Magyar Hirlap, 1894. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)

1894-08-31 / 242. szám

Melléklet a Magyar Hírlap 242. számához. A budapesti tud. egyetem tanrende. — 1894—95-re. — Előttünk fekszik a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem tanrende a szeptember 1-én meg­nyitó uj tanév első felére. E tanrendet kivált­ó jogi szakban rendkívül jellemzi a specziál-kollégiumok megfogyatkozása, ami az uj leczkepénzrendszernek sajnálatos következ­ménye. "* A tanrend ismertetésére közöljük az alábbi le­cárdekűbb részleteket: I. A jog- és államtudományi karnál két­­ államtitkárrá lett jogtanárnak: Pulszky Ágostnak Plüss Sándornak neve hiányzik az előadók szo­kott névsorából. Mindkettőnek tanszéke kettősen volt betöltve s így a változás semmi zavart nem idézett elő. A jogbölcsészet tanszékére ott van Schnierer Aladár, aki mellett még Csarada János és Pikter Gyula ny. rk. tanárok olvasnak fel, Plesst pedig pótolják egyrészt Herczegh Mihály,­­másrészt Zsögöd Benő Érezhetőbb a hiány a második tanszék be nem töltése miatt egyéb tan­tárgyaknál, kivált tekintettel a hallgatók nagy szá­mára s a tantermek kicsiségére, így például az első­évesek legfőbb köteles­ tantárgyát, a római jogot, most egyedül Vécsey Tamás adja elő. Hoffmann Pál tanszéke betöltve nincsen s e szak melléktaná­rai: Schwartz Gusztáv, Hoffmann József és Kajnch Márton csak heti két órai kollégiumot tartanak.­­ A magyar közjogot egyedül Lechner Ágost adja elő. Kaute Gyulát e tárgyban nem he­lyettesíti senki. A politikát azelőtt Kante-on kívül előadta Kerkápoly, most csak Concha Győző. — Kautz és Kerkápoly tantárgya volt továbbá a nemzetgazdaságtan. Ezt Földes Bélán kívül a köteles óraszámban Handek­e Gyula magántanár is elő fogja­­ adni, de csak később meghatározandó időben, úgy, a­ogy a köteles hallgatók, akik l­c­kerendjük beoszta­­tásával nem várhatnak, erre nem reflektálhatnak. Nagyon érezhető hiány lesz az is, hogy az egyete­mes európai jogtörténetet, Wenczel és Hajnik tantárgyát most csak az utóbbi fogja előadni, mert Wenczel utódja, Simon Ákos, nem az egyetemes, hanem csak a magyar jogtörténetről olvas fel. Ami a többi jogi tantárgyakat illeti, rendkívül sze­gény a magyar közigazgatási jog ellátása. Lechner 4 órás kollégiumán kívül nincs más. Láng Lajos, a statisztika tanára hetenkint egy órán át .A mon­archia kereskedelmi politikája 1850-től nap­jainkig« czimü előadást tart. Az egyházjog van a legbőkezűbben ellátva. Antal Gyula és Kovács Gyula tartanak öt órai kollégiu­mokat, az utóbbi a görögkeleti egyházjogról külön heti egy órában értekezik, ezenkívül Sághy Gyula a katholikus egyház szervezetéről heti három órás felolvasást tart s Melichár Károly magántanár az egyházi törvényhozásról, Reiner János m. tanár a kegyúri jogról ad elő. A büntető jog tanárai Wlassics Gyulán s Fayer Lászlón kívül Balogh Jenő magán­tanár. A kereskedelmi jogot Nagy Ferencz, a pénzügyi jogot Mariska Vilmos adja elő. Az utóbbi a kereskedelem és közlekedés elméletéről is értekezik. Fölemlítendő még, hogy Fodor József a közegészségügyről, Pólya Jakab az agrár­kérdé­­sekről, Kovács Gyula magántanár az iparpolitikáról tart előadást. Előadást