Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-22 / 142. szám

1992. május 22. MAGYAR HÍRLAP 5 Jenő gróf és neje, szül. Andrássy Karolina nagy társaságot hívtak meg. Az egész budapesti főúri társaság és közéletünknek sok kitűnősége ott volt. A műsort élőkép nyitotta meg és zárta be: elől „A műkedvelők“, végül „Egy magyar festő mű­terme“, mágnások és mágnásnők közreműködésével. A „Hol a férj“ franczia vígjátékot Sennyey Marietta bárónő, Hadik Endre, Széchenyi Géza és Zichy Antal grófok adták elő. „La scene á faire“ czímű magánjelenetet, Bummelskirchen grófkisasszony játs­­­szotta. A Feuillet Oktáv vígjátékában: „A fehér haj- SífáZ“-ban Pejacsevics grófné és Keglevich István gróf szerepeltek. Ez utóbbi egy magánjelenetet is adott elő: „ Un Monsieur en halit noir“ volt azután tán ez is. Veszedelmes sétalovaglás. Vaszary Béla honvédhuszár főhadnagy, a herczegprímás unok­aöc­cse tegnap délután sétalovaglást tett, mi­közben lovastul együtt hanyatt vágódott, úgy, hogy a ló egészen reá zuhant. A ló fel akarván kelni, lábaival kapálódzni kezdett és az alatta levő tisztet arczon rúgta. Két sebet ejtett rajta s a tiszt alsó ajkát egészen keresz­tül rúgta. A katonaorvos a sebet bevarrta. A műtét után Vaszary gyalog ment haza. Az apróhirdetések legendája. Nincsenek-e többé legendák ? Dehogy is nincsenek, képződnek ma is. Csak a szent jellegükből vágynak kivetkőztetve. Talán nem is érdemlik meg többé, hogy így nevez­tessenek, de megvannak, tagadhatatlan. Legendája van a Rothschildok, a Mackeyk, a Hirsch bárók va­gyonának, szent borzadál­lyal és bámuló arczczal be­szél róluk a nép. Híres színésznők alakja körül, ün­nepelt szépségekről, száll a titokzatos rejtelmes, naiv monda szájról-szájra. És talán azok is, a­kik csinálni segítettek, rövidesen hisznek benne szentül. És szapo­rodnak ezek a modern legendák, nemhogy fogyná­nak. Van még hit az emberekben és van legendája immár — igaz, hogy ez a legújabb — az apróhirde­téseknek is. Az a bizonyos dúsgazdag, szép és derék fiatal férfi, a­ki a kis hirdetések utján vett el egy egé­szen vagyontalan, de egészen csinos kis leányt. Alapja — kétségtelenül — van a dolognak, de hányfélekép­pen, mennyi változatban beszélik. Egy variáns sze­rint az a gazdag férfi egy gazdag önálló budapesti hölgy és a leány — egy árva, elhagyatott kis orvos­­növendék. Mindenesetre az apróhirdetések legendája egyike a legérdekesebbeknek már azért is, mert mögötte a reális valóság. Bámulatraméltó, mennyire szereti közönségünk a hirdetéseknek e legolcsóbb, legkön­­­nyebben hozzáférhető és amellett szórakoztató formá­ját. Szinte úgy olvassák, mint az újság szövegét, so­kan csak szórakozásból, még többen, mert keresnek benne valamit — gyakran maguk sem tudják mit. És bizton megtalálják benne — a­mire öntudatlanul szükségük volt. Öntudatosabbak maguk a kishirdetők, a­kik általában minden lapnál, de különösen a mi újságunknál nagyon megszaporodtak az utolsó idő­ben. T. i. azóta, a­mióta kiadóhivatalunk 30 kres le­velező lapokat bocsát a hirdető közönség rendelkezé­sére — a fővárosi hirlapelárusitók utján. Hiába, szeretjük a kényelmet! Az apróhirdetések e kényel­mes közzétételi módja — előreláthatólag — szokat­lan mértékben megnagyítja lapunk e hirdetési rova­tát. És ebből a nagy anyagból kelnek, alakulnak nálunk az apróhirdetések friss legendái. A kolera. Teheránból jelentik, hogy egy orosz orvos, a­ki Meshedből oda érkezett, azt jelenti, hogy