Magyar Hirlap, 1892. október (2. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-30 / 300. szám
(8 A ruhakezelőségnél: Medeotti Emil a 3. ruharaktárnál. A hadi állományban: Prucker Miklós a 74., Kneipp Gusztáv a 82. gy.ezrednél, Terkovics Pál eszéki térparancsnok, Vavrecska Kálmán aradi térparancsnok, Okróty László a 12. hadtestnél szolgálati alkalmazásban, Soboltyuski Péter az 6. és Roksendics Dániel a 61. gyalogezrednél. A tengerészeti tisztikarban: altengernaggyá Spaun Hermann ellentengernagy, a tengerészeti műszaki bizottság elnöke; sorhajó-kapitánnyá Rousseau d’Happoncourt Károly fregatt-kapitány; fregatt-kapitánnyá Klezl Ferencz korvettkapitány; korvett-kapitánnyá: Cimiotti-Steinberg Gusztáv lovag I. oszt. sorhajó-hadnagy. A hadbiróságnál: tábornok-hadbirákká, a következő ezredes hadbirák: Reiner Károly a katonai főtörvényszék előadója, a katonai legfőbb törvényszék előadójává való egyidejű kineveztetése mellett és Körperth Ferencz a katonai főtörvényszék előadója, ezen állásában való meghagyása mellett; ezredes-hadbirákká, a következő alezredeshadbirák: Szepesetelvári Grimm Gusztáv, a katonai főtörvényszék előadója és rechtpergi Kopetzky Jenő, a hadügyminisztériumhoz beosztva, ezen állásaikban való meghagyás mellett; alezredes-hadbirákká a következő őrnagyhadbirák: Gottlieb József jogtudor a 8., Gucz Antal a 3. hadtest jogtanácsosa, Ober Ferencz, beosztva a legfőbb katonai törvényszékhez és Schalter Antal a 15. hadtest jogtanácsosa állásaikban való meghagyásuk mellett; Srnagy hadbirókká: a következő I. oszt. százados hadbirák: Simek Antal a lembergi és Zeller Bohumil a miskolczi helyőrségi törvényszéknél, állásaikban való meghagyásuk mellett és Hergotta György a 7. gyalogezrednél, az eszéki helyőrségi törvényszékhez. A hadbiztosságnál: vezérhadbiztossá Damisch Henrik I. oszt. főhadbiztos, a 11. hadtest hadbiztossági főnöke, ezen állásában való meghagyása mellett. I. oszt. főhadbiztossá Krizs János a 14. hadtestnél, a hadtest hadbiztossági főnökké való egyidejű kineveztetése mellett. II. oszt. főhadbiztossá Thumer János hadbiztos a 12. hadtestnél. hadbiztosokká a következő alhadbiztosok: Kregar Ferencz az 1. gyaloghadosztály hadbiztossági főnökévé való egyidejű kineveztetése mellett. Witanowsky Fülöp, Massiczek Vilmos, Gabriel Károly, Ozava Tamás, Preisz József, Schubert Antal és Formácsek Venczel. A katonaorvosi tisztikarban: I. oszt. főtörzsorvossá: Lion Mór dr. (krakói 15. kórház). II. oszt. főtörzsorvossá: Pildner Gyula dr. (nagyszebeni 22. kórház), törzsorvosokká: a következő I. oszt. ezredorvosok: Lipets Ferencz a 14. helyőrségi kórháznál, Korbelár Béla klagenfurti helyőrségi főorvossá való kinevezés mellett, Müller János a 16. gy. hadosztály főorvosává való kinevezés mellett, Ulrich József a 25. gy. hadosztály főorvosává való kinevezés mellett és Veszély Károly az 1. bécsi helyőrségi kórháznál. Szent-Ferencz kórház. (Végleges járványkórház). — Saját tudósitónktól. — Azok a barabok, amelyeket ez időszerűn kolera-kórháznak használnak, az 1886-iki kolera alkalmából rögtönözve és sürgősen épültek, minthogy akkoriban a régi barak-kórházban hely dolgában megszorultak. Azóta a régi barak-kórháznak egy részét teljesen használaton kívül helyezték, úgy, hogy hely dolgában bizony ma is meglehetősen szűken állunk. Mindezek daczára mindenféle kombinácziókkal, betegek áthelyezésével, szükségágyak felállításával mégis sikerült az igazgatóságnak elérni azt, hogy ez idő szerint 704 ágyat állíthat kolera-betegek