Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-04 / 124. szám

1892. május 4. MAGYAR HÍRLAP 55 meg és kijelentette, hogy nem is fogja megfizetni, mert az Ítéletnek semmi jogalapja sincsen: egy nap beállított hozzá a végrehajtó és lefoglalta egy tükrét, melyet május 14-én fognak elárverezni a szabadkai Városház udvarán. Koldusok bankettje. Bósa Béla kikindai ke­reskedőnek gyermeke születvén, az az ötlete támadt, hogy koldusbankettot ad. Meginvitálta hát a városnak összes koldusait s az udvaron díszesen föld­eritett asztalsoron négy fogásból álló ebédet adott nekik. Mielőtt az ebéd elkezdődött volna, értésükre adta, hogy a csemege után mindegyik egy ezüst forintot fog kapni s a tányérjait és evőeszközeit magával vi­heti. A koldusbankettet nagyszámú közönség nézte végig. A koldusok komolyan és ünnepélyesen ették végig az első tál ételt, de már a második tálnál megkezdték a jó ménesi borral a felköszöntőket. Az első felköszöntőt egy öreg vak koldus mondta, a kö­vetkező bekezdéssel : „Örömmel látom magam körül a nagyrabecsült kikindai koldustársaság elitejét . . .” A második felköszöntőt asszony kezdte mondani, de mert részletesen foglalkozott a szentekkel, lehurrog­ták. Utána Kabocsa József városi közkoldus beszélt, éltetve a hölgyeket, a­kik a temetéseknél nem tolják a markukat a vak koldusok tenyere elé és sohasem isznak több pálinkát, mint a­mennyivel haza tudnak menni. Beszéltek aztán hárman is egyszerre s többek között egy siketnéma is, a­ki általános szenzácziót keltett azzal a kijelentésével, hogy ezután csak mint siket koldus fog működni. Végül a sánta koldusok tömeges viaskodást kezdtek az asztal fölött a man­kóikkal, úgy hogy a rendőrségnek kellett a koldus­bankettőt feloszlatni. Egy pióoza története. Van nekünk egy szer­kesztőségi múzeumunk. Elég érdekes gyűjtemény és nem is a legutolsó a maga nemében, mert sok kü­lönös dolog van benne. Nevezetesen egy levelezőlap, melyet három év múltán kézbesítettek a czimzettnek; egy britannika-szivar, melynek levelei közé egy hirte­lenszőke pofaszakáll van sodorva, egy januárban született cserebogár, meg sok egyéb efajta tárgy. Ma ez a mi gyűjteményünk megint gazdagabb lett. Pos­tán érkezett hozzánk egy kicsi üveg. Az üvegben valami szennyes sárga lé, melyet első pillantásra szűrt vízvezetéki viznek ismertünk föl. A vízben pedig egy kisded­ piócza. A ládikában talált néhány sornyi levél fölvilágosított bennünket, hogy a szívós termé­szetű állat miről nevezetes. Tegnap este a tisztviselő­­telepen egy asszony vizet eresztett a dézsába a kony­hájában levő vízvezetékből. Darab ideig csak elsár­gult levéldarabok, meg uraságoktól levetett ruhafosz­lányok pottyantak ki, mikor a vízvezetéki cső a vál­tozatosság kedvéért egyszerre csak kibocsátotta ma­gából a kiskorú pióczát is. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a piócza él­és eléggé vidám. Kiemeljük azért, mert ide hát mégse igaz, hogy a budapesti vízveze­téki víz föltétlenül elpusztít minden élő­lényt. Kautz utóda, Kautz Gyulának, az osztrák­magyar bank kormányzójának az utóda a budapesti egyetemen Földes Béla dr. lesz, a­ki eddig a sta­tisztikát adta elő. Párbaj aá világ Temesvárott. Temesvár­ott kínos feltűnést kelt egy affaire, melynek Kisfaludy Zsiga ügyvéd a hőse. Kisfaludy, mint levelezőnk távírja, vasárnap belépett a Pumer-féle sörházba és minden ok nélkül odavágta egy előkelő úri­emberek­ből álló asztaltársaságnak: — Mindenki gazember, a­ki Suigrün fogorvos­sal egy asztalnál ül! Ez a sértés persze nem maradhatott következ­mények nélkül. Bessenyey képviselő kivételével, a­ki kénytelen volt elutazni, az asztaltársaság valamennyi tagja provokálta Kisfaludyt, a­ki a kihívásokat el is fogadta. Az első párbajt Mesk­ó Béla árvaszéki ül­nökkel vívta, a­ki könnyű sérülést szenvedett. Ma reggel pedig Kisfaludy Leelmer Béla tekintélyes ke­reskedővel, a Lechner-czég tulajdonosával verekedett meg. Kisfaludy súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után még több kihívás várja. Új táblai elnök, Ritook, a nagyváradi királyi tábla újonnan kinevezett elnöke — mint lapunknak táviratozzák — ma tette le a hivatalos esküt. Sir Arthur Sullivan, „A mikádó“ és „A gár­disták“ zseniális komponistája nagyon beteg. Állapota, mely pénteken délelőtt még elég kedvező volt, már aznap délután nagyon rosszra fordult. Az angol ki­rályné és a királyi család több tagja gyakran tudako­zódik a beteg zeneszerző hogyan létéről. Szerencsés szobacziczus. Mint a madridi lapok írják, a spanyol sorsjáték legutóbbi húzásakor a 60.000 pesetányi főnyereményt egy erd­ei szoba­leány nyerte meg, a­ki éppen az esküvőjére készü­lődött. Az após, Halma­zsán Vaszilie arad megyei oláh paraszt sehogy se akart az apával egy faluban meg­férni. Többször emlegette, hogy ezt a vén embert el­teszi láb alól, ha odébb nem hordja a sátorfáját. Tavaly aztán egyszer reggel az öreget felakasztva találták meg a kert egyik fáján. Eleinte azt hitték, hogy öngyilkos volt, csak később derült ki, hogy a veje ölte meg. A csendőrök Halma­­zsán Vasziliet elfogták s azt mondják, hogy be is vallatták vele a gyilkosság bűntettét. A vallomásról fölvett jegyzőkönyv szerint, Halmazsán előbb meg­fojtotta az öreget s akkor akasztotta csak fel azért, hogy az esetleges vizsgálatot tévútra vezesse. Az aradi kir. törvényszék, a hogy táviratban értesítenek bennünket Ottrubay Károly vezetése alatt »,« tár­gyalta a bűnesetet. A hosszú főtárgyaláson a vádlott a csendőrök előtt mondott vallomását egészen vissza­vonta, azt állítva, hogy kínzással kényszeritették a vallomásra. A beidézett tanuk semmi terhelő bizo­nyítékot nem hoztak föl s így a törvényszék Halma­zsán Vasziliet az előre megfontolt szándékkal való emberölés vádja alól, Barabás Béla dr. ügyvéd or­szággyűlési képviselő védőbeszéde értelmében, föl­­mentette. Sikkasztás Rothschildéknál. A budapesti főkapitányság ma a Rothschildéknál történt sikkasz­tás dolgában a következő köröző levelet kapta a frankfurti rendőrségtől : „Jäger Rudolf bankpénztáros 1,700.000 márka elsikkasztása és üzleti könyvek meghamisítása után a mult hó 15-én megszökött Frankfurtból. Jäger Frankfurtban született 1848. április 13-án, 44 éves, körülbelül 1*71 méter magas, sötét haja föl van fé­sülve, szemei kékek, körszakállt visel, melynek egy része az arczán levő bőrkiütések miatt le van borot­válva, legutóbb loden-ruhát és loden-kalapot viselt. Valószínű, hogy Jäger egy szőke, tüdővészesnek látszó fiatal hölg­gyel