Magyar Hirlap, 1892. november (2. évfolyam, 302-331. szám)

1892-11-13 / 314. szám

13 Egyszer a nagy-enyedi theol. akadémia teljes átköltöztetése minden alapitványaival együtt. Máskor: átköltöztetés az alapítványok egy részével. Harmad­szor ugyanaz, de alapítványokat csak ideiglenesen veszik el. Negyedszer: egy uj egyházkerületi theol. akadémia állítása tanárképzővel, mert hát a kolozs­vári egyetem ifjú tanáraikat nem neveli eléggé fele­­kezeties szellemben. Ötödször: ugyanaz tanárképző nélkül és most már «szerves kapcsolatba hozva» azon felekezetietlenné nevelő egyetemmel, hová pap­növendékeinket akarjuk járatni. Hatodszor: egy min­den más akadémiákat felülmúló theológiai fakultás, melynek már van két háza (?) és 100.000 forintja (?), pedig a két ház kölcsönpénzzel vásároltatott s az alapnak, 4 hónap múlva közlött hivatalos kimutatás szerint sincs többje 36.000 forintnál. A czél mindig egy és ugyanaz :Enyed theológiai akadémiáját megszüntetni és Kolozsvárra áthelyezni. A memorandum végül a terv elejtését kéri a zsinati bizottságtól, még pedig az egyházkerület belső békéje érdekében. Kossuth Lajos családjáról. (Anyakönyvi adatok.) Fejes István sátoralja-ujhelyi ev. ref. lel­kész az eklézsia anyakönyveiből hitelesen kiirta lapunk számára azokat a kevésbé ismert ada­tokat, melyek a Kossuth-familiára vonatkoznak. Sátoraljaújhelyben 1889-ben alakult meg kü­lön az ág. hitvallású egyház; addig az ág. hitvallá­­snak az ev. ref. egyházhoz tartoztak , csupán az urvacsora-osztás végett jött hozzájuk évenkint két­szer, előbb a tályai, utóbb a tokaji ág. hitv. lelkész. Az alatt az idő alatt tehát, mig Kossuth Lajos csa­ládja Sátoraljaújhelyben lakott, az ev. ref. egyház anyakönyveiben keresendők a családjára vonatkozó adatok. Hogy ezt az esetleges kutatóknak megkön­­­nyitsem, mindazt, ami anyakönyveinkben található, ezennel átadom a nyilvánosságnak: 1808. Die apr. 4. Tekintetes Kossuth László fiscális ur, lutheránus és Wéber Karolina asszony­leányuk: Therézia­ Karolina. Keresztatyja: nemzetes Kelemen Sámuel fiscális ur, keresztanyja a felesége. Ezen gyermek meghalt, — a halotti anya­könyv szerint: 1809. szept. 12-én temett­etett tekintetes Kossuth László ur I1­. esztendős leánykája, Therézia, ének­szóval. 1810. nov. 6-án. Fiscális Nemzetes és Vitézlő Kossuth László ur és felesége Nemes Wéber Karo­lina asszonytól törvényes ágyból született leánygyer­mekük: Karolina­ Borbála. Megkereszteltetett tiszt. György József ur által. Keresztszülők voltak: Tek. Pintér István ur és felesége Nemes Offenloch (Mária). Ugyanerről az esketési anyakönyvben ez áll: 1827. decz. 9. Tekintetes Breznay István orvos­doktor ur, tek. udvardi Kossuth László ur hajadon leányával Karolinával, tek. Hidegkeővy Antal és Kossuth Lajos urak jelenlétében összeeskettetett dis­­penzáczió mellett Major József prédikátor által. A halotti anyakönyvben ugyanerről: 1848. okt. 20. Nemes Kossuth Karolina asszony,­­tek. Breznay István megyei főorvos ur neje, meg­­­­halt 88 éves korában, eltemettetett imával Vályi Pál lelkész által. Megjegyzem, hogy Kossuth Karolinának Brez­nay Istvántól több gyermeke volt; ezek közül volt Breznay Géza, az ismert színész; jelenleg is él Gál­­szécsben s Breznay Lajos. Egy leánya: Breznay Anna, Eördögh Mihály sátoraljaújhelyi ügyvéd neje volt; ezek már elhaltak, de gyermekeik részint itt, részint a vidéken élnek és Kossuth Lajossal érint­kezésben állanak. 