rendelkezésére. Azonban, hogy ezeknek a betegeknek ilyen szükség parancsolta, rögtönzött elhelyezési módja mellett, úgy a betegeknek kezelése, kellő ellátása, az egész kórházi szolgálatnak ellenőrzése, a kellő tisztaságnak, a rendnek fenntartása és különösen a fertőtlenítésnek mindenben legszigorúbb keresztülvitele, milyen emberfeletti, folytonos nehéz munkát és megfeszített, folytonos éberséget követel, azt csak azok az orvosok tudják, kik ez idő szerint a mai koleradarakban végzik a kórházi szolgálatot. Mindezek a nehézségek különösen azáltal fokozódnak, hogy az 1886-ban rögtönzött szükségdarabok a mai kezeléshez, ellenőrizéshez, fertőtlenítéshez, stb.-hez okvetlen szükséges mellékhelyiségeket nélkülözik. Ha pedig az új fertőző kórháznak megnyitásakor — amint akarjuk remélni — a jövő évre a régi barakot végre-valahára felgyújtják, akkor a kolerabarakok majdnem teljesen hasznavehetlenekké fognak e helyen válni, mert meg lesznek fosztva mindazoktól a segédhelyiségektől, melyeket számukra most még a régi barakban vesznek igénybe. Mindezeket előrelátva már ezelőtt három év MAGYAR HÍRLA- vel javasolta a közegészségi ügyosztály, hogy járvány esetére járványos betegeknek tömeges elhelyezéséről gondoskodni kell, minthogy az új fertőző kórház nem járványszükségletre, hanem csakis a járványmentes rendes idő szükségletére épült, mégpedig gondoskodni kell nagyobb számú járványos betegek elhelyezéséről egy, a fővároshoz méltó olyan módon, amely a modern hygiénia minden követelményének megfelel a mellett, hogy a javaslat kiviteli módja egyúttal olcsó is legyen. A járványra való előkészületeknek legtöbbnyire az a hibájuk, hogy azzal a rejtett utógondolattal készülnek a járványokra, hogy hátha a járvány talán mégsem jön hozzánk, pedig aki teljesen el akar készülni járvány idejére, annak úgy kell készülni, mintha azt a járványt egy jól kiszámított napfogyatkozásnak biztonságával, napra, órára és perezre várnák. A mostani majdnem kimerítő munka közben szerzett tapasztalakon indulva és okulva és talán egyúttal a járvány által puhított és ennélfogva még ilyen okvetlenül szükséges intézkedésekre is kedvezőbb hangulatnak felhasználásával, a végleges járványkórháznak javaslata és tervezete újból előkerült, mégpedig ez alkalommal a központi járványbizottság elé, amely a szükségletnek elvi kimondása mellett felkérte a tanácsot, hogy a javaslatnak sürgős végrehajtása iránt saját hatáskörében annál is inkább intézkedjék, minthogy mi sem biztosít minket arról, hogy az új járványkórházra esetleg talán már a jövő tavasszal szükségünk nem lesz. A javaslat szerint a végleges járványkórház az új fertőző kórház mellett ugyanolyan területen fogna épülni, ami annyival ajánlatosabb, minthogy ezáltal a felügyeletnek és a kezelésnek költségei jelentékenyen csökkennek. A beterjesztett építési programra szerint az útra a felvételi épület állana, amelynek kapuja mellett külön bejáróval az utczáról volna elhelyezendő a tudakozódók váróhelyisége, ahol a bennápolt betegeknek hozzátartozói azoknak hogyléte iránt tudakozódhatnak, anélkül, hogy a kórházba lépnének, anélkül, hogy bárkivel is érintkezésbe jönnének; ugyancsak ezen épületben lesz elhelyezendő a tágas felvételi iroda, 8 asszistensnek lakószobája, fürdőhelyiségek stb. A felvételi épületnek egy hossztengelye két oldalán lesz elhelyezendő összesen 14 pavilion. A pavillonok közül baloldalt az első — 12 külön kis kórszobával fog bírni, fizetőképes, jobbmódú olyan betegek"számára, akik (minthogy pl. fogadóban laknak) okvetlen