Magyar Hirlap, 1896. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1896-03-01 / 60. szám
Budapest, 1896. Szerkesztőség, nyomda és kiadóhivatal: A kereskedelmi akadémiával szemben. HORVÁTH GYULA, VI. évfolyam, 60. szám. Vasárnap, márczius I. Felelős szerkesztő: Egész évre 14. félévre 7, v. évre 3 frt 50 kr. egy hóra 1.20 FENYŐ SÁNDOR. Egyes számára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. A helyes ut. Deák Ferencznek egy híres mondása abban foglalta össze az államférfiui bölcsességet, hogy a mellényt, ha egy gombját kifelejtették, bizony csak ki kell gombolni újra. Ilyesmi történt ma a képviselőházban, s nincs okunk el nem ismerni, hogy bölcsen és helyesen történt. A Lukács László miniszter tegnapi sajátságos állásfoglalása tűrhetetlenné tette a kormánynak amúgy is képtelen helyzetét. Maguk a kormány politikájával egyébként rokonszenvező újságok is, név szerint a „Pester Lloyd“ s a „Pesti Napló“, habozás nélkül állottak szembe azzal a képtelen fölfogással, mely a kiegyezési mű szellemét megtagadva, az Ausztriával való gazdasági szövetségnek állandó jelleget tulajdonít. Ez egyrészt becsületére válik a függetlenségüknek, másrészt világot vet arra, mint gondolkoznak magában az uralkodó pártban is a független és komoly elemek. Ilyen körülmények közt a pénzügyminiszter nem is tehetett egyebet, minthogy az álláspontjáról tisztességesen visszavonuljon. Az igazat megvallva, nem is tudjuk, az ő szakismeretével, komolyságával és becsületességével hogy juthatott arra az álláspontra. De hogy visszavonult róla s az Apponyi gróf ellen való támadásait is mérsékelni igyekezett: ez nem vereség, nem szégyen, hanem tisztesség, — egy elkövetett hibának olyan jóvátétele, mely nem gúnyt érdemel, hanem elismerést. Persze a Horánszky Nándor éles, de igazságos, kemény, de tárgyilagos beszéde után alig tehetett egyebet. De hányszor megtörtént már, hogy mikor e kormány számára csak egyetlen út állott nyitva, éppen erre az egyre nem lépett! Ámde ma nem akarunk rekriminálni. Lesz alkalmunk visszatérni arra a politikai hibára, melyet a kormány nemcsak országos, de pártszempontból is elkövetett, mikor egy nagy kérdésekbe kis ellentéteket vitt be, s amit a kereskedelmi miniszterrel már félig megmondatott, a pénzügyminiszterrel egészen visszavonatta. S lesz alkalmunk latolni, a politikai hibával mennyit vétett a maga amúgy is gyenge lábon álló tekintélye, befolyása és cselekvőképessége ellen. Tény, hogy ma végre rászánta magát a helyes útra, s ilyen módon lehetségessé tette a kibontakozást is. Az erre vezető első lépést is megtette ma a szabadelvű párt nevében Tisza István képviselő. A nagy pártnak ezt a tevékeny tagját a merev pártember szívében szokták feltüntetni, s ő maga sem idegenkedik az alkalmaktól, melyekben ilyenül szerepelhet. Annál nagyobb súlya volt a mai fölszólalásána , melyben rövid, vitatkozó bevezetés után a kérdés érdemében teljesen objektív és pártatlan álláspontra helyezkedett— arra az egyedül helyes és lehetséges álláspontra, melyet ismétlő részletezés helyett egy szóval az Apponyi gróf álláspontjának nevezünk. A Tisza Kálmán állásfoglalása után a Tisza Istváné, úgy hisszük, végképp rávitte a szabadelvű pártot arra a térre, melynél máson ebben a kérdésre hazafias és különösen hatvanhetes alapot valló párt nem is állhat. Mert nem áll hatvanhetes alapon, maga sem állítja, hogy azon áll, a függetlenségi párt, amely feltétlenül az ön. in iiTfíimum.r . ~V álló vámterületet követeli. De nem igazi hatvanhetes az sem, aki magát annak vallva, mégis, a kiegyezési törvény szellemével ellentétben, feltétlenül a vámközösséget követeli. Az igazi hatvanhetes polititikus a Deák Ferencz intencziói szerint kívánatosnak ítéli a vámszövetséget, de csak az olyat, mely megfelel mind a két szerződő fél érdekeinek. Ha ilyen szövetséget kötni bármily okon lehetetlen, babonásan nem riad vissza az önálló vámterülettől sem. Ezt vallotta Deák Ferencz, és ily értelemben nyilatkozott huszonöt év alatt számtalanszor Tisza Kálmán is. Az Apponyi gróf javaslata alján is ez foglaltatik, s ma Tisza István is így nyilatkozott. Ezek után ezen az alapon ott látjuk a nemzeti pártot, ott a szabadelvű pártot, s nem hisszük, hogy a