Magyar Hirlap, 1893. március (3. évfolyam, 60-87. szám)
1893-03-21 / 80. szám
6 MAGYAR HÍRLAP 1893. márczius 21. Sajó Aladár és Szerdahelyi Sándor tagokból alakult meg. A birálók a tíz aranyból álló dijat a Magyar Hírlap márczius 17-iki számában <t A román király lemondása» czimü közleménynek ítélték oda, mely élénk feltűnést keltett s amelyet azóta már a külföldi lapok is átvettek. Ezennel pedig megnyitjuk márczius-április havi ujdonság-pályázatunkat, melynek eredményét április 20-án hirdetjük ki. — Személyi hírek. Lippai Bertalan festőművész, hazánkfia néhány napi tartózkodásra Budapestre érkezett. — Mártás Hugó fővárosi szakosztályi főmérnök ma töltötte be szolgálatának 40-ik évfordulóját. A fővárosi mérnöki hivatal tagjai jubileumi ünnepséget rendeztek ma Máltás tiszteletére s díszes ezüst emléktárgyat nyújtottak át neki. Este pedig a Drechsler vendéglőben banketet rendeztek. — Justh Zsigmond, író, Kelet-Indiából már útban van hazafelé. A husvéti ünnepeket a kitűnő író Rómában fogja tölteni. — A királyné utazása.. Erzsébet királyasszony Genuába utaztában kiszállt Luganoban és az ottani Hotel du Parc-ban bérelt lakást. Délután a királyné fölment a Monte San Salvatoréra. — Két főherczeg Kelenföldön. Frigyes főherczeg Bellenbe való utazásában, a bécsi gyorsvonattal tegnap a kelenföldi állomásra érkezett. A főherczeget az állomásnál Jenő főherczeg várta, ki a Székesfehérvárra vezető uton tett hosszabb lovaglósétát, mielőtt Frigyes főherczeget üdvözölte. A két főherczeg azután együtt ebédelt a pályaudvar vendéglőjében. Az ebéd alatt, beszélgetés közben, Jenő főherczeg élénken panaszkodott, hogy a kelenföldi pályaudvarhoz vezető utak rendkívül elhanyagolt állapotban vannak, annyira, hogy valósággal járhatatlanok. Jenő főherczeg boszankodva jegyezte meg, hogy a fővároshoz tartozó területeken ilyen rendetlenséget nem várt volna és ez a felfedezés őt valósággal meglepte. — Nopcsa báró lemondása.’A királyné főudvarmestere, Nopcsa báró — mint Bécsiből táviratoztak — egészségi okokból, legközelebb lemond állásáról. A bolgár fejedelem betegsége Szófiából telegrafálják lapunknak, hogy ma Billroth és Pollitzer tanárok, továbbá Neusser, Hanakom és Ukalovics orvosok konzíliumot tartottak és azt konstatálták, hogy a fejedelem hallása már teljesen normális és a fülbaj elmúlt. Csupán a nyak és a hátsó fejidegek neuralgiája észlelhető még, hanem már ez is csökkenőben van. A fejedelemnek továbbra is teljes nyugalmat ajánlottak az orvosok. — Magyar mágnás Ázsiában. Teleki Sámuel gróf, az ismert Afrika-utazó, aki Hehnel hadnagy társaságában már több nagy utat tett meg, újabban nagy vadászkirándulást tervez Indiába és Szumátrába. Telekig Sámuel gróf már el is utazott és e napokban Brindisiba érkezett, ahonnan tovább ment egyenesen Cseilon felé. Az utazás nagyobb időt fog igénybe venni. — Az oláh tanító körlevele. Lukácsiu Lászlónak, a hírhedt nemzetiségi agitártornak a cselekedetei például szolgálnak azok előtt, akik minden áron meg akarják váltani a nemzetiségeket a «méltatlan szenvedésektől». Azokon a vidékeken, ahol a román és a szerb nemzetiségek laknak, az «értelmi rész»: a vidéki tanítók tetszelegnek maguknak ebben a dicső szerepben és elferdítik a békés és megelégedett