Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-17 / 348. szám
1893. deczember 17. f és érdekes átdolgozásban a hires Friedländer-féle Sittengeschichte der Römer-jének egyes részleteit. A mostani valláserkölcsi viszonyokat tárgyazza általános szempontokból tekintve a roppant sok anyagot és részletet. Az érdekes és tanulságos könyv ára 2 forint és szerzőnél, Nagyváradon rendelhető meg. Epilog. Versek, irta Ábrányi Emil, így karácsony táján a magyar irodalom berkeiben elég szép számmal zengő dalos madárkák hangversenyt szoktak rendezni és egyre-másra küldik be hozzánk a kék és zöld borítékos dalfüzéreket szives elbírálás czéljából. A most tömegesen megjelenő verses könyvek hangzavarában ma csendült meg az első hibátlan, tiszta hang, egy finom ízlésű, előkelő poéta, érzelmes, lelkes és szép verseiben. Ábrányi Emil versei ezek, melyeket «Epilóg» czim alatt összefoglalva, a poézis minden barátjának igaz gyönyörűségére adott most ki. A mi magasztos és szép idea csak lelkesítheti az embert, hazaszeretet, istenfélelem szerelem, családi boldogság stb. az az Ábrányi Emil lelkében fogékony talajra, verseiben pedig ihletett és avatott megérteklőre talált. Nincs ennek a kötetnek egyetlen verse sem, mely az igaz érzés megragadó és meggyőző erejével ne kapná meg az embert és az a bámulatos sokoldalúsága az Ábrányi lírájának) mely a szilaj harczi riadótól az édes szerelmi suttogásig mindent egyforma tökéletességgel ölel föl és mindent egyformán szemkápráztató formai biztonsággal rögzít meg, a legnagyobb mértékben megerősíthetne bennünket ama meggyőződésünkben, hogy Ábrányi nagy poéta, ha ugyan erre a megerősítésre még egyáltalában szükség is volna. A «Keresem az istent» a «Bérkocsi», a «Bálkirálynő temetése», a «Caroussel», a «Margit», a «Vig lakáj», (mely először lapunkban látott napvilágot), az «Utczán» és a többi mind, fényes bizonyságai az elmondottaknak. Mutatóba közöljük azt az ajánlást, mellyel a poéta ezt a munkáját szülővárosának Budapestnek hűsége jeléül fölajánlja: Érzem, hogy elmúlt tavaszom, nyaram, És hervadás csak, a mi hátra van. Már félig fonnyadt bokrétát kötözve, Virágimat utolszor gyűjtöm össze. Magam teszem, (Sejtő gondoskodást Ki tudja, később megtenné-e más?) S tarolt mezőm végső ajándékát, Én városom, te neked nyújtom át, Gyermekkoromban kezdtél nőni szépen. Együtt állottunk ifjúság díszében. Ah! lég elhagytál, mint az ifjúság! Fejem legörnyed, de magasba vág Üdén, merészen tornyos homlokod. Már meg se látsz, kis játszótársat, ott! Lassankint elhil szivem halk tüze De büszkén dobbansz, ország szive te’ Te akkor is dobogni fogsz, mikor Az én szivtem már rég maroknyi por, — Te akkor is dobogni fogsz, tudom. Dobogj is folyvást, hévvel, szabadon! Benned születtem benned éltem át Örömben, búban életem javát . . . Benned nyugodtam, hogy ha porrá lettem' S te állj örökké! Élj, virulj, felettem! Ezek után csak annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy Ábrányi mihamarább meg fogja hazudtolni ennek a versnek ama melancholikus sorát, hogy: félig fonnyadt bokrétát kötözve, virágaimat utolszor gyűjtöm össze. Monológok. Ügyes kis monológ vállalat indult meg a minta-antikvárium kiadásában. A monológokból, melyeknek ára 15 krajczár, eddig 7 füzet jelent meg. Coppée, Alonselet, Rudnyánszky Gyula és mások szavalásra alkalmas munkáiból. Törvényhatósági naptár. A Toldy László dr. által szerkesztett törvényhatósági naptár az 1894-ik évre az eddiginél is nagyobb terjedelemben jelent meg, a mennyiben föl van véve az ország összes iskoláinak jegyzéke is. Az iskolák 31 csoportra vannak osztva, s nemcsak az összes fő-, szakos középiskolák jegyzékét adják, de az elemi iskolákét is, sőt még a gyermekmenhelyekét is. E jegyzékek szigorúan betűrendben vannak összeállítva, a lehető legnagyobb pontossággal, mert nemcsak az iskolával bíró helyeket közlik, de ki van mindenütt tüntetve a megye, a hely utolsó postája, meg van nevezve az a község, melyhez az utolsó tanyai iskola is tartozik, s az iskolák jellege, állami, községi, felekezeti, stb. is fel van tüntetve. A munka többi rovatai