Djamiban konstatálták az ázsiai kolera kitörését. Beteg trónörökös. Albert trónörökös, a belga királyi ház trónjának egyetlen örököse, mint Brüsszel­ből jelentik, Orbánczban szenved s már három hét óta fekszik. Az epreskerti művészestély. A 23-án tar­tandó művészestély jegyei (válthatók naponkint d. u. 3—7 óráig a műcsarnokban Andrássy-út 69. sz. a. vagy este a pénztárnál) nagyban kelnek. A rende­zésben a fővárosi képzőművészeken kívül még Révay Gyula báró (elnök), Andrássy Gyula gróf, ifj. Edelsheim-Gyulay Lipót báró, Hadik Barkóczy Endre gróf, Hunyady József gróf, Justh Zsigmond, Karácsonyi Jenő gróf, Révay Simon báró, Somsich József gróf, Szapáry György gróf, Szapáry Pál gróf, Széchényi Bertalan gróf, Szemere Attila, Szendrei János dr., Sztáray István gróf, Teleki Tibor gróf, Vay Péter gróf, Zichy Aladár és Zichy Béla gróf vesz­nek részt. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik. Az estély programmja a következő: fél 9-kor „Prolog“ Gubányi Árpádtól, szavalja Zilahy Gyula; 9 órakor a műcsar­nok megnyitása; 10 órakor görög színház, színre kerül: Phyloktetes ; a kiosztott szerepeket Nagy Imre vezetése mellett a szini-tanoda f­övendékei játs­szák ; 11 órakor előadás a IV-ik magyar vígszínházban, ülőhely 1 frt, állóhely 50 kr; 12 órakor a boszor­kány-tanya rémes kivilágítása. Nyitva este 8-tól reg­gelig ; az „Osteria“ japáni tea-csarnok, czukrászda, museo-zoologico, spiritiszta festő­ műterme, Barnum­­muzeum, komáromi laczikonyha stb. stb. A közönség nem lesz semmiféle zsarolásnak kitéve és utczai öl­tözetben jelenik meg. Fölfüggesztett szolgabiró. Nagyváradról távirják lapunknak, hogy Morvay­ Margittai főszolga­­birót állásából fölfüggesztették. Keresztessy jubileuma. Keresztessy József, a rendszeres magyar vivó-iskola megalapítója és a magyar vivő tanárok gesztora, ma ünnepelte tanár­­kodásának ötvenedik évfordulóját, a­mely alkalomból sóti tanítványai és barátai szívélyes ováczióban része­ltették az ősz vivómestert a Hungária-szállóban; ott voltak: Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső miniszterek, Ábrányi Kornél, Beöthy Algernon, Bánó József, Bá­rányi Ödön, Harkányi Frigyes, Komjáthy Béla, Hen­­taller Lajos, Tisza István képviselők, Gajáry Ödön, Beniczky Ferencz főispán, Eötvös Lóránd br., Arany László, Havass Imre főügyészi helyettes, Vastagh György, Lipthay Kornél táblai bíró, Szemere Miklós, Pogány Ödön, Csernovits Diodor min. titkár, Hindy Kálmán, Csete Kálmán, Püspöky Emil, továbbá Fáy Lajos gróf, Porzsolt Gyula, Fodor Károly, Nagy Sán­dor vivótanárok, Csillagh Gyula, Bittó Aurél és még többen, a­kik a terembe lépő mestert hosszas éljen­zéssel fogadták. Kisbaári Kiss Ferencz üdvözölte mindenekelőtt az ünnepel­et és átnyújtotta neki a tanítványai által vásárolt emléktárgyakat, egy remek kivitelű disz­vivókardot és vízőrt, egy pár disz­­pisztolyt elefántcsont-markolattal és arany diszitéssel, egy cserkoszorút, egy fegyverszekrényt és végül a mesternek bronz mellszobrát, a­melyet Stróbl Alajos mintázott. — Keresztessyt tanítványai szeretetének eme nyilvánulása annyira megindította, hogy csak néhány szóval tudta azt megköszönni, azután a jelen­lévők mindegyikével kezet szorított. Az ünnepély után a jelenlévők bankettet rendeztek a nagy étteremben. A jockey temetése. Hall-1, a csütörtökön szerencsétlenül járt fiatal jockeyt ma délután 1/22-kor temették. A temetés 1/212-re volt kitűzve, a fiatal jockeyt református rítus szerint akarták eltemetni, mert azt hitték róla, hogy református. Időközben a lovaregylethez Londonból távirat jött, melyből meg­­tudták, hogy Hall 23 éves volt és a róm. kath. anya­­szentegyház kebelébe tartozott. Ezért halasztották el a temetést. A koporsót a kerepesi-uti halottas kamrá­­ból átvitték az uj temetőbe, Magyar dr.