Magyar Hirlap, 1895. október (5. évfolyam, 269-298. szám)

1895-10-02 / 269. szám

1895. október 2. Bernáth Béla interpellál ezután a fillokszera által megrontott szőlőtermelők kárpótlása ügyében. Rövid interpellácziója így szól: Szándékozik-e a miniszter úr a fillokszera pusztítása által károsult szőlőbirtokosoknak adandó állami kedvezmények­ és segélyezésekre vonatkozó törvényjavaslatot a háznak minőbb sürgősen be­nyújtani ? Az interpellácziót kiadták az illető miniszte­reknek. Egyben elhatározták, hogy a legközelebbi ülés szombaton déli 12 órakor lesz, amikor is csak bizottsági jelentések és esetleg interpellácziók kerülnek napirendre. Ülés vége délután 1 órakor. MAGYAR HÍRLAP lz új osztrák minisztérium. Badeni hivatalba lépése. (Távirati tudósítás.) Becs. okt. 1. Az uj osztrák kabinet tagjai holnap dél­előtt 11 órak­or teszik le az esküt ő felsége kezébe. Az uj miniszterek, Badeni gróf kivé­telével ma már mindannyian Bécalem időznek. Badeni gróf csak holnap reggel érkezik Bécsbe. A belügyminisztérium hivatalnoki kara hír szerint holnap délben 12 órakor tiszteleg Badeni grófnál. A »Wiener Zeitung« holnapi száma közli az új minisztérium tagjainak neveit. Egyúttal közli Kielmannegg gróf miniszterelnöknek Alsó- Ausztria helytartójává történt kinevezését. A Kielmansegg grófhoz intézett legfelsőbb kézirat, mely ot a miniszterelnökségtől felmenti a leg­­hizelgőbb hangon szól. Egyúttal a király a Li­­pót-rend nagy keresztjét adományozta neki. Jámorsky minisztert az urak házába ne­vezik ki, míg Bö­nm-Bawerk pénzügyminiszter az első osztályú vaskorona-rendet és a titkos tanácsosi méltóságot kapja. A többi minisztériumok vezetői a Perencz­ József-rend nagy keresztjét kapják. Az uj minisztériumok tagjainak holnap délelőtt 11 órakor történő eskü letételénél Go­­lub­otvsky gróf külügyminiszter fog interveni­álni. Az új miniszterek azonnal fogadják tár­­czáik hav­arnoki testületét és hivatalos teendői­ket azonnal át is veszik. Az új kabinet keletkezésének történetére vonatkozólag most utólag konstatálni lehet azt a körülményt, hogy eredetileg Kielmansegg grófot akarták a végleges kabinet miniszter­­elnökévé kinevezni, azonban ellene mint szüle­tett külföldi és protestáns ellen az ismeretes kamarilla és az arisztokrata körök fondor­­kodtak és csak miután Thun gróf helytartó a kabinet­alakítás megbízását visszautasította, bízták meg Badent az uj minisztérium meg­fenyegetésen kívül, már nem egyszer rutul megbúbozta. Feltűnt nekem, hogy a Jancsi Gam, most egyszerre milyen szabadon gyakorolhatja piro­­teknikai kedvteléseit. Esténkint minden zsebe tele van szobai tűzijátékokkal. A szőnyegen tüzes békák ugrálnak, a szekrény tetején gö­rög tűz ég, a szalon asztalán pedig szikrázó kerekek forognak. — Mégis igazat mond a gyáros, mert ezek a tűzijátékok csakugyan nem veszedelme­sek, szóltam úgy este, mikor egy forint ára, piroteknikai czikk égett el minden baj nélkül. — A gyáros gazember, mondta a felesé­gem. Lopja a publikum pénzét. Egy nap megint látogatóban voltunk Fel­­beréknél. —■ Jaj, nagysád, micsoda ebédlő berende­zést láttam én ma az Andrássy­ úton! kiáltott a szomszéd asszony. Micsoda ahhoz képest az én divatját most kredenczem, meg ez az egynéhány rozzant szék! Este egy kis pukkanás hallatszott odaát, aztán szaladozás, lárma támadt a folyosón. A feleségem kiszaladt s egy pillanatjjanulva szem­rehányó pillantással sietett be hozzám. — Látod, a Felber! Fölrobbant két liter benzinje, ég az egész ebédlő! Nemsokára vidám tűzoltó trombitaszó harsogott az utczán, a ház előtt megállt két szép, csillogó vizipuska és három percz múlva térdig érő víz volt a Felberék ebédlőjében, egy hét múlva pedig újdonatúj nílusi zöld kárpit és ó-angol stílusú berendezés­­alakításával jóllehett ki akarták