Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-03 / 334. szám

24 A hétfői konferenc­iáról a püspöki kar néhány tagja előreláthatólag hiányozni fog; már­­ eddig is többen úgy nyilatkoztak, hogy teendőik miatt el kell utazniok a fővárosból. Eidassy Kornél szombathelyi és Schopper György rozsnyói püspökök már ma elutaztak szék­­helyükre, de ezt megelőzőleg bejelentették, hogy a konferenczia megállapodásaihoz hozzájárulnak. A pásztorlevél tartalmát egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, de néhány hét múlva kinyomatva megküldik az összes egyházmegyéknek és a nagy­közönség elé bocsátják azt. MAGYAR HÍRLAP IRODALOM: Oracza György jeles újságíró kollegánk, a «Bu­dapest» felelős szerkesztője, nagy és hasznos munkát cselekedett: megírta az 1848—49-iki magyar szabad­ságharca történetét. Ennek a sok kötetre terjedő munkának, melyet négyszáz kép — részben színes reprodukczió — fog illusztrálni, ma jelent meg az első füzet. Amint a munka előrajzából és a kezeink között levő első füzetből látjuk, Gracza derekasan felel meg feladatának. Könyve nemcsak kimerítő­, de könnyen áttekinthető is lesz; adataiban pontos, esz­közeiben gazdag és válogatós e mellett. Reméljük, hogy az ezután következő vagy huszonhét füzet is oly jól, lelkesen és magyarosan lesz megírva, mint­­ az első. Szóval, minden sikerült a vállalkozás e bemutatójának. A képek és mellékletek is igen jók. Az egész munkát Lampel R. (Wodianer F. fiai) könyvkereskedése adja ki és egyelőre 30 kres füze­tekben bocsátja közre. A bepattletről és a­ párbajról. Schopen­hauer Arthur a becsületről és a párbajról könyvet irt; ezt a könyvet lefordította, bevezetéssel, meg zár­szóval ellátta és közétette Székács Ferencz. Scho­penhauer munkájának ismertetése most már idejét múlta, a Székács bevezetésének megkritizálása — szintén. — Székács ugyanis a munkát, melyet le­fordított, bevezetéssel és zárszóval ellátott és közétett, — már négy nappal ezelőtt elküldte a Peder Lloyd czímű német újságnak, amely ismertette is a köny­vet; úgy his­szük tehát, hogy Székács Ferencz a Magyar Hírlaptól, melyet ma tisztelt meg a «bírá­lati tiszteletpéldán­nyal» nem is várja el, hogy a fordítás, a bevezetés és a zárszó bírálgatásával most foglalkozzék. Azt azonban készséggel konstatálja a Magyar [UNK] •Hírlap is, hogy a könyvet Hornyánszky Viktor adta ki, hogy a műnek ötven krajczár az ára, valamint azt is, hogy a könyv kiállítása eléggé ízléstelen. Gányó Julcsa a czíme Justh Zsigmond leg­újabb regényének. Kiváló regényírónk e munkájáról egyelőre csak annyit, hogy ez a legjobb mindama könyvek között, a­mit eddig irt. »Gányó Julcsa» a Singer-Wolfner czég kiadásában jelent meg. A placetum a magyar alkotmányban. Azok között a kérdések között, amelyeket az elke­­resztelési bonyodalmak nálunk fölvettek, mellékesnek tetsző, de nagyon érdekes a placetum kérdése, vagyis a királyunk tetszvényjoga a kúria nyilatkozatainak közzététele és elterjesztése fölött. Elrendezetlen kér­désnek nevezi a felekezetek egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat indokolása és erről a kérdésről ér­tekezik a Vássonyi Vilmos dr. tanulmánya is a placetumról a magyar alkotmányban. Bebizonyítja, hogy a placetum kérdése nálunk nem rendezetlen, létező joga a királynak, amelyet a felelős kormány által gyakorolhat s a gyakorlásra az országgyűlés a kormányt rákényszerítheti. Felfedezi az 1647: XIV. t.