utazik, a­kit alkalmasint nejének mond. A törvényszék elfogatási parancsa ki van adva, kiadása az előirt után fog inditványoztatni. Kérjük Jäger gondos nyomozását. Jäger hihetőleg megváltoz­tatta külsejét. Letartóztatásáért 1000 márka jutalom van kitűzve­. A főkapitányság haladéktalanul megtette az intézkedéseket, hogy a milliomos sikkasztó Buda­pestre való érkezése esetére elfogassák. A detektívek­­nek e czélból átadták Jäger fényképeit, melyeket a frankfurti rendőrség küldött ide. Szatmár haladása, Szatmár városi bizottsága, e hó 2-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a piaczot, valamint a főbb utczákat aszfalt-burkolattal láttatja el. A főváros az Ínségeseknek. Az a gyűjtés, melyet április hónapjában Budapesten az Ínségesek javára rendeztek, nagyon szép eredmén­nyel járt. A kerületi elöljárók 12.700 irtot szolgáltattak be eddig, mint a gyűjtés eredményét. Hymen: Az egyetemi templomban­ ma fényes esküvő volt. Weigert Károly, a leszámitoló­ bank fő­tisztviselője oltárhoz vezette Schwimmer Gizella kis­asszonyt, Schwimmer Ernő egyetemi tanár leányát. A szertartást Kiinger egyetemi tanár végezte. Az esküvőn többek közt jelen voltak: Cantacuzene her­­czeg román főkonzul és neje, Herrich osztálytanácsos, Faik Zsigmond lovag, Brunswick-Deym gróf, to­vábbá több egyetemi tanár és a leszámítoló bank számos tisztviselője. Leégett község. Bodrog-Vécs kis községben tegnapelőtt délután tűz támadt, mely a 33 házból álló helységet, minden takarmán­nyal és gazdasági épülettel együtt elpusztította. Csak három ház maradt meg. A lakosok hajlék és élelem nélkül vannak. Csinos kis örökség. Szatmárról az a hír ér­kezik, hogy Hoffmann Mihály vasúti raktáros egy Amerikában elhunyt rokonától 7 millió font sterlinget örökölt. Az egyetemről. Az egyetem orvosi karán már nagyban történnek az előjegyzések a szigorlatokra. Az első szigorlatra május 25-ig, a zárszigorlatra pedig június 15-ig jelentkezhetni. Halálozás: Vágvecsei Babó Imre földbirtokos, Babó Emil orsz. képviselőnek az édes atyja, e hónap 1-én elhunyt Aradon, életének 70., házasságának 39. évében. A derék öreg ur halála általános, mély részvétet kelt Arad városában. Pályázat tanársegédi állásra. A tudomány­­egyetem törvényszéki orvostani tanszéke mellett a második tanársegédi állás megüresedett. Az állásra, mel­lyel 600 forint évi fizetés és 150 forint lakbér jár, május 15 ig pályázhatnak e szakban avatott orvos­tudorok. Félbemaradt színházi előadás. A nyíregy­­házai színkörben vasárnap nagy riadalom volt. A debreczeni színtársulat a „Czigánybárót“ adta elő, mikor egyszerre csak kápráztató világosság támadt az arénában és valaki elkiáltotta, hogy: „Ég a színház!11 A közönség rémülten tódult ki. Szerencsére nem a színház égett, hanem a szomszédos eczetgyár. A lángok teljesen belátszottak azonban a színkörbe,­­ úgy, hogy a közönség egy perczig a színházégés pá­nikját élte át. Az előadás folytatásáról persze szó se lehetett többé. A szerelem. Arad megye Jószáshely községéből táviratozza tudósítónk, hogy ott Brenneisz Anna, fiatal csinos leány öngyilkos lett. Szerelmi bánat kergette a halálba. A szerencsétlen előkelő bécsi család sar­jadéka. * = A karlsbadi czipőraktárba a legújabb lack és világos czipők érkeztek. Kajári Dorottya­ utcza 8. szám. SZÍNHÁZ és művészet. A „Falu rossza“ Csongrádon. A csongrá­diaknak szép május elsejük volt: műkedvelő fiatalság előadta a „Falu rosszát.