Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)
1850-12-01 / 321. szám
úgy nem járunk, mint többnyire minden ismerettel : a gyakorlat tanít meg a theoriára. — Soproni, Békésmegye, nov. 26. (I.) ### A t. szerkesztőségnek nov. 4-ről hozzám intézett levelére, válaszul — imne tollhoz nyúlok, s minden bevezető teketória nélkül, elfoglalom levelezői székemet. Azt már méltóztatnak önök tudni, hogy Békés megye — megházasodott. Elvette a szép és gazdag — Csanád megyét, s már most ketten tesznek egy emberszámot. A házaspárok, mint nagy uraknál szokás, egymástól külön élnek; az asszonyság a Maros parton, az úr, a Körös vidékén lakik; nem is nagyon szeretik egymást, mert diplomatikus bábák állítása szerint, a nő még máig sem ismeri férjét, azaz a konty alatt is leány maradt. De ne avatkozzunk a házassági titkokba. Ad vocem: házasság — jut eszembe egy furcsa eset. Bizonyos volt honvéd (untauglich), elvett egy tauglich hajadont, s minden szükséges előkészületek megtétettek már az egybekelésre, csupán a kir. biztosság engedelme hiányzott még; ezt pedig nem lehetett kieszközölni azért, mert nálunk a stempel-fa még nem virágzik. A vőlegény ennélfogva jó lélekkel elvezeté mátkáját a paphoz , hogy kösse össze, a mit már isten összekötött; —nem gondolván, hogy annak az izés papirosnak olyan nagy ereje legyen. A pap megtagadta áldását. De a szerelmesek nem confundálták magukat. Ellakták a lakodalmat áldás nélkül , majd az esketőt, meglehet csak egy füst alatt akarják eltartani a keresztelővel. Addig tán megérkezik a stempeles papiros is. Mert Ad vocem Stempel — azt is meg kell mondanom, hogy a mai szent napon novemb. 26-ikát írjuk, de megyénkben bélyeges papir még ez ideig sincs. A kereskedők, kik árulására vállalkozni akartak, megtudván, hogy csak két percent fog nekik levonatni, ily kevés haszáért egyik sem akarta pénzét belefektetni, s visszaléptek. Úgy hallom, a megyei törvényszék fölszólította volna az illető közjövedelmi hivatalt, hogy tegyen át hozzá bélyeges papírokat, s elkelvén, árával be fog számolni. De feleletül azt kapta, hogy „bares Ge 1d“ért szívesen. Szeretnék hát már most tudni, mi módon akar és fog bennünket a magas kormány azon jótéteményben részesíteni, hogy az igazságszolgáltatásnak nov. 1 óta megakadt kereke a mi megyénkben is forgásnak indulhasson. Minden ügyes bajos ember maga menjen Makóra vagy Aradra egy árkus papirosért, hogy 50 — 60 forintjáról kötelezvényt stb. írasson ? Így tán mégsem igen rendén van a dolog ! A perek pihennek, az ügyvédek pihennek, a hivatalnokok pihennek, Themis kocsija pihen........Ez nagy baj kérem alássan, ezen méltóztassanak valahogy segíteni, mert ha még sokáig így állunk, maholnap azt fogják hallani, hogy nemes Békés vármegyét bekötötte a pók. Ad vocem: bekötés! Megyénk lakossága a hazafiui részvét meleg hevével siet kötözgetni a szerencsétlenség sajgó sebeit. Losonca számára 24-bén tánczvigalmat rendeztek Gyulán ; — s a ,Losonczi Phönix“-re hatóságilag is gyűjtik az előfizetést. Fogadják nyilvános köszönetünket a segély eszközlésében fáradozó közigazgatási hivatalnokok , és fogadják a gyulai lelkes ifjak és nők , kik a nyomorban didergők javára , nem restellek egy kissé izzadni. Ad vocem : izzadás ! Bezzeg izzad ám a Kőrös is. Gyula úgy körül van véve vízzel, mint a jó fejedelem hit alattvalókkal. Nem lehet hozzáférni. Azt mondják, majd ezer ház áll a vízben. Szomorú ! Egyébiránt mi többiek is, kik nem állunk ugyan még a vízben , de sokkal inkább ülünk a sárban, és nagy siralommal keseregve emlékezünk a „szent Sionról, melynél gyönyörüségesb hely nincsen.