pártonkívüliek külön maradnának, így hát a dolog érdemében végre-valahára megvan a közjogi alapon álló összes pártok egyetértése. Sőt megvan még több is. Méltóan a helyzet komolyságához, megvan a függetlenségi párt hozzájárulása is, arra az esetre, ha az ő javaslatai el nem fogadtatnának. S így végső elemezésben ideát is megvan, ami Lajtán túl, az országgyűlési összes pártiak egyértelmű állásfoglalása. Csak egy nincs meg, ami odaát megvan: a kormány hozzájárulása. Igaz, a pénzügyminiszter mai visszavonulása hidat vert a kormány számára. S igaz az is, hogy azon sajátszerű félnyilatkozatok a kormány padjairól eddig elhangzottak, hála istennek, egymást verték agyon — úgy,hogy a kormánynak ma már körülbelül szabad keze van. Most már névjegyét... de pont nyolczig tartott, míg a rengeteg postát aláírtam... Annyi időm sem volt, hogy megborotválkozzam... (Bizalmasan.) Remélem ilyen tüskés állapotban is szívesen lát?... A háziúr. (Derülten.) Ohó... meghiszem... Az igaz barátságot nem alterálja nehány tüske... (Magában.) Különös ... Hatkor kapta a feleségem névjegyét, holott abszolúte szó sem volt arról, hogy meghívjuk... (Kedélyesen.) Menjen be a pipázóba... kap egy jó pohár cognacot... Szőke. Nagyon szívesen. (Eltűnik a pipázó függönyei mögött.) A házmr. (Lopva a feleségéhez.) Maga hívta meg Szőkét? A háziasszony. Én?... Eszem ágában sem volt... A háziúr. Odabenn van a pipázóban...1 cognacot iszik... A háziasszony. Állítólag hatkor kapta meg a névjegyet... A háziúr, úgy van, a maga névjegyét ! A háziasszony. Az én névjegyemet? (Meggyőződéssel.) A szegény fiú megörült... Szőke. (A dohányzó szobából a szalonba jő. A háziúrhoz.) Mondhatom kitűnő cognacja van... A háziúr. (Jókedvűen.) Örülök, hogy Ízlik...'’ egyenesen Cognacból kapom... (Magában.) Tisztára meg van bolondulva... A névjegy. — Vígjáték egy felvonásban. — «— A Magyar Hírlap eredeti tárcsája. —■ Irta: Szomaházy István. SZEMÉLYEK. A bánr. _ Szőke ur. Ella kisasszony. háziasszony. Sándorffy ur. Liza szoba* Zoltánné. Egy seprőbajuszos ur Torka leányok. (Pompásan megvilágított ebédlő. Az asztal angol mintára van megtérítve, minden tányér mellett egy ibolyacsokor. A mustár, a só, a paprika erotikus kagylókban áll a terítékek mellett, a poharak, az evőeszközök, a tálak ezüst talapzata csillognak a hófehér világosságban. Az ebédlővel szomszédos szalonban a meghívott vendégek beszélgetnek, az urak redingotjában vörös szegfűk égnek, nebárgyan a háziúr gyönyörű rézmetszeteit szemlélik. Az ebédlőben két főkötős szobaleány sürög a fölterített asztal körül.) Sándorffy. (Belép a szalonba.) Nagyságos asszonyom... csókolom a kezét... A háziasszony. Szép, hogy eljött... már azt hittem, nem látjuk ma este... Sándorffy. Bocsánat... ezt nem is volt szabad föltennie... Egy ilyen meghívás... az ember még a halálos ágyából is fölkelne... A háziasszony. (Magában.) Tudom... Zoltánné is itt van... (Hangosan.) A pipázóban találja barátait... Sándorffy. Köszönöm... (Zoltánnéhoz lép.) Ah... a nagyságos asszony is itt... Zoltánné. (Kipirulva.) Igen... Ilka oly szeretetreméltó levelet irt... (Könnyeden.) Hiszen azt hittük, hogy ön Bécsben jár... A körülállók. (Suttogva.) Komédiások! Szőke. (Belép.) Bocsánat, hogy ily későn jövök... de tiz perczczel ezelőtt még a becses manupropriámat írtam kétszázadik levél alá.. Inkább a legutolsó pillanatban jöttem.... semmint az ilyen kedves meghívást visszautasítsak. .. A háziasszony. (Kissé hűvösen.) Igen?.. (Magában.) Hát ez hogy kerül ide? Szőke. (Magában.) De furcsán fogadja bókjaimat. .. (Hangosan.) Csak hatkor kaptam a névjegyét... A háziasszony. (Csudálkozva.) A névjegyemet ? Szőke. Igen... a meghívó névjegyet... A háziasszony. Vagy úgy..., persze... (Magában.) Vajjon micsoda névjegyről beszél? (Hangosan.) Az urakat odabenn találja a pipázóban ... Szőke. (Meghajol. Magában.) Mondhatom, különös fogadás... Mintha csak terhére lenne, hogy eljöttem... (Megindul a pipázó felé, de az ajtóban összetalálkozik a háziúrral.) Ah... van szerencsém. .. A háziúr. (Örömtől sugárzó arczczal.) Jó napot... Isten hozta... (Magában.) Ez a tiszta paralizis... Esküt tettem volna rá,hogy Szőkét nem hívtuk meg... Szőke. Csak hatkor kaptam ö nagysága Katicsárnunk 24 oldal