Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)

1850-12-01 / 321. szám

két minden háztulajdonos saját költségén tartozik magának megszerezni. Ez iveket akként kell összefűzni, hogy először a ház feirása, aztán a házbér-jövedelembevallás következzék, s mindkettő boritékán e fölirás álljon : . . . számú háznak feirása, és bér-jövedelmének bevallása. . . ♦ N. városban, 1851-ik évre. N. N.-től. 3. §. A ház leírása magában foglalja : a) a házban találtató valamennyi részek folyó számát ; h) az udvar számát, melyben a rész fekszik, ha t. i. a háznak több udvara van; c) a lépcsözet számát, melyről a bejárás történik, ha t. i. a házban több lépcsőzet van; d) a rész fekvését; je) a rész rendeltetését; 0 a lakás számát, melyhez a rész tartozik; 4. §. A háznak mindazon része, mely saját falazat által a többitől el van különözve vagy egy bizonyos lakáshoz tartozik, vagy egy bizonyos lakótól ki van bérelve, saját számot kap. Következőleg minden szoba, kamara, konyha stb. külön számot nyer. Olyan pincze, mely közfalak által van elválasztva, annyi számot kap, mennyi különválasztott részekből áll; ha pedig nem volna falazattal valóságosan elkülönözve, hanem különböző lakóknak csak bizonyos kimérés szerint bérbe adva, ekkor annyi külön számot kap, ahány lakó osztozik használatában. Ugyanez áll a padlás, istálló, félszer stb. effélékről. Ily esetekben egyébiránt „a lakrész rendeltetése“ rovatban mindig ki kell tenni a térmértéket, p. o. pincze 20 akóra, istálló 2 lóra , kocsiszín 2 kocsira, negyed része a padlásnak stb. 5. §. A részek számolását a legalsótól kell kezdeni , és sorban a ház legfelsőbb részéig folytatni, t.i. először a földalatti részeken, pinczéken, fáskamrákon stb., aztán földszint, első , második, harmadik stb. emeleten, végre a padláson. E sorozat a „fekvés“ rovatában : a föld alatt, földszint, első emeletben stb. följegyzése által tűnik ki. 6. §. Az udvar és lépcsőzet megszámolása semmi különös magyarázatot nem kíván, valamint az épen előrebocsátott fölvilágosítás után a fekvése sem. 7. §. A házrész rendeltetése alatt annak használati módja értetik, valjon az t. i. pincze, szoba, kamara, padlás, istálló, bolt stb. gyanánt használtathatik-e. E rendeltetés az imént említett nevezetek alatt a 4-ik §-ban idézett esetekhez képest elősorolt hozzáadásukkal kiteendő. (Folytatása következik.) Cégek egész a magánélet küszöbéhez elhatnak, hol az álladalmi ügy sorsa a magánember gondját, aggodalmát inkább igénybe veszi, mint megállapodott békésb szellemű viszonyokban : a polgárok s kormány érdekében van, miszerint a hírek, melyeknek hullámai közt hányódik a magánélet kedélye, tisztátalan mesterkedések által meg ne mérgeztessék. A cselekvény, mely a történet kezéből jő, el nem titkolható, s ezt minden polgára a birodalomnak becsületes és férfias érzelemmel köteles bevárni; az, ki akár gyávaságból, akár tisztátalan czélok végett hazug tényeket hitet el a könnyen hívőkkel, hazug történetet mondat el, s annak felelősége alól, azt másokra hagyva, kisiklik — nem becsületes, nem jótakaró polgára a birodalomnak. Sajnálatos dolog, hogy a katonai kormány — mint egyik kiadott rendelménye tanúsítja — máris szükségesnek találta az elszaporodott hamis hirterjesztőkre figyelmeztetni a közönséget s emlékeztetni a kivételes állapot szigorára, mit a hamis hirterjesztés esetében alkalmazni kényszerítve lesz. E rendkívüli intézkedés szükségét a kiadott hirdetményben fölhozott hamis hírek eléggé indokolják, s kiki beláthatja, miszerint a mafitiának hasonló szerepléseit gátolni minden egyes polgárnak is szoros kötelessége. Nem szükség említnünk, miszerint a rendkívüli körülményekben szükséges rendkívüli intézkedések mindig súlyosan nehezednek a polgári életre, de azoknak viselése az elérni szándékolt előnyök miatt kikerülhetlen. Kinek