Magyar Hirlap, 1895. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-14 / 45. szám

Budapest, 1895. Szerkesztőség és kiadóhiv­tal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep után is. V. évfolyam 45. szám Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. Péntek, február 15. Felelős szerkesztő: Egész m 14, télélre 7, V. 8frs 3 írt 50 kr, égi kára 1.20 FENYŐ SÁNDOR. Egyes szám­ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Függetlenség és szabadelvűség A függetlenségi párt mai értekez­letének főpontja volt: a pártszerves­­kkedés. Ez voltaképpen minden poli­tikai országos pártnak a kötelessége, kö­telessége az elveivel szemben, amelyeket meg akar valósítani, szemben a polgá­rokkal, akiknek eszméket ad s irányt a politikai jogaikkal való élésben. A nem­zet haladása erők összeütközésének az eredménye, s jó és üdvös, ha ország-vi­lág tisztában van ezeknek az erőknek az irányával s a hatékonyságával. Csakhogy a függetlenségi párt mai értekezletében a »szervezés«-t pusztán ürügy gyanánt vetették fel azért, hogy — mint lapunk más helyén elmondjuk — pucs-szerűen kivegyék a­ pártvezetést ama pártférfiak kezéből, kik a pártnak a reakczióval való szövetkezését eddig meg­gátolni tudták. Egyszerűen le akarták szorítani azo­kat, kik a függetlenséget csak a szabad­ság és szabadelvűség alapján tudják el­képzelni, ki akarta pedig ezeket szorítani a pártnak amaz ismeretes ki- és belépő frakcziója, mely az egyházpolitikai viták alatt tanúsított viselkedésével a független­ségi párt iránt való bizalmat országszerte megingatta. A ma történteknek se lehet más hatásuk. Pedig egy pártnak csak az a visszhang ad létjogosultságot, amelyet kelteni képes, és ha ez a visszhang gyenge, a hangjában kell valami hamisságnak lenni. A ma­gyar nép nem tud különbséget tenni, s ha a magyarok istene úgy akarja, nem is fog különbséget tenni a függetlenségi s a szabadelvű eszmék között. Akik a füg­getlenség zászlaja alatt a szabadság el­veiről nem feledkeztek meg, azoknak nincs okuk panaszra. Azok panaszkod­hatnak csak, akik ezalatt a czégér alatt egy gyékényen árultak a reakczióval, s taktikai okokból, párt- vagy személyes érdek okából nem átallották szövetkezni adókkal, akiknek a régi Magyarország az őreáljuk, az osztályokra és felekezetekre, székekre és kasztokra, urakra és jobbágyokra oszlott, Bécstől és Rómától függő árnyékország, amelyet helytartó kormányzatt és kabinetparancsok igaz­gattak egy pár latifundium és fidei-kom­­misszum nagyobb dicsőségére. Nagy és szép dolog lenne, ha a függet­lenségi párt újból szervezkednék, de színt is kell vallania, a függetlenség eszméjén kívül a szabadelvűség eszméit is pártkér­déssé kell tennie. Ha erre a pontra tel­jes világosság esik, akkor nem kell tar­tania hűtlenségtől és felbomlástól: ennek a ragyogása biztos útmutatás lesz a této­vázóknak. De amíg tovább folyik az a hamis játék, amelyben a függetlenségi pártnak egyes és nem mindig legjelen­téktelenebb tagjai tetszelegnek maguknak; amig akadnak, akik a függetlenség paj­zsát tartják a hazátlan reakczió elé s a 48 hagyományainak megalkuvás nélkül való követőit kilökik a párt kebeléből; a­mig a függetlenségi és 48-as párt az 1848. esztendőnek nemcsak függetlenségi, hanem szabadelvű eszméit is megalku­vás, fen­tartás és taktika nélkül magára kötelezőnek nem vallja, addig mindig akadhat, aki inkább szavaz egy 67-es alapon álló szabadelvűre, mint egy 67-es alapon álló reakczionáriusra. A magyar népnek mindig szent lesz a Kossuth La­jos neve, de Kossuth Lajosnak is, ha mást nem választhatott, könnyű lett volna a választás Metternich és Deák Ferencz között. Budapest, február 14. Minisztertanács. Ma délután hosszabb minisztertanács volt. Tisztelgés az új államtitkárnál, Vörös Lászlónál, a kereskedelmi minisztérium új államtitkáránál ma az arad megyei szabadelvű pártnak egy küldöttsége tisztelgett, amelynek nevében Nacht­­nébel Ödön üdvözölte Arad megye szülöttét új állá­sában. Állítólag Boross Béni Vörös László javára borossebesi mandátumáról le fog mondani. Alaptalan hír. A »Bud. Tud.« megczá­­folja több lapnak azt a hírét, hogy Farbaky István országgyűlési képviselőt miniszteri tanácsossá akar­ják kinevezni. A sely­meczbányai kerületben e szerint nem lesz új választás. Szentesítendő törvényjavaslatok. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok át­vizsgálására a házszabályok értelmében hivatott bi­zottság a főrendiház elnökének, Szlávy Józsefnek elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen átvizsgál­ván az újonczozásról, az indemnitásnak két hóval való meghosszabbításáról és az erdélyrészi dézsma- Az irodalmi diszlettár. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — írta: Lövik Károly. Ma délután megtekintettem az irodalmi diszlettárt. Az irodalmi diszlettár közhasznú vállalat. Felügyelője egy bénakarú honvéd, aki kataló­gust vezet az­ ott elhelyezett dolgokról, regge­­lenkint leporolja a babákat, kijavítja apró hi­báikat és bizonyos alapdíj lefizetése mellett ki­­kölcsönzi őket a tárczák, regények és színmű­vek hóinak. A kölcsöndíj változó. Egy operettbeli át­­öltözködési jelenet (a herczeg és a pásztor ruhacseréje) 20 fillérért kapható, míg egy há­zasságtörő asszonyért, aki férfiruhában verek­szik meg tulajdon férjével, hallatlan árakat fizetnek. A tárlaton egyformán van képviselve az új és a régi irány. Az ajtó mellett látható barátságos este, melyen két kocsit látunk a sz—i kastély kapuja elé robogni, a régibb gárda számára állt ott. Porlepte és keveset használt ma már. Évszáma: ISA*. Hozzátar­tozik: a nap utolsó sugara, mely a távoli bér­­czet megaranyozza, a fülemüle, mely szerelme­sen fuvolázik a berekben és a feketehegyi ke­tyegő óra. A falakon végig nagy csomó kandalló van elhelyezve, melyben vidáman pattognak a hasábok. Lámpák, melyek családias fényt hintenek, kürtők, melyeken a szél kísértetiesen fütyöl, nagy számban. Modernebb írók számára a terem közepén egy jó barát ül, aki fekete kávéját kavargatja s aki most rögtön egy érdekes történetet fog elmondani. Vele összefüggenek: süppedékes török kerevetek, ezüst papira szivarok, zsongó­­zengő táncztermek és egy tuc­at fraise-ruhás, pasztelarczu delnő. Stilszerű a főhadnagy, aki keresztbeveti lábait és a bécsi keringet dúdolja. A teremőr, aki szemmel látható barátja a régi iránynak, az ablaknál felállított mostoha apára figyelmeztetett. Valahányszor fellép, ab­ban a pillanatban cselekszi azt, mikor a hős imádottja elé térdel. (Ez az összeütközés.) Ilyen­kor — mondja a jegyzék dűlt betűkkel — a mostoha apa arczán sötét felhő vonul végig. Némileg a mostoha apához tartozik, az a kép, mely az átellenes falon a párbaj jelenetet ábrázolja. Ez a párbaj a hős (5. szám) és a mostoha apa (3. szám) közt folyik le. A felek felállanak, a segédek kimérik a távolságot, kiosztják a pisztolyokat, amikor egyszerre elmés rugó segítségével közébük pat­tan a hősnő és így sikolt fel: — Csak az én testemen át! Tovább haladva egy chaise longue-on egy hisztérikus asszonyra akadunk, aki Gyp-et olvassa. Neve: Palma, Titánia vagy Claire. Czi­­pője: abbé-lakk, illatszere: Imperial Russe, jel­leme: jukker. Udvarlói a chaise longue körül sir-rogant lejtenek. Ott van a báró, aki mo­noklit visel, fűzi magát és törve mondja az r-betűt. Hadnagyokból egy svadron áll az iró rendelkezésére. Mindnek lakktopánja van és aranyzsinóros mentéje. Eléggé kedvelt az angol lord is, aki csak ysst, non-t és Goddamot mond és csak úgy szórja a milliókat. Élénk ellentéte ennek a jelenetnek az a sápadt, szomorú lány, aki, őszi tájban, egy kerti padon ül és akáczleveleket tépeget. (Dór­­csipte lombok, zörgő avar, elmúlás.) Neve: Olga, Lujza vagy Margit. Kora: 18 év. Állapota: tüdőbeteg. (A katalógus felvilágosít, hogy a régi gárda hősnői mind tüdőbetegek.) Arczán ott virul az a bizonyos két rózsa, a kór félreismer­hetetlen jele. A hős azonban (aki meglehetős kopott már a használattól) délczeg, hatalmas termetű. Lényeges alkotó elemei: bariton hang, göndör haj, ajkán játszó, fájdalmas mosoly és homlo­kán az anyajegy. E jegyről Ö3mer ugyanis rég elveszett fiára a mostoha apa, aki az imént párbajra kelt vele. Félig elrejtve egy csomó, az őszhöz tar­tozó ökörnyál és hervadó levelek alatt, egy do­boz hever telve ***-kal, oh és a/t­okkal!? . . . és-----------------kel, melyekből a kellő men­­nyiséget az iró a maga tetszése szerint választ­hatja meg. Messziről integet a néző felé egy piros tábla, ezzel a felirattal: point. A point egy kis tájkép. Az ablaknál hölgy ül, kék selyem pon­gyolában, idegesen tépegetve csipkekendőjét. Az ablak alatt hosszú gyászmenet vonul el Ezek a szép asszonyért vivott párbajok áldo­zatai. A hölgy pedig így szól: — Eh, visszamegyek a férjemhez! Mélységes por lep be egy csomag szelle­mes mondást és körmondatot, ellenben takaros és üde az a bábu, mely a kijáratnál áll külön dobogón. Mai számunk IS olaal.

Next