1812. decz. 3-án kereszteltetett prédikátor György József által. Emilie­ Eleonore, Kossuth László és felesége Wéber Karolina asszony törvényes leányuk, keresztszülék lévén tek. főszolgabíró revis­­nyei Reviczky János ur és tek. Pintér Istvánná Offenloch Mária-Magdolna ifju asszony, kik állottak gróf Török József és felesége báró Vécsey Mária őnagyságaék helyett. 1817. febr. 19-én született, 20-án keresztelte­tett: Zsuzsánna-Erzsébet-Paulina, tek. Kossuth László ur és tek. Wéber Karolina asszony leányuk. Keresztatya: báró Vécsey Pál őnagysága, személyét képviselte­tek. Kossuth Simon ur, keresztanya: gróf Török Zsófia őnagysága. Tek. Kazinczy Ferencz ur élete párja, helyette tek. Kossuth Johanna asszony, néhai Ecsedy László özv. Keresztelte Major József. E két utóbbiról több adat anyakönyveinkben­­ nem találtatik. De hát melyik ezek közül Kossuth 1. Luiza, Rutkayné ? Az anyakönyvben Luiza név nincsen. Én azt hiszem, hogy az 1817-ben született Zsuzsánna-Erzsébet-Paulina volna a nevezett; de hogy miképpen és mikor változtatta át nevét Luizává azt­­ tőle lehetne még megtudni. MAGYAR HÍRLAP Még egy pár adat: 1815. szept. 25-én temet­­tetett nemzetes Wéber András ur; nem tudom, nem ez volt-e atyja Kossuth Lászlónénak? 1854. május 19-én temettetett Kossuth Juliánna kisasszony, 54 éves; nem tudom, testvére volt-e ez Kossuth La­josnak ? IRODALOM. Tennyson utolsó művei. A nyolczvankét éves korában nemrég elhunyt költő, az Enoch Arden, The Princess, Idylls of the King és a Karold nagynevű szerzője, több verses művet hagyott maga után, melyeken még halálos ágyán is dolgo­zott. Tennyson utolsó költeményének czíme: «27te death of Oenone. Akbars dream and other poems» (Oenone halála. Akbár álma és egyéb költemények.) A hátrahagyott kötetben nagyrészt kiadatlan költe­mények lesznek. Légrády testvérek naptárai. Három hasz­nos és igen csinos kis naptárt adott közre a Légrády testvérek könyvkiadóhivatala. „A tanítók naptára“- szerkesztette Gyógy Aladár, „Jegyzék napló min­denki számára“ czimü ismert és kedvelt naptárt. Az egyik is, a másik is pompás kötésben: 1 frt 20 kr. «A közhasznú zsebnaptár» szintén igen ügyes és felettébb olcsó: 24 kr. «Azok a tisztek» czimen 8 ívnyi, díszes czimképpel és csinos illusztrácziókkal ellátott könyv fog megjeleni Farkas Ernődtől decz. havában. A munka vig történeteket fog tartalmazni a tiszteknek kaszárnyán kívüli szerepléséről. A könyv ára 80 krajczár, bolti ára 1 forint lesz. A gyüjtőívek és előfizetési pénzek e hó 20-áig küldendők a szerző nevére (Almássy-tér 1. sz. Budapest.) 1892. november 13 egy külön kiadása készül. Hogy milyen lesz, mi lesz benne? azt nem árulja el Bródy, csak aziránt fo­­gadkozik, hogy nagyon érdekes lesz az. A kiadókat elismerés illeti a kötet díszes, ízlé­ses és olcsó kiállításáért. (Azaz inkább a közönséget, mely pártolásával módot nyújt nekik erre.) Ára c­í­­nes vászonba kötve 1 frt.) Magyar elbeszélők. — Az Almanach. — Minden esztendőben egyszer összegyűl a ma­gyar elbeszélők javarésze. De nem valami irodalmi társaságban, vagy divatos fővárosi szalonban, hanem egy Andrássy-úti könyvkereskedő egyszerű kiadvá­nyában, a Singer-Wolfner-féle * Almanach»-hm. Az irodalom is, a közönség is megszokták már, hogy elbeszélőink ugyancsak nagy dís­szel jelenjenek meg ebben