Magyar Hirlap, 1893. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-17 / 257. szám
18 MAGYAR HÍRLAP 1893. szeptember 17 van. Itt kiszállunk, hogy a kiállítási területet innen járjuk keresztül-kasul. Elég szép séta lesz, mert a Jackson-park 553, Midway Plaisance pedig 80 acrenyi területet foglal el. Ma tehát alig lesz időnk, hogy az épületekbe be is menjünk, annyi dolgunk lesz a kívül sétálással is. A «Midway Plaisance»-al szemben van a Nők Épülete. Olasz renéssaznsz stílusban épült, nagy, emeletes épület ez, amelyet nő tervezett: Hayden B. Zsófia kisasszony, Bostonból. Ebben az épületben ki van állítva a világ minden részéről idekerült «női kézimunka», csak az az egy ném, amelynek nyomai akkoriban Kohnné férjének, Salamonnak dagadt arczán voltak három napig közszemlére kitéve, az «óriás libá»-hoz czímzett Barcsai-utczai boltban. A kiállított tárgyakról majd egyszer, később beszélek; most csak az épületet akarom leírni. Ez két emeletes s az első emeleten igen szép, oszlopos terrasza van. A második emelet nyílt, csak gazdag mivit oszlopsorok veszik körül. A tető függő-kertté van átalakitva. Egyik sarkában kávéház, a másikban dús lombu teás-kert van berendezve. Az első emeleten van a nők tanácsterme, ahol mindennap szónokolnak, összevesznek és sírnak a női választmány tagjai. A nők épületétől délre van (okadatolhatóan praktikus közelben) a «Gyermekek Épülete». Ez egyemeletes, palotaszerű, barátságos modorban épült pavilion, amely arra van szánva, hogy fáradt anyák a kicsikéiket ott hagyják, amíg ők a kiállítást nézegetik. Van a házban egy csomó száraz dada, játszótárs, óvó néni, meg — ami a fődolog — nagyon sok baba, dob, puska, főzőkészlet, képeskönyv, meg mit tudom én, mi minden. A ház tetején «Józsefpromenád» van berendezve, amelyen a gyerekek mindenféle társasjátékot játszhatnak. Bakák persze nincsenek odafönn, de hát mindenről nem is gondoskodhatik a kiállítás igazgatósága! A gyerekek közelében van a hatalmas «Horti kulturális épület», amelynek, falai szépségétől eltekintve, nagy üvegkupolája ad igen tetszetős, messziről szembetűnő, karakterisztikus külsőt. Ebben van a «Worlds Fair» egyik legtartalmasabb s legjobban rendezett kiállítása, amelyről jövőre bővebben fogok megemlékezni. Egy aranyos, hívogató formájú kis épület következik ezután: a new-yorki «Puck» épülete. Benne csinálják a Puck egy külön kiadását, a «Worlds Fair Puck»-ot, még pedig úgy, hogy a látogató előtt készítik a rajzokat, reperálják a reprodukczióra, szedik a betűket, színezik a kliséket s nyomtatják a lapot. Persze, hogy sok ember nézi ezt a kiállítást s még többen veszik az újságot, amelyben sokszor igen jó vicczek vannak. A Worlds Fair Packból való ez az adoma is, amelyet a mellette levő White Star buildingre csinált. A White Star hajózási társaság a pavillonját kerekre építette s a hajókon levő kerek ablakokhoz hasonló nyílásokat vágatott rajta. Kívülről ennélfogva olyan ez az épület, mint egy panoráma. Ez tévesztett meg egy vidéki asszonyságot, aki a Worlds Fair Pack szerint, hozzászokva ahhoz, hogy Chicagóban mindenféle apparátusnál öt czentet dobjon a nyílásba hogy a működését lássa, már harmadszor végigjárja a pavillont, belekukkantva minden ablakba, ahol azonban semmi rémképet nem mutogatnak. Végre azt kérdi boszosan, hogy nem-e