Magyar Hirlap, 1893. november (3. évfolyam, 302-331. szám)

1893-11-11 / 312. szám

8 MAGYAR HÍRLAP 189b. november 11. perselyek közöl az egyiket. Szerencsére csak 40—50 krajczárt vihettek el, mert több nem volt a perselyben. A rendőrség keresi a betörőt. — Az Ifjúság és az egyházpolitikai ja­vaslatok. Az a mozgalom, melyet az egyetemi ifjú­ság az egyházpolitikai javaslatok kérdésében megin­dított, egyre nagyobb arányokat ölt és egyre több követőre talál. Holnap reggel az egyetemi ifjúság szervező és előkészítő bizottsága falragaszokon fogja felhívni az egyetemi polgárságot s a város polgárait a csatlakozásra s az e hó 12-én vasárnap d. u. 4 órakor az új városháza dísztermében megtartandó közgyűlésen való megjelenésre. A közgyűlésen előre­láthatólag közéletünk számos, különböző pártállású hotabilitása fog megjelenni. — Merénylet Rudin­ ellen. Velenczéből táv­­írják lapunknak, hogy Rudim volt miniszter­elnök ellen ma reggel merényletet követtek el. A miniszter Velencse közelében kocsizott, mi­kor az út egyik elhagyottabb helyén négy Briganti megtámadta a kocsit. Négy lövés dör­dült el, a Brigantik rálőttek Rudinira és kocsi­jára. A kocsis megsebesült, Rudim­ azonban sértetlen maradt. A lövések zaja egy csomó embert csalt a merénylet színhelyére, ezt látva a Brigantik elmenekültek. — A Lőwy Mór nevében. Beszáll a második osztályú kupéba egy ur. A kupéban már egy másik ur ül és éppen aludni akar. Az utóbb érkezett ur megkér­dezi az előbb érkezettet: — Nem X Y. úrhoz van szerencsém? — De igen. — Én Z. Q. vagyok. A Lővy Mór nevében üd­vözlöm önt. — Köszönöm! Ezzel X. Y. úr hátradől és csakhamar elalszik. Még nem alszik két perczig, mikor Z. Q. fölveri őt és újra azt mondja: — A Lővy Mór nevében üdvözlöm önt. — Köszönöm, köszönöm — mondja erre X. Y. úr, de már nem olyan barátságosan. És ezzel újra elalszik. öt percz múlva Z. Q. újra fölveri és a világ leg­nyájasabb hangján így szól: A Lőwy Mór nevében üdvözlöm önt. Erre maár X. Y. is megharagszik és rámordul Z. Q.-ra: — Az ördögbe is, hagyja az embert aludni. Hi­szen már háromszor hallottam, hogy a Lővy Mór tisz­teltet. Meg is köszöntem mind a háromszor. Mit akar még. — A Lővy Mór azt mondta, hogy az ő nevében üdvözöljem önt ezerszer. — Temetés. Deutsch Jakab tekintélyes fő­városi magánzót, Singer Zsigmondnak, a «Neue Frei Presse» budapesti levelezőjének apósát, s az Athenaeum irodalmi részvény­társaság felügyelő­­bizottságának tagját ma délelőtt temették el a nagy­­korona-utcza 18. sz. a. gyászházból impozáns részvét mellett. Jókai Mór személyesen fejezte ki részvétét Singer Zsigmondnál s a gyászszertartásnál is végig j­­elen volt. Ott voltak még többek között: Csér L Lajos, Emich Gusztáv, Giczey Soma, Fenyvessy Adolf, Gajári Ödön és neje, ifj. Ábrányi Kornél, Bródy Zsigmond dr., Kónyi Manó, Chorin Ferencz dr., Beksics Gusztáv, Mandel Pál, Jellinek Artur dr. országgyűlési képviselők, lovag Fáik Zsigmond, Tillmann Sándor dr., Zsigray Pál dr., Beimann Lázár, Frischmann I., Tillmann, Baumgarten, Molnár,­­Hoffmann igazgatók s még igen számo­san az irók és hírlapírók, valamint a kereskedők világából. Kohn Sámuel dr. magyar beszéddel bú­csúztatta el a halottat, azután feltették a koporsót a négy lovas díszkocsira, s kivitték a kerepesi­ uti temetőbe s ezt a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Légberöpült kolostor. A mons-i kolostor, a jezsuita-rend leggazdagabb belgiumi kolostora, ma robbanás következtében a levegőbe röpült. A műkin­csekben gazdag, hírneves flamand festők régi fest­­nyeivel ékesített templom, a gyönyörű könyvtár tel­jesen elpusztult. A páterek és a növendékek vad futásban kerestek menedéket, sokan az ablakból ug­rottak ki és súlyosan megsebesültek. Pelletier páter priort, akit a lángok már megragadtak, még élve, de ájultan vitték a szabadba. A kárt egy millióra becsülik. — A Mikszáth * Almanach »-ra az «Egye­temes Regénytár»-nak e megszokott és megszeretett deczemberi kötete már ma megjelent: Mikszáth Kálmán szép és okos előszavával és Jókainak egy eredeti, új novellájával az élén. Jókai elbeszélésé­­nek­­­ első