szivén fekszik a társadalom nyugalma, s annak oktalan vagy bűnös czélbón fölháboritását nem tekinti oly csekélységnek, mit összetett kezekkel tűrjön a hatalom, az szívesen nyujtand segédkezet, s a hamis birkoholók vagy el fognak állni ártalmas koholmányaik terjesztésétől, vagy — miként megérdemlik — meglakolnak érte. Hazánkfiainak nem rég volt alkalmuk tapasztalni, mily nyomorult elferdítéssel köztik a valót a hamis hirek rémmadarai, s volt alkalmuk tapasztalni ezek ellenében, akkor is mily szigorú intézkedések tétettek, s ezért minden további figyelmeztetést, intést fölöslegesnek tartunk. HSfflHIVATALOS HÉSZ, Pest, nov. 30. A külföldi hírek színes szálaiból naponkint új combinatiót sző a jövőbe látni akarók buzgalma. Minden nap meghozza saját híreit, minden nap újak temetkeznek el, s midőn a jövő éledező tényeit látni véljük, csalódni szerető szemeink elöl élettelen árnyak vonulnak el. És e csalódásokon nem okai az állatnokság, jövőt kutató erőlködéseit vallott kudarczai meg nem zsibbasztják , jövőt kell látnia minden áron. Nem szándékunk időszakunk emez uralkodó ösztönét élvhajhászataiban akadályozni, ismerjük rendkívüli indokait. Ha e rendkívüli körülmények közt, hol a leglázabb jelenségek okait is szándékosan készült rejtély fedi, — annál többen érzik magukban az ihletet a titkok fátyola alá tekinteni, nincs ellene szavunk; az elközelgő eredményekből úgy is meg fogunk győződni, mily csekély volt a láthatár , mit szemünk belátni képes volt. Egy körülmény azonban itt magára vonja figyelmünket. Napjainkban, hol a fölmerült politikai jelen 1440 Levelezések. Kaposvár, nov. 23. Már két ízben értekeztem a bécsi bank viszonyiról, mióta ő felsége ezen ügyet rendeztetni határozta ; ennek folytán a magas ministerium 96 milliókat 2 °/o-re consolidált és én ismét megolvasom, hogy ezen bankviszony ujjólag tárgyaltatik, küldöm tehát e harmadikat, nem ugyan kimerítőt, hanem ismét egy lépéssel tovább vezetőt, mert károsnak tartom e tárgy homályosságát. Ugyanis 1- ör. Ezt igényli tőlem azágy természete.— A pénz a status vére, ha ez vizzé változik, a vizi betegség bekövetkezte természetes. — 5-ik Fülöp spanyol királynak története, kinek uradalmában a nap soha le nem nyugodhatott, eléggé okulni taníthat. — A vére romlott oroszlánt a bogarak is megtámadják és megemésztik, melynek orditása is rendülést okozott. 2- or. Igényli a fejedelem. Látták-e édes homosim, hogy a most befejezett forradalmak a pénzviszony cziméből eredtek. Látják-e, hogy a fejedelem nem elégszik, nem is elégedhetik meg pénzviszonyival, s újra, meg újra rendezést sürget ? — Ki nem olvasta a külföldi lapokban, mikép birodalmunkat ezen czimből megtámadhatónak írják ? 3. Igényli a katonai kar. Nem szólok mindannyiról, hanem csak azokról, kik körüléi s nálam tanyáztak. A legszebb ifjúság össze van gyűjtve, ennek harmada távolban meghalt, itt fele kórházban, másik felének alig tizedike leir egésség színével. S nem csuda, mert a pénzviszony és még sok magán egyedárak miatt, itt, hol sem a természet, sem az emberek a kereskedésnek nem kedveztek, hat krajczárjával drágábban él, mint Bécsben élhetne,pedig a katonatartás a múlt évben csak nekem is több mint kétszáz forintba került, ide nem értve a szokott rendes adózást. 4. Igényli kegyeteknek, édes homosim , tulajdon erszénye. Mert kérdem s feleljenek önmaguk : mi lesz a statusból, ha nem csak a közadó, hanem még a fejedelemnek kincstári jogaival járó pénz teremtési alapja is néhány grand fermierek kedvéért kimerittetnék ? — Ha mi mindazt, mit 1816-ik évtől fogva az erszényinkbe beszerzett pénzből (adón kivül) eddig elértéktelenült fejedelmünknek adhatunk, meggyőzhetné vele a félvilágot, sat. ítéljetek, vagy Ítéltessetek meg: nem bánom, magamat kegyelteim sohasem fogom, csak a feleséghezi föllebbvitelt engedjétek meg, mit meg sem tagadhattok.