elkülönítést igényelnek. Ezzel szemben a jobboldalon az első pavilion lesz a kétes kórismével behozott betegeknek u. n. € megfigyelő ̋-je 20 férfi és 20 női beteg számára. Következik ezután a többi 12 pavilion, mindegyike 40 betegre számítva, előtérrel, teakonyhával, betegek mosakodójával, fürdővel, edényöblögetővel stb. mellékhelyiségekkel. Ezenkívül 2 sátor (vitorlavászonból) 20—20 beteg számára. Egy külön pavillonban lesznek elhelyezendők a felügyelő ápoló apáczák, összesen 26-an, ismét külön helyiségben fognának lakni a 72 világi ápoló és a 40 szolga. Ezek a helyiségek is természetesen fürdővel és fertőtlenítésre szükséges egyéb mellékhelyiségekkel. A betegek ruharaktára két, tökéletesen egymástól elkülönített részből áll, egyik fele az újonan felvett betegeknek még nem fertőtlenített, a másik fele a már fertőtlenített ruháknak elhelyezésére. Külön épületben a mosókonyha, ismét a szükséges fertőtlenitőkkel, áztatókkal; külön épületben a nagy vizforraló gyógyszerüvegeknek, szifonoknak stb.-nek fertőtlenítésére, másik oldalán egy függelékben egy tágas fertőtlenítő beteg kalauzoknak, kocsisoknak stb.nek személyes fertőtlenítésére. A telek végén a hátsó kapu tőszomszédságában egy nyílt fertőtlenítő beálló a betegszállító kocsiknak alapos fertőtlenítésére, mielőtt ismét a városba visszahajtanának; a telek balsarkában a hullaház tágas beszentelővel, amely akként lesz szerkesztve, hogy a gyászoló közönség részt vehet a beszentelésen, de egy korlát által kellő távolságban lesz tartva a koporsóktól. Magától értetődik, hogy szerraktárról, kőszén-, fa-, szalma stb. raktárról is gondoskodva van. Mindezek az épületek földszintes épületek volnának, még pedig faépületek, téglaalapzattal elég magasan ellátva, kellő fűtéssel és szellőztetéssel, belül nádas vakolattal, vagy gipszfalazattal, kellő tisztaság fentarthatása kedvéért vagy cementlapokkal, vagy aszphalttal burkolva. Ilyen tervezés mellett a tél folyamán könnyen elkészülhet a kórház, amelyre esetleg már a tavasszal nagy szükségünk lehet és amely összesen 572 járványos beteg befogadására alkalmas. Bent úgy a betegeknek, mint az orvosoknak, ápolóknak stb.-nek fertőtlenítése és kellő megóvása pontosan keresztülvihető, az apáczák felügyelete alatt végzett ápolás is teljesen megbízható lesz. Az egész terület téglaoszlopok közé szorított, elég magas fapalánkkal volna bekerítendő, az új fertőző kórház kerítőfalába pedig egy elég mély eresz alá tágas ételkitálaló van tervezve. Nagyon hangsúlyozza és ajánlja a tervezet, hogy a járványkórház mint teljesen önálló kórház már most a tervezéstől kezdve valami keresztnévvel jelöltessék meg, hogy az önmagában már visszataszító 1892. október 30 «járványkórház», «barak-kórház», «kolera-kórház és ehhez hasonló elnevezések és a velük összefüggő szomorú emlékek a fővárosban végre-valahára megszűnjenek, — hogy a végleges járvány-kórházat pl., minthogy a Ferenczvárosban lesz, »Szent-Ferencz- kórház»-nak nevezzék el. IRODALOM. Brehm könyve. A Természettudományi társulat érdekes kiadványainak legújabb sorozatában jelent meg Brehm Alfréd népszerű előadásainak gyűjteménye „Az északi sarktól az egyenlítőig“ czím alatt. Hat éve már, hogy a világlátott tudós ugyanabban a thüringiai faluban alussza örök álmait, ahol született. Munkái azonban azóta újabb és újabb kiadást érnek. Az „Illustriertes Thierleben“ s a „Leben der Vögel“ sajátosságai megvannak „Az északi sarktól az egyenlüőig“ czímü munkáiban is, de tetézve olyan közvetlenséggel, mely az élőszóval