felét lapunk mai tárcsájában veszi az ol­vasó. Az Almanach írói jórészt a régiek, kivéve: Szabóné Nogáll Jankát, Ssomahásy Istvánt, Pekár Gyulát, Békefi Antalt. De azért csaknem a teljes számmal jelentek meg a régiek is: Jókai, Mikszáth, Tóth Béla, Berczeg Ferencz, Rákosi Viktor, Be­­niczkyné Bajza Lenke, Justh Zsigmond, Murai Károly, Tolnai Lajos, Tábori Róbert, Kozma Andor. — Vasúti baleset. Az Érsek-Újvárról Buda­pest felé utazó 273. számú tehervonat egyik kocsija Zebegény és Nagy-Maros közt kisiklott. Két vagyon a kisiklás következtében erősen megrongálódott , minthogy ezen a részen a második vágány még nem készült el, a forgalom megakadt. Ennek következté­ben úgy a Marchegg, mint a Budapestre érkező sze­mélyvonatok több órát késtek. — Hentaller Klárika. Hentaller Lajos orsz. képviselőt és nejét, Hentallerné Pauli Maris­kát, a szegedi színház bájos primadonnáját súlyos csapás érte. Gyermekük, Klárika, öt éves korában toroklobban meghalt tegnap Szegeden. A megszomo­rodott szülők Lellére szállíttatják ki halottjuk földi maradványait. Ott van eltemetve Lajos fiuk is, Kossuth Lajos keresztfia. — Márton­ ludja az udvarnál. Régi jó szo­kásához híven, a pozsonyi zsidó hitközség ma dél­előtt 11 órakor beszállította a bécsi Burgba a Már­­ton-ludakat. Nagy deputáczió vitte föl a Burgba a ludakat, a­melyeket nemzeti színü pántlikával paza­rul feldíszítettek. — Bombamerénylet a színházban. Mad­ridból jelentik, hogy eddig lét anarkistát fogtak el, a­ki mind részese a barcelonai Lyceo­­színházban elkövetett bombamerényletnek. Azt, hogy a merénylet elkövetői az elfogottak kö­zött vannak-e, eddig még nem állapították meg, minthogy a vádlottak vallomásai homlokegye­nest ellenkeznek. A legsúlyosabb gyalúokok az olasz Saldani ellen merültek föl, a­nélkül, hogy rátudnának valamit bizonyítani. Valószínű, hogy a merénylet hősei elmenekültek. A rend­őrség az angol, franczia és olasz rendőrséggel egy értelemben elhatározta, hogy Londonban, Parisban, Rómában és Luganoban különösen föl fog ügyelni a betörőkre. — Elgázolta az udvari vonat. Vilmos császár udvari vonata tegnapelőtt éjjel Schrödert, a német kül­ügyi hivatal titkos irodaszolgáját elgázolta. Schröder, a német császár kíséretében volt a bebenhauseni va­dászaton. Mannsfeldben tévedésből nem a perronra, hanem a sínekre szállt ki és amikor a különvonat elindult, föl akart ugrani a vonatra. Aközben elesett és a vonat alá került. Vilmos császár, akit rögtön értesítettek a szerencsétlenségről, elrendelte, hogy a holttestet az ő költségén vigyék Berlinbe és ott te­messék el. — A Jockey halála. Szörnyű halált halt Rooch Jockey az Auteuilben tegnap tartott lóver­senyben. Futás közben oly szerencsétlenül bukott le a lováról, hogy lábát a kengyelvasból nem tudta kiszabadítani. A megvadult ló kétszáz méterre von­szolta maga után a jockeyt, a­ki valóságos hastö­­meggé zúzódott össze. — Az arany-rózsa. A pápa évről-évre tudvalevőleg az arany-rózsával tünteti ki valamely fejedelmi család nőtagját. Rómában, beavatott kö­rökben azt beszélik, hogy az idén Stefánia özvegy trónörökösné kapja meg az aranyrózsát. — Vidéki hírlapirodalom. Székely Hírlap czímmel e hónapban Maros-Vásárhelyen közgazdasági és társadalmi hetilap indul meg Róthy Dezső és Fenyvesi Soma dr. szerkesztésében. — A borkereskedők réme. A hazai bor­nagykereskedők sorában ilyesforma névre tett szert: Jankovich Gyula, a puchói és tetétleni földesur. Ma Wertheimer J. pécsi bornagykereskedő ur küldött be egy megrendelési levelet, amelyben 10 hektoliter bort kér Jankovich. A pécsi czég egy tudakozó in­tézethez fordult, amely a következő felvilágosítást irta Jankovichról: Jankovich Gyula Puszta-Tetétlen. Teljesen elzüllött gavallér, aki nemrég a fenti birtokot meg­vásárolta a­nélkül, hogy fizetett volna érte és most e czímen az egész világot meg akarja pumpolni. A «füléig eladósodva», aki neki valamit kölcsönöz, so­hase látja a pénzét. Teljesen hitelképtelen. Természetes, hogy e hízelgő értesülés után egy liter bort sem küldtek Jankovichnak. — Tűzvész Ó-Budán. Ma este hat óra táj­ban Ó-Budán, a serfőző­ utczában óriási tetőtűz volt, a­melynek a lángjai oly magasra csaptak, hogy a iánczhídról is egész borzalmasságában lehetett látni a veszedelmet. Özvegy Hauszmann Ferenczné háza gyuladt ki az istállónak használt épületrész felett. A vész egyszerre elborította a nagy kiterjedésű há­zat, a­mely két kisebb tér s számos utczaszöglet között fekszik. A veszedelem színhelyére Tóth János ottani új rendőrfelügyelő intézkedése következtében kivonult a Spitzer és Gerson-féle gyár tűzoltósága , azonkívül Kupina János főhadnagy vezetése alatt egy század katonaság. A lovakat idejében kivezették az égő fedél alól, s így az állatokban nem esett kár. Több órai vállvetett munka után a tüzet is elfojtot­ták úgy, hogy a ház tetőzete nem szakadt be s csak a padláson felhalmozott szalma, széna és kukoricza pusztult el. A kár így is jelentékeny. A rendőrség a tűz keletkezésének okát szorgosan kutatja. — A szerb miniszterelnök, Dokics dr., a szerb miniszterelnök, tudvalevőleg súlyos betegen fekszik Abbáziában. Orvosai ma a következő bulle­tint adták ki: Dokics dr. miniszterelnök állapota ál­talában kielégítő; láz nincsen, a tüdődaganat gyó­gyul, éjjelei nyugtalanok, étvágya csekély. Glax kor­mánytanácsos, Jovanovics dr., Grossich dr. — Megfagyott. Párisból jelentik, hogy a morgueba ma egy megfagyott munkás holttestét hozták. A holttestet a kora hajnali órákban találták az Avanue-Villiers-en.­­ Aki jól és mérsékelt árakon akar teát, rumot és konyakot vásárolni, forduljon bizalommal Walters­­dorfer Pál gyógyáru-üzletéhez Budapest, Vll. Kerepesi­ ut 8. Igen érdekes nagy árjegyzék ingyen és bérmentve. Merénylet a miniszterelnök ellen. — Saját tudósítónktól. — Ma éjjel tizenkét óra tájban zajos mozgalom színhelye volt a Szent-György-térnek az a része, a­mely a miniszterelnöki palota előtt terül el. Bérkocsik és magánfogatok egymást érték a pa­lota kapuja előtt, amelyet hírlapírók és különféle ér­deklődők egymásután több ízben felnyittattak a portással. A kapuban a legképtelenebb párbeszédek vol­tak hallhatók. — Él még a miniszterelnök? — Mi történt a kegyelmes úrral? — Hol követték el a merényletet ? Éjfél után volt már, mikor a mozgalom elcsön­­desült és a portás visszavonulhatott. Erre a rendkívüli mozgalomra, mely az arra járót valósággal megdöbbentette, különféle hírek adtak okot. Az „Otthon” kávéházban ugyanis egy társa­ság olyasmit beszélt, hogy Wekerle Sándor mi­niszterelnököt ma este kilencz órakor, amidőn a szabadelvű pártkörből Budára tartott, ismeret­len tettesek inzultálták. Az eset előadói határozot­tan állították, hogy szemtanúi voltak a merénylet­nek. Eszerint a miniszterelnök kocsiját kövekkel megdobálták s a kocsi üvegét több helyen bezúzták. A rossz hír gyorsan terjedt a városban s nem­sokára majd minden kávéházban a miniszterelnök ellen intézett merényletről beszéltek. Itt-ott olyan alakban adták elő a dolgot, hogy a kormány elnökét kihúzták kocsijából s oly súlyosan megsebesítették, hogy most élet-halál közt lebeg. Tudósítónk, akit legott kiküldöttünk, utána járt a dolognak. Először is a rendőrséghez fordult. Az inspek­cziós tisztviselő itt a legkomolyabban kijelentette, hogy legcsekélyebb tudomása sincs semmiről. Munkatársunk innen áthajtatott Budára, a mi­­nszt­erelnöki palota elé. A miniszterelnöki palotában leghatározottabb formában kijelentették előtte, hogy a miniszterelnököt nem érte semmiféle szeren­csétlenség. Elmondták, hogy a miniszterelnök ma este 7 és 8 óra közt távozott a palotából fiával és fiának a nevelőjével. Egyenesen a bástyára mentek, ahol este fél tízig sétáltak, fél tízkor pedig vissza­­tértek a palotába. Eszerint a miniszterelnök nem is ült kocsin az esti órákban. A Szentgyörgy­ tér sarkán ott találta tudósí­tónk a 348­ számú rendőrt. A rendőr megerősítette a min­iszterelnöki palotában előadottakat s hozzátette, hogy a kormány­elnök a palotából való kilépéstől kezdve a palotába való visszatérésig egy perezre sem hagyta el Budavárát, illetve a bástya-sétányt. E sze­rint a kormányéinak nemhogy kocsin, de még gya­log sem járt a mai­ este a szabadelvű pártkörben,

Next