Magyar Hirlap, 1892. június (2. évfolyam, 152-179. szám)
1892-06-25 / 175. szám
Melléklet a „MAGYAR HÍRLAP“ 175. számához. Országgyűlés. A képviselőház ülése junius 24-én. A „második kiegyezési mű“ fölött a mai ülés elején volt meg a név szerint való szavazás. A többségnek ezúttal szerencsésen sikerült 7 szótöbbségre fölvinni s ezzel a „Hamburger Nachrichten“ is, meg a Szapáry korszakalkotó kiegyezési műve is lekerült a napirendről. Ezután az előjáték után tette meg Madarasa József ismert indítványát a képviselői fizetés rendezése végett. Átalányösszeget kíván, mely egyúttal többre is megy a mostani napidíjak váltakozó összegénél, hogy a képviselő egészen törvényhozási tisztjének szentelhesse idejét. A miniszterelnök hozzájárult az indítvány napirendre tűzéséhez s a holnapi ülésen már tárgyalni is fogják. Egy füst alatt előterjesztést tett a Ház nyári munkarendjéről is. Még annyi az elintézni való, hogy július közepe előtt a honatyák nem is gondolhatnak vakáczióra. Téli választás, nyári ülésezés — — a miniszterelnök úr ugyanazt teszi a képviselőkkel, amit az István bácsi naptárából olvastam a pálinkáról: „nyáron izzaszt, télben fogyaszt“ (okos ember nem issza azt.) Hortoványi József indítványa már nem volt oly szerencsés, mint a Madarász apóé. Ő tudvalevőleg a képviselői napidíjak le nem foglalhatását indítványozta. Jól fölfegyverkezve okolta meg indítványát, de ha a Ház többsége (mely ezúttal a Ház összes pártjaiból alakult) nem szavazott a napirendre tűzés mellett, ennek oka, hitünk szerint az, hogy többet kívánt, mint amennyit teljesíteni lehetne. Mert ha azt mondja, hogy a képviselők napidíjai lefoglalhatók ugyan, de ennek a lefoglalásnak ne lehessen egyéb következése a képviselőre nézve, mint bármely más tisztviselőre vagy magánemberre nézve, akkor a Ház bizonyára egyhangúlag magáévá teszi az indítványt. Bizonyára nem találja senki igazságosnak, hogy azt a mandátumot, melyet egy képviselő több ezer ember bizodalmából nyer, egy hitelező elvehesse, ha három hónap alatt az adós képviselő nem tudja kiegyenlíteni a tartozását. A miniszterelnök úr kijelentette ugyan, hogy nem ellenzi Hortoványi József indítványának a napirendre tűzését, s föl is állott mellette, a „többségből“ azonban kevesen követték a példáját, amiből világosan látszott, hogy így kívánta a kegyelmes úr. Az igazság érdekében konstatáljuk különben, hogy az ellenzék részéről is kevesen állottak föl az indítvány mellett. Végül az erdélyrészi birtokrendezésről szóló törvényjavaslat került tárgyalásra. Mohay Sándor előadó ismertetése után Tisza István, Horváth Gyula és Ugron Gábor szóltak a törvényjavaslathoz, melyet mindnyájan elfogadtak s az igazságügyminiszternek mindössze két rövid nyilatkozatra adtak alkalmat. A Ház úgy általánosságban, mind részleteiben elfogadta a törvényjavaslatot, melynek üdvös volta majd a gyakorlatban válik el. Törvényben eddig sem volt hiány, de hát a gyakorlatban nem nagyon váltak be. Huszonöt év óta folyton „rendezik“ az erdélyi birtokviszonyokat s ha mindmáig mégis rendezetlenek, ennek legfőbb oka az, hogy azok az erdélyi urak, kik a rendezést folyton sürgették, amint saját érdekeiket kielégítve látták, a többivel nem törődtek. A holnapi ülésen válaszol a miniszterelnök Várady Károly egy régibb interpellácziójára, melyet a nemzeti színház bécsi utazása miatt tett. Felhívjuk a szabadelvű párt t. tagjait, hogy lehetőleg teljes számmal jelenjenek meg. * Elnök: Bánffy Dezső br. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Bethlen András gr., Josipovich Imre. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket és Laky Géza csengeti képviselő levelét, melyet az igazoló bizottsághoz utasít a ház. Következik a névszerinti szavazás Szapáry Gyula gr. miniszterelnöknek tudomásul nem vett válasza felett, a tegnap megállapított módon. A szavazást S betűnél kezdték. Felkiáltások balról: sárgafekete! Skandalum!) A szavazás eredménye a következő: 451 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel, az : a napirendre térés mellett szavazott 169, ellene Sá távol volt XS9 képviselő s igy a ház 77 szótöbbséggel a kérdés fölött napirendre tért. Következik az Indítványok megokolása. Elsősorban Madarász József okolja meg a képviselői illetmények átalányban való megállapításáról szóló indítványát. Madarász József: Meggyőződése szerint a képviselők fizetésének átalányos rendezése elengedhetlen szükség. 1868-ban ezt a tervet helyeselte Deák Ferencz is, mert a képviselőség nem mellékfoglalkozás, minden képesség latba vetését megköveteli és az ily állást nem szabad napidíjakkal jutalmazni, hanem oly fizetéssel kapcsolni össze, hogy a fiatalság e pályára készülhessen. Kéri indítványa napirendre tűzését. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: Kéri a házat, hogy Madarász indítványát tűzze napirendre. Egyúttal előterjesztést tesz a ház közelebbi munkarendjére nézve. Így holnap tárgyalná a ház a közigazgatási bizottság két kisebb jelentését, köztük Pápa város kérvényét Pápa székhellyel egy új közigazgatási terület szervezése iránt. Ezekkel együtt tárgyaltatnék holnap Madarász indítványa. Egyúttal ajánlja, hogy a jövő héten az első ülés csütörtökön tartassék, melynek napirendjére tűzetnének a pénzügyi és közlekedési bizottság már beadott jeelntései, és a pénzügyi bizottság még beadandó jelentése az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat ügyében. A ház egyhangúlag elhatározza, hogy Madarász indítványa a holnapi ülés napirendjére tűzessék. Horánszky Nándor ellenzi, hogy egy még be sem adott törvényjavaslat, mint az italmérésről szóló, napirendről tűzessék. Ez nagy fontosságú javaslat, közérdeket érint s azt ily rövid úton elintézni nem lehet. Ez ellenkezik a házszabályokkal is. Kéri a házat, hogy ennek napirendre tűzése iránt ne határozzon most. Holtay Pál szerint egy még be nem terjesztett bizottsági jelentés napirendre tűzése iránt nem lehet határozni. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök elismeri ez ellenvetés jogosultságát s ennélfogva javasolja, hogy egyelőre csak a holnapi ülés napirendje állapíttassák meg. A ház ily értelemben határoz. Ezután Hortoványi József indokolja a képviselői fizetések le nem foglalhatásáról szóló indítványát. Hortoványi József: Indítványa megokolása előtt kijelenti, hogy semmiféle néven nevezhető hitelezővel obligáczióban nincsen és sem az 1875-ik évi I. t.-cz. 4. szakaszával — mely szerint a képviselőnek napidijai három hónapon tuli lefoglalásával a képviselőség megszűnik — sem az 1881. LXVII. t.-cz. 62. szakaszával, mely a képviselők napidijainak korlátlan lefoglalását megengedi : összeütközésben nincsen, s azt hiszi, nem is lesz s így indítványa megtételénél az önérdek nem is vezetheti. Pártoktól független állása készít indítványa megtevésére. Ez nem pártkérdés, hanem a parlament függetlenségének kérdése. Ezzel nem óhajt a képviselők részére külön privilégiumot, de hogy képviselői kötelességeit mindenki függetlenül gyakorolhassa, szükség van a biztosítékokra, hogy azok minden anyagi és erkölcsi presszió alól fölmentessenek. Ilyczél vezette 1875-ben is a törvényhozást, mely az 1875 : I. t.