Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-11 / 131. szám

Teleki Blanka: Ne mondják önök, hogy korunkban nem tagadnak többé vértanuk! Hogy nincsenek olyan reális gondolkozású lények, kik nagy eszmékért lemondanak az élet minden javáról, öröméről, föláldozzák nyugodalmukat s önként vállalkoznak azokra az emberi erőt meghaladó küzdelmekre, megpróbáltatásokra és szenvedésekre, melyeknek díja a martirkoszorú. Egy kis könyv,amely a napokban került ki a sajtó alól, egy ilyen martir emlékét eleveníti fel a magyar közönség előtt. Egy csodás nőét, kiben a női kedély rendkívüli fogékonysága és gyöngédsége a férfi szilárd akaraterejével, hősies bátorságával s a fenséges határait érintő lemondásával egyesült. Teleki Blankát, mert ő ez a hősies lelkületű nő, előkelő hely illeti meg a leghíresebb magyar asszonyok között. Valóban köszönettel tartozunk de Gerando Antoninának, hogy művében sok érdekes, részben eddig ismeretlen adalékkal járult arczképének kidomboritásához. És ezek az adalékok annál jelentősebbek, mert az írónőt rokoni kötelékek fűzték ujabbkori történetünk eme valóban tüneményszerű alakjához ; a legtöbb adatot magától Teleki Blankától hallotta, vagy legalább olyanoktól, akik hozzája közel állottak, bizalmában, szeretetében részesültek. S minő ritka lelki tulajdonságokkal fölruházott, kivételes lénynek mutatják ezek a följegyzések Teleki Blankát! A legjobb szülők kényeztető gondjai közt, pazar jóllétben nevelkedve, már úgyszólván gyermekkorában az ideál szeretete tölti el egész valóját. Rajong mindazért, ami szép és jó, ami egy nemesen gondolkozó főnek, egy mélyen érező szívnek örömet szerezhet. Falusi magányában lázas érdeklődéssel kíséri a nagy Széchenyi által megindított reform-mozgalmakat s ugyanekkor olyan kiváló tehetséggel fest, hogy nagynénje, Brunswick Teréz előbb Münchenbe, majd később Párisba viszi, hogy ott a nagynevű Cogniet oldalán képezze magát. A fiatal magyar leány bámulatba ejti a párisi művészeket, leginkább pedig magát a mestert. Cogniet ez időtájon éppen a Madeanne-templom számára fest oltárképet s ugyanezt majdnem egyszerre Teleki Blanka is festi az eredeti után. A Madonna feje azonban még mindig hiányzik. A fiatal művésznő egyszerre, csakúgy képzeletből, fejet fest Madonnájának, vallásos áhítatot, átszellemültséget sugárzó szép fejet. A mester annyira kiválónak találja a tanítvány munkáját, hogy azt minden változtatás nélkül másolja le a maga vásznára. A kép még most is látható a Madelaine-templomban. Ez a kiváló művésznő aztán visszatér hazájába, de nem azért, hogy a művészetnek szentelje erejét, hanem, hogy a nőnevelés ügyét kezébe vegye. Női iskolát nyit Pesten, de alig kezdi meg áldásos működését, jön a forradalom vihara s úgy az intézetet, mint Teleki Blankát magával sodorja. Követi a hadsereget, vagyonát föláldozza a nemzeti ügynek, nyugalmát a sebesültek ápolásának. Valóságos nemzője lesz a szegényeknek, a nyomorultaknak. Nevét mindenki tisztelettel említi s ez a tisztelet kiséri őt pálfalvai magányába, hol a nagy nemzeti katasztrófa fájdalmait szeretné kipihenni. Mártirsága itt kezdődik. A győztes hatalom veszedelmes forradalmárt lát benne; előbb Nagyváradra, majd Pestre, az Újépületbe hurczolják. Hónapokig tartják elzárva, a legképtelenebb vádakat emelik ellene s egyetlen tanú, egy holdkóros, beteges szobaleány szavára elitélik tíz évig tartó, kínos fogságra. Poroszlói diadalmasan szállítják Kufstein várába, amely nem börtön, hanem valóságos temető a szegény nőnek. Egészségtelen, szűk fülkéje még alakjára nézve is hasonlatos a koporsóhoz. Ha az egyik várkapitány megszánakozik rajta és enyhít a sorsán : rögtön jön egy másik, ki újabb sanyargatásával akar szerezni magának érdemeket. Valóságos hősi lélek kell hozzá, hogy átélje a haláztatásokat, a szenvedéseket! Hat évet tölt így, megtörve testben, de nem ám lélekben. Rudolf trónörökös születése s az ezt követő amnestia végre megnyitja előtte a börtön ajtaját. Visszatér hazájába — meghalni ? — óh nem! A sors még ezt a kegyet is megtagadja tőle. Mint árnyék lézeng itt rokonai között s midőn egy ízben Mentoneban keresne üdülést, Párison átutazva, rokonai, a De Gerandok közt leli halálát. Michelet, a nagy franczia író, kényes szemekkel itt lép egyszerű ravatalához s kegyelettel feléje borulva itt suttogja: „Mennyi erély, mily hősies jellem!