előadott műveket szokta jellemezni. Brehm háromszor fordult meg Budapesten, ahol előadásokat tartott. A főváros közönsége tehát most megtalálhatja az előadások teljes szövegét a fényesen kiállított könyvben, melyet Passlavszky József és Geőcze Sarolta fordított. Brehm új könyvének nagybecsű fejezetei a következők: Lappland madárhegyei. — A tundra és állatvilága. — Az ázsiai puszta és állatélete. — Az erdő, a vad és vadászat Szibériában. — A belsőafrikai puszta és állatvilága. —Belső-Afrika őserdeje. — A Nílus sellői, vidéke és népe. — Utazás Szibériában. — A pogány osztyákok. — A puszta nomád pásztora és nyája. — A kirgizek családi és közélete. — Szibériai számüzöttek és telepitvényesek. — Kirándulás a Dunán. — Az emlősök vándorlása. — A madarak szerelme és házasélete. — A majmok. —■ A karaván és a sivatagi utazás. A pompásan illusztrált könyvre még vissza kell térnünk. A neurasthenia. Hosszas és éles orvosi megfigyelésnek az eredményeképen Fischer Jakab dr., a pozsonyi orsz. kórház főorvosa igen érdekes tanulmányt irt a neurastheniáról, mely a klinikai füzetek október havi XIII. füzetében jelent meg. Fischer dr. munkája igen élvezetes, világos módon van megírva és néhány frappáns példát tartalmaz. Különösen a kényszergondolatokkal járó neurastheniáról ír, mellyel orvos-törvényszéki szempontokból is foglalkozik. Magyar író Keletindiában. Justh Zsigmond, a jeles elbeszélő a napokban Keletindiába, Punjabba hajózik. Jövő tavaszig marad ott. Érdekesebb útjairól leveleket fog írni tárczarovatunk számára. Tiszafüred vidéke. Tariczky Endre tiszafüredi plébános »Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve« czimü füzetben leírja Tiszafüred vidékének történetét és elmondja, kik és mikor alapitották meg a vidék egyes telepeit. Alapos történeti adatokkal bizonyítva elősorolja, hogy e vidéken milyen népek laktak a honfoglalás óta. A füzet, melyhez két térkép is van mellékelve, 35 krajczárért kapható Miless Béla régészeti múzeumi őrnél Tiszafüreden. A «Magyar történeti életrajzok» czimü vázlatból, melyet Szilágyi Sándor annyi gonddal és oly nagy sikerrel szerkeszt: most jelent meg a VIII. évfolyam IV. füzete, melynek tartalma: Nagy Lajos története, irta Pór Antal. A nagy munkának 5-ik és 6-ik részét vesszük e füzetben, mely szép és érdekes illusztrácziókkal van tele. A jó egészség naptára, melyet a magyar nép számára az orsz. közegésségügyi egyesület ad ki, megjelent az 1893. évre. Különösen érdekes és tanulságos része az uj naptárnak a »betűrendbe szedett jó tanácsok betegségekben«, az étkezési és főzési tanácsok. (Hampelné Pulszky Polixénától.) A pompás naptárt Faragó Gyula szerkesztette és díszes kiállítása, tartalmas volt a daczára ára: 30 kr. Unalmas czimü könyv. »Az agyagipar technológiája«, a tartalma azonban rendkívül érdekes. Irta Wartha Vincze dr. műegyetemi professzor, kiadta a k. m. természettudományi társulat, népszerű és értékes vállalatában. A terjedelmes és díszes könyv tartalomjegyzéke ez: Előszó. Az agyag tulajdonságairól. II. Viselkedése égetés közben. III. Megvizsgálásáról. IV. Az agyagiparban használt egyéb nyersanyagok. V. Az agyagiparban alkalmazott mechanikai műveletekről. VI. Az agyagáruk bevonása mázzal. VII. Az agyagipar termékeinek csoportosítása és elnevezése. Vili. Az agyagipar történeti fejlődése. IX. A magyar agyagmüvesség történetének vázlata. X. A khinai és japáni agyagművesség. — Közönséges fazekasáruk és terrakotta gyártmányok. Lágy fehércserép, közönséges fayence-áruk, vagy ónmázos cse-