-on a lovar­­egylet titkárán és Wangh starteren kívül, csak trai­­nerek meg jockeyk és nehány kiváncsi kisérte a ko­porsót. A család számára föntartott gyászkocsi üre­sen maradt. Hall fiatal felesége, meg öreg szülei nem jöhettek el Londonból. A temetést a lovaregylet ren­­dezte, mely díszes érczkoporsót csináltatott a halott­nak és koszorút is küldött. A koporsóra helyezett koszorúk között ott pompázott Rothschild Náthán báróé is, meg Butters traineré kék sárga szalaggal, az istálló színeivel. Hall-t kék dressében és sárga sapkájában temették el, a sírnál Ellis trainer mon­dott néhány megható búcsúszót. A nemzeti ka­szinó 1000 frtot gyűjtött a szerencsétlen jockey csa­ládja számára. Vívó­verseny. A László-féle internátus nö­­vendékek­ sikerült ünepél­lyel fejezték be ma vívó­­tanfolyamukat a Fodor-féle vivő teremben. A jury tagjai: Gajáry Ödön, Szokolai Kornél és Porzsolt Gyula voltak. Zajos tapssal és élénk éljenzéssel ki­sérte a szép számú közönség a programm minden számát. Többek közt jelen­ voltak : László Mihály orsz. képv. intézeti igazgató, Kulinyi Árpád, Veszten Imre képviselők, Splényi Ödön báró, Splényi Árpád báró, Fechtig Nándor báró, Koos Ottó, Bíró Kál­mán dr., Gyulai Béla dr. — Az ünnepély végével Gajári Ödön tartott beszédet, melyben kiemelte a növendékek ez alkalommal tanusitott ügyes mozdu­latait, egyenes, szép magatartását.— Dijakat kaptak : Kiss Pál, Waldeck György gr., Kubinyi Tibor, Korniss Oszkár gr., Pilaszanovits Antal, Fechtig Nándor br., Leipszig Ödön, Ivacskovics Milán, Dungyerszky Sán­dor, Blaha Sándor, Vigyázó Elemér, Daróczy Zoltán, Neppel Gyula, Benyovszky Rezső gróf és Gyulai Aladár. Az áruló bajusz. A minap hírül adtuk, hogy Vas megyében öt vásárra menő parasztot megraboltak. Most már — mint levelezőnk írja — megkerültek a rablók. Az egyik rablónak ugyanis dulakodás közben kitépték a bajuszát, s ez vezetett nyomra. A kitépett bajusz tulajdonosa csősz Kecskéden. A többi négy ember is odavaló. A rózsák szigete. A Margitszigeten, daczára a szeszélyes időjárásnak, már nagyon élénk a fürdői élet. Már­is vannak vendégek, külföldiek, vidékiek és fővárosiak, kik a fürdő ismeretes gyógyhatásában ke­resnek enyhülést. Lépten-nyomon uj meglepetés várja a kirándulókat. Nemcsak a virágzó fák s a kora ta­vasz ezer gyönyörű jelensége, hanem a felügyelőség gondoskodásának több igen érdekes bizonyítéka. Ilyen az uj bassin, mely a vízesés kéktükrü vizét zárja ma­gába és a megnagyobbított, újonnan felszerelt ven­déglői (errasse. Amott József főherczeg ritka szép vizi-növénygyüjteménye hangolja tavaszi ver­sek írására a kék víz partján merengő sétálót, emitt a Reinprecht kitűnő konyháját és valóban ritka jó borait élvezhetik a prózaibb dolgokért lelkesülő kirándulók. Dankó Gábor bandája szebbnél-szebb da­lokat húz a felső vendéglőben, nemsokára elérkezik a katonazene ideje is. A romok táján serény munka folyik: fedett kuglizót építenek. Szóval, a szagét ez évben is meglepetésekkel várja a maga nagy és díszes közönségét, mely a közeledő koronázási ünne­pélyek idején bizonyára még nagyobb lesz, miután a felügyelőség ez idő alatt néhány napra kivehető szo­bákat fog a vidékiek rendelkezésére bocsátani. Halálozások: Smolka Gyuláné, szül. Frimann Szidónia, e hónap 18-án 35 éves korában meghalt. — Friderik Mór, Czinkota község jegyzője, 1848/49. honvédhadnagy, e hónap 19-én elhunyt 61 éves ko­rában Czinkotán. — Egerben özv. Kapácsy Ferenczné, Csiky Amália, Kapácsy Dezső költőnek édesanyja, 83 éves korában meghalt.