“ Ad vocem: hely nincsen, kifogytam a papirosból. Hanem a jövő postán újra lesz szerencsém. Addig is ajánlom magamat. Adro cem. F. hó 6-án a megyei kormánybiztos felsőbb rendelet következtében a vármegyeház teremében a megyei tisztviselőség, a több szentmiklósi lakos jelenlétében a cs. kir. felsége kegyelméből nyert arany érdemkeresztet szentmiklósi ágostai hitvallású lelkész Hodzsa Mihály mellére tűzött, mely ekképen kitüntetett lelkész azon nap esti órákban tulajdon paplakában tisztelői által fáklyás zenével megörvendeztetett. Ezen megyében f. hó 6-án s következő napjain a rögtönitélő bíróság egy gyújtogató elitélése végett először összeült, de minthogy a bevádlott egyén a tetten nem kapatott, sem pedig a gyujtogatási bűntény, több tanuk kihallgatása után reá be nem bizonyult — ámbár erős gyanúnak jeleietét terhelik — azon rögtönitélő bíróság kimondott ítélete folytán érintett gyújtogató a rendes büntető peruia utasittatott. Liptómegyéből, nov. 26. © Liptómegye törvényszéke a tiszti főügyvéd indítványára f. é. nov. 21-én a cs. kir. minister kerületi főbiztos ur utján legfelsőbb helyre egy alázatos fölterjesztést intézett, hogy a magas kormány a bélyegadót tárgyazó, s f. évi augustus 2-án keletkezett császári nyiltparancs V-ik pontjában előforduló azon intézkedést, mely így hangzik: „A jelen törvény hatálya előtt oly jogügyletek fölött kelt okiratok, melyek által valamely ingatlan dolognak tulajdona, haszonvétele vagy használatjoga ruháztatik át — 1850-ki decemb. 1-sejéig (ha eddig sem a nyilván könyvbejegyeztetésük nem eszközöltetett, sem fölöttük örökbevallás nem tétetett) az illetékek beszedésére rendelt hivatalok elé oly végből terjesztendők, hogy rájok azon körülmény, miszerint még jelen törvény hatálya előtt keltek,följegyeztessék; ha ezen rendelet nem teljesittetik, az ily okiratok bélyeg alá esendők“—azon fontos oknál fogva legalább 6, azaz 6 hóra halasztassa el, minthogy liptói nemességnek 8-ik századtól fogva létező levéltáraiban tömérdek okiratait f. évi decemb. 1-jéig annyi rövid idő alatt az illető kamarai hivatal által láttamoztatni physicai lehetetlenség. 1441 Hidegkút, nov. 25. Folyó év nov. £2-én Pestmegye budaeörsi kerületében Hidegkút helységében esti 9 óra tájban bizonyos Eschenbach Károly földes gazda különben árvák atyjánál borzasztó tény vitetett végbe; hat egyén tudniillik, az egész házi család , egy állítólag borkereskedő által, vacsora közben megmérgeztetett, azon czélból, hogy ha sikerülend a gonosztevőnek kitűzött czélja, az árvák pénztárával a különben jómódú gazdának pénzét is elrablandja. A tény így történt: november 22-ke előtt néhány nappal lóháton érkezett a mondott házhoz , a magát borvevőnek vallott egyén, magát pesti lakosnak valló, Nagy-nak nevező, a szóban levő gazdának 60 akó borát, 120 forintjával akóját megvevő, 10 pengő forint előpénzt adott, s ezzel előbb a gazda mindkét szobáját kivizsgálván, s különféle kérdéseire kitudván , hogy a háznál nehány ezer forint van, elment, azon ígérettel, hogy