Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)

1850-12-01 / 321. szám

úgy nem járunk, mint többnyire minden ismeret­tel : a gyakorlat tanít meg a theoriára. — Soproni, Békésmegye, nov. 26. (I.) ### A t. szerkesztőségnek nov. 4-ről hoz­zám intézett levelére, válaszul — imne tollhoz nyúlok, s minden bevezető teketória nélkül, el­foglalom levelezői székemet. Azt már méltóztatnak önök tudni, hogy Bé­kés megye — meg­házasodott. Elvette a szép és gazdag — Csanád megyét, s már most ketten tesznek egy emberszámot. A házaspárok, mint nagy uraknál szokás, egymástól külön él­nek; az asszonyság a Maros parton, az úr, a Kö­rös vidékén lakik; nem is nagyon szeretik egy­mást, mert diplomatikus bábák állítása szerint, a nő még máig sem ismeri férjét, azaz a konty alatt is leány maradt. De ne avatkozzunk a há­zassági titkokba. Ad vocem: házasság — jut eszembe egy furcsa eset. Bizonyos volt honvéd (untauglich), elvett egy tauglich hajadont, s minden szükséges előkészületek megtétettek már az egybekelésre, csupán a kir. biztosság engedelm­e hiányzott még; ezt pedig nem lehetett kieszközölni azért, mert nálunk a stempel-fa még nem virágzik. A vőle­gény ennélfogva jó lélekkel elvezeté mátkáját a paphoz , hogy kösse össze, a mit már isten ös­­­szekötött; —nem gondolván, hogy annak az izés papirosnak olyan nagy ereje legyen. A pap meg­tagadta áldását. De a szerelmesek nem confun­­dálták magukat. Ellakták a lakodalmat áldás nél­kül , majd az esketőt, meglehet csak egy füst alatt akarják eltartani a keresztelővel. Addig tán megérkezik a stempeles papiros is. Mert Ad vocem Stempel — azt is meg kell mondanom, hogy a mai szent napon novemb. 26-ikát írjuk, de megyénkben bélyeges papir még ez ideig sincs. A kereskedők, kik árulására vál­lalkozni akartak, megtudván, hogy csak két percent fog nekik levonatni, ily kevés haszá­­ért egyik sem akarta pénzét bele­fektetni, s vissza­léptek. Úgy hallom, a megyei törvényszék fölszólí­totta volna az illető közjövedelmi hivatalt, hogy tegyen át hozzá bélyeges papírokat, s elkelvén, árával be fog számolni. De feleletül azt kapta, hogy „b­ares Ge 1­d“­ért szívesen. Szeret­­nék hát már most tudni, mi módon akar és fog bennünket a magas kormány azon jótéteményben részesíteni, hogy az igazság­szolgáltatásnak nov. 1 óta megakadt kereke a mi megyénkben is for­gásnak indulhasson. Minden ügyes bajos ember maga menjen Makóra vagy Aradra egy árkus pa­pirosért, hogy 50 — 60 forintjáról kötelezvényt stb. írasson ? Így tán még­sem igen rendén van a dolog ! A perek pihennek, az ügyvédek p­i­­hennek, a hivatalnokok pihennek, Themis kocsija pihen........Ez nagy baj kérem alássan, ezen méltóztassanak valahogy segíteni, mert ha még sokáig így állunk, maholnap azt fogják hallani, hogy nemes Békés vármegyét bekö­tötte a pók. Ad vocem: bekötés! Megyénk lakossága a hazafiui részvét meleg hevével siet kötözgetni a szerencsétlenség sajgó sebeit. Losonca számára 24-bén tánczvigalmat rendeztek Gyulán ; — s a ,Losonczi Phönix“-re hatóságilag is gyűj­tik az előfizetést. Fogadják nyilvános köszöne­­tünket a segély eszközlésében fáradozó közigaz­gatási hivatalnokok , és fogadják a gyulai lelkes ifjak és nők , kik a nyomorban didergők ja­vára , nem restellek egy kissé i­z­z­a­d­n­i. Ad vocem : i­z­z­a­d­á­s ! Bezzeg izzad ám a Kő­rös is. Gyula úgy körül van véve vízzel, mint a jó fejedelem hit alattvalókkal. Nem lehet hozzáférni. Azt mondják, majd ezer ház áll a vízben. Szomorú ! Egyébiránt mi többiek is, kik nem á­l­­l­u­n­k ugyan még a v­í­z­b­e­n , de sokkal inkább ülünk a sárban, és nagy siralommal kese­regve emlékezünk a „szent Sionról, melynél gyönyörüségesb hely nincsen.