Magyar Hirlap, 1895. október (5. évfolyam, 269-298. szám)
1895-10-02 / 269. szám
Budapest, 1895. Szirkisztoséi is klidóhliitil: József-körut 47. szia. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után in. V. évfolyam, 269. szám FŐExertttxtó: MORVÁTH GYULA. Felelő* szerkentő: FENYŐ SÁNDOR. Szerda, október 2. Elisz U 14. filHN 7. Ví .uri 3 Irt 50 u. 10 t« ‘ 1-20 L am A Szi. vrífléidH Az ismeretlen. A szokásos átmenetet főkapitány — Pekáry bácsi — csinos könyökkel siratta el a miniszteri tanácsossá és országos rendőrfőnökké avangeált Sélley urat. A derék helyettes rajongó és kedves beszédére a búcsúzó egy formás kis lírai verssel felelt, a marczona férfiak, a főbb rendőrök mind csaknem egymás nyakába borultak. De uralkodtak érzeményeiken, mint kemény férfiakhoz illik és Selley elment a szomszéd szobába, egy emelettel feljebb. Várjuk nyugodtan, de nem kíváncsiság nélkül az újabb megható jelenetet, az uj főkapitány kineveztetését. Váljon ki az az ismeretlen úr, akit az átmeneti főkapitány oly szép szavakkal fog üdvözölni — és elbúcsúztatni is — majdan ? Ma, amikor ismernünk kellene már annak a bölcs és erélyes ismeretlennek tehetségeit, előéletét, nevét, csak annyit tudunk róla, hogy ő az, ő, az ismeretlen. Lénye titok, amelyhez hozzáférkőzni, amelyről a leplet lerántani az szeretné legjobban, aki titkolódzót vele — a kormány. Holnap már a hivatalba kellene lépnie és ma még a sötétben tapogatódznak rejtelmes egyénisége felé. Bánffy is, a többiek is még csak ideálképet kergetnek. Az egyik mondja: kövér és nagy legyen, mert a nagy test tekintélyt ád és az a fődolog. Katonaviselt snajdigur legyen és perfekt német, mert fő, hogy a királyt szépen fogadja a pályaudvaron. Gazdag legyen és szép felesége legyen, mert az a fő, hogy a főkapitány se a vagyont, se a szép asszonyokat ne respektálja különösen. Egy előkelő államférfiú a vidékről akar felhozni egy szerfölött ravasz férfiút, mert a ravaszság a rendőrségi ügyek körül czélirányos és nem kívánatos a sok budapesti konnexus! Oh semmi! Bizony sokat kivánnak tőled szerencsétlen és boldog ismeretlen, úgy halljuk, hogy a legáltalánosabb kívánság most a nagy test, amelyben szépen lakozik a német szó. Majd elválik, hogy ez a kívánalom is megváltozik és lesz, aki lesz. Az uj kormány itt is mozogtatja régi politikáját, majd ha elunják a várakozást, sokalják az állás hosszú vakancziáját, megelégszenek azzal, aki jön, aki fut, marad, akit kihúznak a kucséber zaczkójából. És legyen akkor akárki az ismeretlen, a közvélemény fölkiált: — Csakhogy megvan, legyen bár maga Belzebub! Sok fontos állás betöltésével kiéheztette már a Bánffy-kabinet ilyen módon az országot és a szűkebb világot. Sőt lételét és sikerét ő maga is ilyen nemzeti kiéhezteti ,nek köszönheti. Jó politika ez, és eddig nem támadt belőle semmi baj. Akárki legyen is az ismeretlen főkapitány, amíg él és uralkodik, amíg előre vagy hátra nem lép: dicsőíteni, bámulni és szeretni fogják. Igen, szeretni! Igen, szeretni, mert a főállás olyan természetű valami, mint valamely szép asszony: szeretetet, sőt szerelmet gerjeszt. Este, tiszteletreméltó Iksz, akármily keleti természet légy is,bizonnyal »európai színvonalra fogod emelni a budapesti államrendőrséget.« Hogyan, hát eddig nem volt azon? Nem, mindig csak az uj emelt oda és a szegény átmenetinek uralma 1. még nem gyújtottam föl a házat és nem égettem ki szőnyeget, 2. nem tettem tönkre kanapét, 3. nem füstöltem be függönyt. De a feleségem, különösen az idő meghatározását illető dolgokban szereti az auxézist mindig, soha és már megint igen kedvelt kifejezései neki. Tizenöt esztendeje vagyunk hitvestársak, és én ezeket a kifejezéseket, amelyeket az első négy-öt évben kissé unni kezdtem, immár egészen megszoktam. És beletörődtem abba is, hogy a feleségem csupa tisztaságkedvelésből a templom és a múzeum között lebegő fogalommá tette lakásunkat. Meg se lepne, ha egy nap sekrestyés tipegne végig a szobáinkon, csöngettyűs zacskót rázva, vagy ha a bútorokon nyomtatott czédulákat látnék: »A kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos.« Tavaly új szomszéd költözött mellénk: Felber Mátyás magyar kir. sz. k. ü. Ezek a betűk ragyognak ugyanis az ajtajára szegzett táblán. Én fürkésző elme vagyok, tehát kisütöttem, mi e rövidítés értelme, még mielőtt megismerkedtünk volna. Felber Mátyás egy magyar királyilag szabadalmazott kencze ügynöke. Vagyis mint én, orthológus létemre mondanám: patent-firnájsz-vigécz. Ne tessék azt hinni, hogy Felber Mátyás röstelli az ő becsületes foglalkozását. Csak kedvelője a finom és divatos kifejezéseknek meg a kereskedői rövidítéseknek: alatt kelet és nyugat között lebeg, miként ég és föld között a vallásalapító koporsója. És ez nem specziális budapesti, hanem általános magyarországi politikai divat és társadalmi morál: jobb egy mai veréb, mint egy tegnapi túzok. Ha elvesztetted nagy hivatalodat, lángeszed azonnal beszünt, elégett, és elaludt mint egy faggyúgyertya. És ha az obskurantizmus típusa czimhez, ranghoz, hivatalhoz jut, elméje oly melegen süt egyszerre, mint a nap, oly fényesen ragyog, mint a Vénus. Okos ember, kitűnő ember lesz az ismeretlen, akárki is legyen. Félni hát nem kell se nekünk, se neki. Bátran előre hát, te szerény tartózkodás, elő a báróból, a zöld asztaltól vagy a fakó parlamentből! Különben is vajmi könnyű feladatai vannak a budapesti főkapitánynak Elkényeztetve ebben a tekintetben nem vagyunk és nálunk nagy rendőri talentum számba megy, aki alatt a bűnök kisülnek úgy 10—20 esztendő alatt, éppen elévülésük után valamely kis idővel. Csak várni kell a jó szerencsét és a véletlen tyúkját, amely a bűnt valamivel a kellő időn kikaparja. A gaztettek, gonoszságok, bűnök és vétségek úgy is rendszerint magukban hordják az ügyes detektívet, ki nem nyugszik, míg meg nem mondja a nevét, el nem árulja magát. A titkok kipattannak, ha megérnek maguktól és nincs valami egyszerűbb dolog, mint uj poszkiszliket lopatni és várni, míg a régieket visszahozzák. Szegény gonosztevők! Ha tudnák, hogy milyen illuzórius az ő gonoszságok, czéltalan, haszontalan, — ostoba! . 1 . .■ >.■.■:-"-ül-.1! A baziliskus. — A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. — Hogy én magyar királyi számtisztből baziliskus lettem, annak az oka a szomszédék, a Felberék ötvenkrajczáros ezer forintja. Hanem hát ennek nagy sora van, nem lehet csak úgy egy szuszra elmondani. A feleségem — dicséretére mondom — igen akkurátus egy asszony és mindenekfölött kedveli a tisztaságot. Ha egy borsónyi hamu esik le a szivaromról, azt mondja: — Te mindig felgyújtod a házat. Soha nem tudsz vigyázni. Már megint kiégetted a szőnyeget. Ha tíz évben egyszer megfeledkezem a jó nevelésről és fölteszem a lábamat a divánra, a feleségem megró: — Te mindig a drága bútorokon hemperegsz a sáros csizmáddal. Soha nem szoksz le erről a parasztságról. Már megint tönkre tették a kanapét. Ha ebéd után égő szivarral a számban szaladok be a szalonba, hogy kihozzam az újságot, így fedd meg: — Te mindig a szalonban pöfékelsz, mintha csak napszámot kapnál, amért a függönyöket sárgítod. Soha nem dohányzol másutt. ■ Már megint csupa sárga a függöny. A magam védelmére megjegyzem, hogy És igen derék, jókedvű, vendégszerető ember. Kedves asszonyság a felesége is. Igazán örvendtem, hogy megismerkedhettem velők. De mikor először látogattam át hozzájok a feleségemmel, egy dolog fölöttébb meglepett. A szomszédék lakása fényes; minden bútor, minden kárpit, minden szőnyeg újdonatújnak látszik benne, pedig Felber úr gyalázatos barbár, ocsmány gonosztevő, akit az én feleségem már az első nap megfojtana. Felber úr ugyanis olyan sáros lábbal gázol a szép sztnirnai szőnyegen, mint egy csatornatisztító. Signum sanctum pipáját kiveri a bordeaux peluche asztalterítőre. Égő gyújtókat dobál szét a szobában. A halványkék selyem szalonban úgy dohányzik, mint a czigányvajda . . . És náluk mégis minden tiszta, minden uj . . És Felberné ő nagyságának a szájából nem hallani egy korholó szót. A feleségem még nálam is jobban álmélkodott: — Mikor rendezkedtek be nagysádék?— kérdezte a szomszédasszonytól. — Ó, már jó tizenöt esztendeje ... felelt Felberné. — Bizony, erősítette az ur és egyet sóhajtott. Ez a rejtelmet csak növelte. De mikor ősszel hazajöttünk az apósomtól, érthetővé lett a dolog. Egy nap ugyanis azt vettük észre, Mai számunk 20 oldal.