néhány nap múlva a vett borért eljöend, s nekik mint oly becsületes embereknek ezukorsüteményeket is hoz, s Pesten iskolában járó lijokat, ki drága kosztpénzt fizet, olcsóbbért magához veendi kosztba. E becsületesnek látszó egyént már alig várták, s örültek megjövetelének , ki az itt napon , nem a borért, hanem csak azt megvizsgálni, el is jött esti 6 óra tájban, azon szoros föltett szándékkal, hogy Pestre még azon estve ismét visszatér, s kocsiját, lovát kocsijával, kifelé igazittatá az útnak. A borok megvizsgálása után kocsisa hideglelés által meglepettnek vallotta magát, mely baj miatt tovább nem hajthat, s igy sikerült neki a háznál szálláson maradni, hol magas kocsisa is jó vacsorával láttattak el, vacsora után a gonosz szándékú kivette táskájából a czukorsüteményeket és egy üveg tokaji bort, melyet a házigazda és neje, fija és ennek hitvese valamint a náluk beszállásolva levő katona is jó izüen elköltötték; beteg kocsisa pedig a borkereskedőnek a házi kocsist, magukkal vitt boros kulacsból édes borral itatta le. Most hamar lefekvésre szólittatván, mivel a gonosz elfáradtnak mondta magát, le is feküdtek, de a méreg az öreg gazdánál korábban működvén, valamint az ifjabbnál is , ezek iszonyún kezdettek lármázni, mire az ifjúnak neje fölugorván, gyertyát akart gyújtani, de a gonosztevő által elaltatott s a lármázók általa hallgatásra intettek , a lárma nagyobbodván a katona is fölugrott, az asszony az udvarra szalad tüzet kiáltozva. Most a gyilkos látva, hogy ezért nem ért, a levetett ruhát nyalábba kapván kifutott, kocsiját is a futásra figyelmeztette, ott hagyván kocsiját két lovával. — Most látván a szerencsétlenek, hogy nagy a baj, addig is mig szakértő orvos érkeznék, a várostól az 5 óra távolságra levő helységbeli seborvost hívták segítségre, más részről hozzám küldöttek, mint kerületbeli orvoshoz éjjeli 12 óra után. Én a veszély nagyságát látván, a nyaktörőtt daczára a színhelyen termettem, s nem siker nélkül, mert hál’ istennek mind az öt megmérgezett egyén, a hatodik a katona, a budai kórházba vitetvén, még az éjjel a rögtön alkalmazott szükséges orvosi segedelem és fáradhatatlan szorgalommal sikerült borzasztó bajjal küszködöket a halálveszélyből kiszabadítani. Ma már, nov. 25-én, a megmérgezések harmadnapján mind az öt egyén tökéletes egésséges, a katonához, a mint mondalik, nincs remény. Sipos János, Pestmegye kerületi orvosa. * A Pest városára eső ujonczok száma, nem sokára egészen be lesz töltve. Minden ujoncz 10 pft toborzó pénzt kap a városi pénztárból, két forint azonnal a fölavatásnál, a többi 8 forint pedig az egyenruha átadásakor kézbesittetik. * Az agrouzsora ellen hatályos rendszabályok alkalmaztattak. Több e tekintetben gyanús egyén, kik a könnyenhivőséget alacsonygáljaikra kizsákmányolni minden utón foglalatoskodtak — tegnap a Wurm-kávéházból a rendőrség által bekisértettek. * Wil1mers tegnapelőtt ada első hangversenyét a nemzeti színpadon, s ha játéka kevésbbé ragadta azon magas fokra a közönség átalános lelkesülését, mint ez talán a nálánál alantabb álló virtuózoknak is sikerült, ennek oka részint az izgékony időben — mely a csöndesebb művészetre kevésbbé kedvező, részint Villmers játéka lényegében keresendő. Az oly játék, mint Villmersé, a színpad nagy tere által legszebb előnyeiben halványul