Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-26 / 57. szám

1893. február 26. urnak ezen intézkedése mozaikszerüleg van be­illesztve az ő antichristianisztikus irányába. (Hos­­­szantartó zajos derültség.) és egyszerűen kényte­len konstatálni azt, hogy hiába fognak itt az ország­gyűlés termében elhangzani oly felhívások, aminő elhangzott a múltkor a földmivelési tárcza tárgyalása alkalmával t. Bessenyei képviselő úr szájából, hogy t. i. a papság nemesítse a népnek az erkölcseit, mert ha azt látjuk, hogy az erkölcs és vallás szatírájára a vallásügyi miniszter úrtól elkezdve, az utolsó szol­­gabírósági írnokig a vallástalanságot hirdetik . . . (Nagy derültség és mozgás.) Földváry Elemér: Becsülje meg a reveren­dáját ! Vajay István: Kérem alázatosan, vagy igazam van, vagy nincsen. (Nagy derültség.) Földváry Elemér: Szégyen a házra az ilyen beszéd! Vajay István: Ha nincs, más alkalommal és más formában meg fognak a képviselő urak c­áfol­­hatni. (Élénk felkiáltások: Nem vállalkozunk rá!) Különben az egész intézkedésnek másutt van a nyitja, és másutt van a megoldási kulcs, amit nem akar most bővebben fejtegetni. (Zaj.) Majd megérke­zik annak is az ideje, hogy ezt bővebben taglalja, és akkor felderítse a valódi okot, amit a miniszter elhallgatott, mely őt intézkedésében vezérelte. A vá­laszt nem veszi tudomásul. Elnök : A házszabályok értelmében fel kell tennem a kérdést: méltóztatik-e a t. ház a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Zajos felkiáltások minden oldalról: Egyhangúlag! Szavazzunk!) E kérdésben az egyhangú megállapodás oly határo­­zottan nyilvánul, hogy kijelenthetem, hogy a t. ház... (Zajos felkiáltások minden oldalról: Sza­vazzunk!) Habár kétely nem lehet a t. ház megállapodása te­kintetében, felkérem azon képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Mind fölállnak Vajay kivételével. Zajos éljenzés.) Ülés vége d. u. 2 órakor. MAGYAR HÍRLAP A koronák. — Külön tudósítónktól. —­­ Körmöczbánya, febr. 20. Mult augusztus óta Körmöczbánya a világ egyik leggazdagabb városa. Ha nem is zsebében, de pénzverőintézetében megfordul Magyarország összes jövendőbeli pénze: vagy 255 millió korona értékű arany, ezüst, nikkel és bronz. A füstös, kormos kis bányaváros ontja világgá a rengeteg kincset. Mikor most féléve megérkeztek az első aranyszállitmányok, egész Körmöczbánya kicsődült a vasúthoz, nézni az ünnepies jelenetet, mikor a pénzverő-intézet tiszt­viselői katonai födezet alatt átveszik a nemes ércz­­czel terhelt lepecsételt vagyonokat. Ma már föl sem tűnik, mikor a milliókkal megrakott szekerek a pénz­verő felé vonulnak. A fantázia, mintha jóllakott volna, nem éhes többé. És alig gondol valaki a mo­dern alkimista-műhelyre, ahol oly kemény munka folyik: csengő pénzzé változtatni az ormótlan ércz­­rudakat. Pedig ez a proczedura igen érdekes. A nyers aranyat nyugtázva átveszi a pénztá­ros s először egy kisebb mennyiséget átad a főkém­­lőnek, ki próbát tesz s a tiszta, a szinarany-tartal­­mat meghatározza s kiszámítja a réz-mennyiséget, a melyet az aranyba keverni kell. A koronák tartalma 900 ezredrész arany és 100 ezredrész tiszta réz. A többszörös próba után az aranykészlet az olvasztóba kerül, hogy összeolvasztassék a kiszámított rézmennyiséggel a pokoli meleget árasztó kő­üstökben. A szakférfiak egyhangú ítélete után, mely sze­rint a vegyülés tökéletes, megkezdődik a rudakba való öntés. Szegény munkások, valóban sajnálni valók, midőn, az iszonyú meleget kisugárzó üsthöz állva, mártogatják nagy merőkanalaikat s a formákba öntö­­getik a folyós aranyat, melyet mihelyt megszilárdult, kivesznek a formákból az ahoz való fogókkal és hideg vízbe mártanak. A keverést vezető két hivatalnok — minden szaknál, minden ágnál két hivatalnok őrködik — újra előveszi az aranyat s meghatározza, vajjon pon­tosan sikerült-e a törvényszabta keverés. Ez esetben egy darabkát átküld az első fém­­kémlőnek, hogy ő is határozza meg a keverék pon­tosságát. Igenlő jelentése után az aranyrudakat át­szállítják a nyújtóba. Az alig 30 c­m. hosszú és 5 c­m. vastag aranyrudacska vonalzó-forma alakot nyer, amint a hengerek alul kikerült. Ez