kerülni, hogy most, amidőn éppen egy lengyel vezeti a közös minisztérium ügyeit, ugyancsak egy lengyel neveztessék ki osztrák miniszterelnökké. Kiel­mansegg gróf ma délelőtt 11 órakor úgy a miniszterelnökség, mint a belügyminisztérium hivatalnokaitól elbúcsúzott. Krakk­ó, október 1. Badeni gróf, ma Krakóban, hol rend­­rendkivüli ovácziókban részesítették, a nagy­birtokosság választói előtt beszédet mondott, melyben kijelentette, hogy a lefolyt tartomány­­gyűlési ülésszak több fontos tárgyat intézett el és Galicziát kulturális és gazdasági tekintetben jelen­tékenyen előre vitte. A tartománygyülésen ki­sebbségben levő, második nemzetiség igazságos, alapos és tényleges szükségleteit kielégítették. A tartománygyülés elismerte szükségét annak, hogy a társadalom összes rétegei, melyeket ugyanez a kötelességérzet tölt el az állam és a nemzetiség iránt, közeledjenek egymáshoz.A tarto­­mánygyülés szükségesnek látta, hogy távol tartsa a honló és izgató elemeket. A tartománygyülési választások bebizonyítoták, hogy az izgatások eddig nem igen vezettek eredményre. A mos­tani választások, melyek korlátozás nélkül teljesen törvényes eljárás mellett folytak le, remélni engedik, hogy a kölcsönös megértés, becsülés és bizalom meg fog szilárdulni.­ ­ A diadalmaskodó szabadelvűs­égnek nagy napja volt ma. Budapesten megtörtént az első polgári egybekelés s az erről szóló érdekes és törté­nelmi nevezetességű okmány, a «házassági anyakönyv», délelőtt 11 órakor ünnepélyesen besoroztatott «1» számmal Magyarország ál­lami nyilvántartásába. Ha valamikor, sok-sok év múlva, vénülni kezd a mostani i jó, szép Budapest s újonan épülő palotasorok­ nőnek ki a régi rozzant bérházak helyén: éppúgy meg fogják emlegetni unokáink a gyár-utcra 2-ik számú ház lebon­tását, mint ahogy mi most elparentáljuk a pusztuló, romba düledező épületek közül azo­kat, amelyekhez a múlt időknek valamely ne­vezetes eseménye köti emlékezetünket. Mert a gyár­ nkcsa 2. számú házban, Budapest II-ik anyakönyvvezetői hivatalának a helyiségében folyt le ma a nevezetes aktus: a szabadelvű­sében megifjedő Magyarországnak első pol­gári házassága. Nagy változások, nagy átalakulások soha­sem mehetnek végbe anélkül, hogy meg ne döbbentenék az emberek egy részét s hogy kön­nyet ne facsarnának a konzervatív elemek szeméből. Már pedig meg kell adnunk a pol­. Mindig mondtam, hogy ostoba ember vagy, János, szólt a feleségem­. Soha sem sül ki tőled semmi életrevaló dolog. Felberéknek már megint új berendezése van. Azzal bevitte a fiát a szalonba: — Te, Jancsi, a díván alá gurult egy hatos. Keresd meg. Ne, itt a a gyújtóé skatulya. Jancsi bemászott a díván alá. Elégetett ott vagy ötven szál gyújtót. Végre felrobbant a kezében az egész skatulya. De a hatost nem találta meg, s ami nagyobb csoda: a díván nem fogott tüzet. Feleségem­ meghúzta a fiú fülét: — Szamár vagy, mint az apád. Hogy szamár vagyok-e vagy sem, nem tudom. De hogy baziliskus vagyok, az bizonyos. Ha tudniillik jól Ludmn a mithologiát, mert a ba­ziliskus, azt hiszem, valami csodaállat, aki a lángok között is megél, sőt eloltja a tüzet. Én tőlem határozottan fél a tűz, mióta asszekuráltuk magunkat. A kezemben csak minden tizedik gyújtó gyulad meg. A szivarom, mintha csak nedves spongya volna, nem akar égni. A gyertya, ha hozzá nyúlok, elalszik. A forró kályha, ha csak közeledem hozzá, tüstént fagyos szelet bőg ki ajtaján. S a hideg még az ételem­ is, hiába gőzölög, mikor az asztalra teszik. Kénytelen leszek felbontani a szerződést a biztositó társasággal. Mert a baziliskus­ élet szomorú. Sokkal jobb volt a rendes magyar ki­rályi számtiszt­elet. Tegez. 