-czikket, amely az eljárással a vármegyéket bízza meg és a szabályt szankczióval is ellátja: 600 forint pénz­­büntetéssel súlytja a jogtalan kihirdetést eszközlött pa­pokat. A tanulmány abban konkludál, hogy az egy­ház jogkörének szabályoztatásával válják feleslegessé a placetum. A főkérdés teljes megoldása mellett a részletekre is nagy gondot vet a tudós szerző: be­­bizonyítja, hogy a magyar placetum nem jozefinus intézmény, hanem már Zsigmond előtti időkből szár­mazik, az osztrák placetumtól egész függetlenül fej­lődött és a magyar nemzeti egyház megalapítását czélozta. Kimerítő külön tanulmányt ir az 1647: XIV. t.-cz.-ről, a 40-es évek felekezeti vitáiról és többek közt Kossuth Lajos házassági ügyéről. — A nagy tudással, éleseszü következtetésekkel és lelkiismere­tes tárgyiassággal megirt monográfia növelni fogják azoknak a számát, akik a fiatal szerzőben addig is tisztelték a becsületes agitátort és a komoly készült­­ségű, szabadelvű irányú és szép formájú, mindig aktuális publiczistát. Az angol alkotmányról sokat beszélnek és vajmi keveset tudnak nálunk. Kitűnő szolgálatot tett tehát Kónyi József — a Kónyi Manó fia — a­mikor Freeman A. Edward hires könyvét «Az angol alkot­mány fejlődése a legrégibb időktől fogva» czimüt le­fordította angol eredetiből. Kónyi igen jól felelt meg nehéz vállalkozásának: fordítása hű, világos és ma­gyaros. A Franklinnál megjelent becses könyv ára 50 krajczár. © Szabolcst?. Mihály a jeles poéta új kötetet ad közre karácsonyra. A verses könyv 9—10 éves lesz, az előfizetési ára pedig 3 korona. Küldendő ez összeg a szerző nevére, Szász-Régenbe. Ajánljuk olva­sóink figyelmébe a ritka jó magyaros költő uj könyvét. Kató, a Heltai Jenő új verseskönyve a jövő hét végén jelenik meg. A nyolcz évre terjedő köny­vet a «Magyar nyomda« sok ízléssel és igen dísze­sen állította ki; karácsonyi ajándéknak a kötetecske igen alkalmatos. A szerző fölkéri azokat, akiknél még gyüjtőívek vannak, hogy azokat az előfizetési pénzzel együtt minél előbb szíveskedjenek nevére czímezve a «Magyar Hírlap» szerkesztőségéhez be­küldeni. Magyar Szalon. Ez a Fekete József szer­kesztésében megjelenő díszes folyóirat most lépett X1-ik évfolyamába. Már a most megjelent deczem­­beri füzet is kétszer akkora terjedelmű, mint az eddigiek voltak, képeivel és tartalmával a legfin­­­nyásabb ízlésű embert is kielégítheti. Szép repro­­dukcziókban mutatja be az őszi tárlat festményeit. Az irodalmi közlemények közül fölemlítjük: Szász Károly, Szabolcska Mihály, Zempléni Árpád és Prém József verseit, Mikszáth Kálmán, Benedek Elek, Vértessy Arnold és Abonyi Árpád novelláit. Gazdag irodalmi és művészeti rovat egészíti ki a fü­zet tartalmát. Ifjúsági iratok. Lauffer Vilmos kiadásában megjelentek a következő ifj­úsági iratok: 1. Az ezer­­egy éj regéi. Az ifjúság számára átdolgozta Benn­dorf Pál. 2. Százötven rövid elbeszélés. Schmid Kristóf után. 3. Péter a hírvivő. Elbeszélés az északamerikai szabadságharczból. Mindezeket az ifjú­sági iratokat, melyek szinyomatu képekkel, kemény kötésben jelentek meg Győry Ilona fordította ma­gyarra, aki az ifjúsági irodalomban mint az egyik legjobb fordító ismeretes. — Ugyancsak Lauffer Vil­mos kiadásában jelent meg: zi» emberi test, a szer­vek s ezek szerkezetének magyarázata laikusok szá­mára, magyarázó szöveggel Schmidt dr.