nemzetiségek eszejárását, erőszakosan szítják fel a gyűlöletet a magyarok ellen. Legtöbb befolyások lévén a népre, a legnagyobb mértékben vissza is élnek ezzel és előidéznek olyan incidenseket, amilyen legutóbb Tornyán történt. A márczius 15-i ünnepély előkészületei alkalmával történt, hogy a román és a szerb lakosok, akik a legjobb egyetértésben élnek a magyarsággal, a márczius 15-ére vonatkozó meghívókat aláírtuk. Ez tudomására jutott Petrovics György román tanítónak, aki azonnal sietett román «testvéreihez», hogy erről a hazafiatlan tervről lebeszélje őket. A románok, természetesen, hajlottak a tanító úr szavára, aki rögtön megfogalmazott egy körözvényt, amelyet azután minden románnal aláiratott. Ez a levél így hangzik: «Tisztelt rendező bizottság! Mivelhogy akkor, mikor a márczius 15-iki estélyre szóló gyüjtőívet aláírtam, nem tudtam jelentőségét, most értesülvén jelentőségéről, részt nem vehetek.* Ez a hiányos magyarsággal megszerkesztett örezvényt a románok elküldték a rendező-bizottságnak, és így történt meg, hogy a tornyai márczius 15-iki ünnepélyen csak magyarok vettek részt. — ünnep a Ludoviczeumban. Az akadémia növendékei díszhangversenyt rendeztek Szvetics József tábornok, az akadémia parancsnoka tiszteletére tegnap neve napja alkalmából. A hangversenyen a tanári karon kívül számos meghívott előkelőség jelent meg. Meghívták a hangversenyre József főherczeget és József Ágost és László főherczegeket is, akik azonban nem jelentek meg, de megígérték, hogy szombaton, amikor a hangversenyt megismételik, el fognak jönni. A főherczegeken kívül még számos katonai és polgári előkelőség hivatalos a hangverseny második előadására. — A Kossuth-kuplé körútja. A «Próbaházasság» Kossuth-kupléját tüntetéssel fogadják mindama városokban, ahol csak előadják. Szombaton este Szatmári adták elő a darabot. Az előadáson — mint nekünk írják — a város tanuló ifjúsága teljes számban volt jelen, és mikor Komlói, aki Szikorát adta, csak dúdolva énekelte a kuplé refrénjét, a diákság a szöveget követelte, és azután gyönyörű összhangban elénekelték a színésszel a Kossuth-nótát. A páholyok és a földszint közönsége felállva hallgatta végig a nótát, amelyet azután megismételtek. Volt azonban a színházban egy csapat közös hadseregbeli tiszt, akik kardcsörtetve, tüntetően kivonultak a színházból. A közönség a svarezgelb demonstráczióra azzal felelt, hogy lelkesen megéljenezte a tüntető fiatalságot. Ugyanaz este tüntetve fogadta a szegzárdi közönség is a Kossuth-kuplét A színház zsúfolásig megtelt, tapsvihar, éljenzés hangzott a kuplé eléneklésekor. Háromszor megismételtették a kuplét, és a Kossuth-nótát a közönség együtt énekelte a színészekkel. — Szegeden tegnap este került színre a Próbaházasság. A közönség zajosan követelte a Kossuth-kuplét, és azután együtt énekelte el a nótát Polgár komikussal. Egy negyedóráig tapsolták és ismételtették ezután a kuplét, miközben a katonai zenekar kivonult a színházból. — Méregkeverők a Vatikánban. Ceccarellit, a pápa nemrég elhunyt orvosát, mint lapunk legutóbbi számának egy római távirata már jelentette, megmérgezték. A törvényszék, melyet névtelen levélben értesítettek erről, megindította a vizsgálatot és elrendelte a holttest exhumálását. A beteg