Magyar Hirlap, 1894. szeptember (4. évfolyam, 243-273. szám)
1894-09-01 / 243. szám
Budapest, 1894. Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep után is. AGYAR Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. IV. évfolyam 243. szám. Szombat, szeptember I. Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR. Egész évre 14, félévre 7, 7« évre 3 frt 50 kr, egy hóra 1.20 Egyes szám ára: helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Harcz az egészségért. Jártak már itt máskor is nagyobb számmal idegenek, tudósok és nem tudósok egyaránt, üléseztek itt már máskor is nemzetközi tudományos kongresszusok, archaeologusok és ornithologusok, de sohasem voltak még itt ily nagy számban olyanok, kik munkájukkal és tudományukkal oly közvetlenül az életet szolgálják, kiknek tudománya nem a múltba való elmélyedést vagy műkedvelést jelent, hanem a jelennek legégetőbb kérdésével: az ember egészségével egyénenkint és egész társadalmi osztályok és egész népek egészségével foglalkozik. Nem elvont elmélkedésekkel törődnek az ide egybesereglő férfiak, hanem azzal, mint lehet az embertől, kezdve csecsemőkorának legelső napjain, a bajt és a betegséget, a testi nyavalyát és ami ezzel gyakran karöltve jár, a nyomort elhárítani. Kutatásaik és vitatkozásaik itt akörül fognak fordulni, mint lehet a fertőző betegségek okait megtalálva azokat elkerülni, a tömeges megbetedéseket,járványokat elnyomni, mint dacolhasson az ember a tropikus éghajlat nyaraláival. A szocziális kérdések gyökeres megoldásához akarnak konferálni e tudósok, midőn külön szakosztályban az ipari és mezei munkások egészségügyét tárgyalják és a jövő nemzedékek boldogságán fáradnak, midőn gyermekegészségügyet, iskolaegészségügyet, a testedzés egészségügyét nem dilettáns hozzászólással, hanem szakférfiak alapos fejtegetéseivel kívánják fejleszteni. És mindenben az életet szolgálva az élelmezés egészségügyét, a modern nemzetgazdasági fejlődésben mind óriásibb mérveket öltő városok egészségügyét, ezekben külön a középületek és külön a lakások egészségügyét és e század legsajátosabb vívmányának, a közlekedésnek egészségügyét fogják előadásaikban ismertetni. Nemzetgazdasági és egészségügyi szempontok érvényre jutnak, a gyógyszerészet, fürdőegészségügy és állategészségügy szakosztályainak működésében. Az állam speciális feladatait, az egészségügyi adminisztráczió kérdéseit és az igazságszolgáltatás igényeit a bűnök kiderítése és azok megtorlása körül, itt külön szakosztályban méltatják figyelemre és ott, hol a modern államok fokozott harczképessége a háborúk következményeit még az eddigieknél is iszonyúbbaknak sejteti, a tudomány enyhiteni iparkodik a csapást és külön katonai egészségügye az emberanyagnak megkímélésén, megmentésén fáradozik. És végül szervezi a tudomány magát az emberszeretetet is, és életmentési és szamaritánus szakosztályaiban alkalma van bemutatni, hogy az emberi test gondozása körül szerepet juttat az emberi kedélynek is. A mind erősebben támadott materializmus korszakában, a mind több oldalról anathemával sújtott materialisztikus tudományokat itt látjuk a vallás vélt praerogativájának, a szeretetnek szolgálatában. Ha évezredek előtt alapított vallások mindegyikének kiegészítő részeként ott szerepelt az egészségtan, ha Mózes törvényhozásának jelentékeny része népének egészségével foglalkozik és Krisztus betegek gyógyításában mutatta be a szeretet vallásának legfényesebb sikereit, úgy ma majdnem megfordítva a természet és gyógytudományok leghathatósabb előmozdítói a népet, fajt és vallást nem tekintő szeretetnek. Szegényügy, kórházügy, szamaritánus-ügy ma a tudományok gyámoltjai, és a tudomány az, mely ezek felkarolásával iparkodik társadalmi egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni és a szegény, szenvedő ember kedélyének tényekkel megszerezni azt a nyugalmat, melyet máskülönben csak a túlvilágba vetett bizalom adhatott meg. És felhasznál a tudomány e czélra mindent, amit csak lehet. A történetet, a népek életrajzát azért kutatja, hogy ebben támogatást leljen ahhoz, mint kell a tudomány vívmányait időhöz és emberekhez mérten alkalmazni. Egyike a hozzánk most ellátogató tudósoknak, az angol orvos Hart, a kolera elleni védekezést azon kezdte, hogy elment Mekkába és a mohamedán zarándokok életmódját, e zarándoklások természetrajzát