-tól. A kiad­ványok árát a czimlapok nem árulják el. Döntvénytár: A «Jogtudományi Közlöny» szerkesztősége kiadta döntvénytárának XXXVI. köte­tét, a­mely a m. kir. kúria, a királyi Ítélő­táblák és a pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatait foglalja magában. A fontosabb határoza­tokhoz a szerkesztő magyarázó, fejtegető és bíráló jegyzeteket fűzött. A kötet a Franklin-társulat ki­adásában jelent meg; ára 2 forint. Legújabb budapesti útmutató. A napokban jelent meg a legújabb «Budapesti Útmutató» az utczák és terek, valamint azok fekvésének s legújabb elnevezésének kijelölésével, hivatalos adatok alapján szerkesztve. A füzetecske, melyet Kátay állított össze, kapható a szerzőnél Budapest, IV., kalap-utcza 22. Ára 20 krajczár. TANÜGY. A debreczeni egyetem. A nagykikindai ev. ref. kisded missziói gyülekezet tagjai 412 koro­nával járultak a debreczeni egyetem alapításához. A népoktatási törvény jubileuma. Eötvös József báró nagy alkotásának, a népoktatási törvény­nek e hó 5-én lesz a 25-ik évfordulója. E nagy nap méltó megünneplésére a mi lapunk már két hónap előtt vezérczikkben hívta föl a tanügy embereit s általában a nagy közönséget. Hisz e törvénynek ál­dását érzi az egész ország, decz. 5-ike az egész nem­zet ünnepe tulajdonképpen. A Magyarországi Ta­nítók országos bizottsága lelkes felhívást intéz most nemcsak a tanítósághoz, de a nagyközönséghez is, a nagy nap megünneplése végett. Az országos bizottság ez alkalomból diszü­lést tart s egyben az ország összes tanítóegyesületeit és testületeit felszólítja, hogy országszerte hasonló ünnepeket rendezzenek. A diszülés, melyet az országos bizottság tart, decz. 8-án lesz d. e. 11 órakor a Lipót-utczai uj város­háza közgyűlési termében. Zichy Antal diszelnök, a 68-iki népoktatási törvény volt előadója mond meg­nyitó beszédet, Kiss Áron dr. a törvényt ismerteti, Péterfy Sándor népoktatásunk jövőjéről értekezik. Lesz alkalmi költemény is s a budai paedagogium dalköre előadja a Himnuszt és a Szózatot. Hisszük, hogy a szép ünnepen a polgárság is nagy számban fog megjelenni. Nemzeti Iskola. Benedek Eleknek, lapunk tanügyi rovata szerkesztőjének a hetilapja, a Nem­zeti Iskola, megjelent. Különösen ajánljuk lapunk tanár- és tanító-olvasóinak figyelmébe a Nemzeti Iskolát, melyet a Magyar Hírlappal együtt ked­vezményes áron (évi 18 frt helyett 17 írtért) ren­­delhetnek meg. A Nemzeti Iskola mutatványszámá­ban a közlemények sorát a szerkesztő beköszöntője nyitja meg, aki egy minden irányban független, szó­ 1893 deczember 3 kimondó újságot kíván adni a tanárok és tanítók kezébe. A következő czikkben Jancsó Benedek dr. melegen üdvözli a Nemzeti Iskolát, mint amely hivatva van arra, hogy megteremtse az oly sajnosan hiányzó egészséges tanügyi közvéleményt. Földes Géza, lapunk munkatársa, hosszabb czikkben foglal­kozik a 68-iki népoktatási törvén­nyel, melynek most lesz a 25 éves fordulója. Ismét a szerkesztőtől ol­vasunk czikket, melyben Csáky miniszter legújabb terveiről mond véleményt. A gazdag és élénken szerkesztett rovatokban (Mi újság, Tanügyi folyó­iratok, Könyvpiacz) van tárcza-rovat is, melyben Palágyi Lajostól van egy lelkes költemény («Nem­zeti Iskola») és Gaál Mózestől egy megkapó szép történet az iskolai életből. A Nemzeti Iskola elő­fizetési ára egész évre 4 frt, a Magyar Hírlappal előfizetve 17 frt. Szerkesztőség: Erzsébet-körut 12., kiadó­hivatal: liliom-utcza 35. Magyarul nem­ tudó tanítók. Sáros várme­gyében, (a Berzeviczy államtitkár nevében) mint nekünk írják — Sáros vármegyében a magyarul nem tudó tanítók száma igen nagy, különösen a falusi iskolákban sok tanító van, aki magyarul még olvasni és írni nem tud. — Már több év óta hal­latszik, hogy Kurimán, Hanusfalván és