Magyar Hirlap, 1896. április (6. évfolyam, 92-119. szám)

1896-04-29 / 118. szám

1896. április 29. hogy «a nemzeti szinház az őszi szezon előtt több újdonságot nem mutat be», ellenben a 817 disz-, fődisz- és legtöbb­ diszelőadásra már javá­ban folynak az előkészületek, mert «a festő- és szabó-műhelyekben ecset és tű a legserényebb munkában van, az igazgató maga jár a kosz­tümök dolgában, a főrendező pedig heves csatá­kat folytat a díszletek gyors kierőszakolása érde­kében az Operaházzal­. Szóval, a szabók és festők izzadnak, a főrendező az Operaházat vívja, az igazgató pedig bátorítja a csüggedőket. Minden igen szép, de hát a tisztelt művészek ? Vajjon mit csinálnak azok? Ők azt csinálják, hogy az őszi szezon előtt nem mutatnak be több újdonságot. Nyilván nagyon ki vannak fáradva, mert az a legutolsó két hónap alatt nem kevesebb, mint egy újdonságot kellett bemutatniok! Hajdanra, míg Paulay ifjú volt, minden két hétben volt egy premiere. Néha, a­mikor baj esett valame­lyik újdonsággal, egy-egy hónap három uj dara­bot is hozott. De az régen volt. S most oly kevés tagja van a nemzeti színháznak! Alig vannak mindössze hetvenen! És ha győznék is azt az öt-hat uj darabot, mert ne szereznék meg a publikumnak azt a millenniumi örömet, hogy egy darabig megkímél­jék a Századvégi leányok-féle kellemetlenségekből­­? Mért ne pihentessék­ a közönséget (ezer eszten­dőben egyszeri), ha a mellett ők maguk is pi­henhetnek egy kicsit ? ! Mért ne tennék ? Teszik is! Az ünnep végre is­ pihenést jelent. S pihenés előtt édes a nyugalom. A czélból, hogy a millenniumi ünnepek ki ne merítsék a művész­gárdát, egyelőre négy napi vakácziót kapnak. Mert nagy feladat vár rájuk. A nemzeti színház ezredéves műsora a nagy nemzeti évforduló alkalmából gyökeresen meg fog változni. És pedig a következőképpen: . . ' &£ fi•Ö.'ifi'ÍSv' Szerda: Pont-Biquet család. Csütörtök: Czifra nyomorság. Péntek: Ármány és szerelem. Szombat: A­hol unatkoznak. Vasárnap: Dolovai nábob Ezután: Hétfő: Czifra nyomorúság. Kedd: Századvégi leányok. bűt Szerda: Proletárok. i shyn .■ Csütörtök: Ármány és szerelem. Péntek : Egy szegény ifjú. Szombat: Czifra nyomorúság. Vasárnap: Egy szegény ifjú. Ez lesz májustól szeptemberig a hétköznap. Az ünnepségek programmjából eddigelé csak a következő három pont ismeretes­: 1. Nagy millennáris disz-vakáczió. Tart négy napon át, 27-től a hónap végéig. 2. A hűn utódok, megkurtitva, megnyesve, kiva­salva, két felvonásra összekögitve. 3. Bank­ bán, némi rövidítésekkel, az I—VTetTottá­sok elhagyásával.­­ r • De ebből a három ismeretes pontból ki lehet találni azt is, a­mi még bizonytalan, a­minek a megállapítása csak később következik, így képzelem: 4. Közép millennáris dísz-vakáczió. A Szegény ifjú személyesítőinek ideiglenes nyugalomba helyezésével. 5. Egyveleg a Kókai-házból dísz­jelmezekben, uj díszletekkel. 6. A segéd­színészek ünnepélyes fürdőre utazása- A menet a kerepesi­ ut elejéről indul ki s a váczi körúton a nyugati pályaházig halad. 7. Kis-közép millennáris fő­disz-vakáczió. Egy heti szünet. 8. Ünnepi ujra-megnyitó Egyveleg a Pont-Biquet családból. Élőképek a Proletárok-ból, a nemzeti szin­ház műsorának apotheozisa, a szabók és festők dísz­­kivonulásával. 9. A főrendező végre megvívja az operaházat. Karma és az Alvajáró díszleteinek ünnepies átszállítása a Kerepesi-utra. Nagy diszlet-produkczió, függelékül egyveleg az Erdő szépé­ből. 10. A színi növendékek ünnepi uzsonnája a Kuglernél. 11. A nemzeti szinház művészeinek­­ és művész­nőinek bemutatása fotográfiákban, festményekben és mellszobrokban. 12. Nagy millennáris legeslegfőbb disz-vakáczió. Tart szeptemberig. Ezelőtt: as fio: Hétfő: Proletárok. 