—A kényszerűség bizonyosan nélkülem is be fog következni, de (Caesarral beszélvén) „csak akkor akartok okulni, midőn a tény már megesett ? akkor hiába folyamodtok az okossághoz.“ A fejedelemnek elég akaratát látjuk s hogy eddig ebben semmi czél — természetes nem történt, egyik oka a tárgybeli homály, minek eloszlatásával a lehetőség könnyűsége beáll, ha mi egyébiránt hűtlenek lenni nem akarunk. Ugyanis A bécsi banknak, körülbelül 30 millió párt tulajdon értéke volt, és ezen összeg folyvást pinczékben vagy zsebekben hevert tétlenül, következve egész üzlete alapult azon jogon, miszerint nótái minden köztárakban pénz gyanánt elfogadtassanak. Ha a status mondaná a banknak: íme te bank, 30 milliód van, én adok neked jogot, még harminca millió főnyi jegyek érvényes kiadhatására, az én contomra s magad hasznára ! ezt érteném, mert már ez által is olyan karba helyheztetnék a bank, szerinte fele kamattal megállhatna más magánhitelezők ellenében, azaz, midőn a magánhitelező hat száz lónt kapna, akkor a bank három száztalika épen annyit kapna. — Mely bank ily kedvezmény mellett meg nem állhat, nem életre való , mert egy virágzó banknak maga erejéből kell fenállani, valamint ilyek állanak is. De ezen jognak határtalan átengedése nem más volna, mint a fejedelmi jog akkénti lealacsonyítása, hogy nagyobb szükség esetében kényszerüljön a bank nótáját járni, és a népet a fejedelem nevében tetszése szerint megadóztatni. Adjon a status nekem jogot, miszerint kötelezvényim nyilvános pénztárakban vég nélkül pénz gyanánt elfogadtassanak, száz forinttal olyan üzletet tehetek, hogy néhány évek múlva az egész monarchia vagyona kezembe kerül, s lehető, hogy végre papírkötelezvényeimet ezüst pénzzel valósággal beváltsam. Példa erre maga a bécsi bank, kinek minden öntulajdona hevert, s mégis nem csak azon heverő állítólagos tökétől 12 — 14 száztélét húzott, hanem közel 260 millió forint új tökét is csinált magának és ettől magának több kevesebb kamatot is évenkint fizettet. De nótáinak ezüstjel beváltásáról önerejéből szó nem lehet, pedig okvetlen lehetni kellene, és ő is ezt fő elvnek vallja. A bank természetesen a státus különbféle kötelezvényeinek részint beváltásával, részint kölcsönözés által hitelben tartásával védelmezi magát. — Igenis állana a védelem, ha ön tulajdonával ezt tette volna, de nem tette, mert az övé hevert, nem is volt elég — hanem tette a státus által a polgárok értékére pénznek nyilvánított, és értékeinkkel tettleg megfizetett papirossal, melybe a banknak semmi más tulajdona nem volt a nyomtatási költségnél; midőn tehát a státus értékein vásárlotta meg a státus régibb kötvényeit, azok nem az övék, hanem a státusé , s ha netán töbik kamat járna (mi azonban nem áll) azon kamat a státusé. Ha ez észrevétel a státus polgáraira nézve nagy tekintetű, az még olyasabb a státus fejére nézve, mert a státusnak kincstári joga oly jog, melylyel nem csak az egész monarchia arany és ezüst készletét minden a polgárokat megkárosítható történetek nélkül magához vonhatja és még akkor is kamatoltathatja, ha az mind rudakban hever is, szükségében elővehetné, de legnagyobb szükségében még a monarchia tettleges vagyonait is folyóvá tehetné. — Mindezen roppant jogok a bécsi banknak adott említett engedményével megsemmisítve vannak és kényszerül fejedelmünk egynéhány milliókért is hozzá folyamodni, ki alterum tantumot leköttetni nem késedelmeskedik. A státus ezen jogánál fogva milliókat fordíthatna vasutakra, vizek zabolázására, tavak csapolására, s más közjó előmozdítására, a polgárok adózása nélkül, sőt tüsténti hasznából. Mindezektől meg van fejedelmünk fosztva az említett fogadmány által, s még az legroszabb, hogy a bank rettenetes nyereményével nem csak semmi aranyat ezüstöt magához nem húzott, miből kötvényeit kifizethetné, hanem azt a monarchiából kierőszakolta. Kell tehát azt rendezni, de nem consolidate által, mely csak jogai csudáinak ismétt megerősítése volna, hanem számadás és statusbank által, és részembernek tartom , ki fejedelmünket e részben teljes tehetségével nem tanitgatja, mert itt rejlik jövendőnk kulcsa.