a forintos könyvben, melynek a tekintélye immár kezd kiállhatatlan lenni. Az idei Almanach — melyhez Mikszáth írt előszót — nem változtat az évek során megszerzett auktoritáson. Hiszen csak a novellák újak benne, az Írók a régiek: Jókai, Mikszáth, Beniczkyné, Vad­­nai Károly, Szalóczy Bertalan, Gyarmathy Zsi­­gáné, Sebők Zsigmond, Tóth Béla, Herczeg Ferencz, Tábori Róbert, Lipcsey Ádám, Rákosi Viktor, Justh Zsigmond, Kozma Andor és Bródy Sándor. Természetes, hogy legszebb a Jókai elbeszélése, nagyon érdekes a Beniczkyné novellája, a Mikszáth genreképe, a Vadnai Károly pompás elbeszélése. A többi dolgozata is teljes gálában mutatja be az írók képességét. Elhamarkodott munka, érdektelen történet nincs benne egy se és ez magában is nagy eredmény. Az más dolog, hogy valami nagyon kiváló elbeszélésre nem leltünk az idei Almanachban, akik írtak bele, azokról megszoktuk, hogy jól írjanak. Valami új no­vellistát jó lett volna a kiadóknak besorozni a régi gárdába. És itt akaratlanul is Pekár Gyulára gondolunk, akinek egy fényes novelláját a «Dodo főhadnagy problémáját» lapunk tegnapi és teg­napelőtti számában adtuk közre. Pekár Gyula csak egy-két esztendeje ír, kötete még nem jelent meg, de már­is bátran fölveszi a versenyt akármelyik sok kötetű novellistával. Pompásan festett volna az Al­­manachban az ő robusztus és mindamellett elegáns tehetségével,melynek két nagybecsű erénye van: kü­lönössége és szeretetreméltósága. Bocsánat ezért a kitérésért, de úgy véljük, hogy amikor a magyar el­beszélők ez ünnepi könyvéről írunk, szóvá tehetjük azt, hogy az Almanachnak csak nagyobb tekinté­lyére válnék, ha időről-időre megnyerne új képes­ségeket is, hiszen ritka év hoz olyant, mint Pe­kár Gyula. Az uj könyv tartalmának dicséretéhez még annyit, hogy magyar szín, nemzeti jelleg ömlik el az egészen. Ami természetes is, hiszen a tónust Mik­száth adja elő szavával, mely most is oly érdekes és szellemes, mint rendesen. Egyébként az idei Al­­manach-ban egy újság is van: az epilógus, melyet dolgozótársunk Bródy Sándor irt «Az el nem ké­szült novella» czimmel. Ez utószóból megtudjuk, hogy Jókai tavaszi jubileumára az Almanach-nak TAN­ÜGY. A tanítói nyugdíjtörvény javítása érdeké­­ben az orsz. bizottság kérvényt intézett a közokt. miniszterhez. A kellőleg megokolt kérvényben azért folyamodnak, 1. hogy a hitfelekezetek által fentartott iskolák ama tanítóinak a fizetése, akik kántori teen­dőket is végeznek, tanítói fizetésnek vétessék a a nyugdíj-igény eszerint állapíttassák meg; 2. hogy a nyugdíj kötelékébe fölvétessenek azok az okleveles és ténylegesen működő tanítók is, kik valamely fe­lekezeti iskolánál segédtanítói munkakört töltenek be, de fizetésüket a kántortanítótól húzván, eddig azzal az ürüg­gyel, hogy nem az iskolának, hanem a kán­­tortanító személyének segédei, a nyugdíj kötelékébe föl nem vétettek; 3. hogy a tényleg működő tanítók­nak, kik egyházuk részéről hitoktatással vannak megbízva és ezért külön díjazásban részesülnek, e díjazásuk a nyugdíjba bevétessék és végre 4. hogy engedtessék meg azoknak az okleveles tanítóknak, kik hitoktatókul vannak alkalmazva, a tanító nyug­­díj-alap kötelékébe belépnie. A tanítóság e kéréseit nagyon méltányosnak találjuk és reméljük, hogy azokat teljesíteni is fogják, mert a nyugdíjtörvények revíziója alkalmával oly nagyon hangoztatott előnyök