“ * Meghatva tesszük le a vékony füzetet. Elgondolkozunk az újkori martir életpályáján és minduntalan fülünkben csengenek az írónő befejező sorai: „Vannak e földön ragyogó lelkek, melyek önmagukból merítik a fényt és ha el is tűntek, sokáig még világitó fényözönt hagynak maguk után.“ Ilyennek látja De Gerando Antonina s ilyennek látjuk mi is Teleki Blankát. A puszta könyve. Justh Zsigmondnak, tavaly megjelent kötete, melyről annak idejében bőven megemlékeztünk, mint már jeleztük volt, megjelent franczia fordításban Ollendorffnál. A francziáknál szenzácziót keltett ez a munka; erre vallanak a párisi tekintélyes napilapok hosszú és elismerő kritikái. Legutóbb a Figaro, Gil Bias és a J. des JDébats hosszú czikkelyekben ismertette „A puszta könyvé“-t és a Justic különös, erős, de még nem egészen kiformálódott írói egyéniségét. Örömmel konstatáljuk kollegánk e sikerét; nem kicsiny dolog az, abban a rengeteg és az idegen iránt indolens irodalomban figyelmet kelteni. Sudermann: A mai német elbeszélők utánozzák a franczia elbeszélőket. Tulajdonképpen nem tesznek hát egyebet, mint a többi európai kulturnemzet, kivéve az angolt, mely olyan szerencsés, hogy a maga utjain haladhat. De ne méltóztassanak bennünket félreérteni, ez „utánzás” alatt semmi rosszat nem értünk, nem majmolást, nem szolgaságot. A formabeli dolgokat imitálják, a felfogás formáját, a kifejezés formáit. Hisz ez utánzók között akadnak igen eredeti és igen erős szellemek, például a néme Sudermann, aki igazi gallus technikája daczára kétségtelenül ős germán. Érdekes, hogy ez az elsőrangú író másod- harmadrangú szerzőktől tanult a legtöbbet. Például magyar fordításban most megjelent regénye, aA kegyencz, Malot Hector és Deloit Albert nélkül soha meg nem születik vala. Nagy kár nem lett volna éppen e munkáért, lévén az a legérdekesebb, de legértéktelenebb Sudermannok közül való. Egyenrangú az ő „Sodoma végé“-vel. Csupa szenzáczió — brilliánsan, de rosszhiszeműen csinálva. Sudermannban nem sok az írói becsület. Nem egyszer világosan látható ebben a nálunk uj regényében is, hogy meggyőződését: a mélységet, az igazságot, a finomságot, föláldozza a hatásért. Alkuszik ez az ur, mint egy kupecz, hiába dörög úgy a megalkuvások ellen. — „A kegyencz“-nek négy figurája áll az előtérben, a német irodalom négy ismert alakja a szintén ismeretes, pikáns franczia sauceban. A kegyetlen és sima hivatalfő, a szép szőke asszony, aki szívében halálos sebbel reprezentál, a kis Gretchen, 12 év óta jegyben, és a kis hivatalnok, művészi hajlamokkal, szerelmes szívvel és Adolf névvel. Sudermann nagyon szeret úgynevezett kabinetalakokat csinálni és ez gyakran sikerül is neki, kár, hogy ez alakokon rajta van az akarat izzadtsága. A minthogy ebből az egész német regényből kiri a technika. Roppant érdekes akar lenni az egész. Az is sok helyen és élvezettel lehet lapjait átfutni. Az „Egyetemes Regénytár“ adta ki a munkát. Forditotta Tábori Róbertné, még pedig pompásan. A két kötet ára 1 írt. Divatos hazugságok. Ez a czime egy uj két kötetes regénynek, melyet Székely Béla irt. Elég divatos czim, a szerző nevét azonban még ezentúl kell divatba hozni. Amint egyéb dolgozataiból ismerjük Székely urat, jó matériának látszik. Tiszta szemű, agilis, világot látott és igen törekvő