*) Sopronm egye, nov. 22-én Székhelyünk iskolái folyama nyitva nyilt meg, s ha azon munkálat után ítélünk, mely a megnyílást megelőzte, azt kellene hinnünk, hogy nagyszerű reformok történtek ez ügyben. Azonban az eredmény mutatja, hogy bármi czélszerű tanrendszer legyen is a megállapított, arra,mire a társaság megszaggatott népének leginkább szüksége van, s mit legsikeresebben a nevelés eszközölhet: a polgárok mennél szorosabbi egyesítésére, a vallás és vallás közti hézag betöltésére nem sok gond fordítatott. Igaz, van a catholikusok számára is lyceum, s igy ez által könnyítve a felsőbb pályáhozi jutás e vidékieknek; de hisz régtől fogva fönnáll és előbbi időkben virágzón fönnállt az evangélikusok lyceuma; s ha most e mellett is állítunk még egy lyceumot, ez annyit jelent, mint helyeselni a múlt előítéletet, melyben helybeli polgárok mértföldekre vitték gyermekeiket, tetemes költségekkel összekötött iskoláztatás végett, holott helyben állott a lyceum — de hisz ez más felekezeté volt! Meglehet, hogy talán az itteni evang. conventnek a lyceumhoz tartott tulajdoni joga indította arra a nn. kormányt, hogy vele nem az érdekekhez képest élt; de úgy hisszük,ha egy dologban, úgy a nevelés dolgában nem lehet osztályi,annál kevésbbé személyi jogot elismerni.Már a múltban a conventnek ezen tulajdonosi joga nagy baja volt ez intézetnek, s most annál inkább hittük , hogy rajta segítve lesz. — Eltekintve ezen, senki sem tagadandja, hogy a 10—15 katholikus philosophus is eljárhatna az evanglyceumban, ha már seciális tanodáknak létezni kell, s e pillanatban azok államtanodákká átalakítása nem is létesíthető. Körünkben az uj szervezetek életbe léptetése szorgalmasan foly; míg a politikai s törvénykezési hivatalok rég kielégítő folyamatban vannak, addig a telek és jövedelmi adó, valamint a telekkönyvek tekintetében is szorgalmasan folynak a munkálatok. Egyátalán nálunk minden fris élénkséggel foly. A bélyeg is honosulni kezd, ha eleinte nehezen esett is, s sehogy se tudtuk itt a törvényt, mint a birod. lapban megjelent, megérteni ; annyi igaz, hogy szerkesztésében tartományunk helyiségére és szokásaira a kitételekben nem a legjobban ügyeltek , s innen eredett, hogy mi a bécsi ügyvédnek igen egyszerűnek látszott, azt a magyar megérteni sem bírta. Itt is aligha Szerk. " Nem látjuk okát, miért ne adhatnánk helyet ezen kissé külön ez fölfogásnak, mely saját nézeteinktől nagyon eltér, szolgáljon eszmecseréül. igénytelenség legtermészetesb modorát, a tekintély s igézet tiszteletgerjesztő nyomosságával egyesíti. Arcz és tekintete kifejezése tökéletesen öszhangzik e termeti kinyomattal. Szőke hegyfaji ábrázata nemes rideg vonásokkal teszi magát feltűnővé , míg eleven kék szemei rejtélyes fényt vetnek a komoly arczulatra *). Szabályosan metszett piros ajkait öröksimas hallgatás látszik lezárva tartani, hanem e holt szerűségnek meglehetős élénkséget ha a szegletvonásokon feltünőleg honoló gúnymosoly, mely legszólóbb magyarázatot nyújt Arthur lelkületének egyik fejelvonásához. És e gunymosolylyal párosul egy sötét daczpillanat eleven szemében — ikertestvére világmegvetésének, s egy erős daczvonás felvont ajka duzzadt idegzetében, mi szivének megkeményült, könyörtelen érzetére mutat. S mindemellett, fiatalkorához képest, bámulatos tehetséggel bír a lelki állapot e közlönyein uralkodni. Legnagyobb örömét, habár mindjárt valódilag érezi is azt, szemének egy villanata, ajkának egy mosolya s egész arczának egy vonásnyi változása sem leplezi föl, mint