Magyar Hirlap, 1895. december (5. évfolyam, 329-358. szám)
1895-12-03 / 331. szám
Budapest 1893. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: Honvéd utcza A kereskedelmi akadémiával szemben. V. évfolyam, 331. szám pixertetxtő; HORVÁTH GYULA felelős szerleme: FENYŐ SÁNDOR. Kedd, deczember 3 Égiszemn 14, télévi 7, V. ein 3 t 50 ír, egy acra Heves számára, helyben 4 kr. vidéken 5 kr Agliárdi és társai. A Berlinben megjelenő »Nation« czimü lap nagyérdekü czikket hoz, amely az Agliárdi nunczius által szervezett ultramontán-szövetkezetnek az osztrák-magyar monarkiában folytatott üzelmeit rossz világításba helyezi. A czikkben foglaltak kíméletlenül rántják le a leplet Kálnoky grófnak a múltban folytatott politikájáról, Agliárdi ő exczellencziájának nyilvános és titkos szerepléseiről, megnevezik az ultramontán agitáczió jelenlegi matadorait, Ausztriában Sylva Tarouca grófban, a hadseregnél Belopoloczky tábori püspökben. És kibontakozik a szövevényből a Vatikán követének politikai terve és végczélja: az, hogy az osztrák-magyar monarkia két államának belső konzisztencziáját fölbontván, a hármasszövetséget is fölbontsa és Európa békéjét az orosz-franczia szövetség nagylelkűségének kiszolgáltassa. Lám, idáig jutott a monarkia — a pápai nunczius az uralkodó és az államok kormányainak szemei előtt szervezi az államok polgáraiból ama tábort, amelynek feladata és végczélja az államok önállóságának, alkotmányának lerombolása, a kiegyezési alap megsemmisítése és a monarkia megtörése. A vezért kapták csak Rómából, a tábort itt nálunk toborozzák. Az osztálygyűlölet, az elégedetlenség, a fölforgatás, a fajgyűlölet, a vallási türelmetlenség, minden, de minden, ami az állami és társadalmi rend felbontására alkalmas eszköz lehet, föltalálható e tábor arzenáljában. Újonczoz és szervez, oktat és képez szakadatlanul, hóditja katonáit a rakonczátlankodó tömegekből, csak úgy, mint a trón közvetlen szomszédságából. Támad uralkodót és államot egyaránt, szolgálatában tartja a fanatizmust, csak úgy, mint ahogy abba fogadja magát az anarkiát. Fájdalom, az alább következő czikknek abban nincsen igaza, hogy Magyarország lebírta a nunczius ur hatalmát és túl volna a veszélyen. Voltaképpen csak most jutottunk bele, a horvát események bizonyítják, hogy itt már szilárd talajon folyik a szervezkedés, a néppárt futótűzként terjedő áramlata megrontja még ama területeket is, hová eddig sem a nemzetiségi, sem a szocialista törekvések nem bírtak beférkőzni. Badeni gróf Ausztriában, egy komoly, öntudatos államférfi határozottságával foglalt az üzelmek ellen állást — az uralkodó bizalma, a fölvilágosodott pártok józan érzéke pedig támaszt ad neki állásfoglalásában.Bánffy báró határozottsága nálunk is megtermette az első komoly sikert: Kálnoky grófnak, aki e politika öntudatos vagy öntudatlan védnöke volt, távoznia kellett, az utána következett Golubovszki gróf első pillanattól ingadozás nélkül fölvette a harczot és alig remélt energiával és szívóssággal folytatja e veszedelmes és végzetes irány ellen, de mindezek daczára egyre növekszik a tábor is, a vakmerősége is. Nálunk a vakmerőséghez, valamint a tábor szaporodásához is az okot és módot az az apathia, szolgáltatja, mely a küzdelmek alatt kifáradt szabadelvűeket elfogta. A szabadelvű párt nyugszik diadalszekerén, elbizakodottan utasítja vissza a párton kívül álló szabadelvű elemek szövetségét, nem kíván osztozkodni a hatalomban kijutott zsákmányon — ez elbizakodással szaporítja az ellenség számát és növeli ennek vakmerőségét. A függetlenségi párt szabadelvű töredéke világosságot kiván — a szabadelvü párt hatalmi tényezőinek még erre sincsen szükségük. * A »Nation« nevezetes czikkét itt közöljük: A fekete revoluczió vezére Ausztriában, Bécsben kitört a harcz a miniszterelnök és a különböző árnyalatok egyesült antiszemitái közt. Badeni gróf megvetette az antiszemiták szerelmes ostromát és megmutatta, hogy érzéketlen úgy a dance violence, mint az antiszemitákkal szövetkezett klerikálisok és méltóságos fegyvertársaik fenyegetése iránt. Mióta a kormánybiztos Lueger második választása után azonnal nyílt ülésen kimondotta a községtanács feloszlatását, az antiszemitáknak ez a jelszava: Lueger, vagy Badeni! Lueger maga a harczolók első sorában van, ő háborút esküdött Badeni grófnak, aki a jövőre való minden reményét megsemmisítette, nem akar nyugodni, míg Badeni grófot meg nem buktatta. Mögötte fanatizált tömeg áll, amely azt hitte, hogy Bécs aqhlokratikus érája már felvirradt és amely elébe most „megállj 1« kiáltott Badeni gróf. Az utczán demonstráltak, a reichsrázban botrányt csináltak, de elég okosan mégis óvakodtak az erőszakos kihágásoktól. És mérvadó ebben nem az a gondolat volt, hogy a mozgalomnak szigorúan törvényes alapon kell