is bővek, pontosak, megbízhatók. A könyv ára az eddiginél is olcsóbb t. i. fűzve 1 frt 50, kötve 1 **t 80. Singer és Wolfner bizománya. MAGYAR HÍRLAP Fehér lelkek. — A Justh Zsigmond uj könyvéből. — A budapesti egyetem filozófia-professzora — a megboldogult Horváth Cirill — lerajzolta a lelket a táblára és elnevezte azt középvalódnak. Azért közép, mert minden valószínűség szerint a test közepén tartózkodik és azért valód , mert valód! Hajlandó vagyok kinevetni a néhai jó professzort és mi természettudományi alapon álló, későn lefekvő emberiség egyáltalán szánalmasan mosolygunk, amikor a korán kellő vallás-erkölcsiek megakarják rögzíteni a középvalódot, pedig mi sem vagyunk jobbak a deákné vásznánál. Hozzá, hozzá akarunk nyúlni a lélekhez, meg akarjuk tapogatni, mint valami matériát, megszagolni, mint egy növevényt, szemlélgetni, mint valami képet. Nekem speczialiser az a fixa ideám, hogy mint szint látom és megkülönböztetek kék, zöld, piros, narancs szín, lila, barna, fekete és fehér lelket. Ki tetszenek nevetni ugye, én magam is lemosolygom magamat és arra gondolok, hogy talán őrültség is ez az én megkülönböztetésem, de megvan, számolnom kell vele. Zöld és piros lelkek! Ezekhez régen volt szerencsém. Mostanság a fehérekkel van leggyakoribb találkozásom. Nem lányok, nem fiatal ártatlan lányok, azok inkább égszínkékek, de fehérek sohasem Ha kikapok is érte, akkor is azt állítom, hogy nem azok, sohasem. Épp ellenkezőleg, a nagyon is raffinált, az egészen ideges emberek tesznek rám olyan benyomást, mintha egy fehér valami alkotná bennük a lényeget, egy finom, csaknem átlátszó matéria, amelyen nyomot hagy a legkisebb érzés, a legmákszemnyibb impresszió. Ami a piroson meg se látszik, amit a barna észre se vesz, ám az már úgy reagál, hogy szinte megrezdül bele. És milyen a külseje az ilyen lélektulajdonosnak ? Bizonyos, hogy nem kövér. Lehet barna is, de én inkább kékszeműnek képzelem. Egy kissé hosszúkás arcza van, finom, de roppant változó vonásai — szóval úgy néz ki, mint Justh Zsigmond. * Az én theoriámat — avagy fixa ideámat — a fehér lélekről éppen Justh és az ő új könyve a «Gányó Julcsa* juttatta az eszembe. És amíg ezt a rövid regényt elolvastam, minduntalan azt láttam, hogyan hat a durva és rikító élet erre a rendkívül finom lélekre, amelynél gyöngédebbet, érzésre képesebbet én nem tudok. Számítgatom magamban, ki és hogyan írhatta volna meg az ő témáját. Ha Jókai veszi kezébe, Gányó Julcsa áldozatául esik egy férfi bűvös erejének. Ha Mikszáth: a rigolya győzedelmeskedik a leányon. Baksay: egy prédikátor lelkét vádoltatja át bele. Abonyi Lajos: egyszerűen beleszerelmesíti egy érett férfiba. Sebők: hiszékeny kis gyermekleánnyá teszi és Juliskának nevezi. Bródy Sándor reá bocsát egy kis hisztériát és azzal vége van. Justh Zsigmond úgy csinálta, hogy nincs egy fő motívum, hanem száz apró ok van, amely a dohányfüző Gányó Julcsát kivezérli a szerelmes szép legénye karjai közül egy élemedett nazarénus mellére. Nem tudok munkát, a mely modernebb volna mint e parasztokról írott regény. És a Justh valamennyi könyve között nem ismerek egyet sem, amelyben az ő egyénisége jobban benne volna, mint ebben. Az ember, akit ismerek és igazán szeretek és az író, akit igen nagyra becsülök. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, nekem van igazam. Konczepczió dolgában Justh a legelső a mai írói nemzedékben. Neki nem a legmagasabb szempontja, a legerősebb vágya valami egészet alkotni, a legtöbb érzés készlete, hogy e csúnya teknikus terminussal éljek — azaz: a legfehérebb lelke, hogy visszatérjek a magam bogarához. Egy rikító paraszt, szerelmi regény, az alföld név napjában, egy pozitív, mégis titokzatos világban fürdő kép, mint tükröződik ezen a fehérségen, azt adja vissza az uj regény, néhol erőteljesebben, másutt gyengébben, a részletekben itt-ott ideges elhamarkodottsággal, de az egészen nagy és jótékony harmóniával. Rövidebben szólva : nekem becses és szép ez az uj könyv,igazi hiányossága nincs is csak egy — hiányzik hozzá a kellő számú fehérlelkü olvasó. Mert akik nálunk az