aranyszalagok — ha így lehet őket elne­vezni — egy másik gép alá kerülnek, hogy belőlük a köralakú kések kimossék a korongalakú lapocs­kákat. A fenmaradt lyukas szalagok egykor pizétum czimén, az esztergomi prímást illették. A kerek la­pocskák együttes súlyának megmérése után, a sza­­lagok újra visszavándorolnak az olvasztóba, a kis korongok pedig a tisztítóba kerülnek, hol a reájuk ragadt olajat és egyéb szennyet lemossák. A csinos, fényes lapocskák most egy osztó­­gépbe vándorolnak, a­hol az érzékeny szerkezet súly­­nagyság szerint válogatja szét őket. Okos egy gép et! A lapocskák három vályún pottyognak kifelé: baloldalt a kelleténél könnyebbek, középen a meg­felelők, a jobboldalon pedig a rendes súlynál nehe­zebbek. A könnyebbek visszavándorolnak az olvasz­tóba, a nehezebbek pedig a gyalu alá kerülnek. A rendes súlyú és meggyalult lapocskákat a reszelő népség veszi át. Több teremben, számos asztal körül ülnek a százakra menő munkások, — köztük leányok is, — minden munkás előtt egy kis mérleg áll, melynek egyik csészéjében van a koronának megfelelő nehe­zék, és a másik csészébe rakja a pontos súlyra le­­reszelendő koronalapocskát a mélyen hallgató mun­kás. Aztán faragcsál rajta mindaddig, mig a tör­vényszabta súly megvan. Ezek után következik­ a kész lapocskák töme­ges mérlegelése, melynek többlet-súlyhatára igen szigorúan meg van határozva s melyről — hivatá­sánál fogva — felelős a vezető felügyelő. A sikeres ellenpróba után átszállittatják az újra megtisztított aranykorongokat a verőgépek alá, ahol egy gép perczenkinti ötvenkét ütéssel ugyanannyi kész koronát szolgáltat az államnak. Azaz hogy még­sem, mert minden egyes kész koronát még egyszer megvizsgálnak, vajjon nem szenvedett-e valami sérü­lést a verés közben. Evégből minden darab pénzt egyenkint külön-külön márványlapra dobnak s meg­hallgatják, vájjon megvan-e neki a kellő csengése. Ugyanis igen gyakran megesik, hogy verés közben az aranylapocska vagy meghasad, vagy öntés alkalmával hólyag támad benne. Miután az aranyakat újra megmérte az átvevő pénztár, hordókba fenekült a koronákat és lepecsé­telt vagyonok szállítják a kincset a budapesti köz­ponti pénzbarát. P. 19 IRODALOM. Károlyi Ferencz gróf és kora. A Károlyi grófok családjának buzgó történetírójától nagyszabású monografia jelent meg «Károlyi Ferencz gróf és kora 1705—1758» czimmel. Éble Gábor e könyvével, me­lyet a Károlyi nemzetség levéltárának adatai alapján irt, kiváló szolgálatot tett történetirodalmunknak, mert Károlyi Ferencz életének rajzolásával egyúttal igen érdekes és vonzó kultúrtörténeti képet állított elénk a 18-ik századbeli Magyarországról, annak tár­sadalmi viszonyairól, politikai, katonai és gazdasági törekvéseiről. Maga Károlyi Ferencz élete is érdekes, kivált azért, mert Eble vonzóan festette annak inte­­rieurjeit, valamint azokat a XVIII-ik század politikai eseményeinek a momentumait is, melyek életével összefüződtek. A könyv, mely több egykorú okmányt és magánlevelet is k­özöl, nagy nyeresége monog­ráfia irodalmunknak és kétségkívül fontos forrás­munka lesz a magyar szempontból is oly nagy hord­erejű XVIII-ik század történetének megírásánál. A Balkán czárnője, Ily czimü verses drámát irt pár évvel ezelőtt Nikita montenegrói fejedelem, s a folyó évben megjelent „Költő és tündér“ czimü verses drámával együtt, a mult hónapban a szerb akadémiai tagságra pályázott, de ellenfelével Risz­­tics régenssel szemben egy szavazattal megbukott. A nisi színház múlt kedden adta elő A Balkán czár­­nőjét. A nagy diadalról táviratilag tudósították a drámaíró fejedelmet. Nikita ugyancsak, táviratilag köszönte meg, hogy drámáját végre színrehozták. Ő maga már régen előadatta volna, de szerény bugette nem engedi meg, hogy Czettinjében állandó színhá­zat létesítsen. Pályázat szatírára. A pozsonyi Toldy-kör irodalmi bizottsága újólag megalakult. Tagjai: Rényi Rezső elnöksége alatt Thaly Kálmán, Ortvay Tiva­dar, Prém József, Tóth Sándor, Pávay Vajna Gábor dr., Kmety Károly, Wagner Lajos, Lendvay Benő dr., Kutrucz Rezső, Göllner Károly, Schönvitzky Bertalan dr., Ghyczy József és Albert József. A bizottság ala­kuló ülésében