rossz helyre dobta az ötczentes nikkelpénzt? Ezek elé a csinos kis dolgok elé van állítva egy hatalmas, idomtalan, bronzolt láda, amely körülbelül háromszázhúsz méter hosszú és 85 méter széles. Nagyon magas is ez az épület, de a magasságát nagy terjedelmétől észre sem veszi az ember, csak akkor, ha a nagy belső erkélyre fölmegy. Az épület közepén nagy, czifraságokkal teleaggatott kapu amely sárgásba menő ezüstszinre van befestve s körül zöldre bronzolva. Azért »Aranykapunak« hívják. Az épület maga pedig a közlekedési kiállítást foglalja magában. Igen tartalmas, tanulságos és mutatós ez a kiállítás, de olyan sok osztálya, erkélye, emelete, gallériája van, hogy tizenkét angol mértföldnyi útba kerül, míg az ember mindent végig nézhet. Egy nap alatt tehát nem lehet az egész »Közlekedési Épületet« végigjárni. A »Közlekedési Épület« előtt terül el a mesterséges tó, amelynek a közepén a »Befásított Sziget« van. Gyönyörű egy kis hely ez a sziget, árnyékos, hűs, virágos — és egészen hiányzik róla mindenféle kiállítási, meg vásári látnivalóság. Nyugodtan, kedve szerint sétálhat benne az ember s mikor estefelé kigyulnak a fényt vető villamos lámpák, itt talál bizalmas, árnyas helyet, ahol a »girl«-jének szerelmet vallhat anélkül, hogy a lány tanúkat rendelhetne a háta mögé, akik aztán a »breach of promise« miatt megindított perben terhelő vallomásokat tehetnének. Ha a szárazföldön maradunk, egyenes után — megint csak egy hídhoz érünk, amelyen az «Administraction building»-hez lehet elmenni. Erre az épületre legbüszkébbek a chikagóiak, ezt nevezik a kiállítás drágakövének. Nagy szoborcsoportokkal van díszítve ez az épület s a bejárata előtt Kolumbus háromszoros életnagyságu gipsz-szobra áll. Szobrok dolgában az amerikaik tudvalevőleg nem nagy mesterek; hogy szegény Kolumbussal miként bántak el, azt csak az isten bocsáthatja meg nekik. Az épület belsejében vannak a kiállítás vezetőinek a helyiségei. Ott székelnek Higinbotham, a kiállítás, Palmer, a kolumbusi bizottság elnöke, Davis ezredes, a kiállítás vezérigazgatója, Handy őrnagy, a sajtóiroda főnöke. Még a nagy lapok tudósítóinak is itt van a kiállítási táboruk. Európából csak néhány angol lapnak, két németországi újságnak és a Magyar Hírlapnak van hivatalos kiállítási irodája. Az önök tudósítója a második emeleten egy nagy, világos szobát foglal el, amelynek az egyik oldala csupa ablak, ahonnan igen szép kilátás nyílik a kiállítás nyüzsgő-mozgó képére. Reggel nyolcztól este hatig van nyitva ez a helyiség, amelyen rajtam kívül még az itteni «Chicago Tribune» tudósítója szokta a körmeit tisztogatni. Dolgoznia alig kell, mert ami érdekes dolog történik, azt mind beteleonozzák a kívül szaladgáló soros reporterek. Az igazgatósági épületből visszafelé menve, két épület között vezet el az utunk. Az egyik a «Bányászati épület», amely masszivál, hatalmas ívelésü kapukkal, ablakokkal van építve, a másik a «Villamossági épület«, amely apró, csinos tornyocskáival, könnyed diszitésü oszlopos homlokzatával kaczéran tekintget a mesterséges tóba. Megint egy hid, amelyet jól megfigyelt és nagy erővel formált állatcsoportok ékítenek s a kiállítás ama részére értünk, amelyen a fenomenális »Gyáripari épület», a «Gépkiállítás» és a «Mezőgazdasági épület» állanak. Oda akarunk menni, de éppen kigyul a