kutatva, kiderítette, hogy a kolerának itt van főfészke és legfőbb terjesztője és a tudomány vívmányaival kényszerítette Mohamed sírjának legfőbb őrzőjét, a szultánt, hogy saját költségén léptessen életbe oly intézkedéseket, melyekkel hű alattvalóinak ezreit és egész világrészeket, ment meg a pusztító ragálytól. Midőn a népek életét kutatja ma a tudomány, nem puszta kedvtelésből vagy kíváncsiságból, hanem azért teszi, mert a népek évezredes múltjában és életében útmutatást keres, mint lehet e népek életét és egészségét jövőre is biztosítani. így kerülnek együvé egészségtan és népisme, . Így munkálkodnak karöltve rokon szakmák tudósai az egész világon és amit munkájukkal évek keleti motívumok. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — írta Lövik Károly. I. Az inas, aki a színművek második felvonásában szokta az előállott lovak és elfátyolozott hölgyek megérkezését bejelenteni, nesztelenül lépett be a dolgozószoba barokk keretébe és jelentette: — Ottokar Freiherr von Tigerherz, nieder-waldemrei attasé! Két percz múlva ő felsége, Cognacovics Juon előtt állott az attasé. Karcsú, magas fiatal ember volt, gomblyukában a vörös sasrenddel, arczán félelem és kiskorúság. Nagyon meg volt hatva, mikor a történelmi nevezetességű szobába lépett s mikor ő felsége egyik plüss-kerevetre szorította, megilletődve gondolt rá, hogy élete legmagasztosabb pillanatát készül átélni. Ő felsége hideg és kimért volt, akár Milos, a nagy Milos arczképe odafent a falon. Milosról tudnivaló, hogy egy sikerült sertésvásár után vette meg a nagy birodalmat haramiáival, eme mintyével és egy rozoga mozsárral. Az unokaöccsei kormányozzák a nagy birodalmat, ő csak a becsapott fejedelmi koronákat váltja ki és a minisztereket csukatja el . . . Ennek az audiencziának furcsa előzményei voltak. Februárnak végén, mikor Rodriguez ur rendes utazását megtette a birodalom fejéhez, ő felsége fontos megbízatást tett le kezeibe. Rodriguez ur ur hitelekkel és érdemkeresztekkel látta el Juont. Törökös forgókkal, kormánypálczákkal és lovagrendekkel meg csillagokkal! Gyönyörű paksong holmia volt és mérhetetlen külföldi hitbizományai, csak alkudozni kellett vele erősen, mert csúnyán csalt. Ő felsége letéve uralkodói ábrázatát, így szólt hozzá: — Rodriguez ur, nekem még egy leányom van, aki Drezdában tanul s áld eladó. Nem akarok dinaszta családokkal rokonságba jutni, a birodalom egyensúlyát amúgy is nehezen lehet összeegyeztetni az európai politikai egyensúlynál . . . Szerezzen ön egy tetőtől talpig becsületes vet, rendezett viszonyút és lovagot. Rodriguez ur a színima szőnyegig hajolt és alázatosan felelte: — Felséged a legmegbízhatóbb kezekbe teszi le lánya sorsát. Két hét múlva megkezdődött a levelezés. Első ízben egy nyugalmazott ezredest ajánlott neki. Ősrégi család, dinasztikus vér, csak egy kicsit eltévedt a keze a köpenyeg manipuláczióknál. . . Pár nap múlva egy exminiszterről hozott hirt a telegráf. Tisztességes, hajlott korú és rettentően imponáló szakállas. Lehetett volna premier, sőt elnök is, de egyszer elkártyázta az uj vasutakat. A köztársaság azóta is öszvéreken közlekedik. . . Ő felsége dühösen sürgönyzött vissza: — »Csalóm van idelent is elég. Mást!« Végre egy nap a niederwaldemári attasét jelentette a fáradhatlan Rodriguez. Dúsgazdag család, fiatal erő, ügyetlenség és gyönyörű birtokok. Csak egy hiba van: a Freiherr von Tigerherz előnév oly fiatal, mint egy ma kibimbózott rózsa ... Az öreg Tigerherz csokoládét árult és pomádét, gondosan ügyelve, nehogy összetévesszék a két portékát és úgy megszedte magát, mint egy baromfihoz jutott hiéna. Ő felsége negyvennyolcz órán át törte fejét a nyugati kérdés ilyetén megoldásán s végre elborult kedéllyel, kétségbeesve a dinasztia sorsán, sürgönyzött Rodriguez urnak: »Jöhet!« Magában pedig elhatározta, hogy egy lépést se tesz családja kompromittálására. Nem, a Cognacovicsok ennyire még nem sülyedtek!... Freiherr von Tigerherzet kinevezték attasénak a nagy birodalomba, megküldték neki a vörössast két példányban (egyet a kedves papának) és a keleti expresz pár nap múlva zakatolva, zúgva hozta a vőjelöltet a Cognacovicsok erdőszegte hatalmas birodalmába. II. Az attasé délben megismerkedett a kisasszonnyal. Vizet töltött a poharába, lehámozta a manduláit és az indiai legyezővel Mai számunk 16 oldal.