Girálton ál­lami iskolák lesznek, de — sajnos — mai napig még ebben az ügyben a minisztérium részéről semmi intézkedés nem történt. — Ideje volna már, hogy a közoktatásügyi bizottság ama tanítók választását semmisítse meg, akik a magyar nyelvet nem bírják. A falusi iskolákban a tanítási nyelv a tót. A tankönyv-mizériák. A Magyar Hírlap ez évi 15. számában egy névtelen, a 327-ben pedig Takács György úr a tan­könyv-mizériákról írva, ismételten foglalkozik leányok számára irt Világtörténelemmel s felhoz néhány példát annak illusztrálására, hogy a leányoknak nem való dolgokat is írok. A bajt, mint rendesen, mikor arról van szó, hogy kényes kérdéseken könnyedén suhanjunk végig, a mitológia okozza. A Magyar Hírlap bírálója — úgy látszik — arra az állás­pontra helyezkedik, hogy leányiskolákban még a zon­gorák lábára is ruhát kell húzni, hogy az illemet ne sértsük valamiképpen. Ha keresztülviszi Takács úr, hogy a mithológiát kiküszöböljék az iskolából, igaz­sága lesz általában véve; addig azonban éppen fel­hozott példái mutatják, hogy a követelt mithológiai részleteket a legdiszkrétebb módon említettem. Némi vigasztalásomra szolgálhat, hogy a bíráló úr szemérme első esetben úgy is csak négy, a máso­­­dikban öt kifejezésemen botránkozott meg. Egy vagy­ két megjegyzését figyelembe is vettem az újabb kiadásnál; a többiért most sem bánt a lelkiismeret. Legyen meggyőződve biráló ur, hogy az a kis leány nem az ilyeneken ütközik meg, de megütközik egyes szavakon, amik hamis képzetet keltenek benned Pl. az első kiadásban «sarkophagot» említettem; a másodikban már nincs meg az a szó, mert a kis leányok szégyelték kimondani. Nem tudom, csak­ugyan megbotránkoznak-e azon, hogy Rómában a nők és férfiak egyaránt hosszú ingben jártak, de azt kétségkívül jobban tudja nálam bíráló úr, hogy azoknak a kis leányoknak a felsőbb leányiskolákban rendes tanórákban kell hosszú inget, rövid inget, sőt gatyát és bugyit is szabniok, tehát afféléket, amiket szerző szerint comme il faut körökben nem illik említeni. Nincsen akár hivatalos, akár magánúton ve­­lem közölt észrevétel, melyet, hacsak tehetem, könyvem javára nem fordítanék; könyvemnek három év­ alatt megjelent három kiadásán idáig mégis csak kevés a változás. Pedig éppen ezek az uj kiadások bántják a bírálót s kimondja megsemmisítő ítéletét, hogy «aki nem tud egyszerre állandót alkotni, az inkább ne alkosson semmit.« Már pedig én nem tudok. S ámbár társadalmi állásomat tekintve, volnék már valami, sőt czimre nézve több nem is lehetek, m­ert egyetemi tanárságomnál s akadémiai tagságomnál nagyobb tudós-kitüntetést nem adhat a haza; s ám­­­bár elmúltam már negyvenéves, nem szégyellem bevallani, hogy nincs olyan nap, amelyiken nem­ tanulnék valami újat s nincs bennem annyi önmeg­­­tagadás, hogy­ a jobban megtanult ujjal szembeni föntartani merném a talán gyöngének talált régit.­ Ee a görögök s rómaiak dehonesztált valamennyij istene óvjon meg engemet továbbra is attól az el­­­bizakodottságtól, hogy állandónak tekintsem azt,­ amit alkottam s még alkotnom sikerül.­­ A­mi pedig könyvemet illeti, ha illetlennek, rosznak vagy éppen szamárnak találja Takács úr,­ egyszerűen dobja ki az iskolájából s ha úgy tetszik, repróbáltassa a közoktatásügyi kormánynál is. Ezzel ugyan nagyon megszomorítja a kiadót s nekem semi sem okoz örömet vele, de én meg fogok nyugodni abban, ha ennél is becsületesebben és több jóaka­rattal megírt könyvet adhat a serdülő leányok kezébe. Márki %náor dr,

Next