-cz. 4-dik szakaszát megalkotta, e czél elérhetése lebegett azon 112 képviselő előtt, akik megszavazták e szakaszban azt, hogy azon képviselő, kinek napidíjai három hónapnál tovább lefoglalva vannak, megszűnt képviselő lenni, valamint azon 97 képviselő előtt is, akik e javaslat ellen szavazva, a képviselő napidíjaira is az immunitást követelték. Tizenhét év bebizonyította, hogy a mai törvény nem helyes és veszélyezteti a parlament függetlenségét, mert a gyakorlatban ezt az intézkedést ki lehet játszani az elnök minden erélye daczára. A hitelező a három hónap lejártával egyszerűen feloldja 24 órára a zárt és ez így tarthat öt évig, így a lehető leggyanúsabb üzelmekkel kapcsolatos kölcsönök adásával a képviselőnek függetlensége és önállósága fokozatosan aláásva lesz. A megszorult képviselő váltójának egyedüli fedezete a napidíj, s ha a váltó perlésre kerül, már 50—60 ° C fizetés vagy új váltó adásával prolongáltatik. Lehet, hogy ez is magánügy, de egyúttal a ház fontos belügye, mert a mandátum sorsa a hitelező kezébe került. Midőn a végrehajtó letiltja a napidíjat, akkor már kétféle képviselő van: aki a kerület bizalmából ül itt és olyan, aki hitelezője kegyelméből ül még itt s mandátumát uzsorás kamatokkal prolongálja. Nem vázolja tovább az üzelmeket, nem gyanúsít senkit, aki esetleg most érdekelve van, csak orvoslást keres a parlament függetlensége érdekében. Még egy körülményre hívja fel a ház figyelmét. Megtörténhetik, hogy amidőn a képviselő már ezen mandátum-prolongálás folytán a tönkrejutás örvénye előtt áll s hitelezője egyik kezében a váltóval, másikban a mandátummal az előtte prolongálást kérő képviselőnek azt válaszolja, hogy nem kell többé a pénzed, sem a váltóid, de követelem a szavazatodat, válassz: tönkre jutsz, vagy visszakapod váltóidat! (Úgy van ! Helyeslés balfelől). A házban egy vasútvállalat vagy egyéb ügyről van szó, hol az illető hitelező talán százezrekkel van érdekelve s erre követeli a szavazatot a legiszonyúbb presszió alatt: méltóztassék elgondolni, mi történhetik akkor ? S ha az illető képviselő rááll a kényszer hatása alatt az alkura, akkor itt az a hitelező gyakorolja már saját érdekében a törvényhozói hatalmat. A képviselők váltói ügynökök kezein forognak és azokból egy csomó hamar összevásárolható és jut egy érdekcsoport kezébe. Pedig nem lesz mindig ily nagy többség s elég lesz néha 10—20 szavazat, hogy milliókat érdeklő fontos kérdés elbukjék. A mai törvény révén így nyúlhat be idegen érdek a parlamentbe és nyerhet érvényesülést. Indítványa ennek elejét akarja venni. Az 1875. I. t.-cz. 4. §-ának eltörlése félrendszabály volna s azért kell a képviselői napidijakat egészen kivonni a lefoglalás alól. Elitéli az állami tisztviselők és bírák fizetésének lefoglalhatóságát is, mert az állam ezt nem azért adja. Jogi szempontból elhiszi szóló, hogy sok kifogás tehető indítványa ellen, de kérdi mi szentebb: a képviselő függetlensége, vagy az 50—60 százalékra dolgozó hitelezők érdeke? Ezzel nem a képviselő nyer privilégiumot, hanem a képviselői állás. De nem sérti a hitelezők érdekét sem, mert a múltra ez indítvány nem szól és a jövőben — tudva azt, hogy a napidíjak le nem foglalhatók, — arra senki hitelezni nem fog. Kéri a házat, hogy indítványát tárgyalás alapjául fogadja el és tűzzön ki rá határnapot. Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknek nincs kifogása az indítványnak napirendre tűzése ellen. A ház többsége azonban az indítványt nem kívánja napirendre tűzni. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után következik az erdélyi birtokrendezés ügyében benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. Mohay Sándor előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Tisza István: A javaslathoz magához nem kíván szólni, mert azt örömmel üdvözli, de fel akarja hívni a ház figyelmét egy ezzel szoros kapcsolatban álló törvényre s ez az eddigi birtokrendezési törvények alapján kifejlett jogi és gazdasági állapot, nemcsak Erdélyben, de az egész országban, különösen a kisbirtokosokat illetőleg. A kiegyezés után sietve kellett lerakni egy modern állam alapjait s az akkor hozott, sok tekintetben hibás törvények alapján fejlődött ki a fordulós gazdálkodás és a közlegelő intézményének fentartása. De ez állapot jogvédelemben nem részesült és egyesektől függött, hogy a rendszer lehetetlenné tétessék. A tagosítási kérdést a mezőrendőrségi törvényben megoldani nem lehet. Rámutat ama hiányokra, melyek törvényeinkben a tagosítást illetőleg vannak. Erdélyben a birtokosság egynegyede kívánhatja a tagosítást, míg nálunk nincs is intézkedés. Szükségesnek tartja, hogy a tagosítás tekintetében Erdélyre vonatkozó diszpozícziót Magyarországra is kiterjesszék. Szól az arányosítási perekről is. Kéri a kormányt, hogy tegye tanulmány tárgyává e kérdéseket s lehető rövid idő alatt intézkedjék. A törvényjavaslatot elfogadja. Horváth Gyula: Mielőtt a javaslatra térne át, néhány megjegyzést tesz előtte szólott képviselő hosszabb tanulmányra valló beszédére, melyet alapelveiben elfogad és a kivétel módozataira is megegyezik vele. Tisza István Biharból szedte statisztikai adatait, szóló pedig az ország más részét tanulmányozta és úgy találja, hogy a bajok egyike itt is abból származik, hogy mikor a kommasszácziók keresztülvitettek, akkor e kérdések törvény által még nem intéztettek el, aminek következménye lett a rablógazdaságok meghonosítása. Erdélyben éppen az riasztotta vissza annyira a népet a birtokrendezéstől, mert látták, hogy ahol rendezték a birtokot, ott az azelőtt dúsan termő határok is az ily gazdálkodás mellett tönkrementek. Igazat ad Tiszának, hogy az alföldön a tagosítás következtében a marhatenyésztés csökkent és a dúsan termő föld ereje a rossz gazdálkodás folytán csökkent. Gondoskodjék a kormány oly törvényről, mely a jogi részt és olyanról, mely az adminisztratív részt rendezi, így a baj orvosolható, a kisbirtokos osztály megmenthető. Bátor vagyok figyelmeztni a házat, hogy amidőn elfogadja a törvényjavaslatot, annak hatályát és eredményét nemcsak a törvény czélszerű intézkedéseiben, hanem ezenkívül a helyes végrehajtásban és kitartó ellenőrzésben keresi. Eddig is voltak czélszerű intézkedések, de a gyakorlatban azok nem érvényesültek s így sok helyen, ahelyett, hogy a bajt orvosolták volna, éppen ellenkezőleg a bajok külforrásai lettek a törvények. A törvény oly intézkedése által, hogy az állandó kataszter behozatalát, a birtokrendezést és kommasszácziót egymással kapcsolatba hozta, az igazságügy- miniszter az ország és különösen az ez országrész oly követelésének felelt meg, mely nem először nyilvánult e házban. Szóló volt az, a ki több ízben tette ezt szóvá, de Szapáry Gyula gr., az akkori pénzügyminiszter azzal felelt, hogy addig az állandó katasztert nem lehet behozni, míg a birtokrendezés nincs meg. Szó