egy kemény márványon a legforróbb lehellet, úgy múlik el észrevétlenül arczán az öröm meleg érzete, — csak egy csekély, igen tünékeny röppenetben nyilatkozik az. Lelki szenvedelmem nyert, s a körülmények igénye szerint gyakorlott ezen önuralma fejté ki részleg természetének egyik alapelemét — a szivérzéketlenséget, melylyel a haza s minden vele társultak sorsát oly kérlelhetlenül eldönté. Hasonló megtagadással uralkodik a fájdalom érzületén és kifejezésén. Hősies odaengedést ültet a legnagyobb kin falánkjába , mely azonnal elveszti élét, és habár izmait vonaglásra készti, de arcza azért nem homályosul el. Csak egy szenvedély nyomja ki magát képében visszatarthatlanul. Ez a harag, düh , boszuság szenvedélye. Ezt nem birja kellőkép takarni. Ilyenkor egész arczát sötét pir futja be, mely idegzetét átvillanyozza, szemeit tüzelteti, ajkait megreszketteti. Ritkán sikerül neki erőt e szenvedélyen venni, mely őrlő szúként rágódik fiatal életfája gyökén. Arcz- és lélektani szigorú vizsgálónak e kép vonásai közt föltűnik végül egy meglehetős adagnyi ravaszság is, minek életszinezetét a komoly ábrázat sötét árnyalatai födik. Mindezen rajztöredékek után könnyen következtethetünk Arthur lelki valójára. Szelídség, szerénység magasztos érzete távol lakozik tőle; az elsőnek himporát már fiatalságában veszité el, midőn mesterévé gyakorid magát a dévaj, bántalmas incselkedéseknek. Idő folytával engedett ugyan e pajzán viseletből, a mennyiben kedvencz tanulmányait minden zajosabb kör- és társaságtól jobbadán elvonák; de azért vele született bélyege lelkének nem törlődött el, s midőn alkalma volt, kötődés s bántalmas ösztönködésekbeni jártasságát érzékenyen tanusitgatá. Másodiknak — a szerénységnek, szinte gyermekkorában találta már sajátos elfojtóját. Kitűnni, mindenben elsőnek lenni vágya s törekvése miatt sokszor önnön jogos, méltányos igényein fölülemelkedék, s megszoká korán az önzés rész természetét, mely hervasztó lehelletkint hat a szerénység gyengéd virágára. Ilyenkor aztán, csakhogy önigényei tulságát érvényesítse , mibe sem vette mások jogai s méltányos követelményei megsértését. Anyagi haszonért, kincsekért nem látjuk őt ugyan tűnődni, sőt ő volt neki életében legkisebb gondja, — és a hol más — jobban anyagias ember — aranynyal ezüsttel rakodandott meg, onnan ő majdnem üres marokkal ment el; de annál önzőbbnek tapasztaljuk a dicsőség s hatalom utáni törekvésben, mig a legfőbb fokot itt el nem éri. Mivel pedig önző czéljai tulragadák őt sokszor azon, a mit jogosan követelhete; azért, a mit nyert, hálával sem a sors, sem az emberek irán nem viseltetett. Úgy fogadd a sors minden kedvezését s embertársai minden adományát, mint eltagadhatlan kifolyását az örök szükségnek,a gondviselés vagy az emberi jóság elméletét chimaerának tartván. Önzésnek ikertestvére a hiúság, amelyekhez örökké bolygó szellemül hozzácsatlakozik a dicsvágy. E három résztulajdon legerősb vonásul tűnik föl Arthur izgékony lelkületében. E három összesített sajátságból, mint egy gyúpontból ered nála számos egyéb gyöngeség és hiba, mint az uralomvágy, önkény, irigység, az ezzel kapcsolatos gyűlölség, üldösztön stb. így nyomódék lelkébe hatalomvágya, nagyravágyása egy Sullának, egy Pompeiusnak, a nélkül, hogy azok kitartásával dicsekedhetnék. Mert dicsőség és hatalom és nagyság, valamint határtalan pillanatnyi ingerrel birtak reá, úgy ha egyszer kigyönyörködék bennük érzéketlen lelke, minden elveik , örömeik, határaikkal együtt odavetendő mind a semmiért! Ö nem leendett, mint amazok, kész az utolsó koczkagörditésig játszani. Mit vonhatunk le mindezekből Arthur lelkű— létének erkölcsi tartalmára ? Hiányosságot a vallás s valódi erény fogalmai, nézetei s közelveiben stb. *) Ezen fény éles homorú szemüvegén át, melyet rövidlátása miatt rendesen visel, még erősebb.