“ Ad vocem: hely nincsen­, kifogytam a pa­pirosból. Hanem a jövő postán újra lesz szeren­csém. Addig is ajánlom magamat. A­d­r­o c­e­m. F. hó 6-án a megyei kormánybiztos fel­sőbb rendelet következtében a vármegyeház tere­mében a megyei tisztviselőség, a több szent­­miklósi lakos jelenlétében a cs. kir. felsége ke­gyelméből nyert arany érdemkeresztet szent­­miklósi ágostai hitvallású lelkész Hodzsa Mihály mellére tűzött, mely ekképen kitüntetett lelkész azon nap esti órákban tulajdon paplakában tisz­telői által fáklyás zenével megörvendeztetett. Ezen megyében f. hó 6-án s következő nap­jain a rögtönitélő bíróság egy gyújtogató elité­lése végett először összeült, de minthogy a be­­vádlott egyén a tetten nem kapatott, sem pedig a gyujtogatási bűntény, több tanuk kihallgatása után reá be nem bizonyult — ámbár erős gyanúnak jelei­etét terhelik — azon rögtönitélő bíróság ki­mondott ítélete folytán érintett gyújtogató a ren­des büntető perui­a utasittatott. Liptóm­egyéből, nov. 26. © Liptómegye törvényszéke a tiszti főügy­­véd indítványára f. é. nov. 21-én a cs. kir. mi­nister kerületi főbiztos ur utján legfelsőbb helyre egy alázatos fölterjesztést intézett, hogy a magas kormány a bélyegadót tárgyazó, s f. évi augustus 2-án keletkezett császári nyiltparancs V-ik pont­jában előforduló azon intézkedést, mely így hang­zik: „A jelen törvény hatálya előtt oly jogügy­letek fölött kelt okiratok, melyek által valamely ingatlan dolognak tulajdona, haszonvétele vagy használatjoga ruháztatik át — 1850-ki decemb. 1-sejéig (ha eddig sem a nyilván könyvbe­je­­gyeztetésük nem eszközöltetett, sem fölöttük örök­bevallás nem tétetett) az illetékek beszedésére rendelt hivatalok elé oly végből terjesztendők, hogy rájok azon körülmény, miszerint még jelen törvény hatálya előtt keltek,följegyeztessék; ha ezen rendelet nem teljesittetik, az ily okiratok bé­lyeg alá esendők“—azon fontos oknál fogva lega­lább 6, azaz 6 hóra halasztassa el, minthogy liptói nemességnek 8-ik századtól fogva létező levél­táraiban tömérdek okiratait f. évi decemb. 1-jéig annyi rövid idő alatt az illető kamarai hivatal által láttamoztatni physicai lehetetlenség. 1441 Hidegkút, nov. 25. Folyó év nov. £2-én Pestmegye budaeörsi kerületében Hidegkút helységében esti 9 óra táj­ban bizonyos Eschenbach Károly földes gazda különben árvák atyjánál borzasztó tény vitetett végbe; hat egyén tudniillik, az egész házi csa­lád , egy állítólag borkereskedő által, vacsora közben megmérgeztetett, azon czélból, hogy ha sikerülend a gonosztevőnek kitűzött czélja, az árvák pénztárával a különben jómódú gazdának pénzét is elrablandja.