Magyar Hirlap, 1892. június (2. évfolyam, 152-179. szám)

1892-06-25 / 175. szám

Melléklet a „MAGYAR HÍRLAP“ 175. számához. Országgyűlés. A képviselőház ülése junius 24-én. A „második kiegyezési mű­“ fölött a mai ülés elején volt meg a név szerint való szava­zás. A többségnek ezúttal szerencsésen sikerült­­ 7 szótöbbségre fölvinni s ezzel a „Hamburger Nachrichten“ is, meg a Szapáry korszakalkotó kiegyezési műve is lekerült a napirendről. Ezután az előjáték után tette meg Mada­rasa József ismert indítványát a képviselői fize­tés rendezése végett. Átalányösszeget kíván, mely egyúttal többre is megy a mostani napi­díjak váltakozó összegénél, hogy a képviselő egé­szen törvényhozási tisztjének szentelhesse idejét. A miniszterelnök hozzájárult az indítvány napirendre tűzéséhez s a holnapi ülésen már tárgyalni is fogják. Egy füst alatt előterjesztést tett a Ház nyári munkarendjéről is. Még annyi az elintézni való, hogy július közepe előtt a honatyák nem is gondolhatnak vakáczióra. Téli választás, nyári ülésezés — — a miniszterel­nök úr ugyanazt teszi a képviselőkkel, a­mit az István bácsi naptárából olvastam a pálinká­ról: „nyáron izzaszt, télben fogyaszt“ (okos em­ber nem is­sza azt.) Hortoványi József indítványa már nem volt oly szerencsés, mint a Madarász apóé. Ő tudvalevőleg a képviselői napidíjak le nem fog­­lalhatását indítványozta. Jól fölfegyverkezve okolta meg indítványát, de ha a Ház többsége (mely ezúttal a Ház összes pártjaiból alakult) nem szavazott a napirendre tűzés mellett, ennek oka, hitünk szerint az, hogy többet kívánt, mint a­mennyit teljesíteni lehetne. Mert ha azt mondja, hogy a képviselők napidíjai lefoglalhatók ugyan, de ennek a lefogla­lásnak ne lehessen egyéb következése a képvi­selőre nézve, mint bármely más tisztviselőre vagy magánemberre nézve, akkor a Ház bizo­nyára egyhangúlag magáévá teszi az indítványt. Bizonyára nem találja senki igazságosnak, hogy azt a mandátumot, melyet egy képviselő több ezer ember bizodalmából nyer, egy hitelező el­­vehesse, ha három hónap alatt az adós képvi­selő nem tudja kiegyenlíteni a tartozását. A miniszterelnök úr kijelentette ugyan, hogy nem ellenzi Hortoványi József indít­ványának a napirendre tűzését, s föl is állott mellette, a „többségből“ azonban kevesen kö­vették a példáját, a­miből világosan látszott, hogy így kívánta a kegyelmes úr. Az igazság érdekében konstatáljuk különben, hogy az ellen­zék részéről is kevesen állottak föl az indítvány mellett. Végül az erdélyrészi birtokrendezésről szóló törvényjavaslat került tárgyalásra. Mohay Sán­dor előadó ismertetése után Tisza István, Hor­váth Gyula és Ugron Gábor szóltak a törvény­­javaslathoz, melyet mindnyájan elfogadtak s az igazságügyminiszternek mindössze két rövid nyilatkozatra adtak alkalmat. A Ház úgy álta­lánosságban, mind részleteiben elfogadta a tör­vényjavaslatot, melynek üdvös volta majd a gyakorlatban válik el. Törvényben eddig sem volt hiány, de hát a gyakorlatban nem nagyon váltak be. Huszonöt év óta folyton „rendezik“ az erdélyi birtokviszonyokat s ha mindmáig mégis rendezetlenek, ennek legfőbb oka az, hogy azok az erdélyi urak, kik a rendezést folyton sür­gették, a­mint saját érdekeiket kielégítve látták, a többivel nem törődtek. A holnapi ülésen válaszol a miniszterelnök Várady Károly egy régibb interpellácziójára, melyet a nemzeti színház bécsi utazása miatt tett. Felhívjuk a szabadelvű párt t. tagjait, hogy lehetőleg teljes számmal jelenjenek meg. * Elnök: Bánffy Dezső br. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Bethlen András gr., Josipovich Imre. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket és Laky Géza csengeti képviselő levelét, melyet az iga­zoló bizottsághoz utasít a ház. Következik a névszerinti szavazás Szapáry Gyula gr. miniszterelnöknek tudomásul nem vett vá­lasza felett, a tegnap megállapított módon. A szava­zást S betűnél kezdték. Felkiáltások balról: sárga­­fekete! Skandalum!) A szavazás eredménye a következő: 451 iga­zolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel, az : a napirendre térés mellett szavazott 169, ellene Sá távol volt XS9 képviselő s igy a ház 77 szó­többséggel a kérdés fölött napirendre tért. Következik az Indítványok megokolása. Első­sorban Madarász József okolja meg a képviselői illetmények átalányban való megállapítá­sáról szóló indítványát. Madarász József: Meggyőződése szerint a képviselők fizetésének átalányos rendezése elengedhetlen szükség. 1868-ban ezt a tervet helyeselte Deák Ferencz is, mert a kép­viselőség nem mellékfoglalkozás, minden képesség latba vetését megköveteli és az ily állást nem szabad napidíjakkal jutalmazni, hanem oly fizetéssel kap­csolni össze, hogy a fiatalság e pályára készülhessen. Kéri indítványa napirendre tűzését. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: Kéri a házat, hogy Madarász indítványát tűzze napirendre. Egyúttal előterjesztést tesz a ház köze­lebbi munkarendjére nézve. Így holnap tárgyalná a ház a közigazgatási bizottság két kisebb jelentését, köztük Pápa város kérvényét Pápa székhellyel egy új közigazgatási terület szervezése iránt. Ezekkel együtt tárgyaltatnék holnap Madarász indítványa. Egyúttal ajánlja, hogy a jövő héten az első ülés csü­törtökön tartassék, melynek napirendjére tűzetnének a pénzügyi és közlekedési bizottság már beadott je­­elntései, és a pénzügyi bizottság még beadandó je­lentése az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat ügyében. A ház egyhangúlag elhatározza, hogy Madarász indítványa a holnapi ülés napirendjére tűzessék. Horánszky Nándor ellenzi, hogy egy még be sem adott törvényjavaslat, mint az italmérésről szóló, napirendről tűzessék. Ez nagy fontosságú javaslat, közérdeket érint s azt ily rövid úton elintézni nem lehet. Ez ellenkezik a házszabályokkal is. Kéri a há­zat, hogy ennek napirendre tűzése iránt ne határoz­zon most. Holtay Pál szerint egy még be nem terjesztett bizottsági jelentés napirendre tűzése iránt nem lehet határozni. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök elismeri ez ellenvetés jogosultságát s ennélfogva javasolja, hogy egyelőre csak a holnapi ülés napirendje állapít­tassák meg. A ház ily értelemben határoz. Ezután Hortoványi József indokolja a képvise­lői fizetések le nem foglalhatásáról szóló indítványát. Hortoványi József: Indítványa megokolása előtt kijelenti, hogy semmiféle néven nevezhető hitelezővel obligáczióban nincsen és sem az 1875-ik évi I. t.-cz. 4. szakaszával — mely szerint a képviselőnek napidijai három hó­napon tuli lefoglalásával a képviselőség megszűnik — sem az 1881. LXVII. t.-cz. 62. szakaszával, mely a képviselők napidijainak korlátlan lefoglalását megen­gedi : összeütközésben nincsen, s azt hiszi, nem is lesz s így indítványa megtételénél az önérdek nem is vezetheti. Pártoktól független állása készít indít­ványa megtevésére. Ez nem pártkérdés, hanem a parlament függetlenségének kérdése. Ezzel nem óhajt a képviselők részére külön privilégiumot, de hogy képviselői kötelességeit mindenki függetlenül gyako­rolhassa, szükség van a biztosítékokra, hogy azok minden anyagi és erkölcsi presszió alól fölmentesse­nek. Ily­czél vezette 1875-ben is a törvényhozást, mely az 1875 : I. t.