'd«n ** Kedd: Egy szegény ifjú története. aUtISYAR HHtUr Kívánva, hogy rossz próféta legyek, va­gyok stb. Budapesten, 1896. április 24-én. K. L. FŐVAROSI ÜGYEK. — A nemtői kérdésben működő ankét tudva­levőleg egy kisebb bizottságot küldött ki helyszíni eljárásra és annak javaslatba hozatalára, hogy hol legyen a konzumvásár, közvágóhíd és szabadszállá­sok, másrészt pedig, hol rendeztessék be az új hizlalda telep. A bizottság két alkalommal történt eljárással tegnap a helyszíni szemlét befejezte. A konzumvásár s vele kapcsolatban a szabadszállások és közvágóhíd elhelyezésére kombinációba vették a régi lóversenytér üllői-út felé eső helyét, a ferencz­­városi állomás petróleumrakodója melletti területet és a gubacsi határban egy városi területet, a hiz­lalda számára való helyek gyanánt megszemlélték a rákoskeresztúri dűlő­ben fekvő, már szóba hozott telkeket s a Gs­pe szigeten, Csepel község mellett egy 160 holdas területet. Most műszaki számításokat tesznek a berendezési költségek tekintetében s az albizottság egyik vagy másik terület mellett csak ezután foglal állást. — Új építkezések. A magánépitési bizottság ülést tartott Kun Gyula tanácsnok elnöklete alatt, amely alkalommal Peskó Lajos fogalmazó előadása alapján a következő építő engedélyek kiadását hozta javaslatba: Wimmerth Károlynak és Traun Győző­­nének II. ker. török­ u. 5670. hr. sz. három emeletes házra. — Schubert Árminnak IX. kér soroksári­ u. 9292. hr. sz. háromemeletes házra. — Heimbach Ignácznak VII. ker. aréna-ut 2798 hr. sz. három­­emeletes házra. — Hlanay Györgynek VII. ker. Murányi u. 4280 hr. sz. háromemeletes házra. Grün­­feld Máriának VIII. ker. népszinház-u. 576. hr. sz. háromemeletes házra, — Nicholson Fülöpnek, VII. ker. epreskert-u. 3006. hr. sz. kétemeletes villa épületre, — Leipziger Vilmosnak, VI. ker. Nagy János-u. 4189. hr. sz. kétemeletes családi házra, — Gárdonyi Neumann Frigyesnek, VI. ker. Nagy János-u. 4176.. hr. sz. egyemeletes nyaralóra. — Vavbricska Andrásnak, II. ker. Irma­ u. 3024. hr. sz. egyemeletes házra. — Krinsz­­ky Lajosnak, III. ker. kórház­ u. 325. hr. sz. egyemelet toldalékra. — Senyey Kafka Annának, X. ker. Ó-hegy 8415. hr. sz. földszintes házra. — Knevera Gusztávnak, IV. ker. Angyalföld 123. hr. sz. földsz. épületre. A bizottság ezeken kivül több mellék- és toldalék épület bemutatott tertéhez járult hozzá és elfogadta a Mária Terézi kaszárnyá­ban teljesítendő javító munkákra vonatkozó (17.000 frtra rugó) költségvetést. 11 — A garam-kissallói titok. Ezen a czimen április hónap 7-én az Alkotmány czikket hozott, mely a rituális vérvád dolgában nemrég tartott tárgyalással foglalkozva, becsmérelte azokat az er­kölcsi tanukat, akik a panaszosként szerepelt Adler Ignácz mellett tanúskodtak. Ezek a tanuk Garam- Kis-Salló elöljárói voltak, névszerinti Takács István törvénybiró, Nagy János községi biró és Fuchs Endre községi jegyző, kiknek elsejéről azt irta a nevezett lap, hogy olyan biró, aki »szénát is lopott« már a másik kettő is »részrehajló» volt valamiért a tanúskodásnál. Takács és társai nevében Guthi Soma dr. budapesti ügyvéd ma sajtópert indított az Al­kotmány ellen. TÖRVÉNYKEZES — Fulatky Károly bűnpörében még min­dig folytatja Balonyi Imre vizsgálóbíró a kihallga­tásokat, mert ezek nélkül nem hozhat határozatot a szabadlábra helyezés kérdésében. Ama vizsgálat tekintetében ugyanis, melyet az országos képtárban tartottak meg s amelynek eredményét Wlassics miniszter közölte a bírósággal, ki kellett hallgatni előbb Pulszky Károlyt s ez ismét másoknak a meg­hallgatását is szükségessé tette. Balonyi bíró ma Peregrinyi János drt, az országos képtár titkárát, kérdezte ki hosszasabban egyes felvilágosítást igénylő dolgokra nézve. — Hamisítás a belügyminiszter nevére. Megírtuk már, hogy Barcsa Viktort, aki a múlt héten Perczel Dezső belügyminiszter nevére utal­ványt hamisított s annak alapján a nezsideri adóhi­vatalnál 120 010 frtot akart bezsebelni, a budapesti államrendőrség még idejekorán elfogta és ide szállí­tották a budapesti törvényszék fogházába. Mindjárt amint Barczát meghozták, a kir. ügyészség részéről Mészáros Tivadar dr. alügyész azzal az indítván­­­nyal