­­ A tény így történt: no­vember 22-ke előtt néhány nappal lóháton érke­zett a mondott házhoz , a magát borvevőnek val­lott egyén, magát pesti lakosnak valló, Nagy-nak nevező, a szóban levő gazdának 60 akó borát, 12­0 forintjával akóját megvevő, 10 pengő forint előpénzt adott, s ezzel előbb a gazda mindkét szobáját kivizsgálván, s különféle kérdéseire ki­tudván , hogy a háznál nehány ezer forint van, elment, azon ígérettel, hogy néhány nap múlva a vett borért eljöend, s nekik mint oly becsületes embereknek ezukorsüteményeket is hoz, s Pesten iskolában járó lijokat, ki drága kosztpénzt fizet, olcsóbbért magához veendi kosztba. E becsüle­tesnek látszó egyént már alig várták, s örültek megjövetelének , ki az itt napon , nem a borért, hanem csak azt megvizsgálni, el is jött esti 6 óra tájban, azon szoros föltett szándékkal, hogy Pestre még azon estve ismét visszatér, s kocsi­ját, lovát kocsijával, kifelé igazittatá az útnak. A borok megvizsgálása után kocsisa hideglelés által meglepettnek vallotta magát, mely baj miatt tovább nem hajthat, s igy sikerült neki a háznál szálláson maradni, hol maga­s kocsisa is jó va­csorával láttattak el, vacsora után a gonosz szán­dékú kivette táskájából a czukorsüteményeket és egy üveg tokaji bort, melyet a házi­gazda és neje, fija és ennek hitvese valamint a náluk beszállá­solva levő katona is jó izüen elköltötték; beteg kocsisa pedig a borkereskedőnek a házi kocsist, magukkal vitt boros kulacsból édes borral itatta le.­­ Most hamar lefekvésre szólittatván, mivel a gonosz elfáradtnak mondta magát, le is feküdtek, de a méreg az öreg gazdánál korábban működvén, valamint az ifjabbnál is , ezek iszonyún kezdettek lármázni, mire az ifjúnak neje fölugorván, gyertyát akart gyújtani, de a gonosztevő által elaltatott s a lármázók általa hallgatásra intettek , a lárma na­gyobbodván a katona is fölugrott, az asszony az udvarra szalad tüzet kiáltozva. Most a gyilkos látva, hogy ezért nem ért, a levetett ruhát nyalábba kap­ván kifutott, kocsiját is a futásra figyelmeztette, ott hagyván kocsiját két lovával. — Most látván a szerencsétlenek, hogy nagy a baj, addig is mig szakértő orvos érkeznék, a várostól az 5 óra távolságra levő helységbeli seborvost hívták se­gítségre, más részről hozzám küldöttek, mint ke­rületbeli orvoshoz éjjeli 12 óra után. Én a ve­szély nagyságát látván, a nyaktörő­tt daczára a színhelyen termettem, s nem siker nélkül, mert hál’ istennek mind az öt megmérgezett egyén, a hatodik a katona, a budai kórházba vitetvén, még az éjjel a rögtön alkalmazott szükséges orvosi segedelem és fáradhatatlan szorgalommal sikerült borzasztó bajjal küszködöket a halálveszélyből kiszabadítani. Ma már, nov. 25-én, a megmérge­­zések harmadnapján mind az öt egyén tökéletes egésséges, a katonához, a mint mondalik, nincs remény. Sipos János, Pestmegye kerületi orvosa. * A Pest városára eső ujonczok száma, nem sokára egészen be lesz töltve. Minden ujoncz 10 pft toborzó pénzt kap a városi pénztárból, két forint azonnal a fölavatásnál, a többi 8 forint pedig az egyenruha át­adásakor kézbesittetik. * Az agrouzsora ellen hatályos rendszabályok al­kalmaztattak. Több e tekintetben gyanús egyén, kik a könnyenhivőséget alacson­ygáljaikra kizsákmányolni minden utón foglalatoskodtak — tegnap a Wurm-ká­­véházból a rendőrség által bekisértettek. * W­i­l1­m­e­r­s tegnapelőtt ada első hangverse­nyét a nemzeti színpadon, s ha játéka kevésbbé ra­gadta azon magas fokra a közönség átalános lelkesü­­lését, mint ez talán a nálánál alantabb álló virtuózok­nak is sikerült, ennek oka részint az izgékony időben — mely a csöndesebb művészetre kevésbbé kedvező, részint Villmers játéka lényegében keresendő. Az oly játék, mint Villmersé, a színpad nagy tere által leg­szebb előnyeiben halványul el. Mindazon