maradnia, hanem a Badeni gróftól való félelem. E férfiú föllépése óta az antiszemitáknak inába szállt a bátorság és ismerik annyira, hogy tudják, hogy vele nem szabad megkisérleniök azokat a kis tréfákat, amelyeket Windisgraetz herczeg egykedvűen, Bacquehem márki pedig jóakaró mosolylyal fogadott el. Annak szemében, a ki az ausztriai antiszemita mozgalmat futólagosan nézi, Lueger dr. tényleg az látszik lenni, a kinek mondja magát: a keresztény nép vezére. A komandhroz s a tömeg lelkesen engedelmeskedik. Nagy agitatori talentum, s megvan az ügyessége, hogy szervezze az agitácziót. A ki jobban széjjelnéz s a finom szálak elágazásait gondosabban követi, a kinek van némi tudomása a kulisszák mögötti eseményekről, az arra a tudatra jön, hogy Lueger dr. csak egy figura a sakktáblán, fontos figura ugyan, de elvégre mégis csak figura, amely nem vezet, hanem amelyet láthatatlan kéz tologat. Ama nyolcz nap alatt, amelyek Lueger megválasztása s a megerősítést megtagadó legmagasabb elhatározás nyilvánosságra jutása közt eltelt, sokféle, máskor láthatatlan hatalom lépett óvatosan akczióba. It-ott látható lett egy kar, sőt néha egy bájos kar, néha látni lehetett egy alak körvonalait is, amely máskülönben jól el szokott rejtőzni a háttérbe. De eleget lehetett látni arra, hogy meg lehessen ismerni az összefüggést, amely a bécsi Radau antiszemitizmus és a vatikáni propaganda közt fennáll, s fel lehetett ismerni ama lemez ízeit is, amelyek az összefüggést képezték. A bécsi és osztrák antiszemiták láthatatlan feje valóban senki más, mint a pápai nunczius, az mindenfelé ismert monsignora Agliardi. Az udvar pápai nuncziaturájában folynak össze a mozgalomnak valamennyi sokfelé ágazó és komplikált szálai, ott készitik a háború- és csataterveket, ott adják ki a rendeleteket,osztják ki a szerepeket s ott mérlegelik annak a módját is, hogyan szerezzék meg a compagne részére az anyagi eszközöket. Elsősorban a a nunczius befolyásának kell tulajdonítani, ha az olyan zárdák és kolostorok apátjai, akik jótékony czélra ritkán, nyilvános rendeltetésre pedig még ritkábban hoztak áldozatot — formális adót róttak egymásra kölcsönösen, hogy a bécsi községtannács választási hadjáratához tekintélyes pénzösszeggel járulhassanak és hogy előmozdítsák Luegernek a főváros polgármesterévé való megválasztásához. Nem az első eset ez, hogy monsignore Agliardi agitatoriusan beavatkozott a monarkia belső ügyeibe. Ismeretes dolog milyen kiváló része volt a magyarországi egyházpolitikai küzdelmekben. Ebben a nagy harczban is, amely a liberális ideák ilyen döntő nagy diadalával végződött, a nuncziatura volt középpontja az agitáczióknak és az intritáknak. Itt főzték ki azt a tervet, hogy megalapítsák a katolikus néppártot, itt született az az eszme, hogy a románokat és horvátokat mozgósítsák a magyar állam ellen és hogy ezeket a nemzetiségeket összeköttetésbe hozzák a bécsi antiszemitákkal. Innen tanították be a magyar arisztokrácziát és elsősorban az arisztokrata asszonyokat és a nuncziatura helyiségeiben készítették elő a főrendiházi szavazatokat, amelyekkel a Wekerle-kabinetet meg akarták buktatni. Egyetlen egyszer hagyta el Monsignore Agliardit óvatossága és ravaszsága; agitáló útján, amelyet Magyarországon tett, nagyon is messzire merészkedett és itt rajtakapták. Épen olyan ravasz ellenségre akadt, aki rögtön azon a résen támadt, a melyet maga a nunczius nyitva felejtett. A Bánffy- Agliardi párbajban elsőbben Kálnoky gróf esett el. Azóta Bánffy bárónak felül erős pozicziója van. Agliárdi azonban, mintha vasból volna az arcza, Bécsben maradt, bár hivatalos alak rideg szavakban értésére adta, hogy jobban tennéha leverve saruiról a bécsi port, másfelé irányítaná lépteit. S bár ez intésre erős nyomatékképpen következett az a tény, hogy a vatikáni osztrák nagykövet, Revertera gróf hónapok óta, távozott Rómából s előbb nem fog oda visszatérni, mig Agliárdi visszahívását a Ballplatzon alá nem írják . Monsignore Agliárdi mégis Bécsben tartózkodik és Magyarországtól visszaverve kétszeres szenvedéllyel adta magát az osztrák ügyekre. Ő volt az, aki Schönborn gróf bíboros érsek misszióját, mely a bécsi degamoz, antiszemitizmus ellen irányult, meghiúsította volt a spiritus rektor, úgy a legutóbbi bécsi választási harczban, mint a Lueger megerősítése érdekében való akczióban. Természetes, hogy monsignore Agliardi ama baleset óta, amely Magyarországon érte, még óvatosabb lett. Ő egészen láthatatlan, S maga nem cselekszik. Erre a czélra két adjutánsa, vagy ágense van, egy egyházi s egy világi. A nunczius egyházi adjutánsa Belopotoczky dr., az apostoli katonai vikárius, a katholikus katonai papság feje. A tábori püspök közigazgatási tekintetben a birodalmi miniszternek van alárendelve, s a közös Mai számunk 18 oldal«