“ A közreműködők közül Csanádi Gyulánét (Finom Rózsi), Csernus Etelt (Bátki Tercsi) és Csanádi Gyulát (Göndör Sándor) elegendőnek tartjuk megemlíteni. Az előadás jól sikerült. Országos dalünnep. Az országos magyar da­­lár-egyesület ez évben a fővárosban tartja nagygyűlé­sét. Az ez alkalomból rendezendő dalünnepély műsora a következő: I. szakasz: 1. Erkel F. Hymnusz. 2. Mosonyi „Szentelt hantok.“ 3. Zimay László „Suhog a szél.“ 4. Marschner „Dalszabadság.“ 5. Schubert „Sajkázó.“ II. szakasz. 6. Liszt „Rajnai bordal.“ 7. Lányi Ernő „Népdalok.“ 8. Burner „Viharban.“ 9. Gaál Ferencz „Honfi-dal.“ 10. „Királyhymnuszok.“ A rendező nagy bizottság művészi, elszállásolási, vigalmi és pénzügyi albizottságokra oszolt. A város­ligeti iparcsarnokot, melyben az ünnepélyt rendezik, Baross Gábor egy leiratban átengedte a rendező-bi­zottságnak. A királyhymnusz pályázatra beérkezett 183 mű közül tizenkettőt szűkebb bírálat alá bo­csátottak. Rakodczay Pái a Shakespeare-előadásokat Győrött kezdte meg. Színre került eddig a „Velenczei kalmár és III. Richárd király. A társulat tagjai közül Laczkó Arankát és Kükemezey Gizellát dicsérik. D­use.­ ­­ Fernande. — Talán túloztunk. Talán elragadott az uj jelen­ség. Talán a fékevesztett lelkesedés és nem az ész, nem a hidegen bonczoló agy diktálta mindazt, a­mit eddig Duse Eleonóra művészetéről írtunk. Lehet, hogy igazuk van azoknak, a­kik megengedett és tilos módon ellenszegülnek az általános hangulatnak. Hiszen a józanság irigylendő állapot és derék embe­rek azok, a­kik hidegvérűek tudnak lenni. Legyünk mi is derék és hazafias emberek. Körülbelül ezeket gondoltuk el, mig a város­ligeti szinkör jeles zenekara hangulatos nyitán­nyal kedveskedett. És mindezt, ezeket a szép tervezgetése­­ket romba döntötte ez a gonosz asszony. Még remeg egész testünk és a rettenetes játék hatásától nem tudunk menekülni. Üldöznek szemei, hangja, két­ségbeesése, haragja. Sardou Fernandejában játszott. Egy asszony, a­ki szeret, úgy boszulja meg magát a hirtelen férfin, hogy elősegíti házasságát egy nővel, a­ki — bár nem saját hibájából — elbukott és kedvese volt valakinek Minő színekkel festette meg ezt az alakot Duse Csupa tűzláng, csupa ragyogó, elragadó művészet, le­küzdhetetlen erő. Mintha hirtelen egy vulkán kitöré­sének volnának tanúi a mi szegény, kopár rónasá­­gokhoz szokott szemeink. Eddig azt mondták, hogy van egy határa Duse művészetének, a­hol véget ér, a­hol felmondja a szolgálatot. Ezt a heves kitörések, a paroxizmus hiánya hitették el. De ki merné ezt Crotildeja után állítani? Nyomról-nyomra, jelenetről-jelenetre kellene kö­vetnünk, hogy alakítását teljes fényében bemutathas­suk. Minő megdöbbenés vesz erőt rajta, mikor a gyanú először lopódzik szivébe. Minő szivszaggató képmuta­­tást visz végbe, mikor Andreval elhiteti, hogy nem szereti, csak azért, hogy ennek igaz érzelmeiről meg­győződjék. Miként küzd, mint harczol szivével és ere­jével s milyen rettenetes a zokogása, mikor a férfi távozik. Felesleges, nevetséges, hiábavaló itt minden

Next