vegyi megvizsgálásával Paterno, Marchiapava és Canizzaro tanárokat bízták meg. A dolog természetesen óriási feltünést kelt s mint sokan tudni vélik, Ceccarelli a halála előtt való nap maga is kifejejezte azt a gyanúját, hogy méregkeverésnek esett áldozatul. Hanem, hogy miért történt, legyen ez a bűntett, kinek lehetett belőle haszna, azt senki se tudja megmondani. Nem lehetetlen, hogy a följelentés nem egyéb bosszú művénél. — Az ötvenkettesek Budapesten. A Pécsett állomásozó 62-ik gyalogezred, az idén tartandó nagy hadgyakorlatok után, nem tér vissza többé Pécsre, hanem Budapestre jön el. Az ezred törzskarával együtt a házi zenekar is otthagyja Pécsett; egy zászlóalj azonban továbbra is ott marad. A pécsi háziezred helyét a jelenleg Plevljében állomásozó 41-ik gyalogezred törzs- és zenekara fogja elfoglalni. — Osztrák delegátusok háza Budapesten, Bécsben, Schönburg herczeg elnöklete alatt ma ülést tartott az a bizottság, amelyet az osztrák delegátusok számára Budapesten építendő ház ügyében küldöttek ki. Az ülésen — amelyen részt vett az osztrák képviselőház és urakházának több kiváló tagja is — elejtették úgy a magyar, mint az osztrák kormánynak ebben az ügyben tett javaslatait. A bizottság maga foglalkozott egy harmadik javaslattal, amelyet el is fogadtak. A terv szerint az osztrák delegáczió budapesti házát az akadémia és Árpádutczák sarkán kellene fölépíteni. Ahol nem ünnepelnek. A közoktatásügyi miniszter az állami iskoláknak elrendelte, hogy ünnepeljék meg márczius 15-ét; ugyanezt tette Budapest főváros a város iskoláival. Meg is ünnepelte e napot az ország valamennyi iskolája; csak Nagyszombat főgimnáziumára és tanítóképző intézetére nem hatott a miniszter rendelete, és a főváros példája. Ott — mint nekünk írják — előadásokat tartottak, nem ünnepeltek Más években legalább az évfordulót követő vasárnapon tartották meg az ünnepet a tanítójelöltek, megkoszorúzták az ottani honvédemléket — suttyomban, de tegnap, vasárnap, fontosabb kötelességük volt; az igazgatót ünnepelték neve napja alkalmából. — Kár pedig, hogy a felső vidék leendő tanítóival nem ismertetik meg már az intézetben a nagy nemzeti ünnepet. A nemzeti önérzet fejlesztését úgy látszik, feleslegesnek tartja az intézet ünnepelt igazgatója, és ha a nagy nemzeti ünnep ignorálása nem tanúskodnék mellette, szinte hihetetlennek tartanák tudósítónk amaz állítását, hogy az igazgató elkobozza Petőfi Sándor könyveit, nehogy az ifjúság kezeibe kerüljenek. — A portugál királyi pár balesete. Egy lisszaboni távirat jelenti, hogy az a vonat, melyen a portugál király és hitvese utaztak, Campilede állomás közelében kisiklott. A királyi párnak semmi baja sem történt. Csata az utczán. Ifj. Varga Ferenci mohácsi korcsmájában, mint nekünk írják, kedélyes jelenetet rendezett három laucsuki polgárember: Kleisz Péter, Hoffmann József és Lavanovics János. Ezek az urak ugyanis valami csekélység miatt összemarakodtak, amikor a korcsáros a veszekedőket kidobta, az ellenfelek a város egyik legnépesebb utcsáján folytatták a csatározást, anélkül, hogy ebben a közönség vagy a rendőrség megakadályozta volna a hadakozókat. A dicső küzdelemnek az lett a vége, hogy Hoffmann Jánost a szó szoros értelmében agyonverték. A verekedésnek