olvasóközönség tömege, asszonyok, leányok: csaknem mind pirosak, piros rózsák, tulipánok . . . b. a. 19 A gyermekek öröme. — A kis almanach. — Harmadik éve már, hogy karácsony felé, amikor mindenki arra gondol, mivel szerezhetne azoknak örömet, akiket szeret, egy díszes könyv jelenik meg, amelyben húsz magyar író áll össze, hogy a kis magyarokat megörvendeztesse. Bródy Sándor szerkeszti, a Wodianer czég adja ki azt az almanachot és ezzel megmodtuk azt is, hogy gyönyörűsége telik benne annak, aki elolvassa, aki megveszi. Húsz magyar író gondolta ki e meséket, amelyek bokrétába gyűjtve, mutatják, hogy gyermekirodalmunk egyre halad, egyre erősödik és legnagyobb hírű íróink is szívesen mesélnek az apró közönségnek. Érdekessé teszi a kötetet, hogy belőle újból azt látjuk, hogy a tündérmesék, a vasorrú bábák korszaka szerencsésen elmúlt. A gyermekekről mesélnek a gyermekeknek és aki e tündérbirodalomba téved, az is poétikusan, gyöngéden, a régi rikítóan kellemetlen színek mellőzésével írja meg a dolgát.Nem is tudjuk sorra venni, sorra dicsérni mind a húsz írót, de bátran elmondhatjuk, hogy mindegyik arra törekedett, oly szépet, oly jót, oly érdekeset írni, aminő csak tőle telik. Jókai Mór színes, tanulságos, mulattató dolgot írt a kicsinyeknek, akik őt oly nagyon szeretik. Mikszáth Kálmán oly jóízű históriát mesél egy vásott^üuról, hogy az ember szinte hallja a kis Dusi trombitáját, amint vígan szól: Tra tra trataral Beniczkyné Bajza Lenke két árvagyerekről ir megható, érdekes elbeszélést. Pompásan sikerült a Kürthy Emil elbeszélése. Oly igaz, mulattató ez a történet, a kisfiú históriája, aki egész családjának szerencséjét megalapítja okosságával, szerénységével. Gárdonyi Gézát jó humora akkor sem hagyja el, mikor gyermekeknek ír, Pósa bácsi pedig vígan csilingel a kis almanachban is.Poétikus, hangulatos a Benedek Elek, a gyermekek kedves Elek apájának meséje és Karczag Vilmos fantáziája a kicsinyeknek is tud tetszetős dolgot produkálni. Bródy Sándor, Sebők Zsigmond, Márkus Miksa, Murai Károly, Béla Henrik, Gyarmathy Zsigáné, Kóbor Tamás, Tóth Béla, Tábori Róbert, Bársony István, Rádó Antal és Szomaházy István is csupa érdekes dolgot írtak a kis pajtásoknak, akik bizonyára örömmel olvassák majd ezt a szép és olcsó könyvet. Egy forint 20 krajczár az ára, Wodianer F. és fiai könyvkereskedésében. S. Leányévek. Fáylné Hentaller Máriától az ifjúsági irodalom eme kedves és buzgó művelőjétől úgy tartalomra, mint kiállításra pompás kötet jelent meg a fenti czim alatt. Öt nagyobb és a serdültebb leánykáknak való elbeszélést foglal magában ez a kötet, melyet Kiss Lajos összes rajzai díszítenek. Finom tollal és a gyermek-sziv nagy ismeretével megirt elbeszélések ezek, melyek üdeségükkel és behízelgő morális tanúságokkal kedves és vonzó olvasmánya lesznek minden fogékony leánykedélynek. Tizenkét-tizennégy éves leánykák számára keresve sem ajánlhatnánk ennél alkalmasabb karácsonyi ajándékot. A szép könyv Lampel R. kiadásában jelent meg, ára 2 frt 40 kr. Uj magyar Robinson. Erddy Sándor belső dolgozótársunk «Az egri diákok» czimmel regényt irt az ifjúság számára, amely a Singer és Wolfner-féle könyvkereskedés kiadásában most jelent meg. Az ifjúsági munka tárgya: Két diák kalandjai és robinsoni élete Erdély egy mély völgyében. A könyvről lesz még módunk szólani, egyelőre annyit, hogy alig jelent még meg a magyar könyvpiaczon ilyen díszesen kiállított ifjúsági munka. Kötése, képei — van benne vagy 60, — nyomtatása ízléses és sikerült. Ára: 2 frt 40 kr. Uj képeskönyvek. Egész csomó új és jó képes könyvet kaptunk a Singer-Wolfner kiadóhivatalától. Az első ezek között a Pósa bácsi Arany Abc-je. A betűk és a képek sok színben vannak nyomtatva s minden betű, minden kép mellett egy 4—8 soros versike vagy piezike mese. A versikék és a mesék édesen csengenek, poetikusak, ötletesek, így csak Pósa bácsi dalol kedves apróságának. Az Arany Abcáról írt 50kr. Vetekedik ezzel a könyvvel Pósa bácsi Meséskönyve, mely már 5—9 éves gyermekeknek van szánva. Tíz mesében egész tünérvilágot varázsol a gyermekek elé. Ebben a ne-