el. Mindazon finom manteok, melyek Villmers művészetét európai hírű társai közt is első helyre emelik , a színpadon zengőségükből sokat vesztettek, míg viszont szükebb körü concert-sslowokban áthatóságukat egész leljükben fejthetik ki. A műértő azonban ezeket színpadon sem nélkülözi. Willmers fellépéseit a nagy közönségben nem előzi meg azon enthusiasmus, a nagyságnak az az anticipált érzete — mi például Liszt hangversenyeit szokta. Ő művészetével s csodás szépségű játékával kénytelen mindazt kiérdemelni, mit amannak már hírneve biztosit. Willmers hangversenyére bírálói vizsgasággal lép be a hallgató, elfogultság nélkül figyel az első billentyűütésre s érzékei fokonkint melegülnek át a művészet varázshatalma által. El van ragadtatva, anélkül, hogy ezen enthusiasmus előkészíttetett volna. És ez a valódi virtuozitásnak érdeme. Villmers mint zeneszerző és játszó egyszerre és egyforma remekléssel hat a hallgatóra. Compositióiban a bizarrtalan romantika a leggazdagabb phantasiával egyesülve nyilatkozik, mint azt ma előadott minden szerzeménye, de különösen a a „tündérek táncza“ s az „éjszaki dal“ igazolá. Ehhez járol a rendkívüli technika , biztosság és ízlés játékában. Különösen megnyerő a modor, melylyel Villmers a billentyűket kezeli, s előadásának lélekteli kifejezése. A hangok mint gyöngyszemek peregnek el ujjai alatt, s egyöntetű gyöngysorra fűződnek egymásba , s midőn játékában a felső hangok ezüstcsöngetyűjét, s a pianissimo olvadó lágyságát csodáljuk, szinte lehetlennek tartjuk, hogy ugyanazon kéz mindjárt oly vihart és megragadó diapasonokat idézhessen elő. A pianissimóban Willmers keze úgy szólván csak elsiklik a billentyűkön, ö édeleg hangszerén, mintha ez élőlény tenne, melyből édes hangokat hízeleghet ki. Ujjainak jártassága a legnagyobb nehézségeken könnyed játsziksággal hatol át, és mindenütt egyformán érthető , sima és tiszta. A hangversenyző által különösen ez alkalomra szerzett „Magyar hangok“at a közönség kitűnő tetszéssel fogadta és ismételtető, kelletlen ezúttal dicsérettel föl nem említenünk azon figyelmet is, hogy a művész úr első hangversenyének jövedelmét a nemz. conservatorium alapjának növelésére szentelé. Willmers úr még két hangversenyt adand színpadunkon, (a legközelebbit jövő hétfőn), melyekre a műszerető közönség figyelmét fölhívni sietünk, lert a létező papirjegyek mennyisége a forgalom közvetítésére többé elegendő nem lenne. Minden agio emelkedés, melyet az értékjegyek aránylagos szaporítása nem kisér, ezen utóbbiak valódi kevesbiléséhez hasonló, és magával hozza az ezüstagip későbbi leszállásának szükséges alapját. Sajnáljuk azokat, kik félelmük miatt vagyonukban tetemes kárt szenvedtek, de nem nyomhatjuk el azon megjegyzésünket, mikép ezen egyének épen ezüstvásárlásaikbani hirtelenkedésükkel nagyobbítani segítették a bajt. Mint halljuk , egy itteni pénzváltóház előtt oly nagy volt ma a tolongás, hogy csendőrségnek kellett több ízben a járáskelést nyiltan tartani. Másfelől a hitelügyletek kereskedők és gyárnokoknál legtöbbnyire megszüntették, s a portékák csak készpénzért adatnak. E körülmény, ha csak rövid ideig tartana is , érzékeny zavart idézhetne elő az átalános ügyforgalomban , és a bankigazgatás feladata lenne, ilyenen dualitást czélszerű rendszabályok által idejekorán meggátolni. Csak