fordult a bírósághoz, hogy itt indítsák meg ellene közokirathamisítás czimén a bűnvizsgálatot. Hogy mégis hol fog a bűnvádi eljárás folyni, egyelőre még kérdéses, mert igaz ugyan, hogy Barcza a kérdéses utalványt Budapesten hamisította, de hasz­nálni Nezsideren akarta, amely város a győri tör­vényszék hatáskörébe esik. A budapesti törvényszék a vizsgálat vezetésével megbízta Sárkány József dr. vizsgálóbírót, aki most, épp azért, mert nézete szerint is a győri törvényszék illetékes az ügy elbi­­álá­sára,­ az iratokat visszaterjesztette. A kérdésben legközelebb döntenek Váltóhamisitó gavallér. Néhány nap előtt történt, hogy a kir. ügyészség egy fiatal gavallért, Gottschlig Józsefet, aki a nemrég meghalt Gottschlig József vagyonos nagykereskedő­nek fia, elfogatta. Okot erre az adott, hogy a kön­­­nyelmü világfi ellen a törvényszéknél váltóhamisítás miatt egy bünper végtárgyalása állott küszöbön s úgy hirlett, hogy Gottschlig el akarja hagyni az or­szágot. Ezt a végtárgyalást Mladinszky Nándor el­nöklete alatt ma tartották meg, s arra egy fogházőr vezette elő az elegáns megjelenésű vádlottat. A panasz abból áll, hogy Gottschlig divatc­ik­­keket vásárolt Forgács Ernő kereskedő boltjában, ahol egy 1500 frtos váltóval fizetett, amelyen anyja, özv. Gottschlig Róza asszony, az azon levő kibocsá­tási aláírását hamisnak nyilvánította. A tárgyaláson, melyen a vádhatóságot Sántha Elemér dr. alügyész képviselte, a védelmet pedig Eötvös Károly látta el, legelőször felolvasták az anyának kérvényét, melyben kijelenti, hogy fia bűnpörében tanúskodni nem kíván. Ezután kihallgatták a panaszost. Forgács Ernő előadja, hogy a vádlottat Schreiber Adolf hozta a boltjába s miután ott né­hány száz forint értéken fehérneműt vásárolt, át­adott egy 1500 forintos váltót rajta a saját és az­ anyja aláírásával, azzal, hogy a fennmaradó összeg erejéig majd később tesz bevásárlást. A váltót va­lamelyik bécsi gyárosnak tovább adta, s mikor ez a lejáratkor özv. Gottsehlignénak bemutatta azt, kide­rült annak a hamis volta. Azóta a kárát megtérítet­ték s igy panaszától eláll. Mladoniczky elnök: Mikor a váltót hamisnak nyilvánították s ön azt közölte a vádlottal, mit szólt ő ahhoz? — Hogy az anyja megbízta nevének az alá­írásával s most csak azért hazudtolta meg, mert haragban vannak. — Miket vásárolt Gottschlig önnél? — Mindenfélét, ez a rajta levő esőkabát is tőlem való. Eötvös K. védő: Hogy fogadott ön el kiskorú embertől váltót ? — Mert az anyja aláírása is ott volt. — Azt hallom, hogy ön forintos nyakkendő­ket hat fk­ba számított? — Nem ért hozzá, aki mondta. — Hozza ide a számlát. Különben, szokás az, hogy a kereskedő majdan vásárlandó árukra is vesz váltót? — Ez privát dolog. — Hát az igaz-e, hogy ön megígérte, hogy a váltón nem ad túl? — Nem emlékszem. — Ki az a Schreiber, aki ezt a kuncsaftot önhöz vezette. — Tudtommal — uzsorás. — Mi províziót fizetett neki? — Tán az perczentet. .— Tud Gottschligné erről az ügyletről? — Mindenesetre, mert hozzá is szállítottak, például mikor Siófokon voltak, árukat. — Miféle áruk voltak ezek? — Arra most már nem emlékszem. — Hát olyan gyakori magánál a hamis váltó? — Ez az egy volt, de nem emlékezhetem 3 év múlva. A vádlott, Gottschlig József róm. kath., 24 éves, kereskedő nem érzi magát bűnösnek, mert anyja határozottan megbízta, hogy helyette aláírja a váltót s arra a most már be is következett nagy­korúságáig vásárlásokat tegyen. Az elnök: Várt ön örökséget? — Van az árvaszéknél 39.000 frtom. — Miért tagadta volna meg anyja ezt a meg­bízást ? — Haragudott, mert ép akkor Emil bátyámmal is sok ilyen baja volt. Sántha Elemér ügyész: Hol írta ön alá anyja nevét a váltóra?­­— Forgács üzletében, az irodában. Forgács: Ez rágalom, készen hozta. A vádlott: Legalább én úgy emlékszem . . . de mindenesetre tudott a dologról. — Ez sem igaz — különben e vádaskodása miatt majd lépéseket teszek; erre visszatérünk még . , - *

Next