elhatározta, hogy a Toldy-kör száz frtot tűzzön ki verses szatírára. Az akadémia nagy­díjja. Kié legyen? ez izgatja most az akadémikusokat. Pénteken tanácskoz­tak ebben a tárgyban az akadémikusok és a mi ta­nácskozásukról kiszivárgott, az egyszerűen meglepő és hihetetlen. Jókai, Mikszáth vagy Baksai valamely új könyvét, tehát ezúttal csakugyan érdemes munkát akarnak megjutalmazni. Hírünk szerint, csak igen jelentékeny kis frakczió az, mely Szász Károly va­lamely Jules Verne átdolgozása mellett foglal állást. Az akadémia ügyrendje t. i. nem eléggé világos, meg­kaphatja-e a nagy díjjat átdolgozás is, avagy csak tisztán eredeti munka? Gutius (Guthu­ Soma dr.) Kaczagó Themis czim alatt bocsátja közre humoros törvényszéki kar­­czolatainak második kötetét, mely egyike a legérde­kesebb és legmulatságosabb olvasmányoknak. A szerző a törvényszéki csarnokban ellesett igaz történeteket ir le jóizü humorral. A mű körülbelül tizenkét évnyi terjedelemben legkésőbb ez év április havában kerül ki a sajtó alól, több mint harmincz karczolattal. Az előfizetés 1 frt 50 kr, bolti ára 1 frt 80 kr. A kiadó Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedése. Róna Béla költeményeinek második kiadására hirdet előfizetést. A pénzek (fűzött példányért 1 frt, kötöttért 2 frt) a szerzőhöz, Budapestre, hajós­ utcza 43. küldhetők. Körösi József külön lenyomatban közrebo­csátotta az Eltótosodás és magyarosodás Hont­­megyében czimü, F. K. M. E. lőcsei közgyűlésén felolvasott dolgozatát, mely a Budapesti Szemlé­ben jelent meg. Verseskönyvek: Versényi György Klára czimü 142 oldalnyi kötetben adta ki legújabb költeményeit, melyek (ritka jelenség a mai világban!) egytől-egyig a boldog szerelmet zengik és magasztalják. A könyv­nek nem egy lapjáról igazi melegség sugárzik és végesvégig jól esik hallani egy boldog ember éne­két. A kötet ára 1 frt. — Arminius álnév alatt egy kis füzet vers jelent meg Budapesten. A huszonkét lírai vers között akad egy-két elég kellemes apróság. Hogyan védekezzünk a difteritisz ellen? czimü hasznos füzetet irt a nép számára Szendeffy Aladár dr. budapesti gyermekorvos. A Dobrowsky és Franke kiadásában megjelent 26 oldalnyi füzet ára 10 kr, száz példány 7 frt 50 kr, ezer példány 50 frt. Méltó a terjesztésre. A budapesti orvosok czim- és lakjegyzé­kének legújabb füzete megjelent. Szerkesztette Pesti Alfréd. Több mint 700 orvos neve van benne, de az adatok nem mindig pontosak. Három könyv. Könyv jelenik meg Magyar­­országon bőven, de olvasni való: kevés. Most egy­szerre három könyvet is kaptunk, mely egyképpen pompás olvasni való. Az első: kitűnő újságíró kolle­gánk, Adorján Sándor munkája, a „Félhomályban” czimü tárczagyüjtemény. A második: Justh Zsig­­mondnak, a jeles elbeszélőnek uj regénye: „A pénz legendája“. A harmadik: „Fenyvesek között“ czimü novellakötet és írója Tutsek Anna, a kitűnő novel­lista és lapunknak is egyik kedvelt tárczaírója. Mind a három könyvről részletesen fogunk megemlékezni. Az Akadémiai Értesítő e havi füzetében a januárius 15-iki Széc­henyi-fünnep összes beszédei ol­vashatók. Többi tartalma a számadások és költség­­vetés. Végén fényképi mása van a levélnek, melyet Wesselényi Miklós 1825. nov. 5-én az akadémia ala­pításáról Földváry Gáborhoz irt. Sulamith:­­ Abban a fenséges és komor könyvben, mely­nek biblia a neve, van néhány rózsaszínű lap. A tragikusan nagyjelentőségű okmányok közé bekerül­tek egy király szerelmes versei, — az »Énekek éneke«. A biblia-fordítók és biblia-magyarázók, a könyv letéteményesei és őrizői egy kissé restellték a dolgot és a szerelmi dithirambusoknak allegorikus ér­telmét, sőt dogmatikus értékét akarták adni; mind­hiába: Sulamith győzedelmeskedett és kecses alakja ott áll fantáziánk előtt egy sorban Jób, Jeremiás és Salamon király mellett. Kétségtelen, hogy ennek a bűbájos ó­kori kis­asszonynak a dicsősége nemcsak a legrégibb, de egyszersmind a legnagyobb is mind amaz ifjú hölgyek dicsősége között, akikhez valaha verseket irtanak. ’ a női ideál legelső típusa a szerelmes férfi szív előtt. A zsidó Aphrodité, akiről szobor nem maradt mégis oly világosan áll fantáziánk előtt: szeme

Next