villamossági épület ezernyi formájú, szinü lámpája s köröskörül is kigyul a sok fehér fényü, magas izzólámpa. Azon vesszük észre magunkat, hogy beesteledek s hogy már nem igen nézhetjük meg mindazt, amit ma nem láttunk, mert az sokkal több annál, amit végignézhettünk. Elmegyünk tehát a «Terminal station»-hoz, amely az igazgatósági épület közelében van s onnan félórai gyorsvonatozás után piszkosan, koromlepte torokkal, fáradt tagokkal érünk a Citybe, ahonnan talán még ötnegyed óráig kell kábelkocsikáznunk, míg hazaérünk, hacsak útközben nem történik egy kis szerencsétlenség. Mert Chicagóban inkább, mint másutt: «Mindenkit érhet baleset». Beck Dezső: IRODALOM. Zrínyi Miklós a költő. Margalih Ede dr. egy negyedféléves tanulmányt adott ki a költő Zrínyiről és a munkájáról. A költő életrajzát horvát források nyomán uj adatokkal világitja meg. A Zrinyiászt pedig a világirodalom más eposzaival összehasonlítva tárgyalja. Amilyen figyelemre méltó, becsületes és tekintve azt, hogy anyagi hasznot ilyen művek nálunk nem hoznak, hazafias munka ez, épp annyira felötlő itt is, hogy a mi tudósaink írni nem tudnak. Ez a tanulmány például a következő ásatag frázissal kezdődik: «Zrínyi Miklós honfiúi érdemei a magyar történelem lapjain arany betűkkel vannak megörökítve.» Hát már nem lehet semmiféle históriát és életrajzot olvasnunk a történelem lapjain mutogatott aranybetük nélkül, vagy azon veres fonál nélkül, mely az eféle müveken áthúzódik? A manó vigye el az eféle sallangokat, különösen akkor, mikor a munka érdemes mivoltát nem növelik, hanem csökkentik. A népiskola reformja. Ezt a czímet viseli Lakner Mór egri néptanító kis könyvecskéje. Alapeszméjét, hogy az összes népiskolákban nagyobb gondot kell fordítani a nevelésre, mint a tanításra, mi is helyeseljük, valamint a szemléleti oktatás érvényesülésével is egyetértünk, de ezek már rég és sokszor hangoztatott jelszavak. Újságszámba vehetjük azt a javaslatát, hogy előképezdéket kíván létesíteni a jövő tanítóinak, hol ezek már eleve kizárólag csupán csak a tanítóképzőre készíttetnének elő. Sajnáljuk, de ezt az újítást nem írjuk alá. A tanító is ember s a tanítók is a társadalom tagjai s véleményünk szerint polgári iskolás korában éppen úgy nem határozhat jövője felett, mint akár a postás vagy vasutas, tudós stb. Reformáljuk tehát a népiskolát a tanítóval együtt úgy, hogy az a reform legyen e világból való. Ez felel meg a tanítóság és az iskola igényeinek egyaránt. A munka a szerző tulajdona és az ára 60 kr. A Magyar Nyelvőr szeptemberi száma a következő tartalommal jelent meg: Egy nyomon járók. Szarvas Gábor. A magyar nyelvbe átvett oláh szavak. Szinnyei József. A magyar hangrendhez. Szarvas Gábor. A «rege» és «monda» Végh Endre. A lozsádi nyelvjárás. Kolumbán Samu. Tájszó-tartózat. Zolnai Gyula. Az apróságok között Tóth Béla érdekes gyónást mond a szélhámos szóról, amelyet ő tájszó gyanánt hallott, s egy hírlapi újdonság alakjában a svindler szó helyett ajánlott. Ez a nyolczvanas évek elején történt. Azóta a szélhámos szó a most divatos irodalmi szótárban előkelő helyet foglal el, épp úgy mint társadalomban a szélhámosok. Tóth Bélának ez a közleménye annyival is inkább érdekes, mert eddig általánosan azt hitték, hogy ezt a szót Verhovay csinálta. Iskolakönyvek. Lampel Róbert kiadásában egész sora jelent meg újabban az iskolakönyveknek. Megjelent: Egyetemes történelem a felsőbb kereskedelmi iskolák és akadémiák részére, irta Lauko Albert, ára 90 kr. Algebra a polgári iskolák IV. osztálya számára Schmidt Ágost dr.