illuzóriussá válnak a fent emlitett pontok nélkül. A közokt. tanács tagjai és az iskolák. A közokt. miniszter az 1892—93. tanévre az orsz. köz­okt. tanács következő tagjait küldötte ki iskolák lá­togatására: Berecz Antalt a soproni ág. ev. tanítóképzőhöz, Csengeri Jánost a nagyszombati kath. tanítóképző intézet­­hez, Bollinger Gyulát a budapesti városi középiskolák­hoz, az egészségtan tanításának és az iskolai berendezé­seknek egészségügyi szempontból való megfigyelése végett­ Erő­di Bélát a balázsfalvi, nagyváradi és szamosujvári görög kat., úgyszintén az aradi, karánsebesi és nagysze­beni g. ker. tanitó­képző intézetekhez, Ferenczy Józsefet a szegedi kat. tanító- és a temesvári kat. tanitónő-képző intézethez, Findczy Ernőt a sátoraljaújhelyi kat. főgim­náziumhoz és a sárospataki áll. tanitó-képző intézethez, Fölser Istvánt a budapesti reáliskolákhoz, Gyertyánffy Istvánt a szepeshelyi és nagyváradi kát. tanitó-képző in­tézetekhez, Hegedűs Károlyt a brassói állami közép­­ipariskolához és a hosszufalvi állami felső népiskolához, Heinrich Gusztávot a beszterczei, brassói, medgyesi, nagyszebeni és segesvári ág. ev. tanitónő-képző intéze­tekhez s az ottani ág. ev. elemi népiskolákhoz, továbbá az orsz. nőképző-egylet iskoláihoz, Hóman Ottót az egri kat. tanító- és tanítónő- és az esztergomi kat. tanitó­­képző intézethez, Kármán Mórt a kolozsvári állami tanító- és tanitónő-képző intézethez, Keleti Gusztávot a budapesti iparrajz-iskolákhoz és elemi népiskolákhoz, Kiss Áront a czeglédi állami polgári fiú- és leány­isko­lához és a kecskeméti áll. segélyezett községi polg. leány­iskolához, Kozma Gyulát a szászvárosi állami felső leányiskolához és a bánffy-hunyadi áll. felső leány- és polg. fiúiskolához, Medveczky Frigyest a felső-lövői ág. ev. tanítóképző-intézetekhez, továbbá a fiumei áll. főgim­náziumhoz, áll. polg. fiú- és felső leányiskolához, Bauer Imrét az eperjesi kir. kat. főgimnáziumhoz, a kassai kat. tanító- és tanítónőképző-intézetekhez és a pozsonyi áll. tanítónő-képzőintézethez, Péterffy Sándor a lévai áll. tanítóképző-intézethez, Sebestyén Gyulát a dicső-szent­­mártoni áll. polgári leányiskolához és a tordai áll. polg. fiú- és leányiskolához, Schmidt Ágostot a pécsi kat. ta­nító- és a kőszegi kat. tanitónőképző-intézetekhez, Szup­­pán Vilmost a dévai és székely-keresztúri áll. és csik­­somlyói kat. tanitóképző intézetekhez, Thán Károlyt a budapesti áll. polg. iskolai tanító- és tanítónőképző-inté­­zethez, különösen a fizika és kémia tanításának megfi­gyelése végett, Tóth Józsefet a nagy-enyedi ref. tanító­képző-intézethez. Az orvosi szigorlat reformja. A budapesti tudományegyetem orvosi kara már régebb idő óta foglalkozik az orvosi szigorlati rendszabály reformá­lásával. Az uj szabályrendelet, mely több praktikus újítást tartalmaz s tekintettel van az orvosok alapos gyakorlati kiképzésére, — mint halljuk — elkészült már. Az orvosi fakultás a szabályzatot az egyetemi tanács elé terjesztette, mely legközelebbi ülésén tár­gyalja azt s elfogadása esetén jóváhagyás végett föl­terjeszti a közokt. minisztériumhoz. A kisdedóvóbeli gyermekek összeírása, az újonnan alakított statisztikai albizottság javaslatához képest, ezentúl az adóívek széthordása alkalmává fog történni. A kis lutri húzásai. — November 12. — Budapest 15 45 806 1 Linz 432 64 56 36 Trieszt 54 39 11 66 88

Next