finom m­­­anteok, melyek Villmers művészetét európai hírű tár­sai közt is első helyre emelik , a színpadon zengősé­­gükből sokat vesztettek, míg viszont szükebb körü con­­cert-sslowokban áthatóságukat egész leljükben fejthe­tik ki. A műértő azonban ezeket színpadon sem nél­külözi. Willmers fellépéseit a nagy közönségben nem előzi meg azon enthusiasmus, a nagyságnak az az an­­ticipált érzete — mi például Liszt hangversenyeit szokta. Ő művészetével s csodás szépségű játékával kény­telen mindazt kiérdemelni, mit amannak már hírneve biztosit. Willmers hangversenyére bírálói vizsgasággal lép be a hallgató, elfogultság nélkül figyel az első billen­­tyűütésre s érzékei fokonkint melegülnek át a művé­szet varázshatalma által. El van ragadtatva, a­nélkül, hogy ezen enthusiasmus előkészíttetett volna. És ez a valódi virtuozitásnak érdeme. Villmers mint zeneszerző és játszó egyszerre és egyforma remekléssel hat a hallgatóra. Compositióiban a bizarrtalan romantika a leg­gazdagabb phantasiával egyesülve nyilatkozik, mint azt ma előadott minden szerzeménye, de különösen a a „tündérek táncza“ s az „éjszaki dal“ igazolá. Ehhez járol a rendkívüli technika , biztosság és ízlés játé­kában. Különösen megnyerő a modor, melylyel Villmers a billentyűket kezeli, s előadásának lélekteli kifeje­zése. A hangok mint gyöngyszemek peregnek el ujjai alatt, s egyöntetű gyöngysorra fűződnek egymásba , s midőn játékában a felső hangok ezüstcsöngetyű­jét, s a pianissimo olvadó lágyságát csodáljuk, szinte lehetlen­­nek tartjuk, hogy ugyanazon kéz mindjárt oly vihart és megragadó diapasonokat idézhessen elő. A pianis­­simóban Willmers keze úgy szólván csak elsiklik a bil­lentyűkön, ö édeleg hangszerén, mintha ez élő­lény tenne, melyből édes hangokat hízeleghet ki. Ujjainak jártassága a legnagyobb nehézségeken könnyed játszik­sággal hatol át, és mindenütt eg­yformán érthető , si­ma és tiszta. A hangversenyző által különösen ez alkalomra szerzett „Magyar hangok“at a közönség kitűnő tetszés­sel fogadta és ismételtető, kelletlen ezúttal dicsérettel föl nem említenünk azon figyelmet is, hogy a művész úr első hangverse­nyének jövedelmét a nemz. conservatorium alapjának növelésére szentelé. Willmers úr még két hangversenyt adand szín­padunkon, (a legközelebbit jövő hétfőn), melyekre a műszerető közönség figyelmét fölhívni sietünk, lert a létező papirjegyek mennyisége a forgalom közvetítésére többé elegendő nem lenne. Minden agio emelkedés, melyet az értékjegyek arány­lagos szaporítása nem kisér, ezen utóbbiak valódi kevesbiléséhez hasonló, és magával hozza az ezüstagip későbbi leszállásának szükséges alapját. Sajnáljuk azokat, kik félel­mük miatt vagyonukban tetemes kárt szenvedtek, de nem nyomhatjuk el azon megjegyzésünket, mikép ezen egyének épen ezüstvásárlásaikbani hirtelenkedésükkel nagyobbítani segítették a bajt. Mint halljuk , egy itteni pénzváltóház előtt oly nagy volt ma a tolongás, hogy csendőrségnek kellett több ízben a járáskelést nyiltan tartani. Másfelől a hitelügyletek kereskedők és gyárno­­koknál legtöbbnyire megszüntették, s a portékák csak készpénzért adatnak. E körülmény, ha csak rövid ideig tartana is , érzékeny zavart idézhetne elő az átalános ügyforgalomban , és a bankigaz­gatás feladata lenne, ily­enen dualitást czélszerű rendszabályok által idejekorán meggátolni. Csak ő bír az ehhez szükséges