ő bír az ehhez szükséges eszközökkel, s a mostani conjunctura alkalmat nyújt neki megmutatni, mikép egy valódi nemzeti intézet hivatását fölfogni és valósítani képes. — New-Yorkból nov. 2-ról kelt irat szerint ott és a környékben az octoberi forradalom több koryphaeusai tartózkodnak. Foster egy reform, községnél lelkészi alkalmazásban van. Goldmark orvosi gyakorlatot folytat. Rio I—land egy ideig egy német hírlap mellett működött, legújabban egy iparüzlet részesévé lön. Az ismeretes legionár Vurschel is az említett városban tartózkodik. — A csehországi hadsereghez Bécsen keresztül Londonból egy ottani lap tudósítója Haus u 1ár elutazott. — Napokban egy bizottmány fog Pozsonban összeülni, mely a pozson-pesti vaspálya megnyitásának napját végkép megállapítja. Addig e pályavonalon naponkint történnek próbautak. — A hadügyministerium hivatalnokainak tudtul adatott, hogy minden hivatali titoknak, mely a katonai működésre vonatkozik, kibeszélése kérlelhetlenül elbocsáttatással fog fenyittetni. — Dec. 1-jétől kezdve a postaigazgatóság az északi pályaudvarban ajánlott, külföldi és pénzleveleknek minden iránybani elfogadásával is foglalkozandik. — A postaigazgatóság minden középületben levélgyűjtő szekrényeket állított egyszerű levelek bevetésére. — Az érczpénzzeli üzérkedés meggátlása végett, egyéb rendszabályokon kívül, több kávéházi börzék bezáratnak. i őviki’ösi la&plé. (Nov. 30.) * Aradon még jelenleg huszonhét várfogságra ítélt egyén van. Mind fölkelőtisztek, kik Világosnál a fegyvert letették. Közölük három 18, nyolcz 16, négy 12 és öt tiz évi nehéz börtönre van ítélve, a többiek 6—8 évre. Az ismeretesbek : Hadik Gusztáv, Zelinszky László, Asboth Lajos volt ezredes, Ghyczy képviselő, Ferenczy Albert, Szilaveczky Ágoston, Korponay János és Schatzberg Károly. A „Const. Blatt“ nyilvánitja , miszerint ezek nem sokára kegyelmezésben részesülendnek. * Rusztról tudósíttatunk, miszerint ott nem régiben tűz volt — mely a rögtöni segély daczára is 18 házat hamvasztott el. * A lóczi zenetársaság jelenleg Fozsonban ad zeneestélyeket, s kedélyes csárdásai ott is osztatlan tetszésben részesülnek. Különös méltánylattal említi az ottani lap, hogy e sok költséggel utazó társaság önfentartásán túl a helybeli szegényekről sem feledkezett meg, s egy igen jövedelmes hangversenyt rendezett számukra. Austria, Bécs, nov. 28. Békehírek mindenfelé! Mai lapok több békét reméltető érdekes tudósításokat hoznak. Az ,Ö. C.‘ irja: Az austriai cs. kormány, szilárdul ragaszkodva azon törekvéséhez, a békét Németországban megtartani, s elhatározva e czélra semmi eszközt kisérletlenül nem hagyni, teljes készséggel nyújtott kezet a cs. osztrák és k. porosz külügyminiszerek személyes összejövetelére, hogy ha lehet, közvetlen értekezlet által a viszályos kérdések békés kiegyenlítése eszközöltessék. Austriai cs. külügyminister bg Schwarzenberg e czélból tegnap estve Ollmützbe ment, hol porosz k. külügyminister b. Manteuffellel találkozni fog. A herczeg kíséretében vannak: b. Thiery cs. kir. ministeri tan., továbbá ő excla. b. Meyendorff cs. orosz rendk. követ és meghatalmazott minister az itteni udvarnál, gr. Bud-Schauenstein, Dubril ur cs. orosz követségi segéd, végre gr. Westpharen k. porosz kamarás és gr. Lehndorff k. porosz követségi segéd. — B. Manteuffel k. porosz külügyminister külön vonaton ma estvére váratott ugyancsak Ollmützbe, hol ez eldöntő conferenczia tartatni fog. — ,RZ.