1 3 Az első polgári házasság. gári házasság intézményének, hogy jár akkord fontosságú átalakulással, amely az érzületek hullámzását érthetővé teszi. Hisz’ a mai nap immár kezdete annak az uj kornak, amelyben a szabad polgárok minden fölösleges és túlzott gyámság alól felszabadítják saját magukat s a polgári élet fázisaiban önalkotta állami törvé­nyek szerint intézik sorsukat. A hivatalos hely, ahol ezentúl a boldo­gító »igen«-ek röpködni fognak, éppen csak olyan, mint egy­­ hivatal. Tisztes és egy­szerű. Diszesnek ugyan nem lehet mondani. Egy jobbmódú miniszteri l­lkárocska, aki úgy érzi, hogy hosszabb terminusra foglalta el va­lamelyik osztályban a helyét, a maga privát gyönyörűségére is felszokta ennyire disziteni a szobáját. Egy jókarban levő diófa-asztal, rajta vadonat uj mivoltánál fogva csillogó sár­garész íróeszköz és a fal körül egy sor szal­maszék — ez a tulajdonképpeni berendezés. Ezenkívül néhány egyszerű függöny van az ablakon. Az egyetlen disz, — ami annak nevezhető, — egy vörösbársony drapéria a magyar király és királyné arczképe körül, az anya­könyvvezető hivatalos helye mögött. Egy közepes szalon is csinosabb, elegán­sabb. Bsz ez egyszerű helyiség, és az anya­könyvvezetői hivatal mindenkor az is fog ma­radni. De megfelel a törvény intenczióinak, mert a polgári házasságról szóló törvény szel­lemében benn foglaltatik, hogy a polgári házas­ságkötés nem kívánja pótolni az egyházi áldást.* A gyár utczai anyakönyvvezető-hivatal helyi­ségében csinos társaság gyűlt esze ma délelőtt 11 órára. Megtelt a szoba kiváncsiakkal, érdeklődőkkel s az egybekelendő pár barátaival. Jártak-keltek, társalogtak az emberek, mint egy szalonban szokás; egy pár szép asszonyka ugyancsak udvaroltatott magának s az állandó, csöndes, mormoló zúgásból ki-kihallatszott halk nevetgélések. Tessék elhinni, hogy nem volt ebben semmi, de a legkisebb bántó sem. Mindnyájan érezhettük, hogy a nagyon is komoly ünnepiesség soha sem fog ezen a helyen dominálni, amint senkinek se jutna eszébe, hogy áh­ítatos han­gulatot sejtetve lépjen egy közjegyző irodájába, ahol pedig egész életére kiható szerződést fog mindjárt aláirni. Megjött a vőlegény és mosolyogva keveredett el a társaságul Utána jöttek a menyasszony szülei s vidám megelégedéssel, minden jele nélkül a meg­hatottságnak élvezték azt a kellemes perczet, amely­ben mindenek szemei rájuk szegző­dtek, elárulván a gondolatot: ezeké az a csinos kis fekete baba, aki hófehérben jön, fátyol alatt bátran keresi, hogy mi­képpen álljon leendő ura oldalára. Most végre jön az oldalszobából az anya­könyvvezető. Élénken megéljenzik. Fekete selyem díszmagyarban van oldalán kard, kezében kalpag, ráhárul széles nemzetiszínű szalag füt végig a mellén és körülfonódik a derekán. Jóképű magyar ember ez a Mák­ay József. Beilienék akárhova főszolga­bírónak. Lesz is belőle pompás anyakönyvvezető, ha hivatalát egy kicsit megszokja. Ma még nem szé­gyene neki, hát kimondjuk — meglátszott rajta a lámpaláz — csuda-e, mikor azzal a gondolattal mond ki egy, a nagy nyilvánossághoz talán nem szokott ember minden szót, hogy Clió ott áll a háta mögött és jegyez. Ami Cliót illeti, ő egyelőre az újságírók czeruzájába bújt s úgy csipegette össze a halha­tatlan igéket, amelyekkel az első polgári házasság aktusa anyakönyvvezetői szempontból végbevitetett.­ Két szék volt a hivatalos diófaasztal előtt: egy az anyakönyvvezetőtől jobbra a vőlegény szá­mára, egy pedig balra a menyasszonynak. A boldog ifjú jegyesek ülve hallgatták végig az anyakönyv­­vezető mondókáját, amelyből még a megszólítás is elmaradt. Önök azért jelentek meg ezen hivatalos helyiségben, hogy házasságra lépjenek a magyar állam törvényei szerint. E házasság e hivatalban bejelentetvén, azon okmányok, amelyek fel lettek mutatva, valamint a tett nyilatkozatok alapján meggyőződtem arról, hogy ezen házasság kötése ellen sem­mi néven nevezendő akadály sen­ nem

Next