-tól, ára 50 kr. Állóirás, képirási minták Vajda Pál tanártól, ára 40 kr. Faludi János számvetési gyakorló könyvének három füzete. Györffy János olvasó- és tankönyve, ára 40 kr. Tömör Ferencznek Tell Vilmos fordítása, ára 80 kr. Cicero két beszédének magyarázatos szövegkiadása, Köpesdy Sándor magyarázatával, ára 80 kr s végül két preparáczió-füzet az Aeneishez és a bellum jogurtinumhoz. „Gazdasági könyv“ czimen közelebb egy munka jelenik meg Laykauf Emil földhitelintézeti tisztviselő és Grotta-Gröttanegg Frigyes gróf hitbizományi birtokos szerkesztésében. A szerzők a könyv összeállításánál azt tűzték ki czélul, hogy oly gazdasági számviteli könyvet bocsássanak közre, mely az egyszerű számviteli rendszer alapján, és a mezőgazdaság kereskedelmi szempontjára, továbbá a létrejövő mezőgazdasági bankhitelre kiterjeszkedve, világosan és könnyen érthető módon teljesen megfeleljen a termelés haladásával járó okszerű gazdálkodásnak. . Egyházi beszéd. Pécsett TVőr Miksánál most jelent meg az az egyházi beszéd, melyet Kozáry Gyula, az ismert nevü iró — lelkész a szigetvári Zrínyi — emlékünnepen mondott. Ára 10 kr. Az Egyetemes regénytár ezúttal külföldi írótól ad kötetet. A »Végzet« czimü regényt adja Louis Conpernstól, Ignotus fordította. Az ára 50 kr. Megrendelhető a Singer és Wolfner-féle könyvkereskedésben. Egyszerű történetek. Ezzel a czimmel Bodor Zsigmond fővárosi hírlapíró egy kötetbe gyűjtve huszonöt elbeszélést ad ki, amelyekhez előszót irt Silberstein-Ötvös Adolf dr., a kiváló író. Bodor könyvére október végéig lehet előfizetni, az előfizetési pénzek — fűzött példányért 1 frt, vászonba kötött példányért 1 frt 50 kr. — a szerző nevére küldendők, váczi körut 34. sz. alá. A per könyve: Fodor Ármin dr. és Márkus Dezső dr. «A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve» czimü műve, mely a magyar perrendtartás egész anyagát felöleli és mint ilyen, úttörő lesz a magyar jogirodalomban, a jövő hét elején fog megjelenni Singer és Wolfner kiadásában. Érdekes fölemlíteni, hogy a szakközönség e könyv megjelenése iránt valósággal páratlan érdeklődést tanúsított, amennyiben prospektus alapján nem kevesebb mint kétezer előfizetés érkezett a kiadó czéghez. Az új perrendtartás. A praktikus jogászokra ez idő szerint két feladat vár a perrendtartás terén: egyfelől az, hogy a törvényhozó intencziói szerint vigyék át a gyakorlati jogszolgáltatásba a sommás eljárásról szóló uj törvényt, másfelől pedig hogy preczise megállapítsák, mely részei a régi perjognak azok, amelyek az uj törvény által nem érintetnek s annak életbeléptetése után is hatályban maradnak. Ennek a czélnak szolgál Ragályi Lajos könyve, mely most jelent meg az Athenaeum kiadásában. A kötet mindenekelőtt a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló két törvényt közli, ismertetvén azok általános alapelveit is, valamint a miniszteri indokolás és a Ház bizottsági jelentése alapján egyes intézkedéseit. Aztán az 1868. évi LIV. t.-cz. és az 1881. évi LIX. t.-cz. életben maradt részeit adja, feltüntetvén a bírói gyakorlatot is, mely-