező zavarok által nyerhetnek va­lamit — oly nevekkel tehát, mikhez bűntényi nevezetesség van csatolva—elégnek tartjuk azon megjegyzést, hogy oly párt, mely rontásra és áta­lános fölforgatásra törekvését ráfogott és koholt adatokkal gyámolítja, s első pillanatra lehetlen és bármi eventualitás vagy bonyolodás mellett sem teljesülhető czélt tűz ki magának, mint a fölszó­laló demokrata urak, kik egyébiránt e tiszteletre méltó nevet helytelenül bitorolják — azok erőlkö­dése oly nevetségessé sülyed le, hogy a tény egyszerű közlése a megczáfolást magában fog­lalja. Azon állításuk, hogy a varsói congressuson minden republikánusok kiirtása el­határoztatott, továbbá az orosz császár, maga se­regeinek Európa pusztítását és kirab­lását ígérte jutalmul, nem kevesbbé, mintha Fr­an­czi­aor­s­zá­g m­egtámadtatásár­a tétetnének a hadikészületek — s a „republique universelle“ eszméje,tehát

Next