­­ A kar­éba éü csipőraktárba a legújabb lack- és világos czipek megérkeztek. Kajári, Dorottya­­utcza 8. szám.­­Egyesületi zászlók Szüll és zanál Budapesten­. A nagy csillagászati világóra-kiállítást, mely most a fővárosi vigadó termeiben látható, élénken látogatják a szakemberek, műértők s a fel­sőbb tanintézetek hallgatói. Minthogy e remek mű — értesülésünk szerint — már csak jövő vasárnapig marad Budapesten, s a kiállítás május 29-én okvet­lenül be fog rekesztetni, figyelmeztetünk mindenkit, ki e bámulatos készítményt még nem látta, hogy azt megtekinteni ne késlekedjék. A milliók. — Titkos gyűlés ma éjjel. — Határozottan divatba kezdenek jönni Budapes­ten az éjjeli tanácskozások. A magyar főváros olyan romantikussá válik lassankint, akár egy törekvő vidéki önképzőkör. A minap Zichy Nándor gr. elnöklete alatt tanács­koztak a főrendű urak az elkeresztelési kérdés felöl Éjjel gyülekeztek össze, de ezúttal nem fehér lepedő­ben. Csak az első bakasszóra oszlott szét a feudális összeesküvő-kar. Ma éjjel megint volt egy ilyen titokzatos ta­nácskozás. Körülbelül kétszáz komor úr adott egy­másnak légyottot, egy apró gellérthegyi korcsmában. Csak formális jelszavakkal bocsátották be a megje­lenteket, s a kapuban a lipótvárosi kaszinó és a tőzsde portása fogadták az érkező urakat. Ez a kétszáz rejtélyes vendég körülbelül hatszáz millió forintot és 1200 budapesti nagy palotát kép­viselt. Budapest összes számottevő tőkéje gyülekezett itt együvé, kétszáz hamisítatlan milliomos. Mindazok az urak, kik tüneményes határokban járnak, házbér­­fizetségeinket fölemelik s már januárban friss nizzai epret csipegetnek a dinár után, itt adtak egymásnak találkozót. Pont éjfél volt, mikor egy lipótvárosi harmincz­­szoros milliomos az érdekes tanácskozást megnyitotta. Beszéde körülbelül így hangzott: „Mélyen tisztelt Tőke! Önök mindannyian ér­tesültek­ az újságokból, hogy a régi, becsületes forintpénz már legközelebb penzióba megy. Wekerle úr koronákkal szándékozik kicserélni a banknótákat. Mint Önök előtt bizonyára ismeretes, a milliomosok véd- és daczszövetséget tartanak fenn egymás közt s óvatosan megakadályozzák, hogy idegen elemek keve­redjenek a tőke tiszteletreméltó kasztjába. (ügy van! Úgy van!) Nos Uraim, e kasztot nagy veszély fenyegeti. (Halljuk!) Wekerle úr intézkedése következtében minden egyes forint két koronával fog fölérni legközelebb. E szerint minden embernek kétszer annyi vagyona lesz, mint eddigelé. (Viharos helyeslés.) Okó, önök nem fogják föl egészen a kérdés óriási haderejét. Ez intézkedés következtében minden parveru, a­ki most öt-hatszázezer forintot zsugorgat a kasszájában, mil­liomos lesz a jövőre. (Ohó !) Igen uraim, nevetséges ötszázezer forint jogot ad a jövőben ahhoz, hogy tu­lajdonosa milliomosnak neveztesse magát! Egy hang: Gyalázat! A­z elnök: Meg kell védenünk a milliomosok érdekeit. Öt hatszázezer forintnyi csicserli még nem ad jogot az ilye­n szemérmetlen beiizegésre. Abszur­dum, hogy ez az aprópénz az ilyen szatócsokat közi-

Next