nem tartanak e félévben: Her­ich Károly, Kőrössy József és Gosztonyi Mihály ma­gántanárok. Az orvos-sebész tudományi karban elő­adást e félévre nem hirdettek: Batisfalvy Sámuel, Csatáry Ágost, Frank Ödön, Hoor Károly, Hutyra Ferencz és Schwarz Arthur magántanárok. A többi tárgyak tanrendje legnagyobbrészt változatlan. A bölcsészettudományi karnál a magyar nyelv és irodalmi szakban Gyulai Pál Jósika Miklós regényeiről s Zrínyi Miklós Sziget vesze­delméről olvas fel. Beöthy Zsolt Bánk­ bánt fejte­geti, Simonyi Zsigmond pedig Arany­­ Toldi szerel­méről« ad nyelvmagyarázatokat. Heinrich Gusztáv Goethéről és Schillerről, valamint a Niebelungenek történetéről tart előadást. A filozófiai szakban a szokott rendes tantár­gyakon kívül Beöthy Zsolt a művészi képzelet ta­náról, Bánóczy József a filozófiai konzervatóriumban Schopenhauerről, Bokor József az egységes közép­iskoláról tartanak előadást. A történeti szakból felemlítjük, hogy Kerék­gyártó Árpád Magyarország 1700—1740-iki történe­téről, Ballagi Aladár a kálvinizmusról, Pasteiner Gyula Michel Angelóról olvasnak fel. A fizikai és kémiai szaknál a kultuszminisz­terré lett Eötvös Loránd báró tantárgyai Klupathy Jenő dr. helyettes-tanár kezébe kerültek. Heinrich Alajos, Mágócsy Dietz Sándor ma­gántanárok s a gyorsirástanitók előadást nem tartanak. A hittudományi karról megjegyezhetjük, hogy az 1848-iki törvény ellenére az előadási nyelv még mindig a latin. A tavalyi kolera. — A tiszti főorvosi hivatal jelentése. — Vaskos, mintegy 176 oldalra terjedő, számos táblázattal, grafikus táblával, színes térképpel és a szöveg közé nyomott számos helyszíni rajzzal el­látott negyedrétű kötetet adott ki a székes­főváros tiszti fővárosi hivatala az 1893. év második felében Budapesten fellépett koleráról. A tudományos alapon kidolgozott jelentés fő­leg a kolera okának megállapításával foglalkozik s annak a nyomozási eljárásnak az eredményéről szó­alkalmazott s mely főleg a helyi s egyéni hygienikus viszonyoknak tanulmányozásában nyilvánul. Ebben a munkában legnagyobb része Ötvös József dr.-nak van, aki egyedül végezte az oknyo­mozó eljárást s az adatok roppant halmazának tu­dományos feldologozását. Ötvös dr. ezt az óriási munkát nagy ambiczióval, lelkiismeretesen és kitűnő sikerrel végezte, a nagy mű könnyen áttekinthető világos képet nyújt a tavalyi koleráról s a laikus is minden nehézség nélkül megértheti. A jelentés szerint 1893. év julius 22-től de­­czember 5-ig 183 koleraeset fordult elő s ezek közül 109 végződött halállal. Legtöbb megbetegedési a VIII. és X. kerületben 31—31, VII. kerületben 25, VI. kerületben 22 eset, legkevesebb az I., II. és II. kerületben fordult elő. A katonák közül 18 kapta meg a kolerát. Sokan arról kolerabetegen érkeztek meg. Kor szerint legtöbb a 20—50-ed közül, leg­­kevesebb a két éven aluliak közül betegedett meg; nem szerint 134 fi és 49 nő; vallás szerint legtöbb r. k.: állapot szerint 107 nőtlen, hajadon, özvegy volt; foglalkozás szerint leginkább napszámosok voltak; de intelligens egyén valamivel több volt, mint 1892/3. évi kolera alkalmával; a kolerásoknak majdnem fele még nem lakott Budapesten; megelő­zőleg gyengélkedett 