eszközökkel, s a mos­tani conjunctura alkalmat nyújt neki megmutatni, mikép egy valódi nemzeti intézet hivatását föl­fogni és valósítani képes. — New-Yorkból nov. 2-ról kelt irat szerint ott és a környékben az octoberi forrada­lom több koryphaeusai tartózkodnak. F­o­s­t­e­r egy reform, községnél lelkészi alkalmazásban van. Goldmark orvosi gyakorlatot folytat. R­i­o I—­land egy ideig egy német hírlap mellett műkö­dött, legújabban egy iparüzlet részesévé lön. Az ismeretes legionár Vurschel is az említett vá­rosban tartózkodik. — A csehországi hadsereghez Bécsen ke­resztül Londonból egy ottani lap tudósítója Hau­­s u 1­ár elutazott. — Napokban egy bizottmány fog Pozsonban összeülni, mely a pozson-pesti vaspálya megnyi­tásának napját végkép megállapítja. Addig e pá­lyavonalon naponkint történnek próbautak. — A hadü­gyministerium hivatalnokainak tudtul adatott, hogy minden hivatali titoknak, mely a katonai működésre vonatkozik, kibeszélé­­se kérlelhetlenül elbocsáttatással fog fenyittetni. — Dec. 1-jétől kezdve a postaigazgatóság az északi pályaudvarban ajánlott, külföldi és pénz­­leveleknek minden iránybani elfogadásával is fog­­lalkozandik. — A postaigazgatóság minden középületben levélgyűjtő szekrényeket állított egyszerű leve­lek bevetésére. — Az érczpénzzeli üzérkedés meggátlása végett, egyéb rendszabályokon kívül, több ká­véházi börzék bezáratnak. i­­ őviki’ösi la&plé. (Nov. 30.) * Aradon még jelenleg huszonhét várfogságra ítélt egyén van. Mind fölkelőtisztek, kik Világosnál a fegyvert letették. Közölük három 18, nyolcz 16, négy 12 és öt tiz évi nehéz börtönre van ítélve, a többiek 6—8 évre. Az ismeretesbek : Hadik Gusztáv, Z­e­l­i­n­s­z­k­y László, A­s­b­o­t­h Lajos volt ezredes, Ghyczy képviselő, Ferenczy Albert, S­zi­la­ve­cz­ky Ágoston, K­o­r­p­o­n­a­y János és Schatz­­b­e­r­g Károly. A „Const. Blatt“ nyilvánitja , misze­rint ezek nem sokára kegyelmezésben részesülendnek. * Ruszt­ról tudósíttatunk, miszerint ott nem régiben tűz volt — mely a rögtöni segély daczára is 18 házat hamvasztott el. * A lóczi zenetársaság jelenleg Fozsonban ad zeneestélyeket, s kedélyes csárdásai ott is osztatlan tetszésben részesülnek. Különös méltánylattal említi az ottani lap, hogy e sok költséggel utazó társaság ön­­fentartásán túl a helybeli szegényekről sem feledkezett meg, s egy igen jövedelmes hangversenyt rendezett számukra. Austria, B­é­c­s, nov. 28. Békehírek minden­felé! Mai lapok több békét reméltető érdekes tudósításokat hoznak. Az ,Ö. C.‘ irja: Az austriai cs. kormány, szilárdul ragaszkodva azon törek­véséhez, a békét Németországban megtartani, s elhatározva e czélra semmi eszközt kisérletlenül nem hagyni, teljes készséggel nyújtott kezet a cs. osztrák és k. porosz külügyminiszerek személyes összejövetelére, hogy ha lehet, közvetlen érte­kezlet által a viszályos kérdések békés kiegyen­lítése eszközöltessék. Austriai cs. külügyminister bg Schwarzenberg e czélból tegnap estve Ollmützbe ment, hol porosz k. külügyminister b. Manteuffellel találkozni fog. A herczeg kísére­tében vannak: b. T­h­i­e­r­y cs. kir. ministeri tan., továbbá ő excla. b. Meyendorff cs. orosz rendk. követ és meghatalmazott minister az itteni udvarnál, gr. Bud­-Schauenstein, Dubril ur cs. orosz követségi segéd, végre gr. W­e­s­t­­p­h­a­r­e­n k. porosz kamarás és gr. L­e­h­n­d­o­r­f­f k. porosz követségi segéd. — B. Manteuffel k. porosz külügyminister külön vonaton ma est­vére váratott ugyancsak Ollmützbe, hol ez eldön­tő conferenczia tartatni fog. — ,RZ.