fiatal ember. Sok jó könyvet elolvasott, és hol ezeknek az utasításai szerint, hol a saját maga jószántából megismeri és megérti az élet érdekes momentumait, sőt az embereket is, akik típusok. Most kaptuk meg új könyvét, nem olvashattuk el még és így sejtelmünk sincs róla, hogyan érvényesítette tudását, tehetségét a kétkötetes regény egyrészt kényelmes, másrészt követelő keretében. Erről lesz alkalmunk még meggyőződni és beszámolni az olvasónak is. Egyelőre annyit, hogy örvendetes és szép dolognak tartjuk azt, hogy kezdő író: igazi, nagy munkával kezdi. Bukni se szégyen az ilyesmivel. Ezenfelül — a szokás ellenére is — őszinte elismeréssel kell adóznunk a kiadóknak: Révai testvéreknek, akik közrebocsátották az ifjú író első regényét, minden bizonnyal az anyagi haszon reménye nélkül, koczkáztatva, csak azért, hogy használjanak az irodalomnak. A magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek, járásbíróságok és közigazgatási hatóságok előtt. Szerkesztette Felber Arthur dr., ügyvéd és zala-egerszegi királyi ügyész. Zala-Egerszeg, 1892. — Ez a könyv befejező része az ismert nevű szerző „A magyar büntető-törvénykönyvek és az életbeléptetési törvény” czimü öt év előtt megjelent munkájának, mely büntetőtörvényeinket s indokolásaikat, az erre vonatkozó összes döntvényekkel és jegyzetekkel tartalmazta. Az előttünk levő kötet — mint alaki rész — az öszes érvényben levő büntető intézkedéseknek egy kommentárba gyűjtésével tesz szolgálatot a büntető törvénykezéssel foglalkozóknak. Felöleli nemcsak a törvényszéki, hanem a járásbírósági, és a közigazgatási hatóságok előtti eljárást is, s ezeken kívül magában foglalja a sajtótörvényt, a sajtóügyi eljárást, a rögtönbírósági szabályokat, valamint az „anyagi rész“ megjelenése óta hozott s így abba föl nem vehetett anyagi, nemkülönben az összes eljárási döntvényeket is. Szerző fölvett munkájába még mintegy 250 miniszteri és főügyészi rendeletet is, minél fogva az, most már teljessé vált három kötetében, az összes érvényben levő, és törvényerejű büntető intézkedéseket tartalmazza, mégpedig 600 felső bírósági ítélettel és döntvénnyel megvilágítva. Ügyvédek és birák minden bizonnyal örömmel fogják üdvözölni a hasznos munkát. Egri egyházmegyei papok az Irodalmi téren. Ez a czime a 262 oldalra terjedő kötetnek, melyben Koncz Ákos, egri főegyházmegyei áldozópap és jászberényi főgimnáziumi hittanár, az egri egyházmegye mindazon elhunyt és még élő tagjainak rövid életrajzát összegyűjtötte, akik az irodalom terén nagyobb vagy kisebb tevékenységet fejtenek ki, akár mint önálló művek szerzői, akár mint folyóiratok és lapok munkatársai. A könyv az írói névtárak modorában, eléggé tartalmas rövidséggel sorolja elő az egyes írók életrajzi adatait s feltünteti irodalmi munkásságukat is, megemlítve, hogy műveik hol és mikor jelentek meg. Az életrajzok némelyike csak pár sorra terjed, de van olyan is, mely több lapot foglal el s kimerítő képet ad az illető tevékenységéről. Az ilyenek természetesen azokról az írókról és költőkről szólanak, a kiket az egri egyházmegye szűkebb határain kivül is jól ismernek, mint például az egyházjogi iró Porubszky József dr., a régiségbuvár Ipolyi, Balássy, a jogtudós Danielik, a költő Mindszenty, Tárkányi, Pájer, a nyelvész Ihász és kivülök még számosan, mert az egri egyházmegye tagjai közt mindig sok érdemes munkája volt a magyar irodalomnak. Az irói névtár ára 2 frt. Bobula János, az ösmert építész és képviseli szerkesztése alatt egy uj kritikai havilap, az „Építészeti Szemle“ fog legközelebb megjelenni. Dolgozd társai lisztájában egész sorát találjuk a fiatalabb épitész-generácziónak. — A havonkint egyszer megjelenő lap előfizetési ára negyedévenkint 2 frt. IRODALOM. *) Gróf Teleki Blanka élete. Irta De Gerando Antonina, Budapest, Légrády-testvérek.