‘ A lázban, mely a börzét megragadta , üdvös kicsis állott be. Az arany és idegen váltók árfolyama a tegnapihoz képest tetemesen alább, a statuspapiroké jóval fölebb szállott. Azon általunk kimondott nézet, miszerint az érczpénz természet elleni magas ára tartós nem lehet, már valósulni kezd. Minden papírpénz becse nem csupán a pillanat véleményén nyugszik, hanem a forgalmi eszközöknek az ügyforgalomban tagadhatóan reális szükségletében. Páni félelem a papírpénznek ezüstben kifejezett árát pillanatra a természetes arány határain alul lenyomhatja ugyan, de e helytelen állásponton meg nem maradhat, mert csakhamar minden egyéb árutárgyak árai is az ezüstéves egyensúlyra törekednének, és az által oly magasságot érnének el, melyrel külföldi szemle. —ab— A hivatalos, félhivatalos s magántáviratok már több mint egyszer intézték el a német ügyet. — Egyszer egy muszka jegyzékről értesítenek, mely csak annyiban igér segítséget Austriának, a mennyiben az Berlin befolyásának csökkenése nélkül történhetnek. Rövid napok után megint azt hozzák, mikép a cár egy Austria elleni háborúban Oroszország elleni háborút látand. — Ma olvassuk, mikép Francziaország egyetért Angliával, másnap pedig azt írják, miszerint a párisi követ bemutatandja hitelesítő levelét a német központi kormánynál. — Mi nem tarthatjuk a vén diplomatiát oly szeszélyes s változékony kedélyünek. A német ügy hajszálnyival sem haladott előre. Kiegyenlítési pontokat még senki sem talált föl, sőt az alkudozások előzményei sincsenek még tisztába hozva. Poroszország kész fölhagyni az unióval s szabad konferencziákra bízni a dolgot, de megkívánja egyszersmind Austriától, hogy a szövetségi kormányról lemondjon. Austria eddig nem állott rá, s így az előzményekkel járó nehézségek elhárítása is nagy munka lesz. S mekkora akadályokkal nem kellene küzdeni, midőn a nagy birodalom mikénti reorganisatiójáról leend szó ! A szövetségi kormány kimondá a schleswigholsteini háborúnak megszüntetését; — a szövetségi seregeknek az unióhoz tartozó államokon kell keresztülmenni. — Braunschweig nem mutatkozik hajlandónak a szövetséges seregek keresztülbocsátására s Poroszországtól kér ellentálló sereget. S hihető-e, hogy a berlini kabinet elnézi azon végrehajtó hatalom föllépését az Eydernél, mely ellen a Fuldánál egész erejével síkra szállt ? Csak egy tekintetben lehet a német ügyet előrehaladottnak gondolni, t. i. hogy az illető felek mindegyike elkészült nézeteinek fegyveres erővek támogatására, más tekintetben még zavarodottabban állanak a dolgok. — Württembergben készülőben van a hesseni még be nem végzett dráma, mely ezen abnormis állapotban még másutt is ismételheti magát.—Hiába, egy új szervezet elintézése nem megy oly könnyen, mint a telegráfi sodronyok működése. — Berlin szabad konferencziákban bízik, de a konferencziák mikénti alakításáról még szó sincs. — Arról, vajjon micsoda módon lesznek képviselve a különböző államok e conferencziákban, a szűk gyűlés értelmében-e vagy a plénum szerint? még hallgat a krónika. Poroszországnak, mely czélja elérése végett az alkotmányosságnak védője gyanánt hirdettette ki magát, ez alkalommal be kellene bizonyítania