‘ A lázban, mely a börzét megra­gadta , üdvös kicsis állott be. Az arany és idegen váltók árfolyama a tegnapihoz képest tetemesen alább, a statuspapiroké jóval fölebb szállott. Azon általunk kimondott nézet, miszerint az ércz­­pénz természet elleni magas ára tartós nem lehet, már valósulni kezd. Minden papírpénz becse nem csupán a pillanat véleményén nyugszik, hanem a forgalmi eszközöknek az ügyforgalomban tagad­­hatóan reális szükségletében. Páni félelem a pa­pírpénznek ezüstben kifejezett árát pillanatra a természetes arány határain alul lenyomhatja ugyan, de e helytelen állásponton meg nem maradhat, mert csak­hamar minden egyéb árutárgyak árai is az ezüstéves egyensúlyra törekednének, és az által oly magasságot érnének el, mely­rel­ külföldi szemle. —ab— A hivatalos, félhivatalos s magán­­táviratok már több mint egyszer intézték el a né­met ügyet. — Egyszer egy muszka jegyzékről értesítenek, mely csak annyiban igér segítséget Austriának, a mennyiben az Berlin befolyásának csökkenése nélkül történhetnek. Rövid napok után megint azt hozzák, mikép a c­ár egy Austria elleni háborúban Oroszország elleni háborút lá­­tand. — Ma olvassuk, mikép Francziaország egyet­ért Angliával, más­nap pedig azt írják, miszerint a párisi követ bemutatandja hitelesítő levelét a német központi kormánynál. — Mi nem tarthat­juk a vén diplomatiát oly szeszélyes s változé­kony kedélyünek. A német ügy hajszálnyival sem haladott előre. Kiegyenlítési pontokat még senki sem talált föl, sőt az alkudozások előzményei sincsenek még tisztába hozva. Poroszország kész fölhagyni az unióval s szabad konferencziákra bízni a dolgot, de meg­kívánja egyszersmind Austriától, hogy a szövet­ségi kormányról lemondjon. Austria eddig nem állott rá, s így az előzményekkel járó nehézsé­gek elhárítása is nagy munka lesz. S mekkora akadályokkal nem kellene küzdeni, midőn a nagy birodalom mikénti reorganisatiójáról leend szó ! A szövetségi kormány kimondá a schleswig­­holsteini háborúnak megszüntetését; — a szövet­ségi seregeknek az unióhoz tartozó államokon kell keresztülmenni. — Braunschweig nem mu­tatkozik hajlandónak a szövetséges seregek ke­­resztülbocsátására s Poroszországtól kér ellent­­álló sereget. S hihető-e, hogy a berlini kabinet elnézi azon végrehajtó hatalom föllépését az Ey­­dernél, mely ellen a Fuldánál egész erejével sík­ra szállt ? Csak egy tekintetben lehet a német ügyet előrehaladottnak gondolni, t. i. hogy az illető fe­lek mindegyike elkészült nézeteinek fegyveres erővek­ támogatására, más tekintetben még zava­­rodottabban állanak a dolgok. — Württemberg­­ben készülőben van a hesseni még be nem vég­zett dráma, mely ezen abnormis állapotban még másutt is ismételheti magát.—Hiába, egy új szer­vezet elintézése nem megy oly könnyen, mint a telegráfi sodronyok működése. — Berlin szabad konferencziákban bízik, de a konferencziák mi­kénti alakításáról még szó sincs. — Arról, vajjon micsoda módon lesznek képviselve a különböző államok e conferencziákban, a szűk gyűlés ér­telmében-e vagy a plénum szerint? még hallgat a krónika. Poroszországnak, mely czélja elérése végett az alkotmányosságnak védője gyanánt hirdettette ki magát, ez alkalommal be kellene bizonyítania

Next