196%; száraz, hideg étellel élt 44­7%; iszákos volt 22­4%; legtöbb kolerás föld­szint és első emeleten lakott; a lakás zsúfolt, nem tiszta 17 esetben volt; a ház nem tiszta volt 37,8%­­ban; a házban pöczegödör 21­8%-ban. Továbbá fel van sorolva, hogy milyenek vol­tak a kereseti s megélhetési viszonyok; milyen volt az ugyanazon foglalkozás és táplálkozásnak, úgy különösen az ugyanazon ivóvíznek másokra való behatása; milyenek voltak az ezen eltérő viszonyok­ból, mint a másféle ivóvíz használatából származó következmények stb. Ezen és még számos más, összesen 8 ezer adat alapján kitűnt, hogy: 1. A kolerabetegek közül egyetlen egy sem volt, aki következetesen csakis forralt, vagy Pasteur­­szürővel vagy természetesen szűrt (jobbparti) veze­téki avagy ásványvizet ivott volna. 2. A kolerát főleg a koleracsirákkal fertő­zött ivóvíz okozta s igy leginkább azok estek ko­lerába, akik akár közvetetlenül Duna-, akár szüret­ien, akár mesterségesen, akár természetesen szűrt (balparti) vezetéki vizet, akár a III. ker. bécsi-uti téglagyár, akár a VI. ker. Szondy-utczai 65. számú ház kút­, akár a X. ker. gyömrői-uti Guttmann-féle téglagyár agyaggödör vizét itták. 3. A kolera fellépésének kedvelt helye főleg attól függött, hogy milyen volt ott az ivóvíz, úgy­szintén milyenek voltak a megélhetési viszonyok, mint lakás, táplálkozás s nem függött sem a talaj­tól, sem egyálalán a szennyezettségtől. Az 1886. és 1892. évben fellépett kolera al­kalmával azon helyeken, ahol most mesterséges szűrt vizet isznak, szüretlen vizzel éltek és épp azért akkor a kolera nagyobb számban is lépett fel, mint jelenleg, a midőn ugyanis a víz kissé javult. És épugy ott, hol a víz még ennél is jobb, mint a természetes szűrt vizzel ellátott területen, még keve­sebb kolerabetegség is fordult elő. A megélhetési viszonyok is megadják a ma­gyarázatát annak, hogy a szegény emberek ren­desen oda telepednek, ahol olcsóbban lakhatnak. A talajjal vagy felületes szennyezettséggel való összefüggés ellen szólnak még azon jelenségek, hogy a váczi­ út, lőportár-dülő­s tisztviselő-telepen, a­hol ugyanis a talaj vagy a felületes szennyezett­ség az elmúlt kolera óta alig változhatott meg, koleramegbetegedés alig fordult elő, mig 1892—93. évben ott a kolera-esetek tömegesen léptek fel s a mi ott mégis megváltozott, az az ivóvíz volt; to­vábbá daczára annak, hogy az I., II. és III. kerü­letben a lakások nagyobb számban zsúfoltaknak és A kántor uram kupája. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — «Tisztelettel emelek kalapot előtted, te vén kupa! Még az unokája is vén ember annak, akinek te tételed köszönöd. És hogy nem mindennapi em­ber volt, az onnan is kitetszik, mert furcsa termetet adott neked. Nem emlékszem, hogy valaha életem­ben, sehol semmiféle mérő szerszámot, hasonló ala­kot láttam volna. Pompás egy jószág vagy­ itt lesz helyed ezentúl az üveges almáriumom kellő­ közepén, hogy por ne férjen hozzád. Már csak azért is, mert azt hiszik rólad, hogy a kié te vagy, az okvetlen boldog lesz.» Mormola a feketére pörkölt agyagpipa gyűrüfa­­szárát fogai közt szorongatva, Kortyodi Márton «kánturam», amint egy furcsa alakú fakupát a ne­vezett