elég nézője akadt, ezek azonban nem sokat törődtek a csata kimenetelével. Csendőr-uniformist azonban nem lehetett a nézők nagy tömegében felfedezni. A tettest azóta elfogták. Hymen, Ifj. Otrobán Nándor m. kir. államvasúti állomásfőnök Derentye-Hétfalun e hónap 16-án váltott jegyet Benei Arthur m. kir. államvasúti főellenőr, predeáli állomásfőnök, sz. k. állományú honvédőrnagy kedves leányával, Mélanieval. — Kassa Sándor dr. marcsali ügyvéd eljegyezte páhoki Páhy Malvint, özv. Páhy Ödönné szeretetreméltó leányát Csákányban. — Fellegi József eljegyezte Binder Mariska kisasszonyt Budapesten. — Messiás és főispán. Zichy József gróf főispán — mint pozsonyi levelezőnk írja — már erélyesen hozzálátott a pozsonyi országos kórház reformálásához. Különösen érdekelte az elmebetegek osztálya, hol tegnapig 101 beteg volt. Fischer Jakab dr. főorvos nagy megelégedésére a betegek mindnyájan nagyon illedelmesen viselték magukat a főispáni látogatás alatt. Egyszerre azonban az egyik elmebeteg nagy merészen odalépett Zichy grófhoz és hosszú dikeziót kezdett mondani. Ünnepélyesen kijelentette, hogy ő a Messiás és jaj annak, aki ezt el nem hiszi. A világot meg fogja változtatni, jobban, mint azt ő előtte tette valaki. És hosszas fejtegetései után szólt a főispánhoz: — Kövessen el, kérem, mindent, hogy halálra ítéljenek és kivégezzenek, akkor majd meg fogják látni önök mindnyájan, hogy halhatatlan vagyok! Zichy gróf és kísérői komolyan hallgatták a nagyszabású szónoklatot s már távozni akartak, amikor a főispánnak az az ötlete támadt, hogy megtudja, milyen hatást tett a beszéd egy másik elmebetegre. Kiváncsiságának hamar eleget tett egy pácziens, aki nagy fensőbbséggel szólt: — Nevetséges bolond! Minden órában kivégeztethetném őt, ha nem tudnám, hogy halhatatlansága hazugság. Nem bántom, mert én — a király vagyok. — Rakovszky-banket. A képviselőház zárszámadási bizottságának tagjai — Förster Ottó és Zakó Milán kezdeményezésére elhatározták — hogy Rakovszky Istvánnak, a bizottság volt elnökének tiszteletére banketet rendeznek. — öngyilkos huszár őrmester. Maluschiels huszárőrmester, mint levelezőnk Sopronból távoja, ma agyonlőtte magát. Hogy mi vitte rá erre a kétségbeesett lépésre, azt nem tudják. — A madár-undor. Mecsek András csudálatos egy betegségben szenved. Ila eleven madarat lát, saját állítása szerint nagyfokú undor fogja el. Ezt az undort pedig csak úgy tudja leküzdeni, ha a madár látása után hamarosan leöblít egy félmeszelyt abból a nemes és jó italból, mely «szódaspricezer» elnevezés alatt nagy közkedveltségnek és igen jelentékeny keresletnek örvend. A madárundorban szenvedő férfiú, aki különben hétköznap boltiszolga egy lipótvárosi nagykereskedőnél, vasár- és ünnepnapokon pedig oboista egy aggharczos-zenekarnál, ma főnökének a megbízásából elment pénzt inkasszálni a Dunapartra. A Dunaparton pedig tudvalevőleg sok olyan élemedett asszonyság van, aki csirkék, kacsák, libák és más efféle hasznos eleven madarak elárusításával foglalkozik. — Errl — mondta Mecsek a madarak e nagy tömegének a látására és a madár-undor leküzdése czéljából sorba látogatta a dunaparti korcsmákat. Ennek az lett a természetes következménye, hogy Mecsek úr elvégre igen izgatottá lett. És amikor már