-cz. 4-dik szakaszát megalkotta, e czél elérhetése lebegett azon 112 képviselő előtt, a­kik megszavazták e szakaszban azt, hogy azon kép­viselő, kinek napidíjai három hónapnál tovább lefog­lalva vannak, megszűnt képviselő lenni, valamint azon 97 képviselő előtt is, a­kik e javaslat ellen szavazva, a képviselő napidíjaira is az immunitást követelték. Tizenhét év bebizonyította, hogy a mai törvény nem helyes és veszélyezteti a parlament függetlensé­gét, mert a gyakorlatban ezt az intézkedést ki lehet játszani az elnök minden erélye daczára. A hitelező a három hónap lejártával egyszerűen feloldja 24 órára a zárt és ez így tarthat öt évig, így a lehető leg­­gyanúsabb üzelmekkel kapcsolatos kölcsönök adásával a képviselőnek függetlensége és önállósága fokozato­san aláásva lesz. A megszorult képviselő váltójának egyedüli fedezete a napidíj, s ha a váltó perlésre kerül, már 50—60 °­ C fizetés vagy új váltó adásával prolon­­gáltatik. Lehet, hogy ez is magánügy, de egyúttal a ház fontos belügye, mert a mandátum sorsa a hite­lező kezébe került. Midőn a végrehajtó letiltja a napi­díjat, akkor már kétféle képviselő van: a­ki a kerü­let bizalmából ül itt és olyan, a­ki hitelezője kegyel­méből ül még itt s mandátumát uzsorás kamatokkal prolongálja. Nem vázolja tovább az üzelmeket, nem gyanúsít senkit, a­ki esetleg most érdekelve van, csak orvoslást keres a parlament függetlensége érdekében. Még egy körülményre hívja fel a ház figyel­mét. Megtörténhetik, hogy a­midőn a képviselő már ezen mandátum-prolongálás folytán a tönkrejutás ör­vénye előtt áll s hitelezője egyik kezében a váltóval, másikban a mandátummal az előtte prolongálást kérő képviselőnek azt válaszolja, hogy nem kell többé a pénzed, sem a váltóid, de követelem a szavazatodat, válas­sz: tönkre jutsz, vagy visszakapod váltóidat! (Úgy van ! Helyeslés balfelől). A házban egy vasút­vállalat vagy egyéb ügyről van szó, hol az illető hitelező talán százezrekkel van érdekelve s erre követeli a szavazatot a legiszonyúbb presszió alatt: méltóztassék elgondolni, mi történhetik akkor ? S ha az illető kép­viselő rááll a kényszer hatása alatt az alkura, akkor itt az a hitelező gyakorolja már saját érdekében a törvényhozói hatalmat. A képviselők váltói ügynökök kezein forognak és azokból egy csomó hamar össze­vásárolható és jut egy érdekcsoport kezébe. Pedig nem lesz mindig ily nagy többség s elég lesz néha 10—20 szavazat, hogy milliókat érdeklő fontos kérdés elbukjék. A mai törvény révén így nyúlhat be idegen érdek a parlamentbe és nyerhet érvényesülést. Indítványa ennek elejét akarja venni. Az 1875. I. t.-cz. 4. §-ának eltörlése félrendszabály volna s azért kell a képviselői napidijakat egészen kivonni a lefoglalás alól. Elitéli az állami tisztviselők és bírák fizetésének lefoglalhatóságát is, mert az állam ezt nem azért adja.­­ Jogi szempontból elhiszi szóló, hogy sok kifo­gás tehető indítványa ellen, de kérdi mi szentebb: a képviselő függetlensége, vagy az 50—60 százalékra dolgozó hitelezők érdeke? Ezzel nem a képviselő nyer privilégiumot, hanem a képviselői állás. De nem sérti a hitelezők érdekét sem, mert a múltra ez in­dítvány nem szól és a jövőben — tudva azt, hogy a napidíjak le nem foglalhatók, — arra senki hite­lezni nem fog. Kéri a házat, hogy indítványát tár­gyalás alapjául fogadja el és tűzzön ki rá határnapot. Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknek nincs kifogása az indítványnak napirendre tűzése ellen. A ház többsége azonban az indítványt nem k­í­vánja napirendre tűzni. Elnök az ülést öt perc­re felfüggeszti. Szünet után következik az erdélyi birtokrendezés ügyében benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. Mohay Sándor előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Tisza István: A javaslathoz magához nem kíván szólni, mert azt örömmel üdvözli, de fel akarja hívni a ház figyelmét egy ezzel szoros kapcsolatban álló tör­vényre s ez az eddigi birtokrendezési törvények alap­ján kifejlett jogi és gazdasági állapot, nemcsak Er­délyben, de az egész országban, különösen a kisbir­tokosokat illetőleg. A kiegyezés után sietve kellett lerakni egy modern állam alapjait s az akkor hozott, sok tekintetben hibás törvények alapján fejlődött ki a fordulós gazdálkodás és a közlegelő intézményének fentartása. De ez állapot jogvédelemben nem ré­szesült és egyesektől függött, hogy a rendszer lehe­tetlenné tétessék. A tagosítási kérdést a mezőrendőrségi törvény­ben megoldani nem lehet. Rámutat ama hiányokra, melyek törvényeinkben a tagosítást illetőleg vannak. Erdélyben a birtokosság egy­negyede kívánhatja a tagosítást, míg nálunk nincs is intézkedés. Szüksé­gesnek tartja, hogy a tagosítás tekintetében Erdélyre vonatkozó diszpozícziót Magyarországra is kiterjes­­­szék. Szól az arányosítási perekről is. Kéri a kor­mányt, hogy tegye tanulmány tárgyává e kérdéseket s lehető rövid idő alatt intézkedjék. A törvényjavas­latot elfogadja. Horváth Gyula: Mielőtt a javaslatra térne át, néhány megjegy­zést tesz előtte szólott képviselő hosszabb tanulmányra valló beszédére, melyet alapelveiben elfogad és a kivé­tel módozataira is megegyezik vele. Tisza István Bi­harból szedte statisztikai adatait, szóló pedig az ország más részét tanulmányozta és úgy találja, hogy a bajok egyike itt is abból származik, hogy mikor a kommas­­­szácziók keresztülvitettek, akkor e kérdések törvény által még nem intéztettek el, a­minek következménye lett a rablógazdaságok meghonosítása. Erdélyben éppen az riasztotta vissza annyira a népet a birtokrendezés­től, mert látták, hogy a­hol rendezték a birtokot, ott az azelőtt dúsan termő határok is az ily gazdálkodás mellett tönkre­mentek. Igazat ad Tiszának, hogy az alföldön a tagosítás következtében a marhatenyésztés csökkent és a dúsan termő föld ereje a rossz gaz­dálkodás folytán csökkent. Gondoskodjék a kormány oly törvényről, mely a jogi részt és olyanról, mely az adminisztratív részt rendezi, így a baj orvosolható, a kisbirtokos osztály megmenthető. Bátor vagyok figyelmeztni a házat, hogy a­mi­dőn elfogadja a törvényjavaslatot, annak hatályát és eredményét nemcsak a törvény czélszerű intézkedé­seiben, hanem ezenkívül a helyes végrehajtásban és kitartó ellenőrzésben keresi. Eddig is voltak czélszerű intézkedések, de a gyakorlatban azok nem érvénye­sültek s így sok helyen, a­helyett, hogy a bajt orvo­solták volna, éppen ellenkezőleg a bajok külforrásai lettek a törvények. A törvény oly intézkedése által, hogy az állandó kataszter behozatalát, a birtokrendezést és kommas­­­szácziót egymással kapcsolatba hozta, az igazságügy- miniszter az ország és különösen az ez országrész oly követelésének felelt meg, mely nem először nyilvánult e házban. Szóló volt az, a ki több ízben tette ezt szóvá, de­ Szapáry Gyula gr., az akkori pénzügyminisz­ter azzal felelt, hogy addig az állandó katasztert nem lehet behozni, míg a birtokrendezés nincs meg. Szó

Next