helyre illesztett, és szürke szemeivel a pipa­füstön keresztül gyönyörködve nézte a kedves jószágot. Hát hiszen nem is olyan mindennapi jószág az a fakupa, amelynek a kántor úr annyira ör­vend! Éppen most monda »őkeme«, hogy még az unokája is vén ember a gyártójának s hozzá milyen furcsa alak! Leginkább egy fületlen palotaszegi fo­gasra való kancsóhoz hasonlít. Az egész darab egy diófából van esztergályozva s külső fele rózsákkal, tulipánokkal és »kutyafog«-karikákkal sűrűn kiczif­­frázva. §a v^?He$üljP Attila kezébe került volna, a szikulás Sándorok most ehhez járnának bú­csúra. Tehát elképzelhetjük a kántor úr véghetetlen örömét, hogy neki ilyen gyönyörű jószága van s majd »ököme« ezzel mérheti négy kupás kepéjét. (Lévén ennyi a fizetése egy-egy gazdától.) Hanem ez még mind csak hagyján! Hát ha még e kupának tudnék a múltját ? Akkor bezzeg elfogna a sárga irigység, hogy miért nem a miénk és miért éppen a kántor úré? Az ám­ s csak úgy véletlenül ilyen ritka jószág birtokába jutni, az sem mindennapi dolog. De, hogy a dolog lényegére térjek, hát a kupa készítője a híres Wesselényiek hűséges szolgája volt, s az volt a kötelessége, hogy a megsült czipókat szedje ki a kemenczéből. Hogy voltaképpen kinek hívták? azt földi halandó semmiféle anyakönyvből ki nem tudná böngészni, mivel csak úgy hitelbe született volt valamikor egyik konyhaszolgálótól, aki jónak látta harmadnap minden bucsuzás nélkül tovább állani, s még az istenadtát is örökre ott fe­ledte, így nem volt neki se apja, se anyja s meg se kereszteltették soha. Szánalomból nevelte fel a sok konyhai népség és sohase hagyta el az udvart, mint a hü kutya. — Fizetése nem járt; rendes kosztja nem volt; evett, amikor valaki valamit adott, de azért sohasem éhezett. Új gúnyát soha senki se vett neki, de mindenki adott egy-egy fölösleges ruhada­rabot neki. Csak annyi van tudva kilétéről, hogy a­­ czipók kihuzgálásáért mindenki «Du­glának» hívta. Mindamellett, hogy ilyen senki, semmi volt, nagy, ügyes, szálas, helyre egy legény vált belőle. Egy nyári délután a gazdatiszt szembe talál­kozva az udvaron vele, megszólítja: — Hallod-e hej Drigla ? Drigla felelet helyett megállóit mint egy czövek s levette a kalapot. — — Van Hérában egy árva leány, apja, anyja meghalt s nincs senkije a világon. Holnap vasárnap lesz s elmész oda, beszélsz vele, s megkéred. Ha nem megyen hozzád, a telekből kihányom, s mást teszek belé, téged pedig elfogatlak katonának. Értetted ? Drigla csak állott, mint a Lóth felesége So­dorna határán, de egy árva szót se szólhatott Még a lélegzete is elakadt. — — Na mit bámulsz? — takarodj, a­hova pa­rancsoltam s punktum! Nem czélom regényt írni, s éppen ezért elha­gyom a Drngla lelki állapotának, kalandos utazásá­nak, leánykérésének leírását. Inkább olvasóimra bízom, képzelje el ezeket mindenki úgy,ahogy éppen óhajtja. Csak a száraz tényt konstatálom, hogy egy hét múlva Drigla, mint feleséges ember jelentkezett a tiszttartónál. Tehát Drigla ezután mérai lakos lett. Azon­ban a mérai atyafiaknak nehezükre esett az i­j atyafiit Driglának hívni